Dublin ​– Az alapítás (Dublin Saga 1.) 88% 74 csillagozás

Ez volt az első Edward Rutherfurd-kötet, ami két részben tárgyalja a bemutatott országot. Élveztem a druidák és a vikingek életét megismerni, a meseszerű elemek keveredését a legendákkal és a valósággal. Írország kialakulásának és a társadalmi, politikai változásoknak tökéletes képét jeleníti meg az olvasó előtt a szerző.

https://gaboolvas.blogspot.com/2019/09/dublin-az-alapitas.html

Minden író, aki ilyen érzékeny témához nyúl, nagy felelősséget vállal, hisz könyve a szórakoztatáson túl, a művelődésnek egyik színhelye is. Egy modern történelemkönyv, ami, mint Rutherfurd más munkái is, az epizódos szerkezetet követi. Minden városnak, akár az egyes embereknek, megvan a maguk élettörténete. A város memoárja a benne lakók sorsának kusza szövedékéből áll össze. Minden rész, egy-egy Dublini időszak eltérő időtartamára van beállítva, a kereszténység előtti kortól a reformációig, mely egyszerre ad a történetnek egyediséget és izgalmat és ettől válik egy kicsit meseszerűvé. Ugyanaz a család jelenik meg az epizódokban, hogy a folytonosság érzését nyújtsa, de ettől eltekintve minden egyes rész szinte teljesen elkülönül egymástól. Bár természetesen egy fikciós sztoriról van szó, de olvasmányos, szórakoztató formában ad használható, átfogó képet Dublin történelméről egyfajta logika, és Rutherfurd saját nézőpontja alapján. Mert pontosan tudja, hogyan kell a szálakat csak épp annyira összegubancolni, hogy azok széles tömegek számára legyenek izgalmasak, hogyan kell a szereplőit, (éljenek bár akármelyik történelmi korban) élővé hús-vér alakká változtatni. Karakterei nem túl bonyolultak, a sorsok alakulása sem okoz feltétlenül meglepetést, azonban ízig-vérig valódiak. Az olvasó pedig jólesően nyugtázza, hogy mi mind ilyenek vagyunk. Kicsit mindenki magára ismer. spoiler

A történelmi regények mindig kedvenceim. Különösen érdekesek, amikor családok életén keresztül lopakodik a sorok közé a történelem. Nem állítom azt, hogy tévedhetetlenül követni tudtam, hogy ki kinek a leszármazottja, de a kalandjaik így is izgalmasak voltak. Írország múltját így is nagyon jó volt megismerni és megérteni sorsukat és gondolkodásukat. Másképp ez nem jutott volna el hozzám. A második részt ugyanolyan érdeklődéssel kezdem el, várom, hogyan alakulnak a következő évszázadok.

Kérem, hogy az értékelésnél legyetek figyelemmel arra, hogy Írország kapcsán elég elfogult vagyok. off
Rutherfurd-tól ez volt az első könyvem, nagyon vonzott a többi is, de ezt az ír vonal miatt nem tudtam kihagyni.
Azt kell, hogy mondjam, ez egy elég nagyratörő mű: emészthető, érdekes formában akarja bemutatni az ír sziget történelmét több generáción keresztül. És úgy gondolom, ez sikerült is neki: nagyon sokat megtudtam, a meglévő ismereteimet kiegészítettem, bővítettem.
Ez a regény viszont nem való mindenkinek: ha a pörgős, gyors történeteket keresed ez nem a Te könyved. Ellenben ha szeretsz, van időd és kedved elmélyedni egy hatalmas történet folyamban, élvezed amikor összekötöd a korok között nagyobbat ugorva, hogy ki-kinek a leszármazottja és kivel mi történt, hogyan alakult a sorsa, élvezni fogod.
A leírások nagyon szemléletesek, végig ott érzed magad a környezetedben, legyen szó akár a kelta szigetről, a viking vagy angol korokról, és igyekszik pontos is lenni.
A szereplőket kicsit díszletnek éreztem ebben a nagy eposzban, hiszen sokat mozgat belőlük, nincs mély karakterbemutatás, bár igyekszik jól leírni mind a külsejüket, mind a motivációjukat, mind a lelkivilágukat és volt is olyan, akivel tudtam szimpatizálni, így annyira nem panaszkodom.
A konfliktus és a cselekmény pedig minden korban más és más, törekszik arra, hogy az adott időszakba illeszkedjen. Ezekben megjelennek az emberi kapcsolatok, a kor politikája, történelmi eseményei, de néha tudott száraz lenni.
Azoknak ajánlom, akik egyébként is szeretik a történelmet, és szívesen olvasnak róla szórakoztató (szándékkal írt) formában.

Felismerni vélem Edward Rutherfurd szerkesztési módszerét. Családokat emel ki, és az ő nemzedékeik során keresztül egy város, egy ország, egy térség történetét is bemutatja.

A Dublin eredetiben monumentális munka. Az ókortól indul a saga a modern korig – nem is fért bele egyetlen történetbe, két regény is született belőle. Az alapítás az első, és már magyarul is megjelent a folytatás. Ebben a kötetben különben a Tudor-kor jelenti a zárást, kiemelve az uralkodói ház trónra jutását, a trónkövetelők egyikét, majd Henrik küzdelmét, hogy elválhasson Katalintól és elvehesse Boleyn Annát. Az különben ad neki egy pluszt, hogy ezt nem a szokott szemszögből mutatja be. Azt látjuk, hogy az írekre ezek az események milyen hatással voltak. Csak egy példa: az nem nagyon izgatta őket, ki az angol király felesége. A reformáció már inkább, hiszen az írek erősen katolikusak.

De az egész kötetre el lehet mondani azt, hogy a főszereplők a kiválasztott családok sarjai közül kerülnek ki, de nagyon sokan ott vannak jelentős eseményeken, vagy ismernek történelmi nagyságokat. Így látunk sok híres/hírhedt eseményt, és folyamatosan mutatja azt is, ezek hogyan hatottak a mindennapi emberekre.

Szerettem benne, ahogy a családok sorsa összefonódik az évszázadok alatt. Egykori ellenséges családok egyesülnek, az egykori történetükből mítosz lesz. A kedvencem különben az volt, ahogy most láttuk, hogyan alakult ki egy becenévből a Welsh család neve. Azt is ki kell emelni, hogy ennek a kötetnek az elején ott vannak a főszereplő családok családfái, és még korszakra is be van osztva, hogy ki kinek a kortársa. Sokat segített követni az eseményeket, rokonságokat.

A külön korszakok külön történetek, így változatosság is van, hiszen az egyes szereplőkkel más-más dolgok történnek. Akadt benne szerelmi történet, bosszú, de politikaibb színezetű is. Az egyik utolsóban egy spoiler Jók, emberiek a helyzetek és a szereplők is. Élők, hitelesek – attól függetlenül, hogy pozitív vagy negatív oldalon állnak.

Egy dolog volt, ami rendszeresen megzavart a cselekményben. Nem sűrűn, de Rutherfurd kiszól a történetből és szinte esszét időzően magyaráz az olvasónak. Általában bevezetéseknél, de helyenként a történeten belül is. Történelmi, releváns – csak visszaránt.

Monumentális! Akik szeretik a történelmi regényeket, kötelező!
Szó szerint Írország megelevenedik a lapokon és ahogy az ember belemerül, eltűnik az az érzés, hogy bizonyos mértékig fikciót olvas, hiszen nem mindenről áll rendelkezésre bizonyíték, van, amit csak kikövetkeztetni tudtak a szakértők. Ezeket a lyukakat tölti ki az író, fésüli egy nagy családtörténetté és a száraz tényeket megszínesíti az egyéniségükkel, a gondolataikkal, a problémáikkal, úgy alapvetően a mindennapjaikkal.
A kötet elején térkép áll rendelkezésünkre, kiejtési útmutató és családfa, hogy ne vesszünk el a múlt ködében, elvégre rengeteg szereplő és esemény van. Kreált néhány családot, akik a fejezetekre bontott évszázadok és nagyobb fordulatok során újra és újra visszaköszönnek. Nagyon szórakoztató volt a nevek mögött a külső jegyek, a foglalkozások, vagy egyéb belső tulajdonságok által felfedezni az elődöket és szorítani nekik, értük a vérzivataros évszázadokban. Azt nem állítom, hogy komoly karakterfejlődéseknek lehetünk szemtanúi, de annyira árnyalta a szerző alkotásait, hogy szerethetővé váljanak és izguljunk értük.
A könyv nem csupán az eseményeket dolgozza fel. Nem csak a tájakon barangolunk és ismerkedünk a földrajzzal, hanem betekintést nyerünk a családok életébe, szokásaiba, erkölcsi normáiba, művészetébe, kultúrájába, szóval igencsak túlmutat egy szimpla tényfeltáró íráson. Nem esik túlzásokba: van benne szerelem, halál, boldogság, szomorúság, de nem veti el a sulykot egyik irányban sem. Nem lenne rossz, ha a gyerekek is hasonló stílusban készült történelemkönyvből tanulnának, szerintem bekerülne a legnépszerűbb tantárgyak közé a történelem. Nyilván nem egy könnyű olvasmány, mert sok mindenről mesél, de megéri elolvasni, mert az ember beleszeret Írországba :)

Rutherfurd Írország történelmét (az 1500as évekig) is olvasmányos formában, egy évszázadokon átívelő családregényben ismerteti meg az olvasókkal. Bár néha nagyot ugrik az időben, de a családok sorsa remekül nyomon követhető. Annak ellenére, hogy a szereplők csak 1-2 fejezetben jelennek meg (igaz az egyes fejezetek is terjedelmesebbek, mint néhány novella vagy kisregény), a karakterek jól kidolgozottak, igazi hús-vér emberek. A „személyes” történeteken keresztül láthatjuk a történelmi eseményeket, amelyek Rutherfurd tollából nem száraz tényként, hanem valós regényként jelennek meg.

Nagyon-nagyon régóta porosodott ez a könyv a polcomon. Mikor évekkel ezelőtt az Írország mániám miatt megvettem és beleolvastam sajnos nem nyerte el a tetszésemet, így pár oldal után le is tettem. Fogalmam sincs most miért pont ezért a könyvért nyúltam, de azt tudom mikor felkeltem a fotelból, hogy új olvasmány után nézzek még egyáltalán nem ez volt a cél. De ez lett… valamiért, valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva ennek kellett lennie. Pont most, pont jókor! :)
A történet (vagy inkább a történelem) nagyon érdekes volt. Ahogy pár ember életútja folytán mutatja be az író Írország megszületését, ahogy az egyén beleszövődik a nagy egyetemesbe. Érdekes, hogy gyakran a politikai és történelmi háttér még jobban lekötött, mint maga a cselekmény. Az is tetszett, hogy Angliát most egy másik, nem túl előnyös, szemszögből ismerhettem meg. Írország mindig is a szívem csücske volt és ez a könyv segített kicsit jobban megismerni a történelmüket, a világukat, a gyökereiket. Valami menthetetlenül és egyre jobban vonzz ahhoz a titokzatos tájhoz…. és talán már nem is kell sokáig várnom! ;)

Dublin: az alapítás (2004) tehát egy a Sarumnál általam leírt monumentális történelmi szépirodalmi alkotás, ami számos család vérvonalát követi Írország területén és annak környékén, zömmel a mai Dublin körül. kb. 430-ban kezdődik a Dubh Linn környékéről származó herceg (Conall) és egy ír főnök (Deirdre) lányának szerelmi kapcsolatával. Majd 1533-ban fejeződik be, amikor eltűnt a Szent Patrick botja. A történelmi szereplők között szerepel többek között Saint Patrick, Brian Boru, Strongbow és John angol király. Ezt kötetet aztán a 2. követi: Írország: Ébredés (2006) Az egész, főleg Amerikában The Dublin Saga néven futott be… No, a második kötet a 16. századtól indul és az O'Byrnes, Walshes, MacGowans stb. klánokat vagy családtagjait követi. Az előző regény mellett más családok is megjelennek a színen, és együtt élik át a Cromwell-korszakot, a protestáns felmenőket és persze a nagy éhínséget. Ebben persze eljutunk a 20. századi kibontakozáshoz is, a hosszú „ébredés” után.
Valaki egyszer, talán egy ír költő mesélte, hogy csak két kultúrában van „sírva vigadás”, náluk és nálunk és hogy Andrássy Gyula a Kiegyezésről írott műve a Biblián túl a legnagyobb példányszámban eladott írországi könyv. No, ezek csak szilánkok, de ha mögéjük gondolunk, hogy miért is? – tényleg elképesztő sok párhuzamunk van.

Gyakran csalódok negativan is, kellemesen is, de ettől a könyvtől pontosan azt kaptam, amit vártam. Az egyes nemzedékekre kevés hely jut, így a szereplők kissé kidolgozatlannak hatnak – mondjuk elismerem, nem feltétlenül kell egy történelmi regényben pszichológiai alapossággal megrajzolni a karaktereket. Kicsit sokaltam a jóképű férfiakat és a vonzó nőket, de oké, fogjuk rá, hogy jó géneket örököltek. A hangsúly nem is a szereplőkön van, hanem az eseményeken (amik mérsékelten lekötöttek), a körülményeiken és természetesen a történelmi háttéren. A regény célja Dublin fejlődésének bemutatása volt, és ez sikerült is neki, nyilván nem tudományos szinten, de sokat megjegyeztem belőle, és ha a kezembe kerülne egy Írország történetével foglalkozó munka, könnyebben igazodnék el a középkor eseményei között, ezt mindenképpen a javára lehet írni, ezért is jár a négy csillag.