A ​Római Birodalom hanyatlásának és bukásának története 0 csillagozás

Edward Gibbon: A Római Birodalom hanyatlásának és bukásának története

A Római Birodalom hanyatlásának és bukásának története Edward Gibbon angol történész hatkötetes munkája. A nyugati civilizációt (valamint az iszlám és a mongol hódításokat) a Római Birodalom magaslatától Bizánc bukásáig követi. Az I. kötet 1776-ban jelent meg és hat nyomtatáson ment keresztül. A II. És III. Kötet 1781-ben jelent meg; IV., V. és VI. kötet 1788–1789. A hat kötet a Római Birodalom történetét, 98-tól 1590-ig terjed, a korai kereszténység, majd a római államegyház történetét, valamint Európa történetét, és többek között a Római Birodalom hanyatlását tárgyalja.

>!
Ráth Mór, Pest, 1868
664 oldal · Fordította: Hegyessy Kálmán

Enciklopédia 10

Helyszínek népszerűség szerint

Egyiptom · Alexandria · Észak-Afrika · Szerapeum


Most olvassa 1

Várólistára tette 12

Kívánságlistára tette 22


Népszerű idézetek

LazaTom>!

A Serapis temploma Alexandriában.

A pusztitás eme nagy terjedelmű szinhelyén Serapis templomának romjai Alexandriában ötlenek a szemlélő szemébe. Úgy látszik, hogy Serapis nem tartozott a benszülött istenek vagy szörnyek közé, melyek a babonás Egyptom buja földjén termettek. Az első Ptolomeus álmában azon rendeletet kapta, hogy a Pontus partjáról hozza el a titokszerű idegent, kit Sinope lakói már régtől fogva imádtak. De az egyptomiak nem tűrték meg az idegent, miért is honfiusitották; s a szerencsés bitor bevezettetett Osirus trónjába és ágyába, ki Isis férje és Egyptom mennyei fejedelme volt. Temploma, mely a Capitolium büszkeségével és fenségével versenyzett, egy mesterségesen készitett hegy csúcsán emelkedett, melynek belső ürege hatalmas ívek által tartatott, és sirboltokra s földalatti kamarákra vala felosztva. Az épületet négyszegű oszlopcsarnok környezte; a pompás csarnokok és kitűnő oszlopok a művészet diadalát tüntették ki, s a régi bölcseség kincsei a hires alexandriai könyvtárban őriztettek, mely hamvaiból új fénynyel támadt fel. Theedosius rendeletei után Serapis városa és temploma egy ideig még fenmaradt, s e különös türelem esztelenül a keresztények előitéletes félelmének tulajdoníttatott, mintha borzadtak volna e régi szertartásokat megszüntetni, melyek egyedül képesek a Nilus kiáradását, Egyptom aratását és Konstantinápoly élelmezését biztositani.

Végleges lerontása K. u. 389.

Azon időben Theophilus volt Alexandria érseke, a béke és erény örökös ellene, egy bátor és elvetemült ember, kinek kezeit felváltva arany és vér szennyezte be. Midőn a keresztények Serapis lerombolásához akartak fogni, a pogány hitbuzgók a templomba vonultak, bátor kirohanásaik által a támadókat visszaverték s a fogoly keresztényeken embertelen kegyetlenségeket követtek el. A kormányzó eszélyes közbenjárása fegyvernyugvást hozott létre, míg Theodosius válasza Serapis sorsát el nem döntendi. De midőn az itélet megérkezett, Theophilus kihirdette Theodosius rendeletét, s azonnal a templom lerontásához fogott. Serapis templomának és vallásának elpusztulása, ez istennő óriási szobrának romlását is maga után vonta. Az értékes könyvtár is megsemmisíttetett, és még csaknem 20 évvel később is az üres szekrények látása a szemlélő fájdalmát és felindulását idézte fel. Az ős szellem műveinek nagy része e rombolás alkalmával menthetetlenül elveszett. Serapis tekintete, ülő helyzete és királyi pálczája igen hasonitott Jupiter rendes alakjához. Az által különbözött ettől, hogy fején kosarat vagy vedret viselt, és jobb kezében egy jelvényes szörnyet, – egy három farku kigyót, miknek egyike kutya-, a másik oroszlán- és a harmadik farkasfejben végződött. Határozottan hitték, hogy ha valaki ezen isten fenségét istentelen kezekkel megsérteni bátorkodnék, az ég és föld azonnal visszaszállna eredeti zűrébe. Egy bátor katona, fejszével kezében felmászott a hágcsón, és még a keresztény népség is némi aggodalommal várta a végzetteljes eseményt. Nagy csapást intézett Serapis arczára, mely midőn leesett, dörgés nem hallatszott, és mind az ég, mind a föld megtartotta szokott rendét és nyugalmát. A diadalmas katona ismételte csapásait, az otromba bálvány legyőzetett, összetöretett, és darabjait dicstelenül hurczolták Alexandria utczáin. A véd istenség tehetetlenségének ezen felfedezése sokak áttérését vonta maga után.

II. kötet, 144-146. oldal, XXVIII. fejezet (Ráth Mór, 1868)

1 hozzászólás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Plutarkhosz: Párhuzamos életrajzok
Adrian Goldsworthy: Caesar
Publius Cornelius Tacitus: Germánia
Marcus Aurelius: Marcus Aurelius elmélkedései
Philip Matyszak: Antik Róma napi öt denariusból
Iordanes: Getica
Mindent a történelemről gyűjtemény
Marcus Aurelius: Elmélkedések
Michael Grant: Róma császárai
Orczy Emma: Adjátok meg…