Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Vér és cukornád 11 csillagozás
A regény története Trujullo diktatúrája alatt játszódik, 1937-ben, Hispaniola szigetének dominikai oldalán, ahol a szegényebb Haitiról jött férfiak a cukornád-ültetvényeken dolgoznak, a nők pedig a patrícius mulatt családoknál cselédeskednek. Narrátora, a fiatal Amabelle Désir szobalány, aki úrnőjével együtt gyerekeskedett, a lány szerelme, Sébastien pedig nádvágó a szomszéd birtokon. Az eleinte békés atmoszférát csak szüleik halálára való emlékezés töri meg időnként – Amabelle apja és anyja a határfolyóba veszett. Költőien erotikus éjszakáikat Amabelle kunyhójában először az mérgezi meg, hogy a lány úrnőjének katonatiszt férje elgázolja Sébastien legjobb barátját. Aztán lábra kapnak a híresztelések: Trujillo egyes alakulatai és a felhergelt határmenti dominikaiak lemészárolni készülnek a haiti vendégmunkásokat… Az erdőn-hegyen csoportosan menekülők után valóságos hajtóvadászat indul, iszonyú kegyetlenkedésekre kerül sor, amelyek a határfolyónál tetőznek, amin a haitiak többsége… (tovább)
Eredeti cím: The Farming of Bones
Eredeti megjelenés éve: 1998
Várólistára tette 9
Kívánságlistára tette 2
Kiemelt értékelések
A történetet Amabelle meséli el, így az ő szemével látjuk a történteket. Általa látjuk a gazdagok életét, de a szolgák mindennapjait is. S ez a kettőség érdekes, s elég látnivalót tartogat az olvasók számára. Mégis akkor bonyolódnak meg a dolgok, amikor a két világ a szokásostól eltérő módon találkozik. Egy baleset megváltoztatja az addigi nyugodt életet, s Amabelle-nek is választania kell, hogy melyik csoportot válassza. A munkásokat, s így a szerelmét, Sebastient választja. Vele akar átmenni a határfolyón, de időközben az elszabadult indulatok vadállatot csinálnak az addig békés emberekből. Kell egy adag buzdító beszéd, s az addig szelíd emberek megvadulnak, s minden eszközt bevetnek, hogy megszabaduljanak – szó szerint – a haiti munkásoktól. Iszonyatos vérengzés kezdődik, s csak keveseknek sikerül megmenekülniük. Amabelle azon szerencsések közt van, akik átjutottak a határfolyón, de szerelméről semmi hír nem érkezik. Utána várakozásban és emlékek közt őrlődve éli életét.
A hajtóvadászat jelenetei nagyon megrázóak, durvák, kegyetlenek. A korábbi szerelmes jelenetek sem tudják feledtetni ezeket a részeket. Ezek maradnak meg leginkább.
Borzasztóan szomorú történet volt, mégis jólesett a lelkemnek olvasni. Szépen, egyszerűen, sallangmentesen fogalmazott a szerző, de megindított. A karibi történelmet magyar nőként minimálisan sem ismertem, most egy szeletet kaptam belőle. Sajnos a tanulság az volt, hogy mindegy, a Föld melyik részéről van szó, a népirtások, indokolatlan öldöklések elmaradhatatlan részei a múltnak. Annyira kár érte…
Népszerű idézetek
– Már nem vagyok az atyátok – mondta, majd kijavította magát. – Három kisfiú atyja vagyok. Kiléptem a rendből.
– De miért, atyám? – szaladt ki a kérdés egy elővigyázatlan szájon.
– Az ima nem segített kigyógyulnom a mészárlás után – felelte ugyanazzal a szomorú arckifejezéssel, amelyet a határbeli látogatáskor láttam rajta. – Egy csinos és kedves feleség segített, és az, hogy magamhoz szoríthattam három új életet. Annyit sírtam, amikor elfogtak. Végig sírtam, amíg börtönben voltam. Megsirattam mindenkit, akit bántottak, megvertek vagy megöltek. Földközelibb szeretet segített csak, ami közelebb van a saját testemhez, ami elállíthatja a könnyeimet. Lehet, hogy veszítettem, de nyertem is, mert most jobban értem a dolgokat égi és földi értelemben egyaránt.
290. oldal
Van, akinek a templomi ceremónián ujjára húzott gyűrű jelenti a boldogság netovábbját, vagy a közös tulajdonba kapott gyermekek világra hozása. Nekem ezt az arcomon kétfelől szétfutó önkéntelen mosoly jelentette. És lassacskán, ahogy a kortyok között rám-rám pillantott, viszonozta a mosolyt, s ugyanúgy nézett, ahogy én őrá: szemérmesen, érdemtelenül, mintha szégyenlené, hogy a vágy sötét pírja gyúl az arcán.
142. oldal, 22. fejezet
– Néha nem tudom elhinni, hogy ez az egyetlen sziget két ennyire különböző nép hazája legyen – folytatta Romain atya, akár egy rosszul felhúzott gép. – Nekünk, mint dominikaiaknak, meg kell teremtenünk a saját hagyományainkat és a saját életmódunkat. Ha nem tesszük, három nemzedék sem kell hozzá, és mindannyian haitiakká válunk. Három nemzedék múlva a gyermekeink és az unokáink vére nem lesz tiszta, ha most nem védjük meg magunkat, értitek?
Nyomatékul megütögette a habarcsozást, emlékeztetve a csoportot a halottak két leginkább megbocsáthatatlan bűnére: hiányukra és némaságukra.
A presit, perejilt, vagyis a petrezselymet, harmatos nyári hajnalságát, szőrös és kemény, egyszersmind sima és lágy, gubancos hajtásait, más-más ízű levelét és szárát, a szétrágva íztelen és keserű, ám a szájban édes leheletté váló petrezselymet használták ételeinkhez, teáinkhoz, a fürdőinkhez, ezzel tisztítottuk meg a belsőnket és külsőnket a régi nyavajáinktól, ezzel sepertük le a búcsúzó év porát az új hajnalán, ezzel öblítettük le először az újszülöttek haját , és ezzel – felfőzött narancslevelekkel elegyítve – mosdattuk le, utolszor, a halottainkat.
Hasonló könyvek címkék alapján
- Khaled Hosseini: Egyezer tündöklő nap 95% ·
Összehasonlítás - Khaled Hosseini: Ezeregy tündöklő nap 94% ·
Összehasonlítás - Martha Hall Kelly: Orgonalányok 93% ·
Összehasonlítás - Arthur Golden: Egy gésa emlékiratai 90% ·
Összehasonlítás - Janet Skeslien Charles: A párizsi könyvtár 90% ·
Összehasonlítás - Thomas Keneally: Schindler listája 86% ·
Összehasonlítás - Nino Haratisvili: A nyolcadik élet 96% ·
Összehasonlítás - Kathryn Stockett: A Segítség 96% ·
Összehasonlítás - Viola Stern Fischer – Veronika H. Tóth: A Mengele-lány 96% ·
Összehasonlítás - Szvetlana Alekszijevics: Elhordott múltjaink 96% ·
Összehasonlítás