Gondolkozz! ​…mielőtt túl késő 2 csillagozás

Edward de Bono: Gondolkozz! …mielőtt túl késő

Edward ​de Bono új könyvének címében megfogalmazott figyelmeztetése így hangzik: „Gondolkozz – mielőtt túl késő!” A könyv a „még gondolkodó emberek” egyre fogyatkozó rétege által hosszú ideje aggodalommal figyelt problémát tárja fel teljes körében: azt, hogy az információ és a szellemiek terén késztermékeket – sőt másodpercek alatt on-line elérhető késztermékeket – kínáló világunkban az eredeti és élénk problémamegoldó gyakorlatias gondolkodás veszélyesen elsatnyult.
Az emberiség de Bono szerint azért nem bír a globális problémák megoldásával, mert az emberi gondolkodás maga is a megoldandó globális problémák közé tartozik. Más megfogalmazásban: a megoldandó problémák gyökere a gondolkodásunkban keresendő.
A szerző metaforájával élve, a mai ember úgy jár el a gondolkodásban, mintha az autóját vezetve a mozgásba lendíthető négy kerék közül csupán egyetlenegyet használna. Ez az egy „agykerék” a hagyományos, konvencionális gondolkodás, ami bőven elegendő ugyan… (tovább)

>!
HVG Könyvek, Budapest, 2009
200 oldal · ISBN: 9789639686977 · Fordította: Bozai Ágota

Enciklopédia 5


Most olvassa 2

Várólistára tette 12

Kívánságlistára tette 10


Kiemelt értékelések

>!
StAngela
Edward de Bono: Gondolkozz! …mielőtt túl késő

Azt el kell ismernem ezzel a könyvecskével kapcsolatban, hogy tényleg építő szándékú ötleteket alkalmaz az író, illetve teljesen egyetértek vele a gondolkozás fontosságát illetően.
Ennek ellenére nekem valahogy az jött át, hogy ennek a laterális gondolkozásnak az elterjesztését a világon nagyban az vezérli részéről, hogy ezáltal még a jelenleginél is fontosabbnak, kiemelkedőbbnek tűnjön. Többször hangsúlyozza saját érdemeit, ami egy szintig érthető is volt, de egy idő után őszintén szólva idegesített!
Magában a módszereiben nem találtam igazából kivetnivalót, de mivel nem mindenki egyforma és nem mindenkit feltétlenül ilyen mélységben érdekel a gondolkozás témája, így nem hiszem hogy egyhamar eléri globális céljait Mr. de Bono.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
csillagka P

Az ötletszintű kreativitás ugyanolyan módszeresen tanítható, mint a matematika.

28. oldal

Kapcsolódó szócikkek: kreativitás
7 hozzászólás
>!
csillagka P

…a gyerekeket nem igazán korlátozzák a meglevő ismereteik, nem köti meg a képzeletüket mindaz, amit már tudnak… annál sokkal kreatívabban állnak a problémákhoz, és ebben a rajzolás sokat segít nekik.(…)

Sajnálatos módon a gyerekek nem sokáig maradnak ennyire kreatívak. Az iskolák az írni-olvasni és számolni tudásban érdekeltek, pedig nagyon is érdekeltnek kellene lenniük a „hatni tudásban" is, ami a megvalósítás, a gyakorlatba átültetés képességét jelenti. A való világban az iskola befejezése után a hatni tudás legalább olyan fontos, mint az írni-olvasni, számolni tudás.

65. oldal

2 hozzászólás
>!
csillagka P

A tényszerű igazságok iránti elkötelezettség miatt az egyetemeknek mindig is a kritikus gondolkodásra kellett koncentrálniuk. Itt is az a helyzet, hogy mindez kiváló, de nem elégséges. A kreatív gondolkodást, tudatos tervezést és a perceptuális gondolkodást is be kellene venni az oktatási programba.
A tényszerű igazságok, a tudományos tények megóvhatnak minket attól, hogy ostoba és kellemetlen dolgok történjenek, de az igazság önmagában még nem hatóerő. Ehhez tudatosan tervezett gondolkodásra van szükség. Ahhoz pedig olyan megoldásokra, mint például az, hogy ha minden egyetem előkészítő évet szervezne, aminek keretében csak két úgynevezett alapozó tárgyat tanítana: a gondolkodás gyakorlatát, illetve a világ jelen állapotáról való ismereteket.
A gondolkodás oktatásába beletartozna az új gondolkodási módszer, a gyakorlati kreativitás – illetve bármely más megközelítés, ami inkább műveleti, cselekvő, mint leíró jellegű.
A második tantárgy, a jelenkori világ- és társadalomismeret oktatásában minden aktuális tudnivalóra ki kellene térni, hiszen semmit nem jelent, hogy valaki egy tárgyat igen alaposan ismer, ha tudatlanságban van saját korának folyamatait, az őt körülvevő világban zajló eseményeket, történéseket illetően.

100-101. oldal

Kapcsolódó szócikkek: kreativitás
>!
csillagka P

A celebkultúra önmagában nem nagyon stimuláló mentalitás. Egyes hírességeknek valóban van tehetségük a sportban, a zenében vagy a színjátszásban. Mások viszont csak arról híresek, hogy híresek, és már emiatt valamiféle pozitív visszacsatolás alakult ki körülöttük, de velük s a mérhetetlen mennyiségű álbotránnyal az egész média olyan benyomást kelt, mintha önmaga körül forogna. A sajtó, a média valaha központi – hírhozó, bővebb értelemben is tájékoztató, magyarázó, ismeretterjesztő – szerepet játszott életünkben. Ez sajnos ma már a legkevésbé van így.

119. oldal

>!
csillagka P

A vizsgák arra jók, hogy teszteljük, valaki tudja-e azt, amit tudnia kell. Arra is jók, hogy rávegyék az embereket a tanulásra.
(…)
Azt mondták, az elvárásoknak megfelelő széles körű tudást az előadásokon, a megkövetelt szakismeretek legnagyobb részét azonban a könyvekből szerezték. Vagyis lehet, hogy az egyetem szerepe abban áll, hogy a megfelelő könyvek elolvasását és az azokba foglalt szakismeretek megtanulását írják elő. Lehet, hogy a szabályos nagyvizsgák helyett véletlenszerű mikrovizsgákat kellene tartani, amelyeken számítógép választaná ki a vizsgázó személyét, akinek ott helyben egyszerű válaszokat kellene adnia a feltett kérdésekre. Ezeknek a mikrovizsgáknak az eredményéből adódna össze azután a végső érdemjegy. Ez a módszer bizonyára másképp tesztelné a gondolkodást és a tudást.

105. oldal

>!
csillagka P

Az iskolák az Európai Unióban a tanórák 25%-ában matematikát tanítanak. De az emberek többsége az iskolában szerzett matematikatudásának csak 3%-át hasznosítja az életben.

109. oldal

3 hozzászólás
>!
csillagka P

…nagyban jellemzi a sajtó ostobaságát, az, hogy az újságírók elhiszik, hogy a legjobb hír a rossz hír. Hogy az a legeladhatóbb, hogy az olvasó csak arra kíváncsi. A sajtónak nyilván kötelessége feltárni a botrányokat, korrupciót és mindenféle rossz viselkedést, de az az elképzelésük, hogy az olvasót csak a skandallumok, a rossz dolgok érdeklik, alapvetően téves. A jó hírre, az ünnepelhető eredmények, örömöt keltő események hírére valós szükség van a világban. Az alapvető probléma az, hogy sokkal nehezebb a jóról írni, mint a rosszról. A jó hír hiteles megírásához sokkal nagyobb tehetség szükséges, és úgy tűnik, egyes szerkesztőknek és újságíróknak nincs ilyen tehetségük. Vagyis a végtermék nagyon negatív lesz, ami aligha bátorítja az olvasót a derűlátó, reményteli hozzáállásra és a konstruktív gondolkodásra.

118. oldal

>!
csillagka P

A logikával gondolatilag bármit könnyebb megközelíteni – észlelés és logika pedig soha nem működött jól együtt, hiszen két teljesen különböző rendszerről van szó.

Ausztráliában élt egy ötéves kisfiú, Johnny, akit a barátai megkértek, válasszon két pénzérme közül: vagy a nagyobb darab egydollárost vegye el, vagy a kisebb nagyságú, de nagyobb értékű kétdollárost. Johnny a nagyobb érmét választotta. A barátai kinevették Johnnyt ostobaságáért, s ettől kezdve, ha csúfolni akarták, csak megismételték ezt a jelenetet: odanyújtották elé a két pénzérmét, hogy válasszon – és Johnny később sem tanult a baklövéséből: minden alkalommal a méretre nagyobb pénzdarabot választotta. Amikor egy felnőtt meglátta ezt, Johnnyt megsajnálva elmondta neki, hogy a kisebb érme, bár méretre kisebb, valójában kétszer annyit ér, mint a nagyobb. Johnny mosolygott, udvariasan megköszönte a felvilágosítást, és azt mondta: „Ó, tudom, uram, de vajon hányszor kaphattam volna pénzt tőlük, ha elsőre a kétdollárost választottam volna?"

Nos, ez az észlelés lényege: Johnny azonnal felmérte, hogy ha az ajánlat egyedi alkalom lenne, a kétdollárost kellene elvennie, de mivel ismerte a barátait, azt is azonnal felmérte, hogy újra meg újra meg fogják ismételni a kisded játszmát a gúny öröme kedvéért, így a kisebb értékű érmék választásával hosszú távon több dollárhoz juthat. Íme, a nagyobb érték – de akár, mint Johnny esetében, a nagyobb haszon – eléréséhez az észlelés a kulcs.

123. oldal

5 hozzászólás
>!
csillagka P

Az emberek többsége azt állítaná, hogy kiegyensúlyozottan közelít a dolgokhoz, és természetesen látja a helyzet pozitív és a negatív oldalait – valójában azonban ez csak valami nagyon felületes rátekintés a dolgokra. Egyáltalán nem mérlegelünk például, ha egy helyzet valamiért rögtön az első pillantásra tetszik avagy nem tetszik. A Kedves Olvasó vajon fel szokta mérni az elsőre antipatikus személy pozitív tulajdonságait? Vajon hány esetben veszi a fáradságot bárki arra, hogy ha szimpatikus embert ismer meg, azonnal mérlegelje az illető esetleges rossz tulajdonságait is?

132. oldal

>!
csillagka P

A híres francia filozófus, René Descartes ismert mondása: Cogito, ergo sum – Gondolkodom, tehát vagyok.
Magam ezt a mondást találtam ki: Ago, ergo erigo. Ez azt jelenti: „Cselekszem, tehát alkotok." A hangsúly a cselekvésen, és nem a puszta elmélkedésen van.

Kapcsolódó szócikkek: Cogito ergo sum
2 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Elliot Aronson: A társas lény
Malcolm Gladwell: Kivételesek
Carl Gustav Jung: Az ember és szimbólumai
Daniel Kahneman: Gyors és lassú gondolkodás
Barbara Pease – Allan Pease: A testbeszéd enciklopédiája
Carl Gustav Jung: Az alkímiai konjunkció
Bruno Bettelheim: A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek
R. Kelényi Angelika: Az agyam eldobom
Richard Bandler – John Grinder: Békából királyfi
Rudolf Arnheim: A vizuális élmény