Nem ​félünk a farkastól 87 csillagozás

Edward Albee: Nem félünk a farkastól

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​történet időtartama mindössze egyetlen hosszú éjszakát ölel fel. George és Martha, a helyi egyetemen tanító pár egy bankett után felinvitálják magukhoz fiatal kollégájukat, Nicket, és feleségét Honey-t. A jókedvű italozgatásnak induló este azonban szépen fokozatosan ellentétes irányt vesz: elhallgatott titkok, mély sérelmek kerülnek napvilágra, melyek évekig, évtizedekig fojtottak magukba, és most egyszerre törnek elő.

Életüket a társadalmi korlátok, a folyamatos törtetés, a karriervágy irányítja, álarcot viselnek mindannyian a külvilág felé. Az ital hatására eltűnik ez a burok, és a régóta nem hallott őszinte hangok a felgyülemlett feszültség hatására szinte felrobbantják a korábban biztosnak hitt igazságot – vagy éppen a megszokott képmutatást. Albee a modern civilizáció embertípusát tárja elénk a négy szereplő karakterével, akik mindannyian saját társadalmuk konvenvencióinak és előítéleteinek foglyai. Hamis minden, ami körülveszi őket – és miután lerombolnak mindent,… (tovább)

Eredeti mű: Edward Albee: Who's Afraid of Virginia Woolf?

Eredeti megjelenés éve: 1962

>!
Kriterion, Bukarest, 1974
150 oldal · Fordította: Elbert János

Kedvencelte 18

Most olvassa 4

Várólistára tette 113

Kívánságlistára tette 75

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

>!
DoktorGonzo
Edward Albee: Nem félünk a farkastól

Sajnos mind félünk a farkastól*.

*az a baj ezzel a drámával és a filmmel is (persze csak nekünk, itt a magyar ugaron), hogy meg kellett volna tartani az eredeti címet (Who’s Afraid of Virginia Woolf), vagy legalább a versikét nem átírni, mert Virginia Woolf említése nélkül elvész az éle az egésznek. Mert túl azon, hogy a cím egy jó kis értelmiségi viccecske (ezt Albee mondta, aki először egy kocsmában látta a szöveget, szappannal a budi falára írva), ez lenne a darab lényege is. A farkas Woolf, amitől félünk, az pedig az illúziómentes élet (ő foglalkozott a témával). Nem szabad a rabjává válni, nem szabad engedni, hogy átvegye felettünk a hatalmat, de egy kis illúzióra, egy kis varázslatra (helló Max Weber!) szüksége van az embernek. És igen, mind félünk attól, hogy ez a kis illúzió odavész.

7 hozzászólás
>!
entropic P
Edward Albee: Nem félünk a farkastól

Hirtelen újraolvastam tegnap este lefekvés előtt. Utána egész éjjel George-és-Martha párbeszédeket (üvöltözéseket) meg Honey-gügyögést álmodtam. (Szeretem az álomba bemászós könyveket.)

2 hozzászólás
>!
kriszmanesz P
Edward Albee: Nem félünk a farkastól

régóta várólistán volt már ez a mű. 11 éve, 2006-ban láttam a színdarabot Udvaros Dorottya és Balikó Tamás főszereplésével a pécsi kamarában, és elementálisan hatott rám az előadás.
a dárma pedig, amit most végre elolvastam, úgy szippantott be, mint valami rosszindulatú folyóhomok csapda, ami elkapja a lábad, és minél jobban próbálsz szabadulni, annál mélyebre húz… legszívesebben rácsaptam volna az ajtót erre a megkeseredett, folyton változó szabályú játékba merült házaspárra. de nem tudtam. egyszerűen muszáj volt tovább és tovább olvasnom az együttélés üres poklát, ezt a “se veled, se nélküled" kapcsolatot megéneklő drámát.
most már csak az 1966-os, Elizabeth Taylor-Richard Burton fémjelezte mozifilm van hátra, hogy teljes legyen az élmény.

>!
lalalac
Edward Albee: Nem félünk a farkastól

Nem tudtam abbahagyni, akármennyire utáltam mindannyiukat. Az életüket, a keserű, kiábrándult ürességüket. Elég felkavaró volt, és elérte a célját, azt hiszem. Majdnem kedvenc, s csak azért nem, mert alig tudok róla jót mondani, csak azt, hogy ez gonoszan remek, úgy, ahogy van.

>!
Dana
Edward Albee: Nem félünk a farkastól

Olyan volt olvasni ezt a dráma létére meglehetősen hosszú darabot, mintha órákon keresztül üvöltöztek volna a fülembe arról, hogy milyen gyűlöletes is együtt lenni valakivel, aki egyáltalán nem olyan, mint amilyennek óhajtjuk és mennyivel jobb lenne, ha minden másképp lenne és mindenki betartaná a szabályokat. Borzasztóan idegesítő könyv! Mindenkinek egy pofont!

1 hozzászólás
>!
judkacag
Edward Albee: Nem félünk a farkastól

zse-ni-á-lis volt. megkedvencelődtetett, pedig tényleg olyan, mintha idegeneket lesnék egy kulcslyukon. a koktél hatkor után második helyen dobogós. film várólistán. színház szintén.

2 hozzászólás
>!
Sajtkukac94
Edward Albee: Nem félünk a farkastól

Ez a könyv számomra csupa ellentmondás volt. Bár alig 140 oldal, mégis sokkal hosszabbnak éreztem, és annak ellenére, hogy borzasztó volt, nagyon élveztem. A sztori nyomasztó és fájdalmas volt, de volt benne egyfajta szépség is, ahogy Albee lehámozta mindenkiről a látszatból felépített kis gubóját, hogy alatta meglássuk a csúf valóságot. Nem tudom azt mondani nyugodt szívvel, hogy jó volt, sokkal inkább érdekes és elgondolkodtató.
A szereplőket egytől egyig utáltam, és a végére a sok kiabálás miatt úgy éreztem magam, mint aki az első sorban hallgatott végig egy koncertet, mert jóformán tényleg csengett a fülem, és furcsa volt a csend.
Kicsit nehezményeztem, hogy az eredeti cím elveszett a fordítás közben, de azért annak ismeretében kicsit több jelentést kapott az egész.
Szívesen megnézném színházban, de csak biztonságos távolságra a színpadtól, mert félek, hogy a hallásomnak nem tenne jót.

>!
Toncsi
Edward Albee: Nem félünk a farkastól

Nagyon szeretem Albee-ban, hogy sosem lépi át azt a határvonalat, ami után a párbeszédek bántóan nyerssé válnak, viszont minden megszólalásnak éle van, minden gesztusnak funkciója, és minden rejtett utalás pontosan követhető.

>!
délibáb
Edward Albee: Nem félünk a farkastól

PSSZT, CSINN, PATT, BUMM, PÜFF…a végén nagyot csattannak a játékszabályok. Nem is olyan őrült ez a négy „szeszkredenc”. Egyébként meg, lehet nem szeretni azt a drámát, amiben elhangzik a rekamié szó? Na, ugye hogy nem, mucus.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Nusii 

Pedig egyszerű… ha az ember nem tudja elviselni a jelent, akkor két dolgot tehet… vagy… vagy mereng a múlton, mint én, vagy nekifog… hogy megváltoztassa a jövőt.

109. oldal

>!
judkacag

Ha kettőnkre gondolok, olyan, mintha idegeneket lesnék egy kulcslyukon.

235. oldal

>!
délibáb

Mind a ketten csak sírunk, sírunk, aztán mit gondolsz, mit csinálunk a könnyünkkel, belebőgjük a frizsiderbe, egyenesen a rohadt kis rekeszekbe… (Nevet)…és ha megfagy (Hangosan nevet)…akkor? akkor aztán kivesszük, és beletesszük…bele…a poharunkba.

1 hozzászólás
>!
lalalac

Ide figyelj, Martha: tied volt az egész este… tied volt az egész éjszaka, és nem hagyhatod csak úgy abba, mert te jóllaktál.
Folytatni fogjuk, most én következem, és olyat mutatok, hogy a te egész eddigi produkciód húsvéti körmenet lesz hozzá képest.
Most aztán légy résen. ( A szabad kezével megpaskolja ) Szeretnélek egy kicsit elevenebbnek látni, kis szívem. ( Paskolja )
(…) Szedd össze magad! ( Paskolja ) Szeretnélek talpra állítani, hogy ütőképes legyél, drágaságom, mert püfölni akarlak, és az csak úgy érdekes, ha te is ütőképes vagy.

>!
StJust

… aki türelmes és ez tűrhetetlen, aki szelíd és ez elviselhetetlen, aki megértő, és ezt nem lehet megérteni…

115. oldal

>!
Nusii 

De semmit se lát, tudja? Mindent lát, csak az ember nyomorult lelkét nem.

116. oldal

>!
Nusii 

Egyik kezét az egyikünknek, másik kezét a másikunknak nyújtotta, támogatásért, gyengédségért, tanításért, sőt szeretetért is… de egy kicsit védekezőn is, távol tartva bennünket… hogy megóvjon minket George… gyengeségétől… és az én… természetszerűen nagyobb erőmtől… hogy védje magát… és minket.

133. oldal

>!
Melinda_Makkai

A legszomorúbb dolog. Na, mondjuk az egyik legszomorúbb dolog a világon, ahogyan az emberek megöregszenek… már amelyik. Tudod, hogy van ez a bolondoknál? Tudod?… Mármint a csendes őrülteknél?(…)
Nem változnak semmit… nem öregszenek.(…)
No jó, hát öregszenek nyilván. De nem úgy… mint más. Megőriznek valami… rendíthetetlen derűt… és a használatlanságban valahogy… épen maradnak.

62. oldal

>!
judkacag

Meglehetősen eltompultam … nem az italtól, jóllehet, annak is megvan a szerepe ebben az egész folyamatban – az agysejtjeim évek óta tartó fokozatos elszunnyadásában –, eléggé eltompultam már ahhoz, hogy négyszemközt elviseljelek. Nem figyelek rád, vagy ha oda is figyelek, minden szavadat kirostálom, és csak úgy automatikusan felelgetek, úgyhogy valójában nem is hallak, mert csakis így lehet elviselni ezt az egészet. De te új útra tértél az utóbbi pár száz évben – vagy mióta is élünk már együtt ebben a házban –, és ez most már kezd sok lenni … nagyon sok.

216. oldal

>!
StJust

Az ész vakságára, a szív megkönnyebbülésére és a májzsugorra. Gurítsuk le. Kisujjig.

18. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Reginald Rose: Tizenkét dühös ember
Arthur Miller: Drámák
Tennessee Williams: A vágy villamosa
Neil Simon: A Napsugár fiúk
Arthur Miller: A bűnbeesés után / Alku
Ed Bullins: Irány Buffalo
Robert Lowell: Régi dicsőségünk
Bertolt Brecht – Friedrich Dürrenmatt – Arthur Miller – Tennessee Williams: Drámák
Thornton Wilder: Drámák
Edmund Wilson: Művészvilág