Szikomorfán ​születtem 99 csillagozás

Edward Kelsey Moore: Szikomorfán születtem

„- ​Irtó ronda ez a ruha rajtad… A nagymamám varrta nekem. Szépen tud varrni, de már nem lát. – Azzal a szájába tömött egy másik karamellát, és hozzátette: – De nem ez a legrondább. Azt majd holnap veszem fel.”
Ezzel a párbeszéddel indul két kislány életre szóló barátsága az ötvenes években, és hamarosan elválaszthatatlan társuk lesz egy harmadik is, akivel a poros amerikai kisváros közismert trióját alkotják. Évtizedekkel később még mindig törzsasztaluk van Earl mindenki által kedvelt, Amennyi beléd fér nevű vendéglőjében.
Itt ebédel – családostul – a vasárnapi istentiszteletek után a három, immár középkorú barátnő is: a különös képességekkel bíró Odette, Clarice, a háziasszonyok gyöngye és a gyönyörű Barbara Jean. Már mindhárman megtalálták lelki nyugalmukat, de nem akármilyen éveken vannak túl. Hogy mi történt velük és Amerikával a megelőző évtizedekben, azt fergeteges humorral beszéli el a szerző, aki úgy mesél emberi gyarlóságokról és érzelmekről, hogy közben… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2013

A következő kiadói sorozatban jelent meg: I.P.C. Mirror I.P.C.

>!
I.P.C., Budapest, 2014
384 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636354930 · Fordította: Sinka Erika

Enciklopédia 17

Szereplők népszerűség szerint

Barbara Jean Perdue · Clarice Jordan Baker · James Henry · Loretta Perdue · Martin Luther King · Odette Breeze Jackson


Kedvencelte 29

Most olvassa 3

Várólistára tette 109

Kívánságlistára tette 71

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

ZsúésKrisz_Olvas>!
Edward Kelsey Moore: Szikomorfán születtem

„A végére egy szép kerek történetet kaptam, ami így összességében remek kikapcsolódás volt, hiszen megnevettetett, megsiratott, kellőképpen kikapcsolt. Voltak ugyan benne olyan pici kis részek, amikor elkalandoztam, illetve előfordult az is, hogy nem voltam képben a szereplőkkel, de úgy érzem ez nem von le a könyv értékéből, hiszen egy nagyon szívmelengető történetet ismerhettem meg, szerethető szereplőkkel. Ez az a fajta könyv, aminek bezárása után elfog az elégedettség, és megcsillan a remény a szívünkben.”
További értékelésem itt olvashatod:
https://zsuolvas.blogspot.hu/2018/02/edward-kelsey-moor…

Tóth_Orsolya_3 P>!
Edward Kelsey Moore: Szikomorfán születtem

„…amit mi csodának hívunk, az valójában pontosan az, aminek történnie kell. S mi vagy megyünk vele, vagy az útjába állunk.”

Ismét egy újabb olyan könyv, ami mellett többször elmentem, végül csak a könyvespolcomra került. Úgy áldom ilyenkor a sorsot, a Mindenhatót, hogy a kezembe került, mert ez a könyv egy igazi csoda volt.
Három afroamerikai nő életét követhetjük végig egészen a gyerekkortól az ötvenes korukig. Annyi érzelem, annyi szomorúság és közben meg annyi nevetés és pozitív életszemlélet sugárzik a könyvből, hogy tényleg egy igazi kis csodának tudom csak tartani.

„Soha nem késő, amíg az ember él, de talán még utána sem.”

2 hozzászólás
Csoszi>!
Edward Kelsey Moore: Szikomorfán születtem

Nem semmi volt ez a könyv! Valami másra számítottam. Az eleje nem tudott elvarázsolni. Őszintén megmondom, hogy untam is, és már azon voltam, hogy félbehagyom. De aztán végül győzött a kíváncsiság, és folytattam. Nem bántam meg. Kaptam egy szép történetet három nő: Odette, Clarice és Barbara Jean negyven éven át tartó barátságáról. A misztikus vonal spoiler kifejezetten tetszett. Szívesen olvasnék még mást is a szerzőtől.

>!
I.P.C., Budapest, 2014
384 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636354930 · Fordította: Sinka Erika
B_Tünde P>!
Edward Kelsey Moore: Szikomorfán születtem

Három lány barátságára épül a történet, akiket ez a barátság végigkísér életük során. A lányok életének főbb eseményeit ismerhetjük meg a könyvből. Mivel egy életbe nagyon sok minden belefér – hát még három életbe, még akkor is, ha sokszor keresztezik egymást –, így sok mindenről szól a könyv: volt ami elgondolkodtatott, volt ami meghatott, és persze voltak vidám pillanatok is, de mégiscsak a barátság képezi a történet gerincét.

Akinek ez a fajta barátság megadatott, nagy kincsnek van a birtokában, mert ezek a gyermekkori barátok azok, akik segítenek megőrizni valamit a családi fészek melegéből akkor is, amikor a szülők ezt már nem tehetik meg. Képesek velünk emlékezni, hiszen már régen, saját történetünk kezdetén is velünk voltak. A három lány esetében is ezt látjuk: mivel szinte jobban ismerik a másikat, mint saját magukat, ezért képesek egymást támogatni az életük során felmerülő helyzetekben: segíteni tudnak egymásnak megélni, átélni, és túlélni sok mindent. Azért közben arra is rávilágít a könyv, hogy – barátok ide vagy oda – vannak az életben olyan csaták amit magunknak kell megvívnunk – és ez bizonyára így is van jól.

Ezen kívül nagyon szerethetővé tette a könyvet az az ezoterikus vonal, amit a szerző nagyon ügyesen szőtt bele a történetbe: ettől egy kicsit meseszerűvé vált, de éppen csak olyan mértékben, hogy mégsem billent át a hihetetlen kategóriába. (Na jó, szigorúan véve talán igen, de olvasás közben ezt egyáltalán nem éreztem. Sőt, azóta sem…:-) )
Halványan a történelmi háttér, a korabeli társadalom is megjelenik, de csak olyan mértékben kap szerepet, ami a történet szempontjából elengedhetetlenül szükséges.

Kedves @Zsófi_és_Bea, köszönöm az ajánlást, nagyon szép és elbűvölő történet volt, örülök hogy elolvastam. :-)

3 hozzászólás
Kovaxka P>!
Edward Kelsey Moore: Szikomorfán születtem

Régóta a várólistámon ez a kötet az izgalmas címe, retró borítója, afroamerikai szerzője és környezete, nem kevésbé lelkes értékelései miatt. Egyszerre három főhősnőt is kaptam és egy fantasztikus történetet. Nehezen indult a barátságunk, elvesztem a közösség rengeteg szereplője között, akik némelyike már nem is élt. Később elkapott a három életsors, különösen Odette-é, de kicsit sok volt nekem a dráma. Szomorú, mégis életigenlő, bölcsességgel átszőtt történet, mégsem igazán az enyém. Gyakran kiestem a hangulatból, talán nem a legjobbkor olvastam.

Sippancs P>!
Edward Kelsey Moore: Szikomorfán születtem

A szerelem útjai kifürkészhetetlenek – szól a mondás. Ahogy a barátságé is. Elég csak egyetlen ehetetlen sült csirke vagy egyetlen ronda ruha, ami valakinek szemet szúr, és már ott találod magad az Amennyi beléd férben, öt ember társaságában és 40 év távlatában. Erről szól a Szikormorfán születtem: három afroamerikai lány barátságáról, ami olyan megingathatatlan, akárcsak Odette, olyan gyönyörű, akárcsak Barbara Jean és olyan különleges, mint Clarice. Az ő élettörténetüket meséli el ez a könyv, olykor humoros, máskor megható formában, az időben ugrálva, egy kis misztikus szállal átitatva.
Fantasztikus könyv, nem véletlen a 90% feletti átlag!

7 hozzászólás
maya75>!
Edward Kelsey Moore: Szikomorfán születtem

„…amit mi csodának hívunk, az valójában pontosan az, aminek történnie kell. S mi vagy megyünk vele, vagy az útjába állunk.”

Lenyűgözött ez a könyv, minden sorát imádtam. Három barátnő története, gyerekkoruktól az ötvenes éveik közepéig, rengeteg nevetéssel, sírással, örömmel és szomorúsággal. Olyan érzékletes benne minden leírás, hogy teljesen magam előtt láttam a városrészt, a szereplők házait, Barbara Jean könyvtárszobai karosszékét, na és a lányok törzshelyét, az Amennyi beléd fér vendéglőt a teljes berendezésével együtt. :) A misztikus vonal különösen tetszett, abszolút beleillett és hihető volt.
off

meseanyu P>!
Edward Kelsey Moore: Szikomorfán születtem

Nagyon kellemes olvasmány volt: emberi, megkapó, humoros + egy csipetnyi természetfeletti (ja, és az a része főleg vicces). Egy nem annyira hozzám közel álló világ, egy nem annyira végtelenül eredeti történet, de mégis volt benne valami plusz, ami az igazán jó könyveket megkülönbözteti az egynek elmegy típustól. Hatott rám, és emlékezetes marad, és ez a lényeg.

kriszet_Paulinusz P>!
Edward Kelsey Moore: Szikomorfán születtem

A szikomorfa tulajdonképpen egy fügeféle, és gyönyörű. Terebélyes, szerteágazó, fenséges és csodálatos, miképpen ez a történet is.
Három lány barátsága tárul elénk az életükön keresztül, és én rettenetesen élveztem. Ez az a könyv, amiről nehezen lehet írni, mert olvasni kell. Bele kell látni, érezni kell mindazt ami benne van.
"[…] Tudod, mama, az egész olyan, mint egy festmény.
– Micsoda?
– Minden. Az élet. Olyan, mintha minden napoddal feltennél valami pici színt, egy apró részletet. Egyik árnyalatot a másik után, arra törekedve, hogy minél szebb legyen, míg csak a vászon széléig nem érsz."
Ez a történet tele van melegséggel, emberséggel, szeretettel, mély érzelmekkel, de kapunk az ellenoldalról is bőven. Pontosan úgy, ahogy az élet méri. Nincsen csupa trallala, csupa fény, minduntalan megmutatkozik a rossz is.
Mindig sajnáltam, hogy részemre nem adatott meg ilyen barátság, ami ebben a történetben van, pedig tudom, hogy létezik. Ez a könyv a csudasága miatt A Könyv. Szerettem volna még tovább olvasni, de hamar a végére értem, pedig igyekeztem. Az író felengedett maga mellé a hajóra, ami az Érzelmek-tengerén ringatózott. Köszönöm.
És köszönöm @Alíz_Simonnak, hogy megismertetett és megajándékozott ezzel a csodával.

3 hozzászólás
Miamona>!
Edward Kelsey Moore: Szikomorfán születtem

A könyv, aminek hetekig nem tudtam megjegyezni, sőt tudatosítani a címét… Most meg már nagy büszkén kiáltanám én is a szélbe, hogy „Szikomorfán születtem!” Mert aki szikomorfán születik az karakán, dacos, erős, bátor, soha semmi vész nem érheti.
Edward Kelsey Moore stílusa férfi létére roppant megkapó: kedves, szívhez szóló és irtóra humoros. Karakterei, főleg a nők, csak úgy sziporkáznak. A könyv pedig nem akar több lenni, mint ami: egy megható, néhol torokszorító, elringató, nevetni- és szeretni való történet, melynek hála, életemben először nem bántam volna, ha késnek a vonatok, és tovább zakatolhatok a lányokkal… Igazi bizsergető habfürdő a léleknek! (De szerencsére nem az eperillatú, habos-babos fajtából!)

Egy gandzsányit és egy Mrs. Eleanor Rooseveltnyit bővebben:
http://miamonakonyveldeje.blogspot.hu/2015/01/edward-ke…

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

dokijano >!

    – Tudod, Richmond, rájöttem, miért vannak úgy oda érted a nők. Egy csomó baromságot összehordasz, de a te szádból igaznak hangzanak.

358. oldal, 37. fejezet (IPC, 2014)

MiNiki>!

Jézussal nincs nekem semmi bajom, de némelyik követője az agyamra megy.

MiNiki>!

Az első jele annak, hogy valami baj van, az, ha boldognak érzed magad.

Letti23>!

– Gyönyörű – mondtam. – Olyan az egész, mint egy festmény. Tudod, mama, az egész olyan, mint egy festmény.
– Micsoda?
– Minden. Az élet. Olyan, mintha minden napoddal feltennél valami pici színt, egy apró részletet. Egyik árnyalatot a másik után, arra törekedve, hogy minél szebb legyen, míg csak a vászon széléig nem érsz. S ha az ember olyan szerencsés, hogy az anyja egy szikomorfán szüli meg, akkor talán nem fog megremegni a keze, ha észreveszi, hogy az ecsetje már a rámához ér.

284. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szikomorfa
Gab>!

Mama hirtelen azt kérdezte:
– Szóval miért is döntöd magadba ezt a a rengeteg vizet ilyen kora hajnalban?
– Arra ébredtem, hogy elönt a forróság, hűtenem kell magam – feleltem egy nagyot kortyolva. – Banyaláz
– Banyaláz? Azt hittem, már túl vagy rajta.
– Én is azt hittem, de úgy látszik, elhúzódik a változókor.
– No hiszen akkor meg kéne nézetned magad. Nehogy túl sokáig változgass. Marjorie nénédnél olyan hosszan elhúzódott, hogy a végén férfivá lett.
– Ó, dehogy lett azzá, magad is tudod, hogy nem.
– Jól van, lehet, hogy nem teljesen lett férfi belőle, de igenis bajusza nőtt, borotválta az arcát, és overallt húzott, amikor a templomba ment. Nem azt mondom, jól állt rajta, de mégiscsak lehetett valami összefüggés a banyaláza és a kocsmai verekedés között, amibe belehalt.

16. oldal

dokijano >!

Barbara Jean mindig vodkát ivott, egyrészt, mert a whiskey-t az anyja vedelte, s ő megesküdött, hogy soha hozzá nem nyúl. Másrészt, mivel szagtalan, nem lehetett megérezni rajta. Ha az ember ennél marad, és tud parancsolni magának, senki nem kezdi ki, akárhányszor tölti is újra a poharát.

68. oldal, 7. fejezet (IPC, 2014)

Kapcsolódó szócikkek: vodka
agnesasszony P>!

– Tudod, erre fogsz majd gondolni, ha távozol. Hogy milyen jó volt a férjeddel, hogy mennyire szeretted a gyerekeidet. Hogy a barátaid addig nevettettek, míg ki nem csordultak a könnyeid. Ezt fogod felidézni magadban, amikor eljön az idő. Nem a rossz dolgokat.

271. oldal

zyzmut>!

Az élet. Olyan, mintha minden napoddal feltennél valami pici színt, egy apró részletet. Egyik árnyalatot a másik után, arra törekedve, hogy minél szebb legyen, míg csak a vászon széléig nem érsz. S ha az ember olyan szerencsés, hogy az anyja egy szikomorfán szüli meg, akkor talán nem fog megremegni a keze, ha észreveszi, hogy az ecsetje már a rámához ér.

284. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szikomorfa
Gab>!

Anya a virágokhoz értett. Az ő kertje volt a legszebb a városban, már azelőtt is, hogy helyett szorított volna benne az imádott marihuánájának. De a főzés! Azzal hadilábon állt. Amikor utoljára próbálkozott ünnepi vacsorával, az elszenesedett kérgű hús a kutya táljába vándorolt, és mi főtt tojással vigasztalódtunk. A kutya csak belekóstolt, és utána hat órán át nyüszített egyfolytában. Szegény állat sosem heverte ki igazán az élményt.

12. oldal

Kapcsolódó szócikkek: cannabis/marihuána/hasis

Hasonló könyvek címkék alapján

Kathryn Stockett: A Segítség
Lorenzo Carcaterra: Pokoli lecke
Sam Savage: Firmin
Andrea Hirata: A végletek szigete
Fábián Janka: A német lány
Theodore Taylor: A homokzátony
Garth Risk Hallberg: Ég a város
Jennifer Lauck: Csendes vizeken
Chimamanda Ngozi Adichie: Az aranyló fél napkorong
Nathan Hill: Nix