Az ​utolsó cár 19 csillagozás

II. Miklós élete és halála
Edvard Radzinszkij: Az utolsó cár Edvard Radzinszkij: Az utolsó cár

Az 1918. július 16-ról 17-re virradó éjszakán II. Miklós lemondott orosz cárt, Alekszandra Fjodorovna cárnét és gyermekeiket a jekatyerinburgi Ipatyev-házban kivégezték a bolsevikok. A Romanov-dinasztia háromszáz éves uralkodásának vetett véget ez a büszke forradalmár öntudattal elkövetett cár- és gyermekgyilkosság. II. Miklós különös személyiségéről és az uralkodásához fűződő legendákról (különösen Rasztputyin) „sztarec” alakjáról) korábban is születtek regények, filmek, történészi munkák, de a történész-drámaíró Edvard Radzinszkij az első, aki – tizennyolc éves, fáradhatatlan kutatómunka eredményeként – igazán hitelesen, mindvégig a korábban hétpecsétes titokként őrzött korabeli dokumentumokat, naplókat, leveleket és a résztvevők beszámolóit felhasználva rajzolta meg a cári birodalom pusztulásának végnapjait, s szinte percről percre rekonstruálta a gyilkosság éjszakáját.

Róla szól: II. Miklós cár

>!
Európa, Budapest, 2006
614 oldal · ISBN: 9630781549 · Fordította: Soproni András
>!
Európa, Budapest, 1996
620 oldal · ISBN: 9630760460 · Fordította: Soproni András
>!
Európa, Budapest, 1995
620 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630757710 · Fordította: Soproni András

Most olvassa 3

Várólistára tette 11

Kívánságlistára tette 8

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

szasulja>!
Edvard Radzinszkij: Az utolsó cár

Edvard Radzinszkij: Az utolsó cár II. Miklós élete és halála

Izgalmas könyv egy izgalmas korról, ugyanakkor inkább történelmi regényként érdemes felfogni mint szakirodalomként. Ez utóbbihoz túl bulváros, túl szenzációhajhász. Az izgalom fokozása érdekében különösebb lelkiismeret-furdalás nélkül leír történelmileg jól bizonyíthatóan hamis mítoszokat is. (Erre jó példa, hogy megemlíti a legendát, mely szerint Nagy Imre is a kivégzőosztag tagja volt. (Piros pont a szerkesztőnek, hogy az információ téves mivoltára lábjegyzetben felhívták a figyelmet.))

sagittarius>!
Edvard Radzinszkij: Az utolsó cár

Edvard Radzinszkij: Az utolsó cár II. Miklós élete és halála

A közelmúltban már olvastam egy, a cári családról szóló könyvet, melyet „kedvenceim“ közé is felvettem. Tulajdonképpen ez indított Radzinszkij könyvével való megismerkedésre is. Rögtön leszögezem, nem bántam meg, hogy elolvastam a vaskos kötetet.

Mostani olvasásom több tekintetben kiegészítette, elmélyítette ismereteimet, vagy éppen megerősítette kétségeimet. Radzinszkij könyvének túlnyomó része a cári család letartoztatását követő eseményekkel és az őket ért megpróbáltatásokkal foglalkozik nagy részletességgel. Az a brutalitás, amelyet fogvatartói, később gyilkosai tanúsítottak, az minden képzeletet felülmúlt, számomra mostanáig elképzelhetetlen volt. A pártos eseményközlés is hozzájárul ahhoz, hogy az olvasó eldöntse; a szadista csekisták, vagy az ennek kiszolgáltatott cári család oldalára álljon-e. Természetes, hogy Miklóssal és családjával érzünk sorsközösséget; megpróbáltatásaik, szenvedéseik nekünk is fájnak. Történik ez annak ellenére, hogy a cár sem volt makulátlan, de gyermekei, vagy udvartarásához tartozó személyek semmivel sem szolgáltak rá tragikus sorsukra. Másrészről viszolygással, elborzadva olvassuk azoknak a kegyetlen gyilkosoknak a visszaemlékezéseit, melyben többen is maguknak vindikálják a cár kizárólagos gyilkosának szerepét. Normális erkölcsi érzékkel rendelkező ember számára felfoghatalan, hogyan harcolnak ezek a haramiák e kétes dicsőségért.

Összességében a könyv megfelel az ismeretterjesztés általános követelményeinek, de tudományos igényességet, megalapozottságot ne várjunk el tőle. (Szerintem Radzinszkijnak nem is ez volt a célja.)

Ami a felhozható negatívumot jelentette számomra azok a következők:

1.) A könyv szerkesztése nem eléggé átgondolt. (Kronológiai szempontból következetlen; gyakori, többszörös ismétlődések; számtalan, szinte ciklikusan visszatérő utalás a majdani gyilkosság körülményeire stb.)

2.) Az események láncolatában felmerülő hézagokat különböző, nem autentikus személyek hallomásból szerzett információival tölti ki az író. Ahol ez sem áll rendelkezésre, ott saját fantáziáját hívja segítségül. Sokszor nem választhatók szét a valóságban megtörtént események a feltételezésektől.

3.) Nem mentes a kötet a tárgyi tévedésektől sem. Különösen szembetűnőek egy magyar olvasó számára a néhai Nagy Imre miniszterelnök szerepére és halálának körülményeire vonatkozó valótlan megállapítások.

Minden negatívum ellenére bátran ajánlom a kötetet azoknak, akiket érdekelnek az orosz uralkodó család életének és megsemmisítésének, a szovjet hatalom megszületésének körülményei.


Népszerű idézetek

Inimma>!

II. Miklós trónörökös korában, 1891-ben világ körüli útra indult. Japánban a látványosságokon és a kellemes élményeken túl egy váratlan esemény is érte. Így számol be erről naplójában:
„Kiotóból riksán egy Otsa nevű városkába utaztunk … [Otsuban] Elindultunk a riksákon, és balra behajtottunk megy keskeny utcába, melynek mindkét oldalán tömeg állt. Egyszerre erős ütést éreztem a fejem jobb oldalán, a fülem fölött. Odafordultam, és egy rendőr förtelmes pofáját pillantottam meg, aki épp másodszor is le akart sújtani két kézre fogott kardjával. Csak annyit tudtam kiáltani 'Hogyan? Hogyan? …' Azzal kiugrottam a riksából az úttestre. Amikor láttam, hogy a nyomorult felém indul, és senki sem állítja meg, futásnak eredtem az utcán, közben a tenyeremet a sebre szorítottam, hogy visszafogjam a fröcskölő vért …”

44-45. oldal

Edvard Radzinszkij: Az utolsó cár II. Miklós élete és halála

sagittarius>!

[…] a forradalmár a forradalom nevében köteles szakítani a civilizált világ törvényeivel és konvencióival, fel kell számolnia a magánéletét, szakítani kell rokonságával. A forradalmár vesse meg a társadalmat, legyen vele könyörtelen, maga se számítson könyörületre a társadalom részéről, és legyen kész a halálra. Minden eszközzel járuljon hozzá a bajok éleződéséhez, ezzel is a forradalom felé lendítve a társadalmat. Tudnia kell, hogy a cél: a forradalom, igazol minden eszközt.

22. oldal, Második fejezet - Kezdődik a napló... (Európa, 1995)

Edvard Radzinszkij: Az utolsó cár II. Miklós élete és halála

sagittarius>!

[…] A parancsuralmi rendszer (az önkényuralom) csak akkor működik, ha a piramis legtetejét a Félelem koronázza.

80. oldal, Harmadik fejezet - Szédülök, hinni sem akakrom... (Európa, 1995)

Edvard Radzinszkij: Az utolsó cár II. Miklós élete és halála

sagittarius>!

– Bele lehet-e fojtani az összes orosz zsidót a Fekete-tengerbe? Ha igen, elfogadom a zsidókérdés ilyen megoldását. Ha ez nem lehetséges, akkor a zsidókérdés megoldása csak az lehet, hogy hagyjuk őket élni. Vagyis egyenjogúságot és egyenlő törvényeket biztosítunk nekik…

113. oldal, Harmadik fejezet - Szédülök, hinni sem akarom... (Európai, 1995)

Edvard Radzinszkij: Az utolsó cár II. Miklós élete és halála

sagittarius>!

1919 decemberében Szokolnyikiban Iljics felesége gyerekkarácsonyra várta férjét. Ám az ország vezetője nagyon zavartan érkezett Szokolnyikiba, mivel útközben rablók állították meg kocsiját. A gonosztevők elvették Iljics, az őrök és a sofőr irattárcáját és fegyverét. Elvették a kocsit is. Ekkor a világ proletariátusának vezére közölte a támadókkal: „Én Lenin vagyok. Itt vannak az irataim.” Mire a meglepő válasz: „Mit érdekel bennünket, hogy ki vagy?”

349. oldal, Tizedik fejezet - "Elvtársak" (Európa, 1995)

Edvard Radzinszkij: Az utolsó cár II. Miklós élete és halála

sagittarius>!

A házon belül, a lépcsőn revolverrel és gránáttal „lett” csekisták és fiatal munkások őrködnek, akiket Avgyejev a Zlokazov-műveknél válogatott, ahol azelőtt ő is dolgozott. „Letteknek” hívják azokat az Osztrák-Magyar Monarchiából származó foglyokat, akik csatlakoztak az orosz forradalomhoz, valamint a lett lövészeket. A „lettek” hallgatagok, ráadásul amikor beszélgetnek egymással, a munkások nem értik, mit mondanak.

408. oldal, Tizenkettedik fejezet - Az utolsó otthon (Európa, 1995)

Edvard Radzinszkij: Az utolsó cár II. Miklós élete és halála

sagittarius>!

Egyszóval összeállt az osztag.
Hat „lett csekista”. (Vajon ki lehetett az a két ismeretlen, aki megtagadta a részvételt? […] A legenda szerint azok között, akik nem tagadták meg, ott volt Nagy Imre, az 1956-os magyar forradalom majdani vezetője. Annyi bizonyos, hogy Nagy halála (bírósági tárgyalás nélkül agyonlőtték a Budapestre bevonuló szovjet csapatok) ismét nagyon illik történetünkhöz: misztikus egybeesések, misztikus bosszúk…

531. oldal, Tizenötödik fejezet - Kezdődik a vizsgálat (Európa, 1995)

Edvard Radzinszkij: Az utolsó cár II. Miklós élete és halála


Hasonló könyvek címkék alapján

Henri Troyat: Raszputyin
Robert K. Massie: A Romanovok
Robert K. Massie: Nagy Péter élete és kora
C. W. Gortner: A Romanov cárné
Niederhauser Emil: Így élt Nagy Péter
Szergej Juljevics Vitte: Egy kegyvesztett visszaemlékezései
Elisabeth Heresch: II. Miklós
Silvia Miguens: Nagy Katalin
Marjane Satrapi: Persepolis
Helen Rappaport: A négy nővér