The ​Zoo Story / The Sandbox 5 csillagozás

Edward Albee: The Zoo Story / The Sandbox

An everyday park bench encounter turns into a date with destiny in this gripping drama that introduced playwright Edward Albee to the world. When Jerry, a “downtown” bohemian seeker comes upon Peter, an “uptown” publishing executive, in Central Park, the two find themselves inextricably linked, as Jerry penetrates Peter’s complacency and each man’s life is forever altered.
JERRY: “Sometimes a person has to go a very long distance out of his way to come back a short distance correctly…”

>!
72 oldal · ISBN: 9780822212959

Kedvencelte 2

Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

entropic P>!
Edward Albee: The Zoo Story / The Sandbox

Ezt mindig szerettem volna megcsinálni egyszer, amit ma csináltam – elmenni az állatkertbe, és ott újraolvasni ezt a drámát (egyfelvonásos darab, kevesebb mint egy óra alatt elolvasható), hogy hazatérve elmondhassam (-gondolhassam): MISTER, I'VE BEEN TO THE ZOO. (http://moly.hu/idezetek/460025)

Szerintem valahányszor drámákról írok (ami mondjuk nem fordul elő túl sűrűn), megemlítem, hogy a Zoo Story az örökös kedvenc darabom. Az örökös-kedvencség onnan ered, hogy egyetemista koromban jó sokszor elolvastam, és minden adandó alkalommal megnéztem, amikor az egyetemen működő társulat előadta (még most is léteznek, átalakulva [lásd: https://www.facebook.com/ConfuseACatLtd ], és néha még most is játsszák ezt a darabot, néha nem-Debrecenben is – nézzétek meg, ha egyszer alkalmatok adódik, mert zseniális és felkavaró és nagyon intim előadás.)

Na de ez már régen volt, úgyhogy ellenőriznem kellett, hogy vajon még mindig annyira elalélok-e ettől az egzisztencialista-féle, világtól-elidegenedős, létértelem-keresős műtől.

És – igen.

Ebben a történetben (ami persze csak egy kicsit szól az állatkertről) két ismeretlen férfi találkozik egy nyári vasárnap délután a Central Parkban: a tökéletesen-középosztálybeli (http://moly.hu/idezetek/460106), feleséggel, gyerekekkel, két tévével, jó jövedelemmel rendelkező, visszafogottan önelégült Peter, és a boldogtalan-bohémféle, nyughatatlan, a világon kb. semmivel nem rendelkező, gunyoros, kiábrándult, kommunikációképtelen, de értelmes kommunikációt hajszoló Jerry.

Jerry beszélgetést kezdeményez Peterrel – mint mondja, vannak olyan napok, amikor igazán beszélgetni akar, és mélyen meg akar ismerni valakit – és bár Peter nem rajong éppen az ötletért, hogy aznap ő legyen a mélyen megismerendő kísérleti alany, belemegy Jerry játékába. Mert igazából játéknak tűnik nekem, amit Jerry csinál (amivel nem azt mondom, hogy komolytalan a dolog).

De Jerry valójában nem tud (vagy inkább nem akar) rendesen beszélgetni – vagyis nem azt akarja, amit általában beszélgetésnek hívunk. Az általa vágyott igazán-beszélgetés valami olyasmi, amitől jóformán mindenki más kényelmetlenül érzi magát. (Hogy kicsit intertextuálkodjak: Jerry mintha valami ilyesmit akarna: http://moly.hu/idezetek/459277 – ezt a teljes meztelenséget és kiszolgáltatottságot.)

Mint mondom, Jerry ezt nem a hagyományos módon kívánja elérni (mert a hagyományos mód, az udvarias-csevegés erre nem alkalmas): ő tehát provokál, meg gúnyolódik, ironizál, és önbecsmérléstől sem mentes, felkavaró és tehetetlen-dühös történeteket mesél. Jerry a megszokott emberi interakciók és beszélgetés-menetek egyetlen szabályát sem tartja be, s ezzel jól el is bizonytalanítja a hagyományos emberi interakciók világában szocializálódott és csak ott otthonos Petert.

És persze ez a játék célja – kihozni Peterből az állatot, és megnézni, hogy mi van ott benn – mi van akkor, ha elérjük, hogy valaki kilépjen a hagyományos beszélgetési (és létezési) formák közül. Azt hiszem, Jerry eleve tudja a választ – és ennek tükrében úgy tűnik, talán nem is Peter a kommunikációs kísérlet alanya, hanem Jerry maga, aki a végsőkig megy a jelentés- és megértéskereső játékával.

Mit mondjak – a végére mindig ott maradok letaglózva. (De nemcsak a vége miatt.)

Újra, 2024.

Miután a minap megláttam, hogy egy prágai kamaraszínház nemsokára jön Brnóba előadni a Zoo Storyt, egyértelmű volt, hogy mi a következő két lépés: jegyet venni rá, és újraolvasni a darabot. Mindkettő megtörtént, és nagyon kíváncsi leszek, milyen lesz tizenvalahány év után újranézni a darabot, ami tényleg életem egyik legemlékezetesebb színházi élménye volt/van – még most is az, és olvasás közben még most is tökéletesen előttem volt, hogy mi hogyan volt csinálva és játszva abban a régi előadásban.

Azt a régit már nem láthatom újra, de az újra is kíváncsi vagyok, na, mert mindig érdekel, ki mit hoz ki egy darabból, meg mert még most is ötcsillagos ez a dráma nekem, a fentebb leírt dolgok miatt, amiket – meglepetés – most is kb. ugyanúgy gondolok.

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

entropic P>!

JERRY. I wasn't trying to plumb your post-adolescent sexual life and hard times; what I wanted to get at is the value difference between pornographic playing cards when you're a kid, and pornographic playing cards when you're older. It's that when you're a kid you use the cards as a substitute for real experience, and when you're older you use real experience as a substitute for the fantasy.

14. oldal

entropic P>!

JERRY. I don't like to use words that are too harsh in describing people. I don't like to. But the landlady is a fat, ugly, mean, stupid, unwashed, misanthropic, cheap, drunken bag of garbage. And you may have noticed that I very seldom use profanity, so I can't describe her as well as I might.

15. oldal

entropic P>!

JERRY. Say, what's the dividing line between upper-middle-middle-class and lower-upper-middle-class?

10. oldal

entropic P>!

JERRY. I've been to the zoo. (Peter doesn't notice.) I said, I've been to the zoo. MISTER, I'VE BEEN TO THE ZOO!

(első mondat)

entropic P>!

JERRY. I bet you've got a TV, huh?
PETER. Why yes, we have two; one for the children.
JERRY. You're married!
PETER. (With pleasant emphasis.) Why, certainly.
JERRY. It isn't a law, for God's sake.
PETER. No… no, of course not.
JERRY. And you have a wife.
PETER. (Bewildered by the seeming lack of communication.) Yes!
JERRY. And you have children.
PETER. Yes; two.
JERRY. Boys?
PETER. No, girls… both girls.
JERRY. But you wanted boys.
PETER. Well… naturally, every man wants a son, but…
JERRY. (Lightly mocking.) But that's the way the cookie crumbles?

8-9. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Reginald Rose: Twelve Angry Men
Lillian Hellman: The Children's Hour
Tony Kushner: Angels in America – Millennium Approaches
Tennessee Williams: A Streetcar Named Desire
Eugene O'Neill: Mourning Becomes Electra
Eugene O'Neill: Long Day's Journey Into Night
John Logan: Peter and Alice
Tony Kushner: Angels in America – Perestroika
Arthur Miller: The Ride Down Mount Morgan
Irving Shulman: West Side Story (angol)