London 42 csillagozás

Az ezerarcú, nyüzsgő város
Edward Rutherfurd: London

A világ összes városa közül London történelme az egyik legérdekesebb. A történelmi fikciók nagymestere, Edward Rutherfurd harmadik regényében Anglia fővárosára szegezi a tekintetét, és a rá jellemző magával ragadó módon úgy vázolja fel a metropolisz kétezer éves történelmét, hogy az egy fordulatos családregény háttereként, kereteként szolgál. Az időutazás a város római kori alapításától indul, hogy aztán a pestisjárványokon, a Tower kalandos építésén, a nagy tűzvészen, Hitler légitámadásain át egészen napjainkig repítsen bennünket. Mindeközben a könyv lapjain sorra elevenednek meg olyan történelmi alakok, mint Thomas Becket, VIII. Henrik, I. Erzsébet, Cromwell, Chauser vagy Shakespeare. Monumentális mű egy monumen­tális városról.

London kétezer évének története címen is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1997

>!
Alexandra, Pécs, 2019
990 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634472605 · Fordította: Nemes László
>!
Alexandra, Pécs, 2018
992 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634472605 · Fordította: Pete Klára

Enciklopédia 187

Szereplők népszerűség szerint

Boleyn Anna · William Shakespeare · Napóleon · Robin Hood · VIII. Henrik · Viktória királynő · Arthur király · Arthur Wellesley · I. Erzsébet · Kelta, kelták · lovag · Geoffrey Chaucer · Giovanni Boccaccio · Horatio Nelson admirális · I. (Oroszlánszívű) Richárd · I. Károly angol király · John Harvard · Karl Marx · Kolumbusz Kristóf · Pocahontas · Ptolemaiosz · Rotschild · Sir Francis Drake · Szent Pál · XIV. Lajos

Helyszínek népszerűség szerint

London · Skócia · New York · Amerika · Anglia · Írország · Németország · Mars (bolygó) · Spanyolország · Ausztrália · Merkúr (bolygó) · Big Ben · India · Temze · Trafalgar · Bank of England · Cambridge · Dél-Afrika · Földközi-tenger · Hollandia · Jupiter (bolygó) · Kanada · Kent · parlament · Szaturnusz (bolygó) · székesegyház · Tower Bridge · Vénusz (bolygó) · Wales


Kedvencelte 5

Most olvassa 22

Várólistára tette 122

Kívánságlistára tette 152

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

pepege P>!
Edward Rutherfurd: London

Edward Rutherfurd: London Az ezerarcú, nyüzsgő város

Most, hogy már három gigantikus Edward Rutherfurd kötethez is volt szerencsém, hiszen február elején olvastam a Ruszka című regényét, illetve néhány éve a New Yorkot, azt hiszem, bátran kijelenthetem magamról, hogy szert tettem némi tapasztalatra a szerző stílusát illetően. Pontosabban fogalmazva: felfedeztem bizonyos (ismétlődő) stílusjegyeket a munkásságában. Nézzük, mik ezek.

Azt talán fölösleges is említenem, de a teljesség kedvéért mégis megteszem: a téma minden esetben valamilyen nagyváros (kivéve Ruszka, hiszen az egy kis falu, de közvetve mégis Moszkva és a többi orosz nagyváros története is). Az időszakok, amelyet a regényei átfognak minimum többévszázadosak, de inkább évezredekről beszélhetünk. Legfőbb tulajdonságuk a cselekményközpontúság, melynek fő keretét ugyan a történelem adja, de az általa kitalált családok generációkon keresztül húzódó történetére erősebben koncentrál. A kötetek elején felvázolt családfa szintén segíti az olvasót eligazodni a generációk sűrűjében.

A regények elején és a végén található rövidebb fejezetek afféle elő- és utószó gyanánt működnek, a többi, hosszabb lélegzetű részek adják a szöveg sava-borsát. A fejezetek között nagy időbeli ugrás tapasztalható, ezáltal a főszereplő családok újabb generációja lép színre, de a szerző, afféle iránymutatásképpen, már az első néhány oldalon visszanyúl picit az időben és betömi a hiányzó réseket. A fejezetek általában egy-egy korszakot ölelnek fel, ezáltal úgy is működhetnek, mint egy-egy önálló novella vagy kisregény. Ezt kifejezetten hasznos megoldásnak tartom, hiszen a szerzőnek így lehetősége nyílik több ezer évnyi történetbe ennyi cselekményt beleszuszakolnia anélkül, hogy túlságosan elszaladnának az oldalszámok.

A fentiek tehát maximálisan érvényesek a London című megaregényre is. A kis bevezető fejezet után, (i.e. I. század, amikor még London neve Londinium volt, Britannia pedig római provincia) szép sorjában megismerhettem azt a néhány családot, akiknek a társaságában töltöttem – megközelítőleg két hétig – az estéimet. Ducketék nevüket onnan kapták, hogy az ujjaik között laza úszóhártyaszerű bőr nőtt (másik ismertetőjegyük a fehér hajtincs), mint a kacsáknak. A Barnikel-család tagjai hatalmasak, robosztusak voltak, akárcsak a viking őseik. A normandiai Silversleeves csak azután választotta magának ezt a hangzatos nevet, miután Angliában letelepedett. A Bull-család mindig a bull (bika) cégérrel megjelölt házban élt, a művészi hajlamú Edmund pedig, a Meredithek őse közreműködött a Globe Színház megalapításában.

Az évszázadok során lazább és erősebb kapcsolatok szövevénye alakult ki a családok között, szerelmek, házasságkötések, ellentétek, szövetségek tették mind érdekesebbé a sorsukat. Furcsa módon nem tudnék állást foglalni egyik család mellett sem – mindegyiknek voltak olyan tagjai, akik rögtön szimpatikusak lettek és érdeklődve olvastam róluk, de olyanok is akadtak, akikkel nem szívesen futottam volna össze egy sötét sikátorban. Egy valami viszont biztos: a szerző végtelenül életteli, hiteles karakterekkel népesítette be művét, és én ezt nagyon dicséretesnek tartom – Rutherfurdnak ez nyilvánvalóan az egyik erőssége. Különleges érzékkel adagolja továbbá a történelmi tényeket (mint a Tower építése, a londoni tűzvész, a pestisjárvány), nyilván nem ebből a könyvből tanultam meg az angol történelmet, de annyi adalékot mindig kaptam, hogy helyére kerülhessenek a dolgok.

Edward Rutherfurd tagadhatatlanul nagy mesemondó, minden sora izgalmas, érdekes, sehol egy percig nem lehet unatkozni olvasás közben. Éppen ezért nem is kell azon csodálkozni, hogy szándékaimban áll folytatni életművének olvasását, már csak a Párizsról és az Írországról szóló kötet van hátra. Illetve jó hír a rajongóinak: 2019 őszén jelenik meg – egyelőre még csak eredeti nyelven – a China, mely természetesen Kína majd’ kétezer éves történetéről szól. Bízzunk benne, hogy nem kell sokáig várnunk a magyar fordításra.

http://ekultura.hu/2019/04/05/edward-rutherfurd-london

3 hozzászólás
robinson P>!
Edward Rutherfurd: London

Edward Rutherfurd: London Az ezerarcú, nyüzsgő város

Egy újabb mesteri, giga-kötet Rutherfurdtól. Nagyívű időutazáson vehet részt az olvasó.
https://gaboolvas.blogspot.com/2019/04/london.html

Belle_Maundrell >!
Edward Rutherfurd: London

Edward Rutherfurd: London Az ezerarcú, nyüzsgő város

Annyira durva belegondolni, hogy mennyi időbe és kutatómunkába kerülhetett az írónak, mire végigtanulmányozta London történelmét, összeszedte ezt a rengeteg információt, és összerakott belőle egy kis híján ezer oldalas könyvet. Le a kalappal Rutherfurd bácsi előtt, főleg figyelembe véve, hogy hány ilyen könyve van még. Nem semmi teljesítmény.
Eddig sem csináltam titkot belőle, hogy mennyire imádom Londont, szóval nem meglepő, hogy ezzel a szépséges féltéglával kezdtem az ismerkedést a szerzővel. Ezentúl, ha Londonban játszódó filmet nézek anyámmal, akkor nem csak azt fogom lelkesen ismételgetni minden olyan helyszín vagy piros busz / telefonfülke láttán, ami benne van az Elbűvölő London című színezőben, hogy „Ezt is kiszíneztem. Meg ezt is.”, hanem diszkréten ontom majd magamból a tudást és érdekességeket, amiket felhalmoztam az agyamban ez alatt az egy hét alatt. Mellesleg azt hiszem, ez volt a kis kacsóim életének egyik legmegterhelőbb hete olvasási szempontból; nehéz volt egy ilyen monstrumot tartani. De megérte.
Tetszik az alapötlet, hogy négy-öt család soook generációján keresztül suhanunk végig a történelmen, de őszintén szólva én ellettem volna kevesebbel is, mert kb. a tizennyolcadik századtól már kicsit nehéz volt követni, hogy ki kinek a kije, főleg amikor összevissza keveredtek egymással. (És nem akarok kukacoskodni, de tényleg létezik olyan, hogy egy családban kétezer éven keresztül öröklődik valamilyen külső jellegzetesség? Egy idő után már nagyon ferde szemmel néztem az ősz hajtinccsel rendelkező, úszóhártyás kezű Ducketekre meg a nagyorrú Silversleevesekre.)
Különben is szeretem az ilyen kis mikrotörténelmi történeteket, amikor nem az elsősorból figyeljük a nagy eseményeket, hanem csak egy jelentéktelen emberke szemszögén keresztül.
Ahogy már mondottam volt, a kidolgozottságra nem lehet panasz, tényleg nagyon alapos és sokrétű. Néha elég nagy léptekkel halad az időben, de belegondolni is fáj, hogy milyen nehéz lett volna, ha még hosszabb, és tényleg minden fontos állomásnál elidőztünk, szóval inkább befogom.
Számomra az egyes történetek kicsit hullámzóak voltak, volt olyan, ami nagyon tetszett és lekötött, de olyan is, amit legszívesebben felpörgettem volna, hogy hadd érjek már a végére. A karakterek kidolgozásával elégedett vagyok, sokszínűek, nem kétdimenziósak, és egyik család sincs kikiáltva jónak vagy gonosznak, hanem minden generációban változnak a jellemek.
Az zavart egy picit, hogy nem ugyanannyi oldal jutott egyes korszakokra, mert a huszadik század bármi máshoz képest meglehetősen gyorsan le lett rendezve, pedig talán három fejezet is akkor játszódik, és elég mozgalmas is volt.
Szó szerint nem egy könnyű olvasmány, de megérte elolvasni, és örülök, hogy még a hűvösebb nyári napokon kerítettem sort rá, amikor nincs megfőve az agyam, és nem ragad hozzám a könyv. Mindenképpen szeretném majd becserkészni Rutherfurd többi művét is, mert ilyen szépséges behemótokból sosem elég. Egyelőre még nem döntöttem el, hogy mi legyen a következő, de nagyon szemezek a New Yorkkal és a Párizzsal.

12 hozzászólás
SDániel P>!
Edward Rutherfurd: London

Edward Rutherfurd: London Az ezerarcú, nyüzsgő város

Edward Rutherfurd már a New York történettel lenyűgözött, de azt kell, hogy mondjam, a London még azt is túlszárnyalja. Hiába volt majdnem ezer oldalas a könyv, engem teljesen magába szippantott. Akár egy halhatatlan szemlélő vagy egy időutazó, úgy éltem át egyik korszakot a másik után és követtem átéléssel a hőseink sorsát; mire az egyik generáció történetének végére értem, rögvest átkerültem a következőébe, és közben izgultam értük, átéreztem sikereiket és tragédiáikat; és hasonlóan figyeltem London születését, alakulását.
Nem csalódtam, ez az időutazás nemcsak kidolgozott történetekkel, de hasznos infókkal is szolgált. Picit sajnálom, hogy végére értem. Sebaj, van még könyv Rutherfurd tarsolyában. Párizs, most rajtad a sor! :)

Szösszenet P>!
Edward Rutherfurd: London

Edward Rutherfurd: London Az ezerarcú, nyüzsgő város

A szerző ismét elvarázsolt ezzel a közel 1000 oldalas remekművével.
Első regénye amit olvastam az írótól a Párizs volt.
Nagyon tetszik az író stílusa, keretbe foglalva kr.e.54-től egészen 1997-ig öleli fel London történelmét. Nem is akárhogy! A történelmi eseményeket beágyazta családok és azok generációjának életébe. Ettől olyan fordulatos, eseménydús. Van benne egy csipet tragédia, egy csipet szerelem, egy csipet kaland, egy csipet humor… szóval a fűszerezés nekem igazi kuriózum.
A korszakok között időben néha nagyobb léptekkel halad a regény, de ez ne riasszon el senkit attól, hogy nem tudja követni a szálakat. Folyamatosan vannak visszacsatolások a szereplők őseik vonatkozásában, és egy jó mankó található a könyv elején családfa formájában.
Izgalmas, fordulatos, szövevényes. Következő kiszemelt regényem a Ruszka. Ez itt a reklám helye!-:))) Jó olvasást kívánok mindenkinek hozzá.

5 hozzászólás
zia P>!
Edward Rutherfurd: London

Edward Rutherfurd: London Az ezerarcú, nyüzsgő város

Ez egy nagyon vastag könyv a maga 990 oldalával és durva belegondolni, hogy milyen hosszú idejű és alapos kutatómunka kellett, hogy megelőzze ennek a könyvnek a megírását. Nagyon hosszú időszakot ölel fel, a Kr. előtti időkben kezdődik és egészen 1997-ig tart.
Voltak részek, amelyeken nehezebben rágtam magam keresztül, ilyen volt az eleje és A Globe színház. Nehéz volt úgy olvasni, hogy nem akadt egyetlen szereplő se, akiért egy picit is jobban izgultam volna. De voltak olyan részek is, amelyeken csak úgy suhantam keresztül, mert nem tudtam letenni a könyvet, annyira érdekes volt, találtam olyan szereplőt, kinek a sorsáért izgulhattam. Ilyen volt A Tower, A London híd, London bombázása fejezetek.
Királyok jönnek és mennek, változik a társadalom összetétele, szegény emberek meggazdagodnak, gazdagok a porba hullnak, régi házak összedőlnek, újak épülnek helyette, a vallás hol jobban, hol kevésbé irányító hatalom. Nagyon érdekes könyv. Viszont ez már az ötödik könyvem a szerzőtől, és ennyi történés ellenére is, mikor olvastam többször végigfutott az agyamon, hogy „jó, de a Párizs…”. Szóval ez most nekem ezért, az összes többi könyvével ellentétben, kicsit kevesebb, mint 5 csillag.

Manoli>!
Edward Rutherfurd: London

Edward Rutherfurd: London Az ezerarcú, nyüzsgő város

Cselekménnyel, életteli történelem könyv a javából. Többkötetes verzióként, simán lehetne középiskolásoknak adni, történelem könyv mellé, mint szorgalmi olvasmányt. Majdnem ezer oldal, a kezdetektől napjainkig, olvasmányosan és történelemhez hűen elmesélve, London történetét. Mindezt több család, párhuzamosan és évszázadokon át futó életén keresztül. A családok felölelik a történelem során fellelhető összes társadalmi osztályt, azok előnyeivel, hátrányaival, kapcsolatukkal és az adott korszakban betöltött történelmi szerepükkel. Nagyszerű könyv, történelem rajongóknak igazi csemege.

Béla_Nyuzó>!
Edward Rutherfurd: London

Edward Rutherfurd: London Az ezerarcú, nyüzsgő város

Nehéz megfogalmazni, mit gondolok erről a könyvről. Egy hatalmas vállalkozás, belegondolni is félelmetes, milyen mértékű és mennyiségű munkaóra van ebben a szerzőnek. Emiatt adok rá 4 *-ot, de reálisan nézve, ez inkább 3, max. 3,5-et érne. A regény nagyon hullámzó, vannak kifejezetten jól sikerült fejezetek, de bizony több olyn is van, ahol unalmasak a gazdasági-történelmi tények halmozása miatt a leírások. Néhol komoly gondot okozott, ki kicsoda, egy kétezer évet felölelő regényfolyamnál talán szerencsésebb lett volna 2 családot követni (ahogy a New York-ban is), mint 4-5-öt. Nekem a New York jobban tetszett, még annak ellenére is, hogy ebben a regényben több jól kidolgozott karakter volt, mint abban. Nem hiszem, hogy ne olvasnám el a szerző többi könyvét is, mert szeretem a történelmi regényeket, és ez még a negatívumok ellenére is bőven átlag feletti.

Mónika_K>!
Edward Rutherfurd: London

Edward Rutherfurd: London Az ezerarcú, nyüzsgő város

El sem tudom képzelni, hogy mennyi kutatómunka van emögött a könyv mögött: miközben kb. 6 család sok generációjának történetét ismerjük meg, rengeteg érdekes dolgoz tudhatunk meg London történelméről. Ezek között vannak jól ismert események is, pl. a londoni tűzvész, de rengeteg olyan dolog is, amelyekről soha nem hallottam.

Sokszor több száz évet ugrunk az időben az egyes fejezetek között, így az egyes részek – pl. az elején a kelták vagy a rómaiak idejében játszódó fejezetek – akár önálló novellaként is megállnák a helyüket.

A kedvenceim között szerepeltek a Globe színházról és a Szent Pál-katedrálisról szóló részek. És a könyv ahhoz is meghozta a kedvemet, hogy újra elutazzak Londonba.

Nem egy pár napos olvasmány, de olvastam volna még. Köszi, Mr. Rutherfurd, még találkozunk!

Noémi_Zsófi_Tóvári P>!
Edward Rutherfurd: London

Edward Rutherfurd: London Az ezerarcú, nyüzsgő város

Ez az első Rutherfurd könyv, amihez szerencsém volt (de nem az utolsó!). Ajánlom mindenkinek, akit kicsit is érdekli London története.

Az egész történet vagy inkább történelem 5-6 családon keresztül fut (néha már picit nehéz követni, hogy ki kinek a kije). A legtöbb fejezet nagyon érdekesen pörgősen és izgalmasan van megírva, de van 1-2 ami silányabbra sikerült a többinél. Minden fejezetben van egy nagyon minimális „száraz” történelmi leírás, de ezek általában jól be vannak építve a történetek közé.
Nekem a legjobban VIII Henrik uralkodása tetszett, annak a kornak a lefestése nekem nagyon átjött, viszont az I és II. világháborús fejezet (London bombázása) nekem kevés volt.

Maga a könyv nagyon már kinézetre sem egy egynapos olvasmánynak tűnik. Mivel nagyon vastag és nehéz, sajnos csak itthon tudtam olvasni, amikor épp volt rá időm, ezért kb másfél évembe telt mire a végére értem (egy nagyobb kihagyással).
A könyvben van 4 térkép, ahol a város fejlődését lehet követni, illetve a könyvben szereplő helyszínek jelölve vannak. Ezeknek sajnos nem a legjobb a minőségük, így néhány épület és utca neve nehezen olvasható le.


Népszerű idézetek

SDániel P>!

– Nem akarom, hogy valami tudatlan emberhez menj feleségül; és hidd el nekem, az a boldog házasság, amikor a házastársak, éppúgy, mint minden egyebet, a gondolatokat is meg tudják osztani egymással.

500. oldal, 10. fejezet - Hampton Court

Edward Rutherfurd: London Az ezerarcú, nyüzsgő város

SDániel P>!

A harcosokat minden időkben hősöknek tekintették. Ám az elmúlt évtizedek során a lovagok világában valami kis változás kezdett érezhetővé válni. A keresztes hadjáratok új vallásos jelleget adtak neki; az európai szárazföldön dívó új szórakozás, a lovagi torna ezt fényes látványossággal toldotta meg; a déli, napfényes Provence és Aquitánia francia nyelvű udvaraiból mostanában az északi világban addig ismeretlen kifinomult szokásokkal együtt a balladák és gáláns szerelmi történetek divatja terjedt el. Ennek az új életfelfogásnak megfelelően a tökéletes lovag egyszemélyben harcos, zarándok és hősszerelmes volt. Olyan, aki a Szent Szűzhöz imádkozik, de a Szent Grálja a rózsalugasban őrá váró hölgy. Az a hős, aki a lovagi tornákon vesz részt dalolni is tud. Szenvedélyek keveréke volt ez: vallásos, hősies és erotikus. Ez volt a lovagkor hajnala, amit legtökéletesebben a legendás Arthur királyról és az ő kerekasztalának lovagjairól szóló történetek fejeznek ki, melyeket latinból és franciából ekkoriban kezdtek először angol nyelvre fordítani.
És Oroszlánszívű Richárd volt ennek az új kornak a bajnoka.

288. oldal, 7. fejezet - A polgármester

Edward Rutherfurd: London Az ezerarcú, nyüzsgő város

1 hozzászólás
SDániel P>!

És aztán, annak az 1348. évi nyárnak az elején kitört a pestis.
Már végigpusztított Európa nagy részén, és elképesztő sebességgel terjedt tovább. A fekete halál végigszáguldott Britannia szigetén, és megölte lakosainak körülbelül egyharmadát. Hirtelen csapott le. Áldozatain szörnyű fekélyek és daganatok jelentek meg; láz követte, a tüdő felmondta a szolgálatot, és általában néhány napon belül beállt a gyötrelmes halál. A nagy elhalálozás – így emlegették.
(…)
A város a nagy megrázkódtatás ellenére, meglepő sebességgel magához tért. Semmi sem vethetett véget London kereskedelmének. Újabb bevándorlók érkeztek. Az életben maradottak gyermekei kezdték betölteni az ásító űröket. Úgy tetszett, az élet visszatért a rendes kerékvágásba. De végleg nem tűnt el a pestis. Csak elrejtőzött. Három évszázadon át meg-megjelent váratlanul, mint valami szörnyű métely, és egy-egy évszakra tönkretette a város derűs életét, majd minden átmenet nélkül eltűnt megint. Hogy közben hol és hogyan lapult – a város méhének valamilyen sötét, megfertőzött zugában, vagy a párás szél hozta-e vissza egy felhőben –, azt senki sem tudta. Az 1361. évnek azon a tavaszán újra megjelent. Számos londoni egyházközösség megszenvedte. Rengeteg halott volt Southwarkban.

388-389. oldal, 9. fejezet - A London híd

Edward Rutherfurd: London Az ezerarcú, nyüzsgő város

Kapcsolódó szócikkek: 1348 · 1361 · járvány · London · pestis
SDániel P>!

Amikor a középkor világa virágzásának végső szakaszához közeledett, két dolog volt, amit az emberek teljes biztonsággal állíthattak. Az első, hogy a földi élet, bármily gazdag és érdekes, ugyancsak múlékony. Háború, betegség vagy hirtelen halál leselkedett minden lépésük mögött. A második, ami bizonyos vigaszt nyújtott, az volt, hogy a világmindenség rendje ismeretes. Több mint tizenkét század múlt el azóta, hogy a klasszikus idők nagy csillagásza, Ptolemaiosz leírta, és ilyen régi tekintéllyel szemben ugyan kinek lehetett volna bármi kétsége is?

383. oldal, 9. fejezet - A London híd

Edward Rutherfurd: London Az ezerarcú, nyüzsgő város

Kapcsolódó szócikkek: középkor · Ptolemaiosz
2 hozzászólás
SDániel P>!

Ezeregyszáznyolcvankilenc nyarán meghalt II. Henrik, Anglia királya, s miután örököse, akit előre megkoronáztatott, korábban elhunyt, második fia, Richard követte a trónon.
Ezzel egy, ma már a legendák világába tartozó, hosszú évekig tartó időszak kezdődött el. Hiszen vannak-e olyan történetek Anglia múltjáról, amelyek ismertebbek lennének, mint a Robin Hoodról és Nottingham kapzsi főbírájáról, a keresztes háborúba ment jó Richard királyról és a gonosz testvéréről Johnról szóló krónikák? Nagyszerű történetek ezek, és valós eseményekből születtek.

287. oldal, 7. fejezet - A polgármester

Edward Rutherfurd: London Az ezerarcú, nyüzsgő város

Kapcsolódó szócikkek: 1189 · I. (Oroszlánszívű) Richárd · Nottingham · Robin Hood
1 hozzászólás
SDániel P>!

Kétfajta színdarab volt az Erzsébet-kori Londonban. A közönséges népség a látványosságot szerette: harcot, kardvívásokat – a színészek ezeknek mesterei voltak. Néha még egy ágyút is elsütöttek. Szerették a népszerű bohócok durva vicceit, akik rögtönzött bemondásokkal szórakoztatták a nézőket, és minden darab, bármiről szólt is, valami tréfás jelenettel végződött – a szokásos dallal és tánccal. Ezek voltak azok a darabok, amelyeket, ahogy Meredith és a barátai szokták mondani, arra írták, hogy *megnézzék* őket. De a műveltebb, válogatott, előkelőbb közönség részére másfajta, szellemes és választékos nyelven megírt színdarabok léteztek. Olyanok, amilyet Edmund szándékozott írni. Olyan darabok, amelyeket nem arra írtak, hogy *megnézzék*, hanem hogy *meghallgassák*.

556. oldal, 11. fejezet - A Globe Színház

Edward Rutherfurd: London Az ezerarcú, nyüzsgő város

Kapcsolódó szócikkek: London · színház
SDániel P>!

Senki sem tudta pontosan, hogy mikor jutott el a sakkjáték Angliába. Az biztos, hogy Kanut király már sakkozott. Keletről származott a játék, de nyugaton bizonyos változásokon ment át. Ami keleten a király minisztere volt, abból királynő lett, a két pompás elefántot pedig, amelyek hátán baldachinos ülések voltak – ez az európaiak számára ismeretlen volt – két püspökre változtatták, mert azok a baldachinos elefántülések valamennyire a püspöksüvegre hasonlítottak.

163. oldal, 4. fejezet - A hódító

Edward Rutherfurd: London Az ezerarcú, nyüzsgő város

Kapcsolódó szócikkek: Anglia · sakkjáték
4 hozzászólás
SDániel P>!

A középkor világában az alkímia művészete vagy tudománya nagyon egyszerű elven alapult. Ahogyan az égi szférák rendben emelkedtek a mennybolt felé, ahogyan megvolt az angyalok rendje az egyszerű, szárnyas hírnököktől az Istenség oldalán lakozó tündökletes szeráfokig, ugyanúgy sorakoztak isteni rendben a természeti világ elemei is a legdurvábbtól a legfinomabbig.
És ez vonatkozott a fémekre is. A bölcsek hét fémet ismertek el, mindegyik valamelyik bolygónak felelt meg: az ólom a Szaturnusznak, az ón a Jupiternek, a réz a Vénusznak, a vas a Marsnak, a higany a Merkúrnak, az ezüst a Holdnak, és a mindennél tisztább, a fényt árasztó Nap az aranynak.
De ebben rejlett éppen a csodálatos titok: az idő múltával, és senki sem tudta, milyen hosszú idő alatt, a Föld melege fokozatosan megfinomítja ezeknek a fémeknek mindegyikét, fokról fokra juttatja tisztább alakjába: a vasat higannyá változtatja, a higanyt ezüstté, míg végül, az idők végezetén, mind a legtisztább arannyá kell, hogy változzanak, vagyis eljutnak a végső és tökéletes állapotukba.
– De mi van akkor – kérdezték a bölcsek –, ha megtalálhatjuk a módját annak, hogy ezt a folyamatot meggyorsítsuk, hogy valamelyik közönséges fémet a maga durva állapotából a legtisztább arany állapotába finomítsuk? – És így nem is volt meglepő, hogy amiként egyesek úgy kerestek gyógyulást bajaikra, hogy kegyhelyekre zarándokoltak, vagy ahogyan a történetek lovagjai a Szent Grált keresték, ugyanúgy kutatták az alkimista néven ismert tudósok azt az anyagot, amelytől fémek az egyszerű megjelenési formájukból a legtisztább alakjukba jutnak át. Ez a varázsanyag, bármi legyen is az, feltétlenül magában kell hogy foglalja a világegyetem titkát. Ezt nevezték Elixírnek, vagy a Bölcsek Kövének.

429-430. oldal, 9. fejezet - A London híd

Edward Rutherfurd: London Az ezerarcú, nyüzsgő város

1 hozzászólás
SDániel P>!

Edward király ugyanis a rá jellemző tisztánlátással rájött már arra a nagy igazságra – melyet minden későbbi törvényhozó gyűlés története bebizonyított –, mégpedig arra, hogy a prostituáltak és politikusok elkerülhetetlenül egymásra találnak.

363. oldal, 8. fejezet - A bordélyház

Edward Rutherfurd: London Az ezerarcú, nyüzsgő város

Belle_Maundrell >!

Ha valami nem sikerül, szállj ki, írd le a veszteséged, és menj tovább.

831. oldal, 16. fejezet - A Lavender Hill

Edward Rutherfurd: London Az ezerarcú, nyüzsgő város

2 hozzászólás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Winston Graham: Ross Poldark
Sebastian Faulks: Madárdal
Philippa Gregory: Három nővér, három királyné
Ken Follett: A Titánok bukása
Bernard Cornwell: Sharpe kincse
Bernard Cornwell: Szorul a hurok
Isabel Allende: Kísértetház
Susan Abulhawa: Hajnal a tiltott kertben
Varga-Körtvélyes Zsuzsanna: Isten őrzi titkait
Gál Dorina: Aranyszív