Gulliver ​of Mars 1 csillagozás

Edwin L. Arnold: Gulliver of Mars Edwin L. Arnold: Gulliver of Mars Edwin L. Arnold: Gulliver of Mars

Many believe that Edgar Rice Burroughs' inspiration to create his world of Barsoom came from this novel. Transported to Mars in a most unexpected fashion, Lieutenant Gulliver Jones, U.S.N., promptly found himself head-over-heels in adventure and romance. Mars was a planet of ruined cities, ancient peoples, copper-skinned swordsmen, and weird and awesome monsters. There was a princess to be rescued, a River of Death to be navigated, and a strange prophecy to be fulfilled.

Gullivar of Mars címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1905

>!
Ace, New York, 1964
224 oldal · puhatáblás · ISBN: 0441062962

Kiemelt értékelések

Noro P>!
Edwin L. Arnold: Gulliver of Mars

A Mars hercegnője E.R. Burroughs-tól volt ifjúkorom egyik első fantasy élménye, így talán érthető, hogy elsősorban nosztalgikus érzéseket vártam ettől a könyvtől, amelyet Barsoom ihletőjének, illetve az első igazi planetáris románcnak szokás tekinteni. Ezen kívül szeretek “hiányzó láncszemekre” vadászni az elfeledett klasszikusok között, Edwin Arnold könyve pedig a jelek szerint olyan neveket kapcsol egybe, mint a misztikus kalandregények XIX. századi írója, Rider Haggard, a modern SF zsánerét megalapító H.G. Wells, és a heroikus fantasy már említett őse, Edgar Rice Burroughs. Nos, a Marsi Gulliver az első elvárásomat nem teljesítette, a második terén viszont felmutatott egy-két érdekes apróságot.

A történet szerint Gulliver Jones, a szabadságolt tengerész egy repülőszőnyegre(!) bukkan egy New York-i sikátorban, amely egyenesen a Marsra repíti őt. (Ha valaki olvasta a League of Extraordinary Gentlemen 2. sorozatát, a marslakók inváziójáról, az első jelenetben mindjárt felfedezheti az úriembert és szőnyegét.) Itt különféle emberi népeket, és megmentésre váró hercegnőket talál, miközben felfedezi magának az ismeretlen bolygót. De a Barsoom-sorozat akár leggyengébb részével összehasonlítva bizony nagy hiányosságokkal küzd a regény. A világalkotásról el kell mondani, hogy ebben a Marsban nincs semmi mars-szerű. Márpedig a kor tudományos állása szerint a szerzőnek tudnia kellett volna a kisebb nehézkedésről, a sivatagokról, és a mars-csatornákról. A fantasy-elemek pedig kivétel nélkül csak lógnak a levegőben. A szőnyeg például egyedül azért van, hogy eljussunk az idegen bolygóra (igaz, ezen a ponton Burroughs még ennyit sem produkál, hiszen John Carter csak akarja, és máris ott van Barsoomon). Egy jelenetben pedig felbukkan egy varázsló, aki képes akaratával elgörbíteni a teret, de ennek a jelenetnek a világon semmi jelentősége nincs a történetben. El kell ismerni, hogy a szerző nagyon hatásos leírásokkal dolgozik, különösen a marsi vadon bemutatása során, de hiányzik belőle a következetesség. Földi, majdnem-földi és nem-földi lények logikátlan kavalkádja jelenik meg Gulliver előtt annak vándorlása során.

Teljesen hiányoznak a regényből azok az egyszerűen megformált, de karakteres szereplők is, akik Barsoomot olyan emlékezetessé tették. Sehol egy Tars Tarkas kaliberű szövetséges, de még az ellenségek és a bajba került hercegnők is olyan érdektelenek, hogy a nevüket sem érdemes megjegyezni. Ezen a ponton azonban élek a gyanúval, hogy mindez szándékosan alakult így. A “békés” marslakókról például hősünk hamar kideríti, hogy kivétel nélkül dekadens, sekélyes érzelemvilágú lények, akiket tönkretett a jólét, és egyik közülük éppen olyan, mint a másik. Bennük szerintem Wells eloi-jai jelennek meg, igaz, nem annyira visszafejlődött módon, mint Az időgép lapjain. És ha vannak eloik, akkor a morlockokért sem kell messzire mennünk: a “vad” marslakók rendszeresen eljönnek, és kifosztják a védtelen népet, ami Gullivert persze arra ösztönzi, hogy jó angolszász hősként felkeresse ezek királyát, és számonkérje rajta a viselkedését. De amikor megérkezik, kénytelen észrevenni, hogy nehéz úgy hősködni, ha senki nem veszi a fáradságot, hogy bajnokot állítson ellene.

Azt kell hinnem, hogy Gulliver kvázi-hősiessége, amelynek mindig keresztbe tesz, hogy a győzelmek csak úgy az ölébe hullanak, valamiféle körmönfont szatíra részét képezik. Alkalmasint ennek a számlájára írható az is, hogy hősünk nem valami szimpatikus figura, és mindenkivel olyan lekezelően bánik, mint fehér ember a bennszülöttekkel. (Vagy az író tényleg így gondolkodott. Ki tudja. Egyes megnyilvánulásai számomra egyértelműen komikusak, de az a száz év különbség sok mindenért felelős lehet.) Bevallom, nem sikerült kibogoznom, mi lehetett a szerző szándéka mindezzel, a sok terjengős leírás valamint a jobbára eseménytelen vándorút pedig alapvetően untatott. A könyvet tehát heroikus fantasyként, a sword and planet irányzat őseként senkinek nem tudom ajánlani. Maradjatok A Mars hercegnőjénél, az minden téren sokkal szórakoztatóbb történet. De ha valakit a régi sci-fi szatírák izgatnak mindenek felett, az lehet, hogy érdekesnek fogja találni.


Hasonló könyvek címkék alapján

James S. A. Corey: Tiamat's Wrath
Edgar Rice Burroughs: John Carter
Tanith Lee: Sabella, or The Blood Stone
Zsivicz Norbert: Sealed Empire
Brian Naslund: Fury of a Demon
Glynn Stewart: A Darker Magic
Michael Moorcock: Kane of Old Mars
Christie Golden: Assassin's Creed: The Official Film Tie-In
A. Merritt: The Moon Pool
Andre Norton: Witch World