Az ​iszlám hódítások és a kalifák uralma 3 csillagozás

Edward Gibbon: Az iszlám hódítások és a kalifák uralma

A klasszikus angol történetírói iskola egyik legnagyobb alakjának, Edward Gibbonnak a monumentális művéből – a Mohamed életéről és az általa alapított iszlám vallás kialakulásáról szóló rész után – az arab hódítások kezdeteiről szóló rész jelenik meg, magyarul először. A szöveget alapos jegyzetapparátus és utószó kíséri.

>!
Attraktor, Máriabesnyő-Gödöllő, 2019
158 oldal · ISBN: 9786155601736 · Fordította: Óvári Csaba

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 8


Kiemelt értékelések

clive>!
Edward Gibbon: Az iszlám hódítások és a kalifák uralma

Míg A HUNOK HÓDÍTÁSAI ÉS ATTILA BIRODALMA című Gibbon könyvet letenni se tudtam, addig a jelenlegivel már nem haladtam olyan jól (igaz, rosszul se). Ennek oka talán, hogy a hunok történetével ellentétben a téma sem áll olyan közel hozzám. Továbbá míg a hunoknál elnéztem Gibbon értékítéletét stílusának fényében, addig a jelen műben már zavarónak hatott az az elfogódottság és dicséret, ahogy a muszlim hódítók eredményességének és katonai dicsőségének adózik (még ha ez a hódítók szemszögéből valóban egy páratlan sikertörténet).
Az ekkor még független és ősi vallásaiknak hódoló mórokról ellenben például így ír:
„…lázadva visszatérjenek a függetlenség és a bálványimádás vadember-állapotába.”
Szóval ez a fejezete tényleg egy kissé bicskanyitogatóan egyoldalú értékítéletről tesz tanúbizonyságot, és azt a három magyarul megjelent könyvecske fényében talán kijelenthetem, hogy Gibbon előszeretettel nevez vadembernek meg hasonlónak olyan népeket (berberek, hunok), akik még megőrizték romlatlan ősi vallásukat és erkölcsiségüket a nagy világvallások terjeszkedésével szemben (vagy ún. bizonyos civilizációval szemben). Igaz, hogy viselkedésüket nem is lehet a mi civilizációs szemszögünkből nézni, hisz tetteik olykor szintén visszatetszők, de azért nem hiszem, hogy a korabeli berber annyival rosszabb lett volna a korabeli hódító arabnál. Az egyik bálványokat imádó politeista (ezzel önmagában kinek árt?), míg a másik rengeteg embert kaszabol le a hódítás és az egyistenhit terjesztése, illetve a rablás okán. Nem szeretem továbbá azt sem, ha egy történész olyan jelzőkkel illett egy vallási csoportot, ahogy azok magukat hívják: „igazhitűek”. Ezzel megint egyoldalúsít, mintha lenne egy igaz vallás, egy igaz hit, ami valójában csak az egyik fél önmagára aggatott jelzője (és közben a világon mindenki ezt gondolja a saját hitéről). Bár ez estben Gibbon szerintem csak simán a választékos szóhasználat és fogalmazás okán használja ezt a szót, nem mert ő is vallaná a nézeteiket. Viszont félreértés ne essék, Gibbon ezen jelzői csak alkalmanként akasztják meg az olvasást, de nem nyomják el vagy zavarják meg az olvasást és a lényeget.
Viszont Gibbon stílusa még mindig olvasmányos, és sok érdekes információval, anekdotával szolgált.

Mindhárom eddig megjelent Gibbon kötetet ajánlom, a jelen, kalifákról írott könyve egyenes folytatása a Mohamedről szólónak, így egymás után érdemes kézbe venni őket. A szerző ezúttal tágabb perspektívát vesz a szerző górcső alá, több nevet és eseményt kapunk, és a történelmi eseménysor, amit elbeszél valóban talán a legnagyobb szöget verte a római birodalom koporsójába.

A könyveket egy korabeli állapotokat lefedő térkép és egy magyar nyelven elérhető bibliográfia feldobná. Remélem Edward Gibbon művének egyéb fejezetei még sok Attraktor kiadást fognak megérni és talán a részletekből egyszer összeáll az egész. A keresztesháborúkról ill. a keresztényüldözésekről szóló fejezeteit már nagyon várom.


Hasonló könyvek címkék alapján

Roger Crowley: 1453
Malala Juszufzai – Christina Lamb: Én vagyok Malala
Amin Maalouf: A keresztes háborúk arab szemmel
Dan Jones: A keresztesek
Myke Cole: Legio a phalanx ellen
Jany János: Az iszlamizmus
Bernard Lewis: Iszlám
Karen Armstrong: Jeruzsálem
Carole Hillenbrand: Az Iszlám
Kákosy László: Ré fiai