A ​zanyja krausz 35 csillagozás

Efrájim Kishon: A zanyja krausz

„Hogyan ​íródik a humoreszk?… A humor emberének van egy kis pepita fedelű notesze, amelyben emlékművet állít a legsziporkázóbb ötleteknek, amelyek olykor eszébe jutnak neki, vagy hozzátartozóinak, vagy egy másik humoristának néhány évvel ezelőtt. A színvonalas, kacagtató karcolat benyújtási határidejének közeledtével lázasan keresgélni kezdünk tehát az irodalmi témák eme kincsesbányájában, és többnyire még csak egy akkora ötletet sem találunk benne, mint a cinege fánkja… A notesz eredménytelen böngészésének befejeztével rendszerint friss anyag után nézek, abban a biztos tudatban, hogy az agyam mélyéről egyetlen valamirevaló ötletet sem sikerül majd előhalásznom… Már beszéltem erről különböző neves pszichológusokkal is: föltárták előttem, hogy gyermekkoromban anyám egy viccet mesélt nekem, amit minden valószínűség szerint nem értettem meg, és ennek a fiatalkori traumának a hatására erős ellenállást fejlesztettem ki magamban a humor mindenfajta megnyilvánulásával… (tovább)

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Vidám Könyvek

>!
Európa, Budapest, 1988
350 oldal · ISBN: 9630748177 · Fordította: Efrájim Kishon, Dán Dalmát · Illusztrálta: Zeév Farkas

Enciklopédia 2


Kedvencelte 8

Most olvassa 2

Várólistára tette 18

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

>!
SteelCurtain 
Efrájim Kishon: A zanyja krausz

Pazar.
Egyszerre ünneplem a briliáns humoreszkeket, és gyászolom a szerzőt, mert ebben a tiszavirágéletű műfajban alkotott zseniálisat, ahol a legnagyobbaknak is csupán annyi adatott meg, hogy nem máról holnapra, csak holnaputánra enyészik el a dicsőség. Mellesleg azt hiszem, hogy bár rengeteg zsidó szerző művét olvastam már, de alighanem most először olvastam először izraeli íróét. Olyan izraeli íróét, aki mellesleg Magyarországon született. Ez volna az oka, hogy amikor Izraelt egy korrupt, polgárait magas adókkal sanyargató országnak írja le, ahol a legelterjedtebb tömegsport a besúgás, akkor mi magyarok nem igazán a Közel-Keleten keressük ezt az országot, hanem itt, a még Közelebbi Közvetlen-Keleten? Kishon félelmetes érzékkel tapint rá a nevetésingerek csiklandós pontjaira. Lebilincselő választási propaganda című írása teljesen földhöz vágott. Hideglelős pontossággal ragadta meg azt a jobb híján még mindig demokráciának nevezett társadalmi berendezkedést, melyet a nyugati világ továbbra is mumifikálódott állapotában imád, életre kelteni továbbra sem meri. Egy hadseregnyi politikus sem lenne képes olyan megrendítő erejű ütéseket bevinni, mint ő néhány poén által. Zseni volt ez a pasas!
Csak hát holnap ki fog rá emlékezni?

2 hozzászólás
>!
Habók P
Efrájim Kishon: A zanyja krausz

Ez most nagyon kellett. Tél vége van,. késik a tavasz, morcos az olvasó, kell valami amitől ki lehet röhögni ezt a galád világot. És erre ez a kötet tökéletes. Apróbb--nagyobb írások, amikben sokszor magamra ismerek. És persze az élettelen, mégis „élő” környezetemre. A galád mosógépre, amely nem marad nyugton. Az ételekre, amelyek nem maradnak a tányéron, és sosem a megfelelő hőmérsékletűek. A – szomszédban vagy otthon – üvöltő hangszórókra. És az eseményekre – a hangversenyekre, a színházi előadásokra, szóval mindenre. És a hasonlatai!! ("tömte a hasát, mint esperes kandúrja gyertyaszentelőkor"). Tetszett, no!

3 hozzászólás
>!
Kiss_Csillag_Mackólány P
Efrájim Kishon: A zanyja krausz

Rám az a jellemző, hogy amerre járok, mindenütt tartok egy könyvet. Ez történetesen a lakás legkisebb helységébe került, de nem azért, mert lebecsülöm az értékét, hanem az olvashatósága miatt. Rövid, könnyed, bármikor folytatható, ámde nem felendőbe menő történetek egy olyan helyen, ahol belefér a félhangos nevetés. Meg aztán hogy is lehetne lenézni könyvet egy olyan helyen, ahová maga a király is jár?
Meg aztán – valljuk be őszintén –, legtöbbünk, az igaz molyok közül, mindenütt, tehát eme helyen is olvas.
Nos, úgy vélem, a helyet kellően méltattam, jöhet a kötet. Ugye, ha az író származását tekintjük, máris nem véletlen, hogy ezt vettem a kezembe. Régóta vadásztam már rá, sehol sem találtam. Aztán amikor már kétségbeesve kezdtem lemondani a lehetőségről, hogy közelebbről is megismerkedjünk, egy 100 Ft-os dobozban akadt a kezembe. Márcsak nem fogom ott hagyni, amikor amúgyis szinte tökéletes állapotban van. Ráadásul tudjuk, hogy nem a külső, hanem a belső adja meg a legtöbb dolog értékét. Ezét megadta, de rendesen. Jókat mosolyogtam, valóban csak félhangosan, mert ezt a humort nem hahotázva ünnepeljük. Sokkal inkább halkan-csendben elmélázva az élet nagy igazságain, félhangosan mosolyodva el azon, hogy ez ismerős eset, magam sem írhattam volna meg jobban.
Örülök, hogy találkoztunk.

>!
sophie P
Efrájim Kishon: A zanyja krausz

Már sokszor mondtam: nem vagyok híve a hírlapi műfaj egész kötetté szerkesztésének.
Jelen esetben kábé ötven humoreszk sorakozik egymás után. Azért nem tanácsos ez az ömlesztés, mert ha akadna köztük néhány igazán kedvemre való darab, az összes többi silánynak tűnik mellette. Pedig azok sem rosszak, de a kis mosoly más, mint a hangos kacaj.
Úgyhogy amikor az olvasó rájön, hogy a szerző a legmulatságosabban „kis feleségének” és „szerelmük gyümölcseinek”, valamint a háziállatok életképeit tudja ecsetelni, lapozna át a színházi, közéleti és egyéb témákon. Persze azokat sem szabad elszalasztani, már csak azok miatt az ízes szófordulatok miatt is megéri az erőfeszítés. Nekem egyébként a „veres” hajú, középső gyermek, Ámír lett a kedvencem, komplett figura.
Aztán volt a leves probléma. Azt pedig abszolút rám vonatkozónak éreztem, merthogy ahhoz a „harmadik erő”-höz tartozom, „akiknek a leves a főétkezést képezi.” Én is azt mondom: a leves rendszerint túl meleg.

>!
Lunantishee
Efrájim Kishon: A zanyja krausz

Mindenre számítottam, de erre nem. Egykét szösszenetet leszámítva nagyon tetszett. A családi történetek tetszettek a legjobban :-)! Nem ez volt az utolsó kötet az írótól!

>!
Schuler_Zsófia
Efrájim Kishon: A zanyja krausz

Ha röhécselni akarsz mint egy hülye tinilány, feltétlenül olvasd el, nagyon jó.

>!
alizke
Efrájim Kishon: A zanyja krausz

Sosem teszem fel a polcra, az ágy mellett tartom, hátha pont ma akarok egy humoreszket újraolvasni.
Az elmúlt 40 évben (amióta írta) szerintem senki sem haladta őt meg humorügyben.

>!
Gabriella_Balkó
Efrájim Kishon: A zanyja krausz

Az volt a vicces, hogy ezt az írót egy szlovák barátnőm ajánlotta.
Helyes kis könyvecske, habár nem folyamatos olvasásra ajánlanám, mivel rövid szösszenetek gyűjteménye. A családi írások voltak a legjobbak.

>!
Európa, Budapest, 1988
350 oldal · ISBN: 9630748177 · Fordította: Efrájim Kishon, Dán Dalmát · Illusztrálta: Zeév Farkas
>!
Virtual_Angel
Efrájim Kishon: A zanyja krausz

A rukkolának hála rengeteg olyan íróró hallok, olvasok, akik lehet, hogy egyébként nem jönnének szembe a könyvbeszerző berkekben.

Kishon nevét a rukkola facebook oldalán láttam először, A zanyja Krausz!-t ajánlották éppen, és mivel imádom a humort, no meg a leírás alapján tetszetősnek ígérkezett a humoreszkgyűjtemény, azonnal kívánságlistára tettem. Idővel sikerült is megszerezni és bizony nem csalódtam. Az első néhány novella elolvasásával a szívembe lopta magát a szerző.
Aztán a könyv valahogy táskakötet lett, többnyire csak ebédszünetekben vettem elő, vagy akkor, ha valahol várakozni kellett: a postán, amikor „100” csekkbefizetőt elém hívtak, elvégre az én kis könyves levélfeladásom sosem kerül olyan hamar sorra… vagy amikor anya vesekővel kínlódott és egy átszenvedett nap után beparancsoltam a sürgősségire… ahogy az infúzió fogyott, úgy haladtam én is a Kishonságokkal. Egyszóval haladtam vele, de nem a megszokott aktuális olvasmány volt.

Múlt héten végül, ahogy újra a kezembe került, elszégyelltem magam: több, mint egy fél éve kezdtem el olvasni, hát milyen moly az, aki eddig befejezetlen hagy egy remek könyvet?! :)

Nagyon örülök, hogy megismertem a szerzőt, azóta beszereztem még egy könyvét, a Hogy volt? címűt, az ugyebár másabb jellegű. Ha végzek a többi aktuálisommal, lehet, hogy az lesz a következő. :) Remélem, hamar meglesz a többi is.

Okos humor az övé, éles-látó, sokszor fanyar… Ha belegondolok, hogy ez a kötet a ’80-as években jelent meg…. bátor emberke volt ez az Efrájim. :) Bár egy leveses novellánál található a könyvben, ha máshogy értelmezzük, találó a borító: macskaként kerülgette azt a bizonyos forró kását. :)


Népszerű idézetek

>!
SteelCurtain 

A pszichológusok föltárták előttem, hogy gyermekkoromban anyám egy viccet mesélt nekem, amit minden valószínűség szerint nem értettem meg, és ennek a fiatalkori traumának a hatására erős ellenállást fejlesztettem ki magamban a humor mindenfajta megnyilvánulásával szemben. Az ilyen pszíchoanalitikai vizsgálatnak az az előnye, hogy ki lehet nyújtózni hanyatt fekve a rendkívül kényelmes heverőn, és közben minden vétket át lehet hárítani a díványról az anyák fejére. Az igazat megvallva, én a témakeresés nehéz óráit is fekve szeretem eltölteni. Egyszer olvastam valamely papírzacskó oldalán, hogy vízszintes testhelyzetben a vér könnyebben áramlik az agyba. A klasszikus humoristapóz tehát: hanyatt feküdni. Az ember heverész, a lábai kicsit feljebb vannak, a feje kicsit lejjebb, és várja, hogy az ötletek a fejébe áramoljanak a vérrel együtt. Ebben a helyzetben többnyire elszunyókálunk. Mellesleg ez is egy megoldás. Hintaszék ugyanazt eredményezi. Az ide-oda lengedező humorista agyát ötletözön helyett jótékony köd borítja el, szinte a halál utáni állapottal határos kellemes érzés. Téma nuku. A magam részéről ebben a stádiumban a heti újságtermés elavult, sárguló íveit szoktam előhalászni a sifonérból, s addig lapozgatok bennük, amíg ki nem serked a vér az ujjaim hegyén. Na és mit találok? Kétharmad rész Kissinger-nyilatkozat, egyharmad rész adóreform.

2 hozzászólás
>!
SteelCurtain 

– Na és a szimbólumok? Minden mozdulat, minden rezdülés, minden cipőfűző jelképez valamit.
– Valósággal megrázó.
– De képtelenség megérteni.
– Na, csakhogy valaki nyíltan ki merte mondani!
– Egy pillanat! A jelképeket valóban lehetetlen megfejteni, ám a szerepük arra korlátozódik, hogy felébresszék az emberben az intuitív ént, a szinkópás kifejezésmód segítségével.
– Mennyire igaza van.
– Mármint ilyen hülyeségeket írnak össze az újságok.
– Esküszöm, nem normálisak!
– A főcél, szerintem, megszabadulni a figurális kötöttségektől, nem gondolja?
– Enélkül nem megy.
– Mi nem megy?
– Hát ez az izé… a szinkópa…
– Mi az, hogy szinkópa?
– Maga mondta.
– Csakugyan? Ki érti ezeket a blőd kifejezéseket?

>!
SteelCurtain 

Ha a tojós tyúk két-három évig nem ad tojást, csak zabái, és nagy, vörös taraja van, hajnalban meg kukorékol, akkor azonnal hívjunk orvost.
Általában a jó tojó csak akkor tud fejlődni és tojást rakni, ha érzi a gondos és szeretetteljes ápolást. Ha gyengül a tyúk – levágni! A gyenge, elerőtlenedő tyúk legbiztosabb ismertetőjele, hogy hetek óta nem eszik semmit, mert nem adunk neki. Amennyiben azt észlelnénk, hogy a jó tojós napok óta a hátán fekszik, kék színű és nem mozdul, akkor azonnal el kell adni, mert vitaminhiányban szenved.

>!
sophie P

Szomorú dolog ez. Hozzávetőleges becslés szerint az átlagpolgár körülbelül egy évet fordít az életéből a levesek hűtésére, sok ezer elveszett munkaóra nemzetgazdasági szempontból, s a kormány hallgat.

87. oldal

2 hozzászólás
>!
sophie P

Bizony mondom nektek, betegek ezek a kölykök, a túlméretezett hangszórók elnyűhetetlen nemzedéke. Már a Bibliában is vannak nyomai a zene agresszív alkalmazásának, Jerikó falait tudvalevőleg katapulta helyett orkesztra segítségével rombolták le, s akkor még nem is ismerték a sztereót. Érzékeny lelkű macskánk, Kizikizi is megszökött a házból néhány napra, közvetlenül azután, hogy elsőszülött fiúgyermekem, Rafi, felfedezte a Pink Floydot és zenekarát. Azt beszélik, hogy a város utcáin csak úgy hemzsegnek a süket macskák. Amikor Renána nevű leánygyermekem visszaemlékezik Waterloora, mindig az ABBA nevezetű svéd énekkvartett hasonló nevű slágerjára gondol, a Napoleon nevű konyakot figyelmen kívül hagyva.

290. oldal

Kapcsolódó szócikkek: ABBA · Pink Floyd
>!
SteelCurtain 

– Szőnyeget porolni kisgyerekes háznál? Nem félnek az Istentől? Akkor egyszerűbb, ha mindjárt agyonütik az istenadtát…
Kiderült ugyanis, hogy semmi sem árt úgy a gyerek fejlődésének, mint a szőnyegporolás. Olyannyira, hogy Látifá őshazájában azt szokták mondani a népek a kicsit hülye gyerekekre, hogy: „Na ennek az anyja is sok szőnyeget porolhatott!”

>!
SteelCurtain 

Az éttermekben tagolva mondom a pincérnek:
– Nem forrón, nem melegen, azonnali (instant) fogyasztásra kérném a levest…
A pincér üveges tekintettel távozik, és amint visszafordul a konyhából, tűzoszlop halad előtte.
– Kértem, hogy ne legyen forró…
– Ez forró? – mondja a pincér a gőzfelhőben. – Hol forró ez?
Utasítom, hogy dugja be az ujját a levesbe, de erre nem vállalkozik a gazember. Egyszer, úgy éljek, egyszer még betörök az étterem konyhájába forgópisztollyal a kezemben:
– Az összes szakács a falhoz, fel a kezekkel!
Azután eloltom a máglyát a kondér alatt, és végre-valahára hozzájutok az első ehető lebbencsleveshez. Természetesen a rendőrség azonnal kiszáll, a parancsnok hangszórón keresztül szólít fel a megadásra:
– Nincs értelme az ellenállásnak, az épület körül van véve! Kavarj!…

>!
SteelCurtain 

Vannak ugyan, akik azt állítják, hogy a légy az egyetlen olyan tényező, amely meggátolja a parlamenti képviselőket abban, hogy a költségvetési vita során álomba szenderüljenek, de nézetem szerint e miatt a százhúsz ember miatt nem volt érdemes az egész világot legyekkel elárasztani.

>!
SteelCurtain 

– Smafu – mondta a férfifodrász, akinek ez a tanult mestersége –, a kopaszság tulajdonképpen átöröklés kérdése. Csupán azoknak kell aggódniuk, akiknél valami nem stimmel apai ágon…
Otthon valahogy a kezembe került boldogult nagyapám fényképe, ahogy le van fotografálva nyolc testvérbátyjával együtt. Valamennyien tökkopaszok, mint a janicsárok. Ez a fecsegő borbély jobban tenné, ha a fodrászattal foglalkozna, és nem az örökléstannal, amiről halvány fogalma sincsen.

>!
sophie P

Toszkanininé színes szavakkal ecsetelte előttünk, hogy a kutya a leghűségesebb állat, és amellett okos is, meg tiszta, úgyhogy nincs rajta kívül az embernek jobb barátja ebben a büdös életben, legfeljebb a kormány talán.

15. oldal - Cvindzsi pipil


Hasonló könyvek címkék alapján

Aviv Ben Zeev: Miért nem bírjuk az izraelieket?
Janikovszky Éva: Mosolyogni tessék!
Janikovszky Éva: De szép ez az élet!
Dolák-Saly Róbert: Madáretető
Janikovszky Éva: Ájlávjú
Palásti László: A mosoly iskolája
Janikovszky Éva: Ráadás
Dolák-Saly Róbert: Agyatlantisz
Karinthy Frigyes: Maud, a csodapók
Miklósi Ottó: Fedőnevem: Délibáb