New ​York 44 csillagozás

A város, ahol az álmok születnek
Edward Rutherfurd: New York

New ​York a világ egyik legizgalmasabb és legösszetettebb városa. Az amerikai álom és a szabadság szimbóluma. Ennek a városnak az életét meséli el Edward Rutherfurd nagyszabású, három és fél évszázadon átívelő regénye.

A történet nyomon követi New York küzdelmeit és felemelkedését az alapítástól kezdve egészen 2001. szeptember 11-ének mindent megrázó tragédiájáig. A hajdani szerény halászfaluból a szemünk láttára fejlődik ki a minden képzeletet felülmúló metropolisz, milliónyi ember otthona. Közülük is kitűnik a Master család, akik a puritán ősök letelepedésétől fogva igyekeznek talpon maradni a függetlenségi harcok, pénzügyi válságok és bandaháborúk okozta viharokban. Az egymást követő generációk eltérő sorsa és sokféle küzdelme lenyűgöző részletességű tablóvá áll össze, amely méltó ahhoz a sokszínűséghez és mozgalmassághoz, ami New Yorkot mindig is egyedülállóvá tette.

Rutherfurd regénye nem pusztán egyszerű városrajz, hanem családok, emberek sorsának finom… (tovább)

Eredeti mű: Edward Rutherfurd: New York (angol)

Eredeti megjelenés éve: 2009

>!
Alexandra, Pécs, 2018
800 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633579428 · Fordította: Babits Péter
>!
Alexandra, Pécs, 2016
ISBN: 9789634470342 · Fordította: Babits Péter
>!
Alexandra, Pécs, 2016
800 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633579428 · Fordította: Babits Péter

Enciklopédia 1

Szereplők népszerűség szerint

Frank Master


Kedvencelte 4

Most olvassa 14

Várólistára tette 126

Kívánságlistára tette 157

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
pepege MP
Edward Rutherfurd: New York

Edward Rutherfurd: New York A város, ahol az álmok születnek

„Az amerikai álom nem álom – valóság. Az emberek a szabadságot keresték itt, amit ha nehezen is, de megtaláltak, és hogy elérjék, keményen hajtottak.”

Éppen egy New Yorkban (is) játszódó regényt olvastam, amikor értesültem róla, hogy megjelenik Edward Rutherfurd meglehetősen impozáns borítójú, New York című regénye. Mindig is történelemkedvelő voltam, és kecsegtetett a gondolat, hogy ez a brutális méretű és oldalszámú könyv talán jó eszköz lehet arra, hogy úgy pótoljam a város történetét illető hiányosságaimat, miközben egy jót szórakozom. Elképzelni sem tudtam, Rutherfurd hogyan tudja megvalósítani azt, hogy közel négy évszázadnyi történelmet sűrít úgy egybe, hogy ne lehessen érezni rajta semmiféle száraz, dokumentarista stílust. Éppen ezért kellő izgatottsággal kezdtem neki az olvasásnak…

Mivel mással indulhatna New York története, mint a XVII. századi holland telepesekkel, akik New Amsterdam néven megalapították a várost, és az csupán akkor vette fel a New York nevet, amikor angol fennhatóság alá került. A holland Van Dyck és az angol Master család (és leszármazottaik) sorsán keresztül haladhattam végig, érintve minden fontosabb történelmi eseményt. Van, ahol hosszabban időzhettem (mint a függetlenségi háború), ilyenkor a szereplők egészen közel kerültek a szívemhez (például John Master egy nagyon karizmatikus, erős személyiség volt). Persze a fiktív szereplőkön kívül találkozhattam ismerős nevekkel is (Benjamin Franklin, George Washington, Lord Cornwallis), ami még inkább élethűvé, már-már filmszerűvé varázsolta számomra a regényt. (Cornwallisról és az amerikai függetlenségi háborúról akaratlanul is a Mel Gibson-féle A hazafi című film jutott eszembe és szinte végig azzal vontam párhuzamot, hiszen ott is egy családapa, egy dél-karolinai földbirtokos küzdelmén tudhatjuk meg, hogyan zajlott a patrióták és a lojalisták háborúja.)

Az erről szóró fejezet egy nagyon hangsúlyos része a regénynek, és mivel elég hosszú és aprólékos, úgy is kezelhettem, mint egy regényt a regényben, ami egyfelől nagyon érdekessé tette az olvasást. Másrészt, mikor túlléptünk New York történetének ezen a szakaszán, amikor hirtelen néhány évtizedet átugrunk és a család újabb generációja kerül a középpontba, őszintén szólva ez engem egy kissé kizökkentett, de szerencsére Rutherfurd lehengerlő mesemondó és nagyon könnyen vissza tudtam rázódni, hogy közel engedjem magamhoz az ifjabb Mastereket.

A monumentális regényből természetesen nem maradhatnak ki a bevándorlók sem – a 19. század elején az olasz Caruso-család történetén keresztül mutatja be a szerző, milyen élet is várt azokra az álmodozókra, akik úgy döntöttek, hogy hátat fordítanak hazájuknak, és Amerikában próbálnak szerencsét. Itt már meglehetősen nagy léptékben haladtak az események, ezért nagyon sajnáltam, hogy a Caruso-szál igen gyorsan eltűnik (ugyan a vége felé ismét felbukkan egy Caruso-leszármazott, de olyan sok idő telt el közben, hogy már nem tudtam beazonosítani, kinek a kije lehetett az illető). Továbbá jelen van a regényben az 1920-as évek tőzsdekrachja, a szesztilalom, meglepően röviden a világháború, a zsidóság, az Empire State Building, a Word Trade Center építése – és természetesen a 9/11 –, hogy csak a fontosabbakat említsem.

„A Nagy Alma. Sokan azt hiszik a kifejezés a hatvanas években született. Igazából a húszas évek végéről és a harmincas évekből ered – de mit is jelent? Valami olyasmit, hogy mindenkinek jár belőle egy harapás. Egyesek szerint az alma kísértette meg Ádámot és Évát. Semmi kétség. New York mindig is anyagias volt, ám egyszersmind a kiválóság, a művészet, a zene és a végtelen lehetőségek hazája.”

Nagyon jól fogalmazta ezt meg a szerző a városról, ez a gondolatsor érezhető volt a regény sorai között is, valamint az is, hogy Edward Rutherfurd imádja New Yorkot. Rajongva tudott róla írni, és én pedig rajongva olvastam. Szerte a világon van egy általános vélemény az amerikaiakról, a new yorki emberekről, amely összefügg az amerikai álommal. Amerika a lehetőségek országa, bárki lehet gazdag és sikeres, tanulhat menő egyetemeken, teljesülhetnek vágyai, csak tennie kell érte, saját magán múlik, hogy eléri-e a céljait. Erre nagyon jó példa volt a regényben a már említett Caruso-család, hiszen majdhogynem nincstelenül érkeztek meg az országba, és évtizedekkel később leszármazottjuk mégis egy jól menő orvos volt.

Ha gondolatban végigveszem a regény karaktereit, szinte mindegyikük – ha néha küzdelmek árán is, de – sikeres, anyagi jólétben élt, és első benyomásra talán úgy tűnik, a szerző elrugaszkodik a valóságtól, hiszen tudjuk jól, hogy ott sem kolbászból van a kerítés (bár erről szeretünk megfeledkezni). De szerintem Rutherfurd pontosan ezt akarta nekünk megmutatni, hogy ez a gigantikus város tulajdonképpen egy egyszerű „halászfaluból” hogyan lett sikeres, csillogó, gazdag New Yorkká, és a lakói az amerikai álom megtestesítőivé. A kitartó, ambiciózus, sikeres emberek tették azzá.

Igazán lebilincselő, mindvégig érdekfeszítő regény, amelyben az élet minden szépsége, öröme és egyben bánata is jelen van, és amelynek olvasása után én ezentúl egy kicsit más szemmel nézek New Yorkra – úgyhogy valójában már ezért megérte elolvasni. Egyetlen dolgot viszont nagyon sajnálok, hogy a könyv az utolsó néhány évtizeden csak végigszáguldott, én még nagyon szívesen olvastam volna tovább. Kár, hogy Rutherfurd nem írt hozzá még vagy 2-300 oldalt… Egy biztos: ha a jövőben igazán lenyűgöző várostörténetet akarok olvasni, akkor mindenképpen a szerző további műveit fogom előnyben részesíteni.

http://www.ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2017-03…

4 hozzászólás
>!
tgorsy
Edward Rutherfurd: New York

Edward Rutherfurd: New York A város, ahol az álmok születnek

Míg olvastam egyfolytában a negatívumokat soroltam., hogy egy felturbózott általános iskolai történelem könyv, hogy bő lére eresztett útikönyv, hogy Az évszázad trilógiát (Ken Follett) akarja utánozni, kevés sikerrel, hogy nagyon amerikai (mégis milyen legyen?), és így tovább.
De a végén megvett. Pedig nagyon amerikai, nagyon felturbózott, nagyon.
Jó, hogy elolvastam.

2 hozzászólás
>!
robinson P
Edward Rutherfurd: New York

Edward Rutherfurd: New York A város, ahol az álmok születnek

Lenyűgözően monumentális várostörténet, olvasmányos formában.
http://gaboolvas.blogspot.hu/2017/02/new-york.html

>!
szallosas P
Edward Rutherfurd: New York

Edward Rutherfurd: New York A város, ahol az álmok születnek

Már a második könyvèt olvastam az írónak, de mèg mindig nem az utolsót!

>!
Andilány
Edward Rutherfurd: New York

Edward Rutherfurd: New York A város, ahol az álmok születnek

Nekem mindig annyira jó érzés egy ilyen könyvet olvasni. Évszázadokon keresztül követhetjük nyomon nem csak New York fejlődését, hanem különböző családok generációinak életét is, ahogy hol egybeforrnak, hol külön utakon járnak, majd az élet újra egymás felé sodorja őket. Látjuk hogyan fejlődik New York az évek folyamán, hogyan nő, hogyan lesz az a világváros, ami most. Igazából én nem azzal a céllal vettem a kezembe ezt a könyvet, hogy hú, én most ebből mindent meg fogok tudni New York és Amerika történelméről, mert tudtam, hogy ez egyben családregény is, szóval inkább egy jó kis olvasmányos történetet vártam és ezt meg is kaptam. A szereplőket megkedveltem, bár volt, amikor egyes emberekről szívesebben olvastam volna többet, másokról meg kevesebbet. Lekötött, lehetett vele haladni, szerettem olvasni.

>!
Black_Venus
Edward Rutherfurd: New York

Edward Rutherfurd: New York A város, ahol az álmok születnek

Ha valaki szereti a téglaméretű történelmi regényeket, amelyben minden mondatot gondosan megfogalmaztak, feltétlenül ajánlott olvasmány. New York történetén keresztül az USA története ismerhető meg belőle, regényes formában, a Master család életén keresztül. Persze még ez a néhány száz év is annyi eseményt hozott, hogy a lényegesebb dolgokat és eseményeket említi. Nekem a legérdekesebb a gyarmatosítás kezdetei voltak, az angolok, a hollandok és az indiánok közötti csatározások, aztán pedig az 1920-as évek ('roaring twenties') technológiai fejlődése, építkezései és persze a tőzsdekrach.
A Függetlenségi háború 80-100 oldalas leírását viszont nagyon untam.
Nem tetszett az sem, hogy – bár sokszor hangsúlyozza, hogy milyen súlyosak a társadalmi problémák (rabszolgaság, rasszizmus (gyakorlatilag mindenkivel szemben, sorban, ahogy az idők hozták a bevándorlókat: feketék, írek, olaszok, zsidók, latinok), pénz-központúság, az újgazdagok és a régi gazdagok közötti éles választóvonal, az újgazdagok ízléstelensége, stb. – a szereplők valahogy mégis mindig felmentést kapnak. Ez egy regényben sajnos elég harmatos, főként ha az a turbulens amerikai történelemről, sőt szinte a világ egyik legnagyobb és meghatározó városáról szól.
Miután ez már a 6. hasonló könyv, amit Rutherfurdtől olvasok, sajnos arra következtek, hogy az író kezd kifulladni, és már csak a bevétel kedvéért ír.
Azért egy kis művelődésre és fotelkalandorságra mindenképpen érdekes olvasmány.

>!
theodora
Edward Rutherfurd: New York

Edward Rutherfurd: New York A város, ahol az álmok születnek

A szemünk előtt alakul a város – nem csak a fizikai változásokról mesél Rutherfurd, hanem a társadalmiakról, a korszellemről, a hangulatról mindezt olvasmányos formában.
Rendhagyó ez a könyv, vannak persze olyan részei ami kevésbé fogtak meg, de szerintem informatív és élvezhető formában fogta meg a város történetét.

>!
Dexter79 P
Edward Rutherfurd: New York

Edward Rutherfurd: New York A város, ahol az álmok születnek

Régóta várólistás volt ez a könyv, és a Télapó meghozta. Nagyon jó érzés egy ilyen „óriási” könyvet olvasni.
Nagyon tetszett az író stílusa, a fogalmazásmódja. Nagyon szépen végigvezette a generációk alakulását az egész könyvön. Egy percre se lankadt a figyelmem, nem voltak benne üres járatok, folyamatosan fenntartotta az érdeklődést. Mindig új és új embereket ismertünk meg. Mikor az első szereplőket (családot/házaspárt) megkedveltem, akkor azt gondoltam, hogy már nem lesz a könyvben olyan, akik sorsáért így fogok aggódni, de tévedtem, mert jöttek és jöttek a gyermekek, unokák, dédunokák, ük-ükunokák és mindenki szerethető volt. Mesteri módon fonta össze az író a családok életét a különböző generációkban, és emellett elképesztő részletességgel írta le New York fejlődését, felemelkedését, néha bukását.
Számomra ez a könyv egy történelem lecke volt, amit egy nagy mesébe ágyaztak, ami által feldolgozható és kedvelhető lett, és főleg maradandó információkat tartalmazott.
Kíváncsian várom, hogy a többi nagyvárosról milyen történeteket írt.

>!
Barbár 
Edward Rutherfurd: New York

Edward Rutherfurd: New York A város, ahol az álmok születnek

Várostörténet és családregény egy kötetben, igaz, hogy jó vaskosban. Rutherfurdnak van gyakorlata az ilyesmiben. Bámulatos, ahogyan bemutatja, hogy milyen hatással van a városfejlődés, a napi politika és a gazdasági döntések az egyes családok életére. A Masterek, egy felső középosztálybeli család életének mindennapjait kísérhetjük figyelemmel három és fél évszázadon keresztül, úgy, hogy egy pillanatig sem unatkozunk.
Regényes formában ismerjük meg New Yorkot, amiről a könyvborító hátlapja nagyon találóan azt írja, hogy az amerikai álom és a szabadság szimbóluma. A szerző hisz ebben az álomban, és eléri, hogy mi is hiszünk benne. Ennél nem is kell több.

>!
Krumplicsku
Edward Rutherfurd: New York

Edward Rutherfurd: New York A város, ahol az álmok születnek

Nekem nagy csalódás volt a könyv. Sokat markolt, keveset fogott, és azt sem feltétlenül jól.
A legeslegfőbb bajom azonban mégis az, hogy nekem egyáltalán nem jött át New York hangulata a történetekből, különösen a régebbi korokban játszódóak voltak olyanok, hogy alig-alig éreztem, hogyan is éltek a szereplők, milyen is volt akkor a város.
Mivel elvileg EZ volt az egész regény célja, ezt eléggé fájlaltam, pláne, mivel kapásból két olyan- szintén ponyvairodalmi- könyv is eszembe jutott, amik nem ezt tűzték ki maguk elé ezt a célt, mégis (az eredeti céljuk, ami az egyiknél a romantikus kalandregény, a másiknál pedig a krimi mellett) sikerült nekik, így duplán is érthetetlen az ügy (a két sikeres pedig Anya Seton: Elizabeth könyvei, illetve Caleb Carr A halál angyala és A sötétség angyala krimijei)
Tényleg fejezetről fejezetre lettem egyre csalódottabb és a végére elég mérges is.
Mert tehát a fő cél nem igazán teljesült, cserébe a karakterek meg amit elmesélt róluk is sokszor tűntek inkább oldalszaporításnak, mint valóban elmesélendő történetnek. Sorra bukkannak fel olyan dramaturgiai helyzetek, amikről én azt éreztem, hogy jelentőségteljes utalások, mert később fontos lesz (lsd még Csehov puskája a falon, aminek el KELL sülnie a dramaturgia szabályai szerint), de aztán teljesen a levegőben maradtak a szálak: vagy teljesen elfelejtődtek (mint pl. Sarahhal kapcsolatban a new yorki pszichopata gyilkosra utalás) vagy, hogy Rose mennyire utálta Edmundot (őt ráadásul később meg már segíti, pedig itt nem tévedhetek, hogy én ítéltem meg jelentőségteljesebbnek valamit, mint aminek szánva volt, mert előtte számtalanszor lehangzik, hogy most meggyűlölte, most halálos ellensége lett. (eleve Rose karaktere is minden magyarázat nélkül fordul egyet: az elég negatívból a pozitívba)
És akkor ami miatt a végére meg már haragudtam: minden kor szereplőivel történik valami veszélyes fordulat, de valahogy soha egyikükkel sem történik aztán semmi rossz, időnként egészen abszurdan nem (mint Paoloval, aki rajzfilmbe illő fordulattal ússza meg a kalandját). Jó, jó, egy pozitív romantikus regényben nyilván mindenfélébe keveredhetnek a hősök, hogy aztán megmeneküljenek, nem feltétlen kell realistának lenni, de itt sok volt, hogy minden kor minden főszereplője mindig megúszik mindent. (ha kedvelném az összeesküvés-elméleteket, akkor nem győznék azon agyalni, vajon mit jelenthet, hogy csak két hős nem ússza meg: a fekete és a zsidó)
A karaktereket sokszor hagyjuk sorsukra egy-egy izgalmas pillanatban, mert ennyi volt, amit a szerző az adott korról el akart mondani, és nem is zárja le az ő történetüket, csak jobb esetben értesülünk egyik leszármazottjuktól közvetve, hogy hogyan alakult abban az adott pillanatban a sorsuk, ami nem kis hiányérzetet okozott bennem, még ha a város történelmének megírása* és nem családregény megírás volt a cél.
Sok karaktert, az ő szálukat meg valahol teljesen feleslegesnek találtam (megint csak oldalszaporítás): a regény elején még fontosnak tűnő fekete szál elég korán eltűnik a semmibe, hogy aztán sose térjen vissza, és az olasz bevándorló Carusso-król, O`Donellékről is baromi sok szó esik ahhoz képest, amennyire később visszatérnek. (vagy csak az én -téves- elvárásom volt, hogy többé-kevésbé végigmenjen egy-egy család sorsa a történelmen? (ha kihal a család, akkor kihal persze, de ha nem, akkor legyenek már benne legalább mellékszereplőként)
Összefoglalva tehát a könyvben megvolt a lehetőség, amivel nem sikerült élni, és én talán ezt szoktam a legjobban fájlalni, a kihagyott ziccert.

*az megint nyilván az én bajom, hogy nem igazán tudom, mi alapján választódtak ki a megörökítendő korok New York és Amerika történelméből. Ez persze lehet azért is, mert európaiként, azon belül is még a csodás keleti blokkban történelmet tanult olvasóként nem vagyok Amerika történelmének szakértője…. ez nyilván ez sem segített magam beleélni a korba, mivel a csuda se tudta, miért is fontos, hogy most épp ott legyek?


Népszerű idézetek

>!
forElle P

Szerettem az apját, Gorham, de örülök, hogy a férjemhez mentem. Tudja, hogyan épül fel egy házasság? Rétegről rétegre. Közös élmények, gyerekek, hűség – egyik réteg a másik után, amíg végül olyasvalami birtokába kerülünk, ami értékesebb mindennél, amit csak el tud képzelni. Ezt próbáljuk azután továbbörökíteni a gyerekeinkre. Minden szülő ezt akarja – megtanítani a gyermekeinek, hogyan éljen.

Edward Rutherfurd: New York A város, ahol az álmok születnek

>!
forElle

„Kis pénzt politika nélkül is lehet keresni, de aki nagy pénzt akar, annak meg kell vennie a törvényhozást.”

Edward Rutherfurd: New York A város, ahol az álmok születnek

>!
forElle P

"– Hát nem érti, hogy van egy másik buborék is? A vágyaink buborékja. Nagyobb ház, magánrepülő, jacht, szédítő fizetések és bónuszok. Az emberek vágynak ezekre, de végül ez a buborék is kipukkad, mint a többi.
– Akkor kinek fogja eladni a Picassóit?
– Jöjjön el a galériámba, és gyönyörű dolgokat fog találni méltányos áron, a lényeg mégis az, hogy ezek örök értékek. A valódi szépség, az alkotó szellem megnyilvánulásai. A művészet. New York tele van hozzám hasonló emberekkel, de maga észre sem vesz minket. Csak a pénzt látja."

Edward Rutherfurd: New York A város, ahol az álmok születnek

>!
forElle P

– Az emberek azért jönnek New Yorkba, hogy szabadok legyenek, maga mégis börtönbe zárta önmagát.

Edward Rutherfurd: New York A város, ahol az álmok születnek

>!
theodora

A New York elsősorban és mindenekelőtt: regény.

(első mondat)

Edward Rutherfurd: New York A város, ahol az álmok születnek

>!
theodora

– Itt is van. Új Amszterdam. – A holland elmosolyodott, ahogy látta leánya izgatott borzongását. Előttünk Manhattan déli csücske nyúlt be az öböl végtelen vizébe. Tengeri madarak köröztek a kis hullámok felett, és az orrunkban érezték a levegő sósságát.

26. oldal

Edward Rutherfurd: New York A város, ahol az álmok születnek

>!
zsirmok

Nem is különbözünk annyira, O'Donnell – szólalt meg végül –, csak én jobb leosztást kaptam. Ez minden.

Edward Rutherfurd: New York A város, ahol az álmok születnek

Kapcsolódó szócikkek: Frank Master
>!
forElle P

„– „Aki elpusztít egy jó könyvet, magát az értelmet pusztítja el” – tette hozzá tüstént Kate.
Házigazdájuk végignézett rajtuk, mielőtt megrázta a fejét.
– Ismerősen hangzik, de kitől is idéznek? – kérdezte ártatlanul.
Kate-et meglepte, hogy emlékeztetnie kell erre. A szavak nem mástól származtak, mint John Miltontól, az Elveszett paradicsom szerzőjétől, ha nem is magából a költeményből, de egy röpiratból – történetesen a legnagyobb hatású röpiratból, amit a szólás- és sajtószabadság védelmében valaha papírra vetettek.
– Milton Areopagiticájából való – árulta el."

Edward Rutherfurd: New York A város, ahol az álmok születnek


Hasonló könyvek címkék alapján

Helene Wecker: A gólem és a dzsinn
Colm Tóibín: Brooklyn
Margaret Mitchell: Elfújta a szél
Irwin Shaw: Oroszlánkölykök
Norman Mailer: Meztelenek és holtak
Willa Cather: Az én Antóniám
Celia Rees: Bűbájos Mary
Steve Berry: Az elveszett parancs
Hervey Allen: Anthony Adverse I-III.
John Fowles: A francia hadnagy szeretője