Szikomorfán ​születtem 92% 127 csillagozás

Huh!… Most, hogy letettem a könyvet, elkezdett rázni a hideg és közben valami bizserget…
Lehet egy történet olyan hatással valakire, ami egyszerre tesz lelket boldoggá és szomorúvá?
Most pontosan így érzek. Szíven talált.
Oh de szerettelek titeket olvasni Supremes- lányok.
Oh de irigy vagyok, amiért nekem még nem adatott meg, hogy ilyen barátnőim legyenek.
Oh talán majd idővel ha nagy lesz ,azt kellene mondanom a kislányomnak, hogy Szikomorfán született! Annyira nagy erővel, bátorsággal ruházná Őt fel, hogy soha semmi baja nem lenne.
Oh köszönöm az Írónak, hogy megkaptam , olvashattam és megszerethettem életem újabb Kedvenc Regényét.
Oh!! Happy Day!! ❣

„Én tudom az igazat magamról, és azt is, hogy nem vagyok félelem nélkül való. Ha valaha is annak hittem volna magam, az anyaság hamar kijózanított volna. Mégis, valahányszor az ösztönöm azt súgta, el kell futni, valami halk hang azt mondta: – Te szikomorfán születtél. – Erre aztán, jó vagy rossz, maradtam, ahol voltam.”

„- Gyönyörű – mondtam. – Olyan az egész, mint egy festmény. Tudod, mama, az egész olyan, mint egy festmény.
– Micsoda?
– Minden. Az élet. Olyan, mintha minden napoddal feltennél valami pici színt, egy apró részletet. Egyik árnyalatot a másik után, arra törekedve, hogy minél szebb legyen, míg csak a vászon széléig nem érsz. S ha az ember olyan szerencsés, hogy az anyja egy szikomorfán szüli meg, akkor talán nem fog megremegni a keze, ha észreveszi, hogy az ecsetje már a rámához ér.

„A végére egy szép kerek történetet kaptam, ami így összességében remek kikapcsolódás volt, hiszen megnevettetett, megsiratott, kellőképpen kikapcsolt. Voltak ugyan benne olyan pici kis részek, amikor elkalandoztam, illetve előfordult az is, hogy nem voltam képben a szereplőkkel, de úgy érzem ez nem von le a könyv értékéből, hiszen egy nagyon szívmelengető történetet ismerhettem meg, szerethető szereplőkkel. Ez az a fajta könyv, aminek bezárása után elfog az elégedettség, és megcsillan a remény a szívünkben.”
További értékelésem itt olvashatod:
https://zsuolvas.blogspot.hu/2018/02/edward-kelsey-moor…

Három lány barátságára épül a történet, akiket ez a barátság végigkísér életük során. A lányok életének főbb eseményeit ismerhetjük meg a könyvből. Mivel egy életbe nagyon sok minden belefér – hát még három életbe, még akkor is, ha sokszor keresztezik egymást –, így sok mindenről szól a könyv: volt ami elgondolkodtatott, volt ami meghatott, és persze voltak vidám pillanatok is, de mégiscsak a barátság képezi a történet gerincét.

Akinek ez a fajta barátság megadatott, nagy kincsnek van a birtokában, mert ezek a gyermekkori barátok azok, akik segítenek megőrizni valamit a családi fészek melegéből akkor is, amikor a szülők ezt már nem tehetik meg. Képesek velünk emlékezni, hiszen már régen, saját történetünk kezdetén is velünk voltak. A három lány esetében is ezt látjuk: mivel szinte jobban ismerik a másikat, mint saját magukat, ezért képesek egymást támogatni az életük során felmerülő helyzetekben: segíteni tudnak egymásnak megélni, átélni, és túlélni sok mindent. Azért közben arra is rávilágít a könyv, hogy – barátok ide vagy oda – vannak az életben olyan csaták amit magunknak kell megvívnunk – és ez bizonyára így is van jól.

Ezen kívül nagyon szerethetővé tette a könyvet az az ezoterikus vonal, amit a szerző nagyon ügyesen szőtt bele a történetbe: ettől egy kicsit meseszerűvé vált, de éppen csak olyan mértékben, hogy mégsem billent át a hihetetlen kategóriába. (Na jó, szigorúan véve talán igen, de olvasás közben ezt egyáltalán nem éreztem. Sőt, azóta sem…:-) )
Halványan a történelmi háttér, a korabeli társadalom is megjelenik, de csak olyan mértékben kap szerepet, ami a történet szempontjából elengedhetetlenül szükséges.

Kedves @Zsófi_és_Bea, köszönöm az ajánlást, nagyon szép és elbűvölő történet volt, örülök hogy elolvastam. :-)

„…amit mi csodának hívunk, az valójában pontosan az, aminek történnie kell. S mi vagy megyünk vele, vagy az útjába állunk.”

Ismét egy újabb olyan könyv, ami mellett többször elmentem, végül csak a könyvespolcomra került. Úgy áldom ilyenkor a sorsot, a Mindenhatót, hogy a kezembe került, mert ez a könyv egy igazi csoda volt.
Három afroamerikai nő életét követhetjük végig egészen a gyerekkortól az ötvenes korukig. Annyi érzelem, annyi szomorúság és közben meg annyi nevetés és pozitív életszemlélet sugárzik a könyvből, hogy tényleg egy igazi kis csodának tudom csak tartani.

„Soha nem késő, amíg az ember él, de talán még utána sem.”

Nem semmi volt ez a könyv! Valami másra számítottam. Az eleje nem tudott elvarázsolni. Őszintén megmondom, hogy untam is, és már azon voltam, hogy félbehagyom. De aztán végül győzött a kíváncsiság, és folytattam. Nem bántam meg. Kaptam egy szép történetet három nő: Odette, Clarice és Barbara Jean negyven éven át tartó barátságáról. A misztikus vonal spoiler kifejezetten tetszett. Szívesen olvasnék még mást is a szerzőtől.

Régóta a várólistámon ez a kötet az izgalmas címe, retró borítója, afroamerikai szerzője és környezete, nem kevésbé lelkes értékelései miatt. Egyszerre három főhősnőt is kaptam és egy fantasztikus történetet. Nehezen indult a barátságunk, elvesztem a közösség rengeteg szereplője között, akik némelyike már nem is élt. Később elkapott a három életsors, különösen Odette-é, de kicsit sok volt nekem a dráma. Szomorú, mégis életigenlő, bölcsességgel átszőtt történet, mégsem igazán az enyém. Gyakran kiestem a hangulatból, talán nem a legjobbkor olvastam.

A szerelem útjai kifürkészhetetlenek – szól a mondás. Ahogy a barátságé is. Elég csak egyetlen ehetetlen sült csirke vagy egyetlen ronda ruha, ami valakinek szemet szúr, és már ott találod magad az Amennyi beléd férben, öt ember társaságában és 40 év távlatában. Erről szól a Szikormorfán születtem: három afroamerikai lány barátságáról, ami olyan megingathatatlan, akárcsak Odette, olyan gyönyörű, akárcsak Barbara Jean és olyan különleges, mint Clarice. Az ő élettörténetüket meséli el ez a könyv, olykor humoros, máskor megható formában, az időben ugrálva, egy kis misztikus szállal átitatva.
Fantasztikus könyv, nem véletlen a 90% feletti átlag!

„…amit mi csodának hívunk, az valójában pontosan az, aminek történnie kell. S mi vagy megyünk vele, vagy az útjába állunk.”

Lenyűgözött ez a könyv, minden sorát imádtam. Három barátnő története, gyerekkoruktól az ötvenes éveik közepéig, rengeteg nevetéssel, sírással, örömmel és szomorúsággal. Olyan érzékletes benne minden leírás, hogy teljesen magam előtt láttam a városrészt, a szereplők házait, Barbara Jean könyvtárszobai karosszékét, na és a lányok törzshelyét, az Amennyi beléd fér vendéglőt a teljes berendezésével együtt. :) A misztikus vonal különösen tetszett, abszolút beleillett és hihető volt.
off

Nagyon kellemes olvasmány volt: emberi, megkapó, humoros + egy csipetnyi természetfeletti (ja, és az a része főleg vicces). Egy nem annyira hozzám közel álló világ, egy nem annyira végtelenül eredeti történet, de mégis volt benne valami plusz, ami az igazán jó könyveket megkülönbözteti az egynek elmegy típustól. Hatott rám, és emlékezetes marad, és ez a lényeg.

Nagyon nagy élvezettel olvastam Odett, Clarice és Barbara Jean történetét. Volt benne minden, mint a valós életben. Nagy dráma, ami évekre meghatározta mindegyikőjük életét és sok vidámság is. Az a fajta őszinteség és szeretet, ami jellemzi hármójuk barátságát mindenkinek példaként szolgálhat. Tetszett az időben való ugrálás is. Így a jelen tragédiájához vezető okokat is megismerhettük. Egyszerre volt mélysége és könnyed humora. Egyik kedvenc lett idén.