Rendszerhiba 22 csillagozás

Edward Snowden: Rendszerhiba

Edward ​Snowden 2013-ban, 29 évesen sokkolta a világot azzal, hogy szakított az amerikai hírszerzéssel és nyilvánosságra hozta, hogy az USA kormánya titokban azon dolgozik, hogy minden egyes telefonhívást, sms-t és e-mailt rögzítsen. Ez a példa nélküli lehallgatási rendszer képes arra, hogy a Föld minden lakójának magánéletébe behatoljon.

Most, hat évvel később Snowden először tárja fel, hogyan működött közre a rendszer kiépítésében és miért jutott el arra a pontra, hogy szerepét nyilvánosan is vállalja.

„Az életben a legfontosabb döntések tudat alatt formálódnak és csak akkor nyernek tudatos kifejezést, amikor teljesen megérnek.”

A Rendszerhiba rendkívüli elbeszélés egy éles eszű fiatalemberről, aki online nőtt fel, gyermekkorát az Egyesült Államok fővárosának bukolikus elővárosaiban töltötte, majd felnőttként titkos funkciókat látott el a Központi Hírszerző Ügynökségnél és a Nemzetbiztonsági Ügynökségnél. Kémként dolgozott, aztán whistleblower… (tovább)

>!
XXI. Század, Budapest, 2019
400 oldal · ISBN: 9786155955709 · Fordította: Tomori Gábor
>!
XXI. Század, Budapest, 2019
400 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155955693 · Fordította: Tomori Gábor

Enciklopédia 4

Helyszínek népszerűség szerint

Hold


Kedvencelte 1

Most olvassa 28

Várólistára tette 54

Kívánságlistára tette 72


Kiemelt értékelések

>!
robinson P
Edward Snowden: Rendszerhiba

A Rendszerhiba egy igen alapos, többrétegű és valós történet, amit lényegében mindenki ismerhet, aki tudja ki volt George Orwell, ne tán olvasta az 1984 című regényét. Valódi amerikai történet, ami mégis mindenkit érint világszerte.

https://gaboolvas.blogspot.com/2019/11/rendszerhiba.html

>!
Dyta_Kostova IMP
Edward Snowden: Rendszerhiba

A keresési előzmények, vagy akár csak egy internetcsatlakozással is rendelkező számítógépen tárolt adataink (legyen az dokumentum vagy akár csak egy erotikus fotó) azonnali adatokat szolgáltatnak rólunk a világszinten kiépült titkosszolgálati megfigyelőknek, ha akarjuk, ha nem. Ez a jelenség indította útjára a fiatal CIA, majd később NSA alkalmazott Snowdent, aki nem azonnal vált az információgyűjtők leleplezőjévé. Évekig tartó lelki vívódás és morális kérdésfeszegetés előzte meg az, hogy korunk legnagyobb „szivárogtatója”, vagy ahogy ő önmagát és a hozzá hasonlókat nevezi, whisleblower váljon a kétkedő fiúból.

A Rendszerhiba egy nagyon részletes, szerteágazó, bár átlagemberek nyelvi szintjén íródott, de néha a részletekbe is belemenő technológiai elemzés egy számunkra láthatatlan világról. Miután elolvastuk, hajlamosak leszünk alaposabban tanulmányozni a (nem teljesen elrugaszkodott) összeesküvés-elméleteket, kritikusan szemlélni a geopolitikát, és leragasztani a webkameránkat. A jelenleg is Moszkvában élő Edward Snowden visszaemlékezéseit barátnője naplóbejegyzései teszik teljessé, mely nélkül aligha ismerhettük volna meg azokat az idegölő napokat, amelyek a leleplezés és a menedékkeresés között elteltek. Ilyen módon a Rendszerhiba a hűség könyve is: hűség a magánéletben, hűség a haza iránt még akkor is, ha a jelenlegi kormányzás hazaárulóként tartja számon azt, aki csupán a lelkiismerete és mindannyiunk magánéletének védelme érdekében cselekvésre szánta el magát. Nem lehetünk elég hálásak érte.

U.I.: Innen is üdvözlöm azon kedves urakat és hölgyeket, akik elolvasták ezt az értékelést a titkos megfigyelési csatornáikon keresztül (nem mintha ne lenne nyilvános), és üzenem nekik, hogy…. (ugye tudjátok, mi áll itt? :D Remélem, anyukátok csuklik.)

4 hozzászólás
>!
csatacsita
Edward Snowden: Rendszerhiba

Picit tömör volt helyenként, de nagyon jól visszahozta a régi internet retro élményét és a cselekmény pedig tanulságos és csodálatra méltó.

>!
lolajos
Edward Snowden: Rendszerhiba

Kicsit izgalmas egy több mint 20 országban egyszerre megjelenő könyv első olvasói közt lenni. Már a megjelenés napján lecsaptam rá egy webboltban, miután több beharangozó interjút és a neten csalétekként közzétett bevezető fejezetet elolvastam. Persze előtte folyamatosan tömérdek cikket, tudósítást tetteiről. Vagy megnéztem a technikai bravúrt jelentő TED fellépését, amikor Ottawában egy oroszországi titkos helyről, laptopjáról vezérelt, színpadon vándorló képernyőről beszélt a közönséghez.

Snowden rendkívül jól fogalmaz, műve könnyen olvasható, noha mondatai gyakran súlyosak, elgondolkodtatóak. Ha valaki azt hiszi: persze, 145-ös IQ-val mi sem egyszerűbb: lehűtöm. Snowden nem hallgatja el, hogy az utóbbi kilenc hónapban íróiskolába is járt, és a könyv születése körül egy csapatnyi szerkesztő, menedzser, ügynök és ügyvéd bábáskodott.

Ízig-vérig amerikai. Nem csak azért, mert anyai őseit a Mayflower nevű történelmi migránshajóig vissza tudja vezetni, vagy egyik nagypapája ellentengernagy volt és szinte egész családja közszolgálati tevékenységet végzett. Egész életét, neveltetését, karrierjét áthatja az országhoz, népéhez való kötődés, ami a kényszerű távollétben nyilván erősödött is. A másik meghatározó attribútuma az interneten felnövekvő első nemzedékhez való tartozás.

De miért ír memoárt egy harmincas éveinek közepén járó fiatalember? Élete egy olyan meghatározó, lezárt szakaszáról tudósít, amely már nem fog változni. Volt egy hatalmas dobása és minden eddiginél részletesebben ismerteti velünk az utat, ahogy eljutott oda. Alighanem létezik egy prózai oka is: a megélhetés, hiszen e könyvből származó várhatóan nem kis jogdíjak segíthetnek fenntartani magát.

Ed nem csak briliáns informatikus, annak szinte minden ágát felsőfokon művelő szakember, nem csak modern elméleti és gyakorlati hírszerző ismeretek birtokosa, hanem élénken foglalkoztatja a jog, az információszabadság és alkotmányosság is. Az verte ki nála a biztosítékot, mikor átlátta, hogy a CIA, NSA és hasonlók gyakorlatilag a törvényeken felülre helyezve magukat titokban globális és totális adatgyűjtést végeznek, és a hihetetlen tömegű napi termést nem csak célirányosan szűrve azonnal feldolgozzák, hanem az örökkévalóságig őrzik, mert még később is jól jöhet.

Egyre erősödő ellenérzései végül elvitték oda, hogy a világ elé álljon. Hogy megtette, alighanem kicsit jobb lett a világ, bár nem eléggé. Önmagát whistleblowernek (szó szerint sípfújó) tekinti. A sportbíró is fúj, ha szabálytalanságot tapasztal. Csak itt nem egy játékról van szó. Vészjelzésről, mert egy világméretű szörnyű játszma zajlik ellenünk – így ellened is! Snowden körbejárja e szó értelmezéseit és jelentéstartalmát, nem csak angolul, hanem franciául és németül, sőt orosz és kínai utalásokkal is.

Nem sorolom élete főbb állomásait, a könyvben kronologikusan végighalad rajtuk. Beláthatunk a kamasz, főiskolás, munkahelyi és a száműzetési szakaszokba. Elég nyíltan ismerteti a különféle kémszervezetek, létesítmények kapcsolatrendszerét, infrastruktúráját, napi életét, hangulatát.

A könyvet első lapján L.-nek ajánlja a szerző. Lindsey, a barátnő megismerkedésüktől kihagyhatatlan, mindig felbukkan. Miután barátja a nagy lépést hat éve megtette és eltűnt közelségéből, nem hagyta el. Az ő naplója alapján követhetjük a vele történt kezdeti eseményeket, a szolgálatok vegzálásait. Három éve Snowden után Moszkvába költözött, két éve össze is házasodtak. A könyv utolsó félmondata: „… akinek szeretete élhetővé teszi számomra a száműzetést.”

Olvassátok, én is még sokáig újraolvasgatom.

>!
Sárhelyi_Erika I
Edward Snowden: Rendszerhiba

Kockáknak kötelező, számukra biztos igazán élvezetes olvasmány. Én viszont csak egy mezei user vagyok, aki kb. a könyv felénél vesztette el az érdeklődését. Egyrészt agyamra ment a rengeteg program-, illetve intézményrövidítés, amiből kettőt se tudtam megjegyezni, nemhogy oldalanként huszonöt. Lényeg, hogy egy idő után inkább csak lapoztam, lapoztam, a végén le is lassítottam, mikor Snowden barátnőjének naplójegyzeteiből lehetett szemezgetni, és végül úgy csuktam be a könyvet, hogy én megpróbáltam. A sztori nyilván már ismerős volt, és csak megerősítette azt, amit eddig is tudtam: a Nagy Testvér figyel. Elhitethetjük magunkkal, hogy nem, meg magunkra húzhatunk védekező mechanizmusként újabb rövidítítéseket, mint például a GDPR, odafigyelhetünk a FB-fiókunk adatvédelmi beállításaira, de nekem nincsenek illúzióim. Szerintem, ha eldobáljuk a mobiltelefonjainkat, megsemmisítjük a bankkártyáinkat, soha többé nem szörfözünk a neten, nem rendelgetünk se kaját, se használati tárgyakat és töröljük az összes e-mail-fiókunkat, akkor se tudunk már rejtve maradni. Magunknak csináltuk mindezt, és ha hirtelen ezek eltűnnének az életünkből, pontosan úgy éreznénk magunkat, mint amikor fél napig áramkimaradás van, és rájövünk, hogy áram nélkül már szinte tehetetlenek vagyunk. Szép, új világ, neszeneked. Egyébként meg nem élhetünk úgy, hogy mindig azt lessük, ki les minket éppen. Inkább integessünk, mosolyogjunk a kamerába: helló, Nagy Tesó, én is látlak ám Téged :)

>!
Venuszcica1981
Edward Snowden: Rendszerhiba

Nagyon vártam ezt a könyvet, izgatottan vettem kézbe, hiszen végre is egy „belsős” meséli el, hogy működik a Nagy Testvér. A falat kapartam…. nem kötött le, nem volt követhető, olyan részletekbe menően magyarázta, hogy ki kivel hol mikor merre, melyik rövidítés mit jelent stb, hogy számomra szárazzá és unalmassá vált. Elveszve a részetekben nem tudott számomra érdekes olvasmánnyá válni.

4 hozzászólás
>!
Jékli_Erika
Edward Snowden: Rendszerhiba

Először is szeretnék két megállapítást tenni:
1. sokszor gondolom azt, hogy az olvasás számomra menedék, mert a való világban csak nagyon ritkán találkozom olyan emberekkel, akik olyan elvek szerint élnek, amiket én mindennél fontosabbnak tartok: ezekre összefoglalóan nyugodtan mondhatjuk, hogy emberi szabadságjogok
2. mindig csodáltam azokat az embereket, akikben van bátorság kiállni az elveik mellett, sőt tenni értük.
Ezek után a könyvről: voltak részek, amik olvasásakor tudatosítanom kellett magamban, hogy ez nem regény vagy akciófilm, hanem valóság.
A gyerekkor leírása képszerű, élvezetes, nagyon is értettem, hogy mi volt az a világ, amibe Snowden az első számítógépek által belecsöppent. Hitelessé teszi a tetteit, gondolkodását és a későbbi döntéseit.
Természetesen 2013-ban hallottam, olvastam a szivárogtatásról, ismertem a nevét, tudtam mit állít, olvastam a különböző reakciókat – de ennek ellenére az enyém csak egy vállrándítás volt: mi ebben az új? Helyes persze, hogy mindezt feltárta, na de kinek vannak ma illúziói? Nyilván nincsenek titkok, és akinek hatalmában áll, nyilván visszaél az információkkal.
Amiben mi reménykedhetünk, az az, hogy túl pici pontok, jelentéktelenek vagyunk, hogy bárkinek is érdekében álljon pl. engem felhasználni, az én adataimat elferdíteni, vagy éppen engem tenni meg bűnbaknak akármi miatt is…
No és itt jön a képbe Snowden (és ez a könyv), aki remélhetőleg felráz pár fásult embert, akik majd hatni tudnak még néhányra, mert hát nincs ez rendben így, igenis ki kell állni a jogainkért.


Népszerű idézetek

>!
robinson P

A lefekvés ideje volt az első dolog, amit valaha is meghackeltem.

19. oldal

1 hozzászólás
>!
robinson P

Az egyetlen felnőtt felettesem egy olyan srác volt, aki a munkaidejét Robert Ludlum és Tom Clancy puha fedelű könyveinek olvasásával töltötte.

8. oldal

>!
Sárhelyi_Erika I

(…) azt gondolják rólam, hogy hülye vagyok Hadd gondolják. Mindig hagyni kell az embereknek, hogy alábecsüljék az intelligenciádat és a képességeidet. Mert amikor tévesen ítélnek meg, egyszerűen csak kimutatják a sebezhetőségüket – a tátongó réseket az ítélőképességükön, amelyeknek nyitva kell maradniuk, ha később be akarsz rontani rajtuk egy tajtékos lovon, és a saját igazságod kardjával korrigálni a rólad kialakult képet.

78. oldal

>!
Dyta_Kostova IMP

[…] a terror örökös felemlegetése a politikai osztály részéről nem egy konkrét fenyegetésre vagy veszélyre adott válasz, hanem cinikus próbálkozás, hogy a terrort állandó veszéllyé alakítsák, ami állandó éberséget követel, melynek megkérdőjelezhetetlen autoritás szerez érvényt.

247. oldal

>!
Sárhelyi_Erika I

Az én nemzedékem volt az utolsó Amerika, sőt talán a világ történelmében is, amelyre ez igaz – az utolsó nem digitalizált nemzedék, amelynek gyermekkora nincs fent a felhőben, hanem jobbára analóg formátumokban került rögzítésre (…). A növekedésem fázisait nem okosotthon-technológiák követték nyomon, hanem késsel ejtett rovátkák az ajtófélfán a házban, ahol felcseperedtem.

23. oldal

>!
Dyta_Kostova IMP

Ha esetleg felötlene bennetek a kérdés: Igen, tényleg járt ember a Holdon. A klímaváltozás valós. Ami a chemtrailt illeti, az ostobaság.

165. oldal

Kapcsolódó szócikkek: chemtrail · Hold · klímaváltozás
>!
Dyta_Kostova IMP

Az elmúlt tíz év az Amerika által összehozott tragédiák valóságos kavalkádja volt: a végeérhetetlen afganisztáni háború, a katasztrofális iraki rendszerváltás, a határozatlan ideig húzódó fogvatartások Guantanamón, a rendkívüli kiadatások, a kínzások, harci drónokkal végrehajtott, civilek – sőt, esetenként amerikai civilek – ellen irányuló célzott likvidálások. Belföldön mindent a biztonságnak rendeltek alá, így aztán minden áldott nap valamilyen szintű fenyegetettség jegyében telt (vörös – súlyos, narancs – magas, sárga – emelt szintű), és a Patriot Acttel (hazafias törvény) kezdetét vette a polgári szabadságjogok eróziója, pontosan azoké a szabadságjogoké, amelyek megvédelmezéséért állítólag harcoltunk.

246. oldal

>!
Dyta_Kostova IMP

A hírszerzés jobban megértette a rendszerünk szabályait, mint az emberek, akik megalkották őket, és a maga javára fordította ezt a tudást.
Meghackelte az Alkotmányt.

279. oldal

>!
Sárhelyi_Erika I

(…) életem mindmáig legfontosabb tudnivalóját a Super Mario Bros. jóvoltából sajátítottam el. Teljesen őszintén beszélek. Kérlek benneteket, hogy vegyétek ezt komolyan. A Super Mario Bros., az 1.0-s kiadás, talán minden idők legtökéletesebb oldalnézetes akciójátéka. (…) Mario a legendás nyitókép bal szélén áll, és csakis egy irányba tud mozogni. (…) Mario mind a 32 szinten egy, a gémer szóhasználatban „láthatatlan fal” névvel illetett dolog előtt leledzik, amely nem engedi hátrálni. Marionak, Luiginak, nekem és nektek nincs visszaút, csakis előre mehetünk. Az élet csak egy irányba halad, jelesül az időnyíl irányába, és nem számít, milyen messzire sikerül eljutnunk, a láthatatlan fal mindig itt lesz mögöttünk, elválasztva bennünket a múlttól, és belekényszerítve bennünket az ismeretlenbe.

36. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

R. J. Palacio: Az igazi csoda
Kathryn Stockett: A Segítség
Karl Marlantes: Matterhorn
Mario Puzo: A Keresztapa
R. J. Palacio: Csodácska
Jennifer L. Armentrout: White Hot Kiss – Perzselő csók
Jeannette Walls: Az üvegvár
J. D. Robb: Halálos híresség
John Steinbeck: Kék öböl / Szerelem csütörtök / Égi Mező