London 16 csillagozás

Az ezerarcú, nyüzsgő város
Edward Rutherfurd: London

A világ összes városa közül London történelme az egyik legérdekesebb. A történelmi fikciók nagymestere, Edward Rutherfurd harmadik regényében Anglia fővárosára szegezi a tekintetét, és a rá jellemző magával ragadó módon úgy vázolja fel a metropolisz kétezer éves történelmét, hogy az egy fordulatos családregény háttereként, kereteként szolgál. Az időutazás a város római kori alapításától indul, hogy aztán a pestisjárványokon, a Tower kalandos építésén, a nagy tűzvészen, Hitler légitámadásain át egészen napjainkig repítsen bennünket. Mindeközben a könyv lapjain sorra elevenednek meg olyan történelmi alakok, mint Thomas Becket, VIII. Henrik, I. Erzsébet, Cromwell, Chauser vagy Shakespeare. Monumentális mű egy monumen­tális városról.

London kétezer évének története címen is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1997

>!
Alexandra, Pécs, 2018
992 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634472605 · Fordította: Pete Klára

Kedvencelte 2

Most olvassa 5

Várólistára tette 76

Kívánságlistára tette 98

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
pepege MP
Edward Rutherfurd: London

Edward Rutherfurd: London Az ezerarcú, nyüzsgő város

Most, hogy már három gigantikus Edward Rutherfurd kötethez is volt szerencsém, hiszen február elején olvastam a Ruszka című regényét, illetve néhány éve a New Yorkot, azt hiszem, bátran kijelenthetem magamról, hogy szert tettem némi tapasztalatra a szerző stílusát illetően. Pontosabban fogalmazva: felfedeztem bizonyos (ismétlődő) stílusjegyeket a munkásságában. Nézzük, mik ezek.

Azt talán fölösleges is említenem, de a teljesség kedvéért mégis megteszem: a téma minden esetben valamilyen nagyváros (kivéve Ruszka, hiszen az egy kis falu, de közvetve mégis Moszkva és a többi orosz nagyváros története is). Az időszakok, amelyet a regényei átfognak minimum többévszázadosak, de inkább évezredekről beszélhetünk. Legfőbb tulajdonságuk a cselekményközpontúság, melynek fő keretét ugyan a történelem adja, de az általa kitalált családok generációkon keresztül húzódó történetére erősebben koncentrál. A kötetek elején felvázolt családfa szintén segíti az olvasót eligazodni a generációk sűrűjében.

A regények elején és a végén található rövidebb fejezetek afféle elő- és utószó gyanánt működnek, a többi, hosszabb lélegzetű részek adják a szöveg sava-borsát. A fejezetek között nagy időbeli ugrás tapasztalható, ezáltal a főszereplő családok újabb generációja lép színre, de a szerző, afféle iránymutatásképpen, már az első néhány oldalon visszanyúl picit az időben és betömi a hiányzó réseket. A fejezetek általában egy-egy korszakot ölelnek fel, ezáltal úgy is működhetnek, mint egy-egy önálló novella vagy kisregény. Ezt kifejezetten hasznos megoldásnak tartom, hiszen a szerzőnek így lehetősége nyílik több ezer évnyi történetbe ennyi cselekményt beleszuszakolnia anélkül, hogy túlságosan elszaladnának az oldalszámok.

A fentiek tehát maximálisan érvényesek a London című megaregényre is. A kis bevezető fejezet után, (i.e. I. század, amikor még London neve Londinium volt, Britannia pedig római provincia) szép sorjában megismerhettem azt a néhány családot, akiknek a társaságában töltöttem – megközelítőleg két hétig – az estéimet. Ducketék nevüket onnan kapták, hogy az ujjaik között laza úszóhártyaszerű bőr nőtt (másik ismertetőjegyük a fehér hajtincs), mint a kacsáknak. A Barnikel-család tagjai hatalmasak, robosztusak voltak, akárcsak a viking őseik. A normandiai Silversleeves csak azután választotta magának ezt a hangzatos nevet, miután Angliában letelepedett. A Bull-család mindig a bull (bika) cégérrel megjelölt házban élt, a művészi hajlamú Edmund pedig, a Meredithek őse közreműködött a Globe Színház megalapításában.

Az évszázadok során lazább és erősebb kapcsolatok szövevénye alakult ki a családok között, szerelmek, házasságkötések, ellentétek, szövetségek tették mind érdekesebbé a sorsukat. Furcsa módon nem tudnék állást foglalni egyik család mellett sem – mindegyiknek voltak olyan tagjai, akik rögtön szimpatikusak lettek és érdeklődve olvastam róluk, de olyanok is akadtak, akikkel nem szívesen futottam volna össze egy sötét sikátorban. Egy valami viszont biztos: a szerző végtelenül életteli, hiteles karakterekkel népesítette be művét, és én ezt nagyon dicséretesnek tartom – Rutherfurdnak ez nyilvánvalóan az egyik erőssége. Különleges érzékkel adagolja továbbá a történelmi tényeket (mint a Tower építése, a londoni tűzvész, a pestisjárvány), nyilván nem ebből a könyvből tanultam meg az angol történelmet, de annyi adalékot mindig kaptam, hogy helyére kerülhessenek a dolgok.

Edward Rutherfurd tagadhatatlanul nagy mesemondó, minden sora izgalmas, érdekes, sehol egy percig nem lehet unatkozni olvasás közben. Éppen ezért nem is kell azon csodálkozni, hogy szándékaimban áll folytatni életművének olvasását, már csak a Párizsról és az Írországról szóló kötet van hátra. Illetve jó hír a rajongóinak: 2019 őszén jelenik meg – egyelőre még csak eredeti nyelven – a China, mely természetesen Kína majd’ kétezer éves történetéről szól. Bízzunk benne, hogy nem kell sokáig várnunk a magyar fordításra.

http://ekultura.hu/2019/04/05/edward-rutherfurd-london

3 hozzászólás
>!
robinson P
Edward Rutherfurd: London

Edward Rutherfurd: London Az ezerarcú, nyüzsgő város

Egy újabb mesteri, giga-kötet Rutherfurdtól. Nagyívű időutazáson vehet részt az olvasó.
https://gaboolvas.blogspot.com/2019/04/london.html

>!
Béla_Nyuzó
Edward Rutherfurd: London

Edward Rutherfurd: London Az ezerarcú, nyüzsgő város

Nehéz megfogalmazni, mit gondolok erről a könyvről. Egy hatalmas vállalkozás, belegondolni is félelmetes, milyen mértékű és mennyiségű munkaóra van ebben a szerzőnek. Emiatt adok rá 4 *-ot, de reálisan nézve, ez inkább 3, max. 3,5-et érne. A regény nagyon hullámzó, vannak kifejezetten jól sikerült fejezetek, de bizony több olyn is van, ahol unalmasak a gazdasági-történelmi tények halmozása miatt a leírások. Néhol komoly gondot okozott, ki kicsoda, egy kétezer évet felölelő regényfolyamnál talán szerencsésebb lett volna 2 családot követni (ahogy a New York-ban is), mint 4-5-öt. Nekem a New York jobban tetszett, még annak ellenére is, hogy ebben a regényben több jól kidolgozott karakter volt, mint abban. Nem hiszem, hogy ne olvasnám el a szerző többi könyvét is, mert szeretem a történelmi regényeket, és ez még a negatívumok ellenére is bőven átlag feletti.


Hasonló könyvek címkék alapján

Mark Logue – Peter Conradi: A király beszéde
Daisy Goodwin: Viktória
Terry Deary: Vérvörös és színarany
Anne O'Brien: A szűz özvegy
Winston Graham: Ross Poldark
Jane Austen: A mansfieldi kastély
Sebastian Faulks: Madárdal
Tracy Chevalier: A kék szűz
Thomas Mann: József és testvérei
J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly