Szívszerelem 71% 16 csillagozás

Érdekes, hogy amikor először lapoztam át a történetet, nem igazán fogott meg. Majd másodszor, harmadszor olvasva már jobban átjött a lényeg. Az illusztráció végtelenül egyszerű, akár egy ovis is képes ilyen művészi rajzokat papírra vetni, ugyanakkor mégis kifejezőek és talán épp ez az, ami oldja a történetet. Ezzel sikerült belecsempészni egy kis humort és vidámságot, melynek előfutára a Nagy Sárga Dinó. Ó, a szereplők mellett megjelenő hangutánzó szavakat nagyon szerettem!
A design látványos és a könyv mérete sem szokványos. Valóban nem mindennapi ez a gyerekkönyv, de azt gondolom, a rajzok könnyen emészthetővé teszik ezt az amúgy komor történetet. Így talán befogadhatóbb és a gyerekek is könnyebben felteszik a bennük megfogalmazódó kérdéseket.
Bővebben: http://konyvparfe.blog.hu/2016/01/28/eef_rombaut_emma_t…

Nehéz úgy nyilatkozni, hogy szerencsére nem mi vagyunk a célközönség. Érdekelne, hogy ha valaki élesben próbálja, mit reagál a gyerek.

A Szívszerelem az a típusú képeskönyv, ami nem feltétlenül gyerekeknek íródott. Felső korhatára, természetesen, nincs. A külföldi képeskönyvek nagy hányada ebbe a kategóriába sorolható. És míg külföldön (pl. Spanyolországban, Franciaországban) a képeskönyvek nagyon felkapottak, nagyon nagy a választék, otthon sajnos elvétve jelennek meg sok képpel teli, kevesebb szövegű könyvek. Mi magyarok, azt értékeljük inkább, ha egy mesekönyv tele van jó sok szöveggel :-).
Őszintén szólva, én Szabó T. Anna fordítása miatt vettem először a kezembe ezt a nagyon szokatlan, egyedi képi világú könyvet, mert nagyon szeretem, amiket és ahogyan fordít. A történet a maga sarkított, csípős humorával bizony jól kupán is vágja az embert, ha a felszín mögé tekint, és elgondolkodik azon, miről is szól ez az egész könyv. Én ettől eltekintve nagyon jól szórakoztam olvasás közben.
Ez a képeskönyv olyan, ami nagyon sokféle kérdést vethet fel egy gyerekben, ezért 8, 9 évesekkel csakis együtt olvasnám. Majd, ha a kétéves belenő a könyvbe :-), leteszteljük. Most még csak pódiumhoz használja éneklés közben :-).
Az illusztrációk tetszenek, épp a sok kis apró részlet, a nagyon leegyszerűsített formák, a színek hiánya miatt, és azért is, mert valahol ellensúlyozzák azt a szomorú mondanivalót, ami nem mindig könnyen emészthető egy gyerek számára. Igaz, mindig minden attól függ, hogy egy adott élethelyzetet a szülő hogyan él meg, hogy viszonyul hozzá, mit és hogyan magyaráz el, mit közvetít a gyereke számára.
A kis sárga dinó alakja magában megér egy öt csillagot.

A kislányom választotta a könyvtárból.Nem tudtam utána olvasni,csak a kezembe nyomta meséljünk.Egy oldat te egyet én.
Először csak viccesnek találtam,aztán furcsának, végül rájöttem ez nem egy egyszerű történet.Szerelem-válás-újrakezdés a gyerekek számára leegyszerűsítve.
3 mese, az első vicces és " boldogságos"(ezen még nevettünk is),a második a csábító csajszis,aki lecsap(a lurkóm még be is húzott egyet a mesekönyvnek a csajszi képére,nem szokott ilyet tenni soha, még a negatív hősöknek sem),a harmadik az újrakezdés( végül is happy end, de nem voltunk maradéktalanul boldogok).Szerencsére a családunkban nincs, de a környezetünkben egyre több ilyen történet akad.
Mindamellett pár év múlva ez a mesekönyv sokkal több százalékot fog majd kapni,hiszen erről szól a mai modern családminta.

– SEGÍTSÉÉÉÉÉÉG – kiáltotta a Királylány. – Ez valami gigacuki és egyben mégis komoly.

Bár kétségtelen, hogy egészen addig nem nagyon érti meg az ember – legalábbis nekem annyira nem jött le – hogy mi is ez, amíg a könyv végén a magyarázathoz nem lapoztam.

Szerintem jó ez. Mint képregény kifejezetten tetszik; mint a párkeresést, a válást és a patchwork család létrejöttét tematizáló gyerekkönyv első olvasásra némileg érdekes, de a végén levő elemzés segít perspektívába helyezni a történet furcsaságait, és azt gondolom, hasznos is lehet. Viszont a gyerekeimmel nem fogom elolvasni, inkább iskolás korúaknak való ez már, főleg a rengeteg kérdés miatt, amit felvet.

A FSZEK gyerekrészlegénél kevés jobb hely akad elbújásra és helytelen térközszabályzásra, szóval ha van némi üresjáratom, engem biza itten esz a penész – nagy ló, kis székeken.

És itt, a sarkom mellett virított ez a naagy könyv és hívogatott én meg engedtem neki.

Szegény könyv több sebből vérzik. Először is az illusztráció, amin nem tudtam, sírjak-e vagy nevessek. Szülőként sírnék, elefántként a porcelánboltban viszont jól szórakoztam. (Mermostazértényleg, egy kiràlykisasszony, aki Magashegyi underground-ot hallgat az iPodján, elég menő! És a nagy, sárga dínót is imádtam, mert a dínó mennyivel hipszterebb már, meg cukibb, mint a sárkány! Én ne érteném?!)
A többi pedig… Tényleg végérvényésen afelé halad a világ, hogy a királylánynak „lerobban az apple-je” és a Bolond pizzát rendel neki mobilon, hogy felvidítsa? Vaskalapos vagyok, konzervatív és berozsásodott, ha nekem ez nem?…

Szóval ez a könyv egy kis (befogadó felnőttek számára szerethető) szörnyszülött. A célja becsülendő, a kivitelezése csiszolandó. A végén található, mesén kívüli rész csillagos ötös.

A könyv borítója és témája azonnal megfogott, de aztán nem azt kaptam, amit vártam. Felnőtt szemmel nézve vannak benne vicces jelenetek és aranyos illusztrációk (dinó), de mégsem tetszett és nem biztos, hogy gyerek kezében adnám.

Elsőre nem jött át, aztán próbáltam komplexebben nézni és lett is értelme, sőőőt.