Rendszerhiba 47 csillagozás

Edward Snowden: Rendszerhiba

Edward ​Snowden 2013-ban, 29 évesen sokkolta a világot azzal, hogy szakított az amerikai hírszerzéssel és nyilvánosságra hozta, hogy az USA kormánya titokban azon dolgozik, hogy minden egyes telefonhívást, sms-t és e-mailt rögzítsen. Ez a példa nélküli lehallgatási rendszer képes arra, hogy a Föld minden lakójának magánéletébe behatoljon.

Most, hat évvel később Snowden először tárja fel, hogyan működött közre a rendszer kiépítésében és miért jutott el arra a pontra, hogy szerepét nyilvánosan is vállalja.

„Az életben a legfontosabb döntések tudat alatt formálódnak és csak akkor nyernek tudatos kifejezést, amikor teljesen megérnek.”

A Rendszerhiba rendkívüli elbeszélés egy éles eszű fiatalemberről, aki online nőtt fel, gyermekkorát az Egyesült Államok fővárosának bukolikus elővárosaiban töltötte, majd felnőttként titkos funkciókat látott el a Központi Hírszerző Ügynökségnél és a Nemzetbiztonsági Ügynökségnél. Kémként dolgozott, aztán whistleblower… (tovább)

>!
XXI. Század, Budapest, 2019
400 oldal · ISBN: 9786155955709 · Fordította: Tomori Gábor
>!
XXI. Század, Budapest, 2019
400 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155955693 · Fordította: Tomori Gábor

Enciklopédia 4

Helyszínek népszerűség szerint

Hold


Kedvencelte 2

Most olvassa 22

Várólistára tette 67

Kívánságlistára tette 74

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Dyta_Kostova IP>!
Edward Snowden: Rendszerhiba

A keresési előzmények, vagy akár csak egy internetcsatlakozással is rendelkező számítógépen tárolt adataink (legyen az dokumentum vagy akár csak egy erotikus fotó) azonnali adatokat szolgáltatnak rólunk a világszinten kiépült titkosszolgálati megfigyelőknek, ha akarjuk, ha nem. Ez a jelenség indította útjára a fiatal CIA, majd később NSA alkalmazott Snowdent, aki nem azonnal vált az információgyűjtők leleplezőjévé. Évekig tartó lelki vívódás és morális kérdésfeszegetés előzte meg az, hogy korunk legnagyobb „szivárogtatója”, vagy ahogy ő önmagát és a hozzá hasonlókat nevezi, whisleblower váljon a kétkedő fiúból.

A Rendszerhiba egy nagyon részletes, szerteágazó, bár átlagemberek nyelvi szintjén íródott, de néha a részletekbe is belemenő technológiai elemzés egy számunkra láthatatlan világról. Miután elolvastuk, hajlamosak leszünk alaposabban tanulmányozni a (nem teljesen elrugaszkodott) összeesküvés-elméleteket, kritikusan szemlélni a geopolitikát, és leragasztani a webkameránkat. A jelenleg is Moszkvában élő Edward Snowden visszaemlékezéseit barátnője naplóbejegyzései teszik teljessé, mely nélkül aligha ismerhettük volna meg azokat az idegölő napokat, amelyek a leleplezés és a menedékkeresés között elteltek. Ilyen módon a Rendszerhiba a hűség könyve is: hűség a magánéletben, hűség a haza iránt még akkor is, ha a jelenlegi kormányzás hazaárulóként tartja számon azt, aki csupán a lelkiismerete és mindannyiunk magánéletének védelme érdekében cselekvésre szánta el magát. Nem lehetünk elég hálásak érte.

U.I.: Innen is üdvözlöm azon kedves urakat és hölgyeket, akik elolvasták ezt az értékelést a titkos megfigyelési csatornáikon keresztül (nem mintha ne lenne nyilvános), és üzenem nekik, hogy…. (ugye tudjátok, mi áll itt? :D Remélem, anyukátok csuklik.)

4 hozzászólás
robinson P>!
Edward Snowden: Rendszerhiba

A Rendszerhiba egy igen alapos, többrétegű és valós történet, amit lényegében mindenki ismerhet, aki tudja ki volt George Orwell, ne tán olvasta az 1984 című regényét. Valódi amerikai történet, ami mégis mindenkit érint világszerte.

https://gaboolvas.blogspot.com/2019/11/rendszerhiba.html

csatacsita>!
Edward Snowden: Rendszerhiba

Picit tömör volt helyenként, de nagyon jól visszahozta a régi internet retro élményét és a cselekmény pedig tanulságos és csodálatra méltó.

lolajos>!
Edward Snowden: Rendszerhiba

Kicsit izgalmas egy több mint 20 országban egyszerre megjelenő könyv első olvasói közt lenni. Már a megjelenés napján lecsaptam rá egy webboltban, miután több beharangozó interjút és a neten csalétekként közzétett bevezető fejezetet elolvastam. Persze előtte folyamatosan tömérdek cikket, tudósítást tetteiről. Vagy megnéztem a technikai bravúrt jelentő TED fellépését, amikor Ottawában egy oroszországi titkos helyről, laptopjáról vezérelt, színpadon vándorló képernyőről beszélt a közönséghez.

Snowden rendkívül jól fogalmaz, műve könnyen olvasható, noha mondatai gyakran súlyosak, elgondolkodtatóak. Ha valaki azt hiszi: persze, 145-ös IQ-val mi sem egyszerűbb: lehűtöm. Snowden nem hallgatja el, hogy az utóbbi kilenc hónapban íróiskolába is járt, és a könyv születése körül egy csapatnyi szerkesztő, menedzser, ügynök és ügyvéd bábáskodott.

Ízig-vérig amerikai. Nem csak azért, mert anyai őseit a Mayflower nevű történelmi migránshajóig vissza tudja vezetni, vagy egyik nagypapája ellentengernagy volt és szinte egész családja közszolgálati tevékenységet végzett. Egész életét, neveltetését, karrierjét áthatja az országhoz, népéhez való kötődés, ami a kényszerű távollétben nyilván erősödött is. A másik meghatározó attribútuma az interneten felnövekvő első nemzedékhez való tartozás.

De miért ír memoárt egy harmincas éveinek közepén járó fiatalember? Élete egy olyan meghatározó, lezárt szakaszáról tudósít, amely már nem fog változni. Volt egy hatalmas dobása és minden eddiginél részletesebben ismerteti velünk az utat, ahogy eljutott oda. Alighanem létezik egy prózai oka is: a megélhetés, hiszen e könyvből származó várhatóan nem kis jogdíjak segíthetnek fenntartani magát.

Ed nem csak briliáns informatikus, annak szinte minden ágát felsőfokon művelő szakember, nem csak modern elméleti és gyakorlati hírszerző ismeretek birtokosa, hanem élénken foglalkoztatja a jog, az információszabadság és alkotmányosság is. Az verte ki nála a biztosítékot, mikor átlátta, hogy a CIA, NSA és hasonlók gyakorlatilag a törvényeken felülre helyezve magukat titokban globális és totális adatgyűjtést végeznek, és a hihetetlen tömegű napi termést nem csak célirányosan szűrve azonnal feldolgozzák, hanem az örökkévalóságig őrzik, mert még később is jól jöhet.

Egyre erősödő ellenérzései végül elvitték oda, hogy a világ elé álljon. Hogy megtette, alighanem kicsit jobb lett a világ, bár nem eléggé. Önmagát whistleblowernek (szó szerint sípfújó) tekinti. A sportbíró is fúj, ha szabálytalanságot tapasztal. Csak itt nem egy játékról van szó. Vészjelzésről, mert egy világméretű szörnyű játszma zajlik ellenünk – így ellened is! Snowden körbejárja e szó értelmezéseit és jelentéstartalmát, nem csak angolul, hanem franciául és németül, sőt orosz és kínai utalásokkal is.

Nem sorolom élete főbb állomásait, a könyvben kronologikusan végighalad rajtuk. Beláthatunk a kamasz, főiskolás, munkahelyi és a száműzetési szakaszokba. Elég nyíltan ismerteti a különféle kémszervezetek, létesítmények kapcsolatrendszerét, infrastruktúráját, napi életét, hangulatát.

A könyvet első lapján L.-nek ajánlja a szerző. Lindsey, a barátnő megismerkedésüktől kihagyhatatlan, mindig felbukkan. Miután barátja a nagy lépést hat éve megtette és eltűnt közelségéből, nem hagyta el. Az ő naplója alapján követhetjük a vele történt kezdeti eseményeket, a szolgálatok vegzálásait. Három éve Snowden után Moszkvába költözött, két éve össze is házasodtak. A könyv utolsó félmondata: „… akinek szeretete élhetővé teszi számomra a száműzetést.”

Olvassátok, én is még sokáig újraolvasgatom.

Andrew_N_Bagman P>!
Edward Snowden: Rendszerhiba

Amikor megnéztem a Joseph Gordon-Levitt főszereplésével készült Snowden című filmet (öcsém ajánlására), csak ámultam. Imádom az olyan alkotásokat, amik megtörtént, valós események feldolgozásából születnek. Tisztában vagyok vele, hogy minden alkalommal vesznek el belőle, tesznek hozzá ami az eredeti történéseket illeti, hogy az adott film közönségbarát legyen, vagy ami még fontosabb, fogyaszthatóvá tegyék, mert persze a bevételek elengedhetetlenek a készítőknek. Akkor leszűrtem egy szűkebb konklúziót a sztoriból, azaz a filmben látottakból. Röviden ez annyi, amit mindig is sejtettem, tudtam, hogy figyelnek minket, hogy az adott mindenkori hatalomnak a digitális világ berobbanásával mi mindannyian adathalmazok vagyunk egy nagy tégelyben, ami (ne legyen illúziónk) az egész világot magába olvasztja és szükség esetében ebből a tégelyből tudatos kereséssel bármikor kiemelhetnek minket. Mindez történt 2017-ben (a film 2016-os).

És jött a könyv. Ahogy jártunk vásárolni, hétről hétre ott figyelt az egyik nagy hipermarket polcain, én először fel sem ismertem, mert hát Snowden arca nem maradt meg az emlékeimben. Aztán egyszer közebbről megnéztem, elolvastam a fülszöveget, majd visszatettem, meséltem a páromnak ez miről szól(hat), és mentünk a dolgunkra. Aztán második alkalommal már nem tettem vissza a polcra, hanem elhoztam magammal (nyugi, megvettem, nem pedig lenyúltam, mint a kormányok a mailjeink, képeinket). Elkezdtem olvasni, és egyszerűen magába szippantott. Hajnalokat maradtam fent, hogy folytassam, és több részt újra- és újraolvastam. Néhol azért, mert a szakzsargont ki kellett bogoznom, néhol azért, mert a hideg futkosott a hátamon. A könyv eleje rögtön tudatosította, hogy ez nem az a mű, amiben részletesen leírja a titkokat, amiket korábban már felszínre hozott és megosztott a kiválasztott újságírókkal, hanem annak a története, hogy jutott el odáig, hogy kvázi az egész világot (legalábbis politikai értelemben véve szinte az összes államot) magára haragítva egy olyan mértékű visszaélés sorozatot, csalást, átverést leplezzen le, ami akár az életébe is kerülhetett. Ebben a könyvben pazarul megvoltak az állomások, ami tényleg gyönyörűen elvezetett minket oda, hogy megadja a választ a miértre és a hogyanra. Nem volt üres járat, amit 10 percig felesleges mesélésnek gondoltam, az a következő fejezetben (vagy az utolsó 3 egyikében) beleilleszkedett a nagy egészbe, amitől kirajzolódott Edward Snowden élete, motivációja, küzdelme. Ebben a sztoriban tulajdonképpen nem a titok lett a főszereplő, hanem ez a húsvér ember, aki a mindent a hazáért elvtől csak ás kizárólag a saját kormányának, egykori megbízójának köszönhetően jutott el oda, hogy ez nem mehet így tovább. És jobb ha tudod, érted is kiállt, érted is küzdött, érted is kockáztatta az életét – pedig fogalma sincs arról, hogy a világon vagy. Miért? Mert alapvetőnek gondolta, hogy mindaz, amit mi teszünk, mi emberek hozunk létre, a nyomok, amiket hagyunk, legyen az egy komment a közösségi oldalakon, egy fotó, egy zene, bármi, az a miénk kell legyen, és nem korlátlan és mértéktelen adatgyűjtésben kell végezze.

Mondhatni happy end is volt (vagy ha nem is két db „P” betűvel, de eggyel igen) ami Ed életét illeti, amit szinte megkönnyeztem és mégis mosollyal tettem le a könyvet. Örültem ennek az egésznek, annak, hogy vannak még ilyen emberek, vannak még ilyen sztorik, és örülök annak is, hogy az emberi jóság egy újabb szeletet tudott hozzáadni a fogyatkozóban lévő tortához ezzel az életúttal, ezzel a történettel.

Sárhelyi_Erika I>!
Edward Snowden: Rendszerhiba

Kockáknak kötelező, számukra biztos igazán élvezetes olvasmány. Én viszont csak egy mezei user vagyok, aki kb. a könyv felénél vesztette el az érdeklődését. Egyrészt agyamra ment a rengeteg program-, illetve intézményrövidítés, amiből kettőt se tudtam megjegyezni, nemhogy oldalanként huszonöt. Lényeg, hogy egy idő után inkább csak lapoztam, lapoztam, a végén le is lassítottam, mikor Snowden barátnőjének naplójegyzeteiből lehetett szemezgetni, és végül úgy csuktam be a könyvet, hogy én megpróbáltam. A sztori nyilván már ismerős volt, és csak megerősítette azt, amit eddig is tudtam: a Nagy Testvér figyel. Elhitethetjük magunkkal, hogy nem, meg magunkra húzhatunk védekező mechanizmusként újabb rövidítítéseket, mint például a GDPR, odafigyelhetünk a FB-fiókunk adatvédelmi beállításaira, de nekem nincsenek illúzióim. Szerintem, ha eldobáljuk a mobiltelefonjainkat, megsemmisítjük a bankkártyáinkat, soha többé nem szörfözünk a neten, nem rendelgetünk se kaját, se használati tárgyakat és töröljük az összes e-mail-fiókunkat, akkor se tudunk már rejtve maradni. Magunknak csináltuk mindezt, és ha hirtelen ezek eltűnnének az életünkből, pontosan úgy éreznénk magunkat, mint amikor fél napig áramkimaradás van, és rájövünk, hogy áram nélkül már szinte tehetetlenek vagyunk. Szép, új világ, neszeneked. Egyébként meg nem élhetünk úgy, hogy mindig azt lessük, ki les minket éppen. Inkább integessünk, mosolyogjunk a kamerába: helló, Nagy Tesó, én is látlak ám Téged :)

Barbár >!
Edward Snowden: Rendszerhiba

Szenzációt vártam, de elmaradt. Egy liberális értékeket magáénak valló fiatalember 2013-ban hazafias érzelmei ellenére világgá kiáltja, hogy az USA megfigyeli, lehallgatja saját állampolgárait, sőt a világ nagy részét. Aki felemeli okostelefonját, bejelentkezik számítógépébe, notebookjába, tabletjébe, számíthat rá, hogy a Nagy Testvér minden tevékenységét kilesi. A bűnös természetesen nem a Nagy Testvér, hanem a kiszivárogtató, aki végül Oroszországban talál menedékre a megtorlás elől. Elég pikáns, hogy pont itt.
Tartalmilag rendben van a dolog, de lehetne ezt izgalmasabban tálalni. Miután jó sok ismert politikus szenvedő alanya volt a megfigyeléseknek, néhány zaftos eset nagyon feldobta volna a történetet. Szégyentelenül bevallom, ez kellett volna igazán. A közönség jó része szerintem ezt várta, ez lett volna a szenzáció, még hat év után is.

Leo>!
Edward Snowden: Rendszerhiba

Egyszerre visszaemlékező önéletrajz, és önigazolás. A gyerekkortól következetesen végig követhetjük azt, hogy a szerző hogyan ismerkedik meg a technológiával, hogyan merül fel benne a gyanú a világméretű megfigyeléssel, majd a bizonyítást követően hogyan küzd meg a benne felmerülő morális aggályokkal. Egyben egy hihetetlenül izgalmas betekintés a hírszerző közösség világába. De a kérdés továbbra is nyitott: ki őrzi az őrzőket?

Részletek a blogomon: https://kbkonyvesblog.wixsite.com/kbblog/post/edward-sn…

Renáta_G>!
Edward Snowden: Rendszerhiba

Edward Snowden volt CIA és NSA alkalmazott „bombát robbantott” 2013-ban, amikor szigorúan titkos kormányzati dokumentumokat hozott nyilvánosságra, melyekből kiderült, hogy az amerikai titkosszolgálatok mindent elkövetnek azért, hogy az Államokban és határaikon túl is, képesek legyenek minden ember telefonhívásait és netes tevékenységét lehallgatni.

Bővebben: https://kulturpara.blog.hu/2020/03/17/snowden_536


Népszerű idézetek

robinson P>!

A lefekvés ideje volt az első dolog, amit valaha is meghackeltem.

19. oldal

1 hozzászólás
Dyta_Kostova IP>!

[…] a terror örökös felemlegetése a politikai osztály részéről nem egy konkrét fenyegetésre vagy veszélyre adott válasz, hanem cinikus próbálkozás, hogy a terrort állandó veszéllyé alakítsák, ami állandó éberséget követel, melynek megkérdőjelezhetetlen autoritás szerez érvényt.

247. oldal

1 hozzászólás
Dyta_Kostova IP>!

Ha esetleg felötlene bennetek a kérdés: Igen, tényleg járt ember a Holdon. A klímaváltozás valós. Ami a chemtrailt illeti, az ostobaság.

165. oldal

Kapcsolódó szócikkek: chemtrail · Hold · klímaváltozás
Sárhelyi_Erika I>!

Az én nemzedékem volt az utolsó Amerika, sőt talán a világ történelmében is, amelyre ez igaz – az utolsó nem digitalizált nemzedék, amelynek gyermekkora nincs fent a felhőben, hanem jobbára analóg formátumokban került rögzítésre (…). A növekedésem fázisait nem okosotthon-technológiák követték nyomon, hanem késsel ejtett rovátkák az ajtófélfán a házban, ahol felcseperedtem.

23. oldal

Sárhelyi_Erika I>!

(…) azt gondolják rólam, hogy hülye vagyok Hadd gondolják. Mindig hagyni kell az embereknek, hogy alábecsüljék az intelligenciádat és a képességeidet. Mert amikor tévesen ítélnek meg, egyszerűen csak kimutatják a sebezhetőségüket – a tátongó réseket az ítélőképességükön, amelyeknek nyitva kell maradniuk, ha később be akarsz rontani rajtuk egy tajtékos lovon, és a saját igazságod kardjával korrigálni a rólad kialakult képet.

78. oldal

robinson P>!

Az egyetlen felnőtt felettesem egy olyan srác volt, aki a munkaidejét Robert Ludlum és Tom Clancy puha fedelű könyveinek olvasásával töltötte.

8. oldal

Dyta_Kostova IP>!

Az elmúlt tíz év az Amerika által összehozott tragédiák valóságos kavalkádja volt: a végeérhetetlen afganisztáni háború, a katasztrofális iraki rendszerváltás, a határozatlan ideig húzódó fogvatartások Guantanamón, a rendkívüli kiadatások, a kínzások, harci drónokkal végrehajtott, civilek – sőt, esetenként amerikai civilek – ellen irányuló célzott likvidálások. Belföldön mindent a biztonságnak rendeltek alá, így aztán minden áldott nap valamilyen szintű fenyegetettség jegyében telt (vörös – súlyos, narancs – magas, sárga – emelt szintű), és a Patriot Acttel (hazafias törvény) kezdetét vette a polgári szabadságjogok eróziója, pontosan azoké a szabadságjogoké, amelyek megvédelmezéséért állítólag harcoltunk.

246. oldal

Andrew_N_Bagman P>!

Nem akartam olyan világban élni, ahol mindeki kénytelen tökéletességet tettetni, mert egy ilyen világban nekem vagy a barátaimnak nincs helyünk.

121. oldal

Dyta_Kostova IP>!

A hírszerzés jobban megértette a rendszerünk szabályait, mint az emberek, akik megalkották őket, és a maga javára fordította ezt a tudást.
Meghackelte az Alkotmányt.

279. oldal

Lacca14 >!

…a felhő. … Elképesztőnek találtam, milyen készségesen regisztrálnak emberek a szolgáltatásra; annyira lelkesítette őket a kilátás, hogy a fotóikat, videóikat, zenéiket és e-könyveiket univerzálisan mentetté és hozzáférhetővé tegyék, hogy rá se hederítettek, vajon miért kínálnak nekik „ingyen” vagy „olcsón” egy ennyire szofisztikált és kényelmes megoldást.

234. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Michelle Obama: Így lettem
Michael Moore: A provokátor
Thomas Pynchon: Kísérleti fázis
Robin Sloan: Penumbra úr nonstop könyvesboltja
Jay Asher – Carolyn Mackler: Kezünkben a jövőnk
Condoleezza Rice: Washingtoni emlékeim
Ronald Reagan: Egy amerikai élet
George W. Bush: Döntési helyzetek
Eleni Kounalakis: Nagykövet asszony
Ayaan Hirsi Ali: A hitetlen