Kicsi 37 csillagozás

Madame Tussaud életének rémisztő és csodálatos regénye
Edward Carey: Kicsi

Sötét, elbűvölő és feledhetetlen történet egy tehetséges és elszánt árváról a francia forradalom idején, aki Madame Tussaud néven írta be magát a történelembe.
A kicsi, csúnyácska Marie 1761-ben született egy svájci falucskában. Szülei halála után egy viaszszobrász segédjeként a forrongó Párizsban találta magát, sőt hamarosan a versailles-i palotában, ahol egy hercegnő szobrászoktatója lett, majdnem megosztozott egy süteményen a királlyal, és megmentette Marie Antoinette-et a szülőágyon. Ám a palota falain kívül kitört a forradalom, és a bosszúszomjas párizsiak fejeket követeltek…
A Kicsi egy valóság ihlette, különös felnőtt mese művészetről, sorsról, az emberi test és lélek legsötétebb bugyrairól, elhivatottságról, szerelemről – olyan, mintha Charles Dickens és David Lynch négykezese volna.

>!
Európa, Budapest, 2019
528 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635041268 · Fordította: Siklós Márta

Enciklopédia 11

Szereplők népszerűség szerint

Madame Tussaud

Helyszínek népszerűség szerint

Párizs · Franciaország


Kedvencelte 5

Most olvassa 5

Várólistára tette 78

Kívánságlistára tette 87

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Kókuszka>!
Edward Carey: Kicsi

Edward Carey: Kicsi Madame Tussaud életének rémisztő és csodálatos regénye

A viasz, sok egyéb mellett, titkot tart. A viasz lepecsételi a leveleket. A viasz ott őrzi a világ szavait, ahová valók, amíg el nem jönnek a megfelelő kezek, hogy kiengedjék őket onnan.

Különleges, bizarr életrajzi regény, fikció és valóság keveréke, olyan, mint egy színpadi játék, ahol marionettek mozognak, és mindezt összetartja a viasz. Magával ragadott mind a megelevenedő kor, mind annak szereplői, az író által illusztrált oldalak, melyek még egyedibbé tették.

Chöpp P>!
Edward Carey: Kicsi

Edward Carey: Kicsi Madame Tussaud életének rémisztő és csodálatos regénye

„Nos, itt egy másik mese: a kicsi nőről, aki a történelmet viszi a hátán.”

Kedvenc könyv lett. Olyannyira, hogy hiányzik.
Nem volt benne semmi mesterkéltség, semmi erőltetettség. Áramlott és vitt magával, kiemelt a világból és végigkalauzolt Kicsi Marie göröngyös, elképesztő életén. Lehet, hogy szentségtörésként hat, de ha maga Madame Tussaud írta volna sem lett volna ennyire érdekes és magával ragadó. Edward Carey láthatóan mestere lett Madame Tussaud sorsának, de több is ennél: figyelemmel és szeretettel ölelt magához minden vele kapcsolatos apróbb-nagyobb részletet, mindent, amitől az Ember tökéletesen megelevenedett könyvei lapjain.
15 év kellett, hogy megszülessen a regény, és minden ízében tökéletes lett (a számomra), mert minden benne van, ami igazán lényeges:
– a végtelen tudásszomj,
– minden dolog részleteibe menő lehető legtökéletesebb megfigyelése és ábrázolása,
– az alkotás legmesszebbmenőkig való varázslata,
– a szívvel való látás csodája.
Mindez megőrzi egy kicsi, csúnya, ámde mégis gyönyörű nő emlékét. Sajnos nincs mit tenni, én már ezennel piedesztálra emeltem őt Mr. Carey jóvoltából.
Én a Kicsit nem terveztem be előre. Megláttam a könyvtárban, megragadtam és hazahurcoltam. Ilyen gyönyörűségeket hoz néha elém a Könyvtár Szelleme.

Baráth_Zsuzsanna P>!
Edward Carey: Kicsi

Edward Carey: Kicsi Madame Tussaud életének rémisztő és csodálatos regénye

Egy rendkívül bizarr életrajz Madame Tussaud-ról, akiről annak ellenére nem lehet túlságosan sokat tudni, hogy múzeuma Londonban még mai is legendás. Volt olyan szerencsém, hogy évekkel ezelőtt járhattam a műintézményben, és meglehetősen vegyes emlékeket őrzök róla. Egyrészt nagy örömömre szolgált, hogy kedvenc filmsztárjaim és énekeseim viaszmásával fotózkodhattam, másrészt viszont volt, amikor nagyon megijedtem, összességében egy életre szóló, de eléggé bizarr élmény volt. Talán éppen ezért mindig is érdekelt Madame Tussaud kalandos élete – a francia királyi családnak is dolgozott, túlélte a forradalmat, hogy aztán Londonban fusson be igazi karriert –, ezért nagyon kíváncsian kezdtem bele ebbe a regénybe. A hangulata nagyon megfogott és minden bizarrsága ellenére magával ragadott, azonban finoman szólva sem ragaszkodik túlságosan a valósághoz, inkább fikció, mint életrajzi történet. Az igazi Madame Tussaud életében valóban vannak homályos részek – például valószínűleg mestere, doktor Curtius volt az édesapja, de ez sohasem derült ki –, de nem volt árva, nem veszítette el gyerekkorában édesanyját, biztosan nem lakott egy szekrényben Versailles-ban, és hosszan lehetne sorolni az eltéréseket a tények és a regény között. Az életrajzi adatokat tehát kéretik fenntartásokkal kezelni, azonban regényként nagyon is működik, bár kell hozzá bizonyos nyitottság, a nem túlságosan szívderítő történeten túl ugyanis a szerző eléggé bizarr rajzai is borzolhatják az idegeinket. Vagyis inkább erősebb idegzetűeknek való, mert néha bizony horrorba hajlik a történet, de kellőképpen átélhetjük, milyen borzalmakon kellett keresztülmennie Marie-nak, a későbbi Madame Tussaud-nak, amíg érett művész lett belőle és hogyan sikerült átvészelnie a francia forradalom vérgőzös napjait. Egy igazi túlélő volt, aki egy nagyon sajátos művészeti ágban alkotott, és jó üzleti érzékkel ki is tudta aknázni a tehetségét, azonban nagy árat kellett fizetnie a sikereiért.
A teljes kritika itt olvasható:
https://smokingbarrels.blog.hu/2020/02/28/konyvkritika_…

Kitabu_hu P>!
Edward Carey: Kicsi

Edward Carey: Kicsi Madame Tussaud életének rémisztő és csodálatos regénye

Ez a könyv már a bevezetőjével megfogott, az első harminc oldal után pedig biztos voltam benne, hogy imádni fogom!♥
Ugyan picit kilóg az önéletrajzok sorából, mivel csupán a szereplők és az események egy része valós, a többit az író a saját fantáziájával töltötte ki. Nagyon groteszk, nagyon sötét, sokszor morbid, mégis letehetetlen, izgalmas történet.
A hangulatát leginkább egy jól megkomponált Tim Burton filmhez tudnám hasonlítani, ugyanazt az érzést váltotta ki belőlem.
A mindenki által csúnyának tartott Kicsi élete átíveli Franciaország egyik legvéresebb korszakát, ahol megannyi szenvedés, elutasítás és gúny mellett mégis azzá a fantasztikusan erős nővé vált, akit ma Madamme Tussaudként ismerünk. Számtalan tragédia mellett hihetetlen, csodás kalandokat élt meg, amiket a maga egyszerű, őszinte, szeretetreméltó lelkével tár elénk.
A fekete leplet lehúzva egy igazán szórakoztató, szívmelengető és
izgalmas mesét kap az olvasó, amiben nem lehet nem szeretni a főhőst. A történelmi háttér annyira passzol és korhű, tökéletes keretet ad az egésznek, színesítve a kor híres-neves embereivel, akik mind-mind keresztezik Kicsi sorsát.
Maga a könyv is egy csoda, az illusztrációk még élvezetesebbé teszik az olvasást, fokozzák a hangulatot!
Nem is húzom tovább: IMÁDTAM!♥ Ajánlom mindenkinek, aki szereti a rendhagyó, kicsit groteszt hangulatú könyveket, amik mégis csodát rejtenek!

Belle_Maundrell>!
Edward Carey: Kicsi

Edward Carey: Kicsi Madame Tussaud életének rémisztő és csodálatos regénye

Hát, ez elég bizarr volt. Nagyon lelkesen kezdtem el, olvastatta is magát, fenntartotta az érdeklődésemet, de valahogy mégsem ragadott magával.
Az igazi Madame Tussaud életéhez azért nincs sok köze, inkább csak nyomokban, de őszintén szólva én nem sok értelmét látom ezeknek a változtatásoknak. Általában könnyedén megbirkózom vele, ha a fikció keveredik az életrajzi adatokkal, nem szokott zavarni, de ez olyan hatásvadász volt, mintha Marie szüleinek halála és a Picot-éknál töltött idő is csak azt a célt szolgálná, hogy minél nyomorúságosabb és morbidabb színt adjon a történetnek. Főleg az, ami az anyjával történt. spoiler Ráadásul Marie-n egyáltalán nem éreztem semmiféle fejlődést, hiába telt el kishíján harminc év a történet folyamán. Mind az emberek hozzáállása, mind a viselkedése szinte ugyanolyan maradt. Egyedül ott csillant meg a remény, amikor szembeszállt az özveggyel a vége felé.
Tulajdonképpen még egy normális szereplő sem volt benne, mindenki teljesen zakkant vagy gonosz volt. És ez így a korabeli koszos, komor és forrongó atmoszférával együtt elég nyomasztó hatással volt rám. Még az emberek csúnyasága is annyira túl lett hangsúlyozva. Az elején még egész érdekesnek tartottam, hogy olyan sötét a hangulata, de a végén már nagyon elegem volt a sok hullából és mocsokból. És ezen az illusztrációk sem segítettek, amik feldobták ugyan a szöveget, és tök jó ötletnek tartottam, de a végére már ezektől is kicsit besokalltam. Persze nem vadvirágos réteket és napsugarakat vártam a francia forradalomtól – aminek a szörnyű káoszát remekül megragadta az író –, de azért jól jött volna néha egy kis reménysugár, mert hiába lett Marie sikeres, nekem mégis boldogtalannak és keserűnek tűnt a végén az időskori énje.
Egyszeri olvasásnak nem volt rossz, de örülök, hogy nem vettem meg, pedig rajta volt a karácsonyi kívánságlistámon is. Viszont a francia forradalomról eszembe jutott a Két város regénye, amit újra kéne olvasni, a viaszbábukról meg a Penny Dreadful, amit újra kéne nézni, szóval jó kis nosztalgiahullámot indított el bennem. De nem fog hiányozni, ha visszaviszem a könyvtárba.

szofisztikáltmacska>!
Edward Carey: Kicsi

Edward Carey: Kicsi Madame Tussaud életének rémisztő és csodálatos regénye

A Kicsi úgy épül fel, mintha az elbeszélő egy önmagának írott és rajzolt memoárt készítene, amely a bölcsőtől az időskorig követi Grosholtz életét – az itt-ott teljesen váratlanul felbukkanó kis szkeccsek, ceruzarajzok sajátos bájt kölcsönöznek az egyébként szomorúsággal, nyomorúsággal bőven túltöltekezett cselekménynek.

Amennyire sikerült megállapítanom, a Kicsi történelmileg egyáltalán nem pontos, az író sok fiktív elemet és kitalált történetet csempészett a Madame életrajzába, így aki a hiteles tájékozódás miatt veszi kézbe a regény, az csalódni fog – ez nem életrajz, hanem egy történelmi fikció, amelynek történetesen egy létező személy áll a középpontjában.
Cserébe viszont megelevenedik egy varázslatos atmoszférájú, és ezzel párhuzamosan kegyetlen világ, a 18. század végének kezdetben bohém, majd forrongó és káoszba fulladó Párizsa, ez a csillogó pöcegödör, ami egyaránt rabul ejtette a csavargókat, a kalandorokat, a művészeket és a nemeseket.
Marie-n kívül rengeteg szereplő – létező és fiktív is – megelevenedik a lapokon.

A sok, benne foglalt borzalom ellenére képtelen vagyok a Kicsire nem meseként gondolni. Mese felnőtteknek, tele olyan varázslatokkal – például a bábuk, a bútorok, a házak, a tárgyak élnek, lüktetnek, kitaszítanak vagy befogadnak –, amelyek a való életben nem biztos hogy léteznek, de néha, ha teljes szívvel odafigyelünk, érezhetőek.

Bővebben: https://szofisztikaltmacska.blog.hu/2019/11/29/edward_c…

VeronikaNy>!
Edward Carey: Kicsi

Edward Carey: Kicsi Madame Tussaud életének rémisztő és csodálatos regénye

A cím nem hazudik, ez bizony egy mese Madames Tussaud életéről. A szereplők külseje, jelleme is mesebeli, az események, a gonosz és jóindulatú bútorok mind azt bizonyítják: ez egy mese felnőtteknek. Van benne nyomor, királyi palota, és álruhás király, megnemértett csúnya, de okos és ügyes árva, gonosz mostaha… mi kell még?
Szépen megírt történet, amit mosolyogva olvasunk akkor is, a ha a főszereplő éppen lefejezettek fejeit tartja az ölében, és mintázza meg, mint amikor mosolyogva olvassuk, hogy a farkas megette Piroskát és a nagyit, de a vadász felvágta a hasát, és kiszedte őket onnan.
Egyszerű, lineáris történet, átlátható, laza fejezetek, és sok-sok illusztráció.

Miamona>!
Edward Carey: Kicsi

Edward Carey: Kicsi Madame Tussaud életének rémisztő és csodálatos regénye

Az egész egy áll és egy orr szerelmével, tökéletes összeillésével (már ami az anatómiát illeti) kezdődik. E két testrész összeéréséből, valami egészen Kicsi születik. Malacfejű, zsebkendő méretű kis vakarcs. Aki fizikai méretekben nem, ám erkölcsi és minden más méretekben igencsak nagyra cseperedik. Madame Tussaud-vá. És mi, lelkes olvasók, feszült figyelemmel, izgalommal követhetjük nyomon. Van része nyomorban, viaszban, lakik konyhában, asztal alatt, szekrényben, van része még több viaszban és gipszben, mogorva özvegyben, félszeg mesterben, szerelemben, még egy kis viaszban, királyi sarj születésében, tetőn ücsörgésben. Találkozik saját királyi hasonmásával, akinek lépe és szíve lesz. Megismerkedik a magaspompával és a mélyszegénységgel. A börtönnel, a levágott fejekkel, az elnyűtt cipőkkel, Napóleonnal és egy mopszlival. És a sor még csak közel sem teljes…

A könyvet ajánlom:
~ Annak, aki szereti a rémísztőt, akkor is, ha csodálatos.
~ Annak, aki szereti, ha a csodálatos, olykor kissé rémísztő is.
~ Annak, akit érdekel egy történelmi alak, nem történelemhű élete.
~ Annak, aki szereti a viaszt.
~ Annak, akit izgalomba hoznak a hulló fejek.
~ És annak is, akit nem.
~ Annak, akit érdekel egy pici nő pici, mégis grandiózus sorsa.
~ Annak, akit érdekelnek a majmok, az 1700-as évekbeli reklámszövegek, akit érdekel a szabászat, művészet, a királyi családok, a hajzuhatagok…
~ Egyszóval annak, aki szeretne egy magával sodró élményt.

viasszívnyit bővebben:
https://miamonakonyveldeje.blogspot.com/2021/01/edward-…

Édeskiskönyvkritikák P>!
Edward Carey: Kicsi

Edward Carey: Kicsi Madame Tussaud életének rémisztő és csodálatos regénye

Madamae Tussaud életrajzi regénye rendkívül olvasmányos, melyet a nem mindennapi karakterek tesznek még érdekesebbé. A szereplők személyiségének, valamint az író stílusának köszönhetően egy különleges hangulatú művet tarthatunk a kezünkben. Számomra ez a két dolog volt az is, mellyel teljes egészében a 18.századi Párizsban találtam magam, és maximálisan átéreztem az események egymásutániságát.
Bővebben:
https://edeskiskonyvkritikak.hu/2019/11/30/edward-carey…

Nerarosa >!
Edward Carey: Kicsi

Edward Carey: Kicsi Madame Tussaud életének rémisztő és csodálatos regénye

Nagyon szép alkotás ez a könyv, az igényes szöveggel és illusztrációival, mindemellett elég morbid, helyenként kissé ijesztő a történet.
Anne Marie Grosholtz életén keresztül tekintve a 18. század megelevenedik a lapokon, főként Párizs, minden mocskával és csodájával együtt. Bár nem teljesen valósághű a történet, az író kitoldott és megváltoztatott tényeket, de szerintem nagyon jól sikerült megragadnia a kor atmoszféráját, bele tudtam magam képzelni, és jó érzés volt „találkozni” az akkor élt, híres-neves emberekkel.
Érdekes volt belelátni a viaszozás mesterségébe is.
A szereplők karakteresek, mind tovább különlegesítik a hangulatot. A kedvencem Curtius doktor, bár azért volt, amikor haragudtam rá. A főszereplővel együtt tudtam érezni, rengeteg nehézségen megy keresztül, és kevés megbecsülést, szeretet kap, amikor pedig mégis, akkor sem élhet sokáig boldogan. Curtius, az özvegy, Edmond, Erzsébet hercegnő, igazából mindegyiküket meg tudtam valamennyire kedvelni, ha nem is maguk miatt, Marie miatt.
Összességében szép, de inkább szívfájdító regény.


Népszerű idézetek

Kókuszka>!

Nekem igazi örömöt jelentett már a szó kimondása is: apa. Időnként, ha anyám nem volt a közelben, a kályhát szólítottam meg titkon apámként, vagy egy széket vagy szekrényt, vagy kint a fákat, és szépen meghajoltam előttük vagy megöleltem őket, mintegy gyakorolva, hogyan üdvözlöm majd apámat, ha hazatér.

17. oldal

Edward Carey: Kicsi Madame Tussaud életének rémisztő és csodálatos regénye

Chöpp P>!

Micsoda szörnyetegek vagyunk, akaratlanul is. Micsoda rémségekre vagyunk képesek!

133. oldal

Edward Carey: Kicsi Madame Tussaud életének rémisztő és csodálatos regénye

Chöpp P>!

A gyaloglásaimat regisztrálom. Épp most jutott eszembe egy régi gyaloglásom. Én ugyanis gyűjtöm az életem gyaloglásait.

66. oldal

Edward Carey: Kicsi Madame Tussaud életének rémisztő és csodálatos regénye

Kapcsolódó szócikkek: gyaloglás
Chöpp P>!

Párizs, korábbi nevén Lutetia, ami azt jelenti, és ez bizonyára nem ér meglepetésként, a Sár Városa. Vagy akár így is nevezhetjük: Földalatti Város. Vagy talán: az Árnyak Labirintusa. Vagy még inkább: a Világegyetem Kivonata.

112. oldal

Edward Carey: Kicsi Madame Tussaud életének rémisztő és csodálatos regénye

Kapcsolódó szócikkek: Párizs
Chöpp P>!

Milyen szép is, szeretve lenni…

346. oldal

Edward Carey: Kicsi Madame Tussaud életének rémisztő és csodálatos regénye

Belle_Maundrell>!

Vannak dolgok, amik eltűnnek a világból, és nem lehet pótolni őket. Soha nem lehet.

486. oldal

Edward Carey: Kicsi Madame Tussaud életének rémisztő és csodálatos regénye

cintiatekla P>!

Ugyanabban az esztendőben, amikor az ötéves Wolfgang Amadeus Mozart megírta G-dúr menüett-jét, éppen abban az esztendőben, amikor az angolok egy időre elfoglalták a franciáktól az indiai Puduccserit, pontosan abban az esztendőben, amikor a „Ragyogj, ragyogj, kis csillag” című dalocska először jelent meg nyomtatásban, egyszóval pont abban az évben, azaz 1761-ben, miközben a párizsi szalonokban várkastélyokban élő bestiákról, kékszakállú hercegekről és soha fel nem ébredő szépségekről, csizmás kandúrokról és üvegcipellőkről, legkisebb fiúk feje tetején kunkorodó hajtincsekről és szamárbőrbe bújtatott hajadonokról meséltek, és miközben a londoni klubokban III. György király és Charlotte királyné koronázásáról folyt a szó: nos, sok-sok mérföldnyi távolságban mindeme eseményektől, egy kis elzászi faluban egy pirospozsgás bába, két falusi cselédlány meg egy halálra rémült anya jelenlétében világra jött egy bizonyos icike-picike kisbaba.

(első mondat)

Edward Carey: Kicsi Madame Tussaud életének rémisztő és csodálatos regénye

Kapcsolódó szócikkek: 1761 · Madame Tussaud · Wolfgang Amadeus Mozart
4 hozzászólás
Belle_Maundrell>!

Keserű ember csak rossz döntést hozhat.

497. oldal

Edward Carey: Kicsi Madame Tussaud életének rémisztő és csodálatos regénye

lpetra95 >!

A viasz, sok egyéb mellett, titkot tart. A viasz lepecsételi a leveleket. A viasz ott őrzi a világ szavait, ahová valók, amíg el nem jönnek a megfelelő kezek, hogy kiengedjék őket onnan.

438. oldal

Edward Carey: Kicsi Madame Tussaud életének rémisztő és csodálatos regénye

Chöpp P>!

[…] igenis megtanulhatunk szebbek és jobbak lenni.

94. oldal

Edward Carey: Kicsi Madame Tussaud életének rémisztő és csodálatos regénye


Hasonló könyvek címkék alapján

Oliver Bowden: Assassin's Creed – Egység
Emmanuel Dongala: A Bridgetower-szonáta
Charles Dickens: Két város regénye
Charles Dickens: Két város
Pierre La Mure: Moulin Rouge
Michelle Marly: Coco Chanel és a szerelem illata
George Jonas: Megtorlás
Katherine Rundell: Sophie és a tetőjárók
Anne Rice: Interjú a vámpírral
Juliette Benzoni: Virradat