Max Dembo nyolc évet húzott le a sitten. Túlélte. Most, szabadulása előtt, elhatározza, mindent megtesz, hogy beilleszkedjen a falakon túl élő „normális” emberek közé, és soha többé ne kelljen visszatérnie a börtönök kegyetlen és sivár világába. A társadalom azonban nem fogadja vissza, és Max – paradox módon – kénytelen ismét a bűnözők világában és a bűn mocsarában menedéket keresni. Edward Bunker önéletrajzi ihletésű, feszültséggel teli regényében hátborzongatóan hiteles képet fest Los Angeles alvilágáról, és ugyanilyen hitelességgel mesél a szabadság rettenetéről, a könnyű zsákmány okozta borzongásról és a zsigeri gyűlöletről, amely ráveszi az embert, hogy meghúzza a ravaszt a fegyveren.
A vadállatban is van szánalom 34 csillagozás
A következő kiadói sorozatban jelent meg: FilmRegények Cartaphilus
Enciklopédia 14
Szereplők népszerűség szerint
Helyszínek népszerűség szerint
Kedvencelte 6
Most olvassa 1
Várólistára tette 24
Kívánságlistára tette 20
Kiemelt értékelések
„A börtönben az érzelmi szükségletek nagy része elsorvad, viszont bizonyos igények felerősödnek, többek között a mások társasága iránti vágy. A napi huszonnégy órás tülekedés kikészíti az ember idegeit, de közben alattomos módon függővé is tesz.”
A mindenit neki, ez aztán mocskos egy „nehéz” könyv volt a számomra.
Igazi csemege ezt el kell ismernem.
Kegyetlen világot élünk, de ennyire hitelesen megírt történetet ritkán van szerencsém olvasni.
Nem csak azért írom ezeket, mert börtönben íródott, vagy mert egy bűnöző sorait fedi a kötet, hanem azért is, mert ehhez bátorság kell és bizony a kőkemény ítélkezés és meglátás mind magad felett, mind a körülményeid, és a körülötted lévőkről is.
Nem hiszem, hogy mindenki képes túlélni, úgy semmiképpen sem, hogy „józan” maradjon agyilag és testileg is.
Ehhez nagyon kemény lélek, nagyon kemény szemlélet és kitartás kell.
Szeretem az ilyen műveket, sajnos még akkor is, ha nem éppen szeretném, hogy az író átélje ezeket, de ha már így alakította sorsát, akkor ezt kimerte nyilatkozni és egy nagyon minőségi írásban összefoglalni.
Elképesztően tud hatni az ember lányára és fiára is esetenként.
Minden elismerésem!
Olvassátok, legalább annyira érdekes és érdemes, mint bármely más hasonló témakörben megírt könyvet, csak ezt az élet szülte, az élet adta!
Húú! Mit mondjak, ez cefetül kemény darab! Átkozottul erős írás; persze, nem csoda, hogy ennyire közel hozza az emberhez ezt a „világot”, hiszen maga a szerző is része volt ennek. Szinte önéletrajzi jellegű – persze tudjuk, vele kicsit más volt a helyzet.
Edward Bunkerrel már az előszóban megismerkedhetünk. Gyerekkorától kezdve kemény élete, „pályája” volt. Rengetegszer volt a mélységben, de végül, sok évnyi küzdelem után sikerült felkapaszkodnia, attól kezdve pedig csak előre haladt, ahol további irományok, valamint filmszereplések kerültek az asztalra.
Max Dembo története viszont nem hordozza magában a megdicsőülést. Bár valóban igyekszik változni, alkalmazkodni, de sajnos már az elejétől fogva saját gyengeségének, esendőségének áldozata lesz, aki nem tud (vagy nem akar) elszakadni addigi életvitelétől; mégha olykor segítő szándék is van cselekedeteiben, felelőtlenül elblicceli az esélyeit. Persze, nem csak ő a ludas ebben – a civilizált rendszer maga is tele van olyanokkal, akik átlépnek másokon, tönkreteszik, sőt, még meg is ölik az embert. A két világnak bizony megvannak a közös vonásai. Max egyre jobban elsodródik az elején még biztató útról, majd miután újra a régi mezőn találja magát, onnantól nincs megállás: csak a keserűség és a halál szegélyezi útját. Felmenteni nem tudjuk őt, de megérteni sikerülhet. Ki nem dühös amiatt, hogy mennyi nyomorúság van a világon? Mi is látjuk nap mint nap. De hangsúlyozom, hogy Max már az elején is kissé éretlenül állt hozzá az új élet kiépítéséhez, ha kicsit okosabb és fegyelmezettebb lett volna, talán sikerül révbe érnie…
Ritka kiváló darab, kemény odamondásokkal, gördülékeny szöveggel. Érdemes rászánni az időt.
Na, a belőle készített filmet nem kellett volna megnéznem utána. Az illúzió romboló volt. Egészen addig, amíg el nem olvastam, nem is esett le, hogy ebből filmet is készítettek (Próbaidő címmel, 1978, Dustin Hoffman főszereplésével), de amikor végeztem vele és a borítót nézegettem, akkor láttam, hogy rá van írva, hogy filmregények. Na $@!%.
De a könyv az igen jó. Az a fajta könyv, amelyiket ha olvasod, teljesen rányomja a hangulatát a mindennapjaidra és úgy érzed, hogy a főszereplő problémái a Te problémáid. Olyan, mint egy valós, nyomasztó álom, ami olyan mint az életed igazán kisiklott változata. Amikor olvastam, sokszor én is bűnözőnek éreztem magam. Néha kellett egy-két perc, amikor letettem a könyvet, hogy felfogjam, az olvasása még nem bűn.
Ajánlom mindenkinek, aki már túlesett a bűnözési korszakán… :-)
A rendkívülinél is rendkívülibb regény! Nemcsak azért mert börtön falai között íródott. Árad belőle a hitelesség, ugyanakkor hihetetlen micsoda bűntények mennek végbe a cselekmény során. Az izgalom és élvezhetőség a legutolsó oldalig nem apad, kőkemény világot láttat egy bűnöző szemüvegén keresztül, moralizálva, vívódásokkal teletűzdelve, személyes hangnemben. Baromira invenciózus darab. Másodjára olvastam, másodjára is ugyanúgy lenyűgözött.
A bűn könyve.
Egyetlen bajom, mint rend és törvénytisztelő ember, nem tudtam egyetlen porcikájában sem
azonosulni a regény főhősével. Normál pszichológia: mindenki önigazolásokat gyárt a saját cselekedeteire, de a gyilkosságra nincs bocsánat és az esetleg felvillanó szimpátia is tova száll. Mit száll, viszi a fergeteg.
Életszagú regény – gyilkos darab!
Jó volt. Határozottan jó. Noha nehezen tudtam megérteni néhány döntést, de azt hiszem, ez természetes, hiszen az átlag ember nem tud egy bűnöző fejével gondolkodni, az ő indítékait úgy megítélni, ahogy egy hasonszőrű tenné. Érdekes és tanulságos volt olvasni, és valahol mégis megértettem és igen, sajnáltam Max-et. Nem lehet egyszerű. Nem azt mondom, hogy nem fogom elítélni a bűnözőket, mert az álszentség lenne, de az biztos, hogy valamilyen szinten más szemmel fogok nézni rájuk.
Azt hiszem, egyszer mindenképpen ajánlott elolvasásra ez a könyv.
Népszerű idézetek
– Igen, a szerelem… nem is tudom. Szeretni csodálatos dolog, ha valaki képes rá, de ha megpróbálkozik vele az ember, és nem működik a dolog, az olyan, mintha keresztre feszítenék a lelkét. Lehet, hogy kétségbe kell vonni a létezését, hadd bizonyítsa be, hogy mégis van. Ne kiéhezve keresse az ember, mert akkor könnyen becsaphatja magát.
227. oldal
Nam szándékosan hagytam ki az igazságot, hanem azért, mert az igazság bonyolult dolog. Az ostoba ember azt hiszi, egyszerű megfogalmazni az igazságot, de rá kellett jönnöm, hogy ez nagyon nehéz feladat. A tények, amelyeket leírtam, igazak, ám a tények és az igazság csak unokatestvérek, nem édestestvérek.
371. oldal
– Nem kell megpróbálnod átúszni a Csendes-óceánt, hogy tudjad, nem tudod megcsinálni.
173. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Stephen King: A halálsoron 96% ·
Összehasonlítás - Frank W. Abagnale – Stan Redding: Kapj el, ha tudsz 87% ·
Összehasonlítás - Lorenzo Carcaterra: Pokoli lecke 97% ·
Összehasonlítás - Mario Puzo: A Keresztapa 94% ·
Összehasonlítás - Riley Sager: Várj, amíg sötét lesz 92% ·
Összehasonlítás - Henri Charrière: Pillangó 91% ·
Összehasonlítás - Albert Camus: Az idegen 90% ·
Összehasonlítás - Truman Capote: Hidegvérrel 90% ·
Összehasonlítás - Cormac McCarthy: Vad lovak 89% ·
Összehasonlítás - Daniel Keyes: Szép álmokat, Billy! 88% ·
Összehasonlítás