Szemekbe ​zárt titkok 136 csillagozás

Eduardo Sacheri: Szemekbe zárt titkok Eduardo Sacheri: Szemekbe zárt titkok Eduardo Sacheri: Szemekbe zárt titkok

Benjamín ​Chaparro, az egykori Buenos Aires-i vizsgálóbírósági titkár még nyugdíjasként sem tud szabadulni egy harminc évvel ezelőtti esettől: egy fiatal nőt brutálisan megerőszakoltak és meggyilkoltak a saját hálószobájában. Úgy dönt, hogy könyvet ír róla. S miközben felelevenednek előtte a tragikus történet részletei, ismét fellángol reménytelen szerelme Irene Hornos iránt, aki három évtizede, az ügy idején még csak gyakornok volt, ma már azonban köztiszteletnek örvendő bíró.

Eduardo Sacheri hamar modern klasszikussá vált regénye az 1970-es évek Argentínájába viszi el az olvasót, és a junta piszkos háborújának bemutatása mellett leginkább az igazság mibenlétével foglalkozik – és azzal, hogy kinek kell és lehet igazságot szolgáltatni. A könyvből először Juan José Campanella forgatott felejthetetlen filmet, amely 2010-ben számos kitüntetés mellett megkapta a legjobb idegen nyelvű alkotásnak járó Oscar-díjat, majd 2015-ben Billy Ray készítette el az amerikai adaptációját… (tovább)

Eredeti cím: La pregunta de sus ojos

Eredeti megjelenés éve: 2005

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2015
250 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155468087 · Fordította: Smid Bernadett
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2015
214 oldal · ISBN: 9786155442971 · Fordította: Smid Bernadett

Enciklopédia 7

Helyszínek népszerűség szerint

Buenos Aires


Kedvencelte 6

Most olvassa 5

Várólistára tette 120

Kívánságlistára tette 61

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

szadrienn P>!
Eduardo Sacheri: Szemekbe zárt titkok

„Ami a hetvenes évek kegyetlen Argentínáját illeti, amely olykor-olykor háttérként megjelenik a könyv oldalain: azt kívánom, bárcsak csupán a képzeletemben létezett volna, vagy még ott sem.” – írja Eduardo Sacheri regénye utószavában, és ha az volt a célja, hogy érzékeltesse a korszak nyomasztó, szorongást keltő légkörét, akkor tökéletes munkát végzett. Számomra pont ez volt a mű legmeghatározóbb, legemlékezetesebb vonása, tökéletes korrajz, nem csupán krimi, és aki kizárólag a bűnügyi történetek izgalmát és feszültségét várja, az csalódni fog, mert itt valami egészen más várja.
A gyilkosság brutális és az áldozat gyönyörű, de a hangsúly nem az eset felderítésén van, – bár itt is találkozunk szokatlan megoldásokkal – hanem azon, hogy milyen kitörölhetetlen nyomot hagy ez a tragédia az érintettek életében, és létezhet-e vajon a jóvátétel, utoléri-e az elkövetőt a megérdemelt büntetés. Közben megismerhetünk egy olyan igazságszolgáltatási rendszert, ami gyakorlatilag működésképtelen, és az inkompetens hivatalnokok fellegvára, akik vezetőként szinte bármit aláírnak, feltéve, ha közben divatos autómárkákról szóló kérdésekkel szórakoztatják őket. A jogállamiság csírájában sem létezik, a kényszervallatások ellen nem lehet mit tenni, az amnesztiára való jogosultságot a politikai szeszélyek döntik el, és a besúgóhálózat halálos fenyegetése ellen évekig kell rejtőzködni.
A szerelmi szálnál örömmel ismertem fel a latin-amerikai irodalom egyik visszatérő motívumaként a harminc éve tartó lángoló, beteljesületlen sóvárgást, amit nem csillapít sem az öregség, sem a józan belátás, és amelynek legtökéletesebb feldolgozása Márquez: Szerelem a kolera idején című regénye.
És amikor már végképp felhagytunk a hagyományos bűnügyi irodalom jellegzetességeinek keresgélésével, a szerző a könyv végén, befejezésképpen még megajándékoz bennünket egy óriási meglepetéssel.

6 hozzászólás
Kuszma>!
Eduardo Sacheri: Szemekbe zárt titkok

Tetszett nagyon, a műfajból talán a legjobb, amit az utóbbi időben olvastam. Persze mi a műfaj? Kriminek csak erős megszorításokkal nevezném, inkább valamiféle politikai thriller – ez a tanácstalanság a kategorizálásban már jelzi, hogy Sacheri nagyon bátran feszegeti a zsánerek határait. Kezdjük ott, hogy eleve egy könyv a könyvben módszert választ keretül: Chaparro, az épp nyugdíjba vonuló bírósági titkár nekiáll megírni azt a harminc éves sztorit, amitől azóta sem tud szabadulni. Ez a retrospektív megoldás egyrészt ad valami véglegességet a történetnek, másrészt viszont, ha a krimi-szálat nézzük, tulajdonképpen felesleges, és csak eltereli a figyelmünket. De ha ettől eltekintünk (és itt bekúszik, mint halk hegedűszó, a lektűr és a szépirodalom közti – részben mesterséges – különbségtétel kérdése), akkor a jelenkori fejezetek mintegy mentőövként szolgálnak az olvasónak, hogy a sötét és kilátástalan múltbeli fejezetek* közben fellélegezhessen Chaparro és régi szerelme, Irene kapcsolatának alakulását olvasgatva. (Amely szál amúgy nem csak úgy oda van hegesztve a műhöz, hanem szervesen kapcsolódik hozzá.)

Van itt ugye egy gyilkosság – de Chaparro-nak és segítőinek nem is annyira a gyilkossal gyűlik meg a bajuk (persze vele is), mint inkább a hivatali kretenizmussal, ami nem is csoda egy olyan országban, ahol a bíróságokon nem a hozzáértés, hanem a rendszerhez való lojalitás és a rokoni kapcsolatok garantálják az előmenetelt. (Emlékeztetőül: ez az ország Argentína, a hetvenes években.) Ami külön piros pont, hogy Sacheri kiválóan ragadja meg a lélektani motivációk kérdését, merészen használja a kihagyás eszközét (vagyis mer éveket csak úgy átugrani, ha a cselekmény indokolja), és ami tényleg pöpec: úgy tud élő figurákat teremteni, hogy közben eszében sincs azon lovagolni, milyen színű a felügyelő haja, és hány centi magas: a szereplők a cselekedeteik által válnak megélhetőkké. Merem ajánlani mindenkinek.

* Amik a ’70-es évek Argentínájában játszódnak – amikor is jobboldali katonai junta irányította az országot. Ennek a rendszernek az ábrázolása is igen finom, csak utalások szintjén jelenik meg, de ezeknek az utalásoknak a kódolása magyarként sem okozhat gondot senkinek. Merthogy az a pech, hogy nekünk is van történelmi tapasztalatunk a puha és kemény diktatúrák működésével kapcsolatban, e könyv olvasásakor előnynek bizonyul.

22 hozzászólás
gyuszi64 >!
Eduardo Sacheri: Szemekbe zárt titkok

2023/139, 55/131 eddigi értékelés

Hopsz, csúcsregény!
De nem krimi, inkább (félig-meddig lélektani) bűnregény.
Nincs lényegi nyomozás, sem „sokcsavaros” izgalom; sovány a cselekmény, a könyvet nem szabad kalandregényként olvasni. Viszont hatásos „irodalmi krimi”, nagy olvasmányélménnyel.
Lassan és körülményesen indul a történet, a komótos stílus emlékeztet de Santisra vagy Posadasra, úgy tűnik a dél-amerikaiak saját jellegzetes krimistílust fejlesztettek ki. De ha az olvasó felveszi a ritmust és átveszi az atmoszférát, nagyon behúzó könyv lesz a jutalma.

Megy a legjobb krimik és a különleges könyvek polcaira.

4 hozzászólás
giggs85>!
Eduardo Sacheri: Szemekbe zárt titkok

Az argentin Juan José Campanella alkotása, a Szemekbe zárt titkok nem csak a 2010-es év legjobb idegen nyelvű Oscar-díját elnyerő filmje, de az egyik személyes kedvencem is. Már számtalanszor láttam, ennek ellenére számomra még mindig nem unalmas és minden egyes alkalommal tud újat mutatni; így nem is volt kérdés, hogy amint lehet, elolvasom az ennek alapjául szolgáló, Eduardo Sacheri által írt regényt is.

A Szemekbe zárt titkok elsősorban egy krimi, aminek alapját egyik síkon egy nyomozás adja, amely során Chaparro, a bírósági titkársegéd és társa, a masszív alkoholista, de jó lelkű Sandoval próbálják kideríteni, hogy ki erőszakolta és gyilkolta meg a fiatal tanítónőt, Liliana Colottót – míg a másik síkon bő három évtizeddel később az irodalom terén járatlan, és immár nyugdíjas Chaparro próbálja ezt az élményét egy többé-kevésbé működőképes regénnyé formálni, miközben reménytelenül szerelmes Irenébe, egykori gyakornokába, majd későbbi főnökébe.

Mivel már láttam a filmet, a történet egyetlen csavarja, fordulata sem volt számomra meglepő vagy ismeretlen, ezáltal jobban oda tudtam figyelni arra, hogyan építi fel és helyezi el a (naiv olvasó számára nem várt) csapdákat Sacheri. Kezdjük ott, hogy az író játszik az olvasó türelmével: a nyugalmazott titkársegédnek látszólag fogalma sincs, hogyan kezdjen neki az írásnak; hosszasan töpreng azon, milyen számban és személyben írja meg a történetet, mivel, melyik (az olvasó számára még ismeretlen) részlettel kezdjen, hogy ábrázolja azokat a dolgokat, amikről csak sejtései vannak, ki legyen a főszereplő, kit állítson a középpontba, saját magát, vagy inkább az áldozat férjét? Megannyi kérdés – és azt kell mondjam, egy picit talán unalmasan tálalva. Máshol, más esetben ez komoly hiba lenne, itt viszont nem az, sőt! Az argentin író már itt elhelyez olyan fontos információkat, amik lényegesek lesznek később, és amelyek nélkül kevesebb lenne ez a könyv. Ilyen információadagolással később is találkozhatunk, nagyon sok olyan részlet, ami elsőre nem tűnik fontosnak, később új értelmet nyer.

Az egyik jelenetben például a gyászoló férj, hogy valamelyest megszabaduljon kínzó emlékeitől, átadja Chaparrónak a feleségéről készült fotókat, amelyeken tüzetesebben átnézve, csak igen rejtett módon, de a háttérben, olyan dolgok láthatóak, amelyek tovább vezethetnek az elkövetőhöz. Ez egyfajta szimbólum, mert ahogy az igazán komoly alkotóknál lenni szokott, a krimi itt is csak mint egyfajta váz, nagyon fontos és szórakoztató keret jelenik meg, ám a háttérben ennél jóval több minden van.

A Szemekbe zárt titkok egy korszak regénye is: pontosan bemutatja a ’70-es évek diktatúra alatt sínylődő és a „Piszkos háború” által sújtott Argentináját, a mindennapos korrupciót, a rendőrség és az igazságszolgáltatás szinte működésképtelen voltát, a különböző félkatonai szervezetek által elkövetett gyilkosságokat – és emellett egy kis bíróság mindennapi életét, valamint az egymástól igen-igen különböző két jó barát, Chaparro és Sandoval sorsát, akik igyekeznek ezt az egészet némi humor segítségével túlélni.

A regényt mindenképpen ajánlanám azoknak is, akik látták Campanella alkotását, mert, ahogy várni lehetett, azért a film és a könyv között számos kisebb-nagyobb, ám annál lényegesebb eltérés van: a regényben példának okáért sokkal inkább elkülönül egymástól a múlt és a jelen. Olyannyira, hogy a múltban játszódó részekből teljesen hiányzik is Irene, aki iránt évtizedeken keresztül gyengéd érzelmeket táplál a főhős, vagyis itt sokkal nagyobb szerepet kap az a folyamat, ahogy az egykori titkársegéd megalkotja a regényét. Összességében tehát, bár a filmet jobbnak tartom (és ezzel nem vagyok egyedül, mert maga Eduardo Sacheri is azt nyilatkozta, hogy a film sokkal komplexebb és élettelibb lett), nyugodt szívvel ajánlom a regényt is, ami egyszerre jól sikerült krimi, történelmi regény, korrajz és szerelmi történet.

2 hozzászólás
Zanit>!
Eduardo Sacheri: Szemekbe zárt titkok

Egyszer már nekiveselkedtem, de aztán belefutottam pár féloldalas mondatba és egyből le is tettem. Kár lett volna kihagyni, mert most egész jól lekötött.
A múltbéli ügyek felgöngyölítése mindig is érdekelt, ez volt a fő irányvonal.
A szerelmi szálat egész könnyen tudtam volna nélkülözni, de szerencsére elviselhető mennyiségű romantika volt jelen.
A későbbiekben tervezek még mást is olvasni Eduardo-tól.

Niko_oka>!
Eduardo Sacheri: Szemekbe zárt titkok

Az elejétől kezdve az a furcsa érzésem támadt; hogy a saját gondolataimat olvasom. Többszörösen bővített mondatok, tekergő gondolatmenet -az a fajta, amikor segédfàzisod sincs kívülállóként, hogyan jut az illető A-ból B-be-, hihetetlen végkövetkeztetések. Együtt éltem a főszereplővel, láttam minden egyes arcot, és ugyanazokat a benyomásokat alakítottuk ki mindenről és mindenkiről. Egyértelmű, hogy egy ilyen hullámot meglovagolva nehéz elvonatkoztatni, nehezen is szakadtam el a cselekménytől. Az új férfi kivetülésemmel együtt újra átéltük Liliana Colotto kegyetlen meggyilkolását, a gyilkos utáni -látszólag eredménytelen- hajszát, beleolvadtunk magányába gubózó férje melankóliájába, és mindezeken keresztül merengtünk szerelemről, sorsról, lehetőségekről. És ugyanúgy ledermedtem a végkifejlettől, egy fájdalomba merevedett ember néma bosszújától, ahogy főhősünk. Mindenki döntse el erkölcsi érzékének fejlettségi szintje szerint, tud-e azonosulni bármelyik szereplő helyzetével, tettével…. sajnos egyik társadalmi berendezkedés sem könnyíti meg dolgunkat, hiszen az igazság relatív.
És persze nem felejthetek el említést tenni az ún. könyv a könyvben szerkezeti felépítésről, ami újfent elgondolkodtatott arról -természetesen Chaparro szemén át-, hogyan is kell/lehet/érdemes nekiállni egy mű megteremtésének.

2 hozzászólás
mate55 >!
Eduardo Sacheri: Szemekbe zárt titkok

Olyan érték számomra, amit nem igazán tudok megfogalmazni: krimi – ám mégsem az, love story történet – de teljes mértékben nem az, dráma – talán… de mégsem, megtorlás – bosszú… de ez sem igaz rá. Ám mégis az egyik legjobb választás, ha egy igényes, és maradandó élményt nyújtó könyvet szeretnél olvasni. spoiler Érdekes módon, olyan érzésem volt, mintha két regényt olvasnék. Az egyik a nyugdíjas köztisztviselő, mint író (aki alkotói nehézségeivel küzd) akinek sorsát 1/3 személyben írva követtem nyomon, ezzel párhuzamosan viszont magát a könyvet is, amit 1/1 személyben írt az író. Ezáltal ugráltam a különböző idősíkok között. Valamikor élettapasztalat kell ahhoz, hogy az ember megértse: a kiegyensúlyozott élet is lehet „kipukkadás” szélén álló illúzió, a szerelem őrületté is fajulhat, és egy kisiklott életű alkoholistáról is kiderülhet, hogy sokkal több, mint egyszerű kolléga. Valahogy ebben a könyvben minden a helyén van. Sok minden fontosabb itt, mint maga a krimi szál, noha annak a végső lezárása hihetetlen ütős és végiggondolva kíméletlenül durva, ugyanakkor igazságos és vitathatatlanul érthető.

robinson P>!
Eduardo Sacheri: Szemekbe zárt titkok

Mindig érdekes a régi titkokról lerángatni a lepedőt… váltott idő és nézőpontok szerint, néha komótosan ballag a történet a lélektani mélység, dráma felé. Jó kis krimi, akik szeretnek a dolgok, események mögé is látni.

Leliana>!
Eduardo Sacheri: Szemekbe zárt titkok

Nos hát.. kezdeti lelkesedésem a végére azért alább hagyott, de még így is tetszett, csak kellett hozzá a megfelelő hangulat, és szerencsére ez most rendelkezésre állt. A könyvről nem tudtam előzetesen semmit, csak a címkéket nézegettem meg olvasás előtt, így én is, ahogy mások is, kicsit pörgősebb írásra számítottam. A végére ugyan nagyon belassult, és már nem is volt annyira erős, voltak benne olyan mondatok, amikért mindenképpen megérte kézbe venni. Ennek ellenére meg tudom érteni azokat is, akik nem szerették.
Nekem tetszett az író finom humora, cinizmusa, bevallom, hogy Chaparro azonnal szimpatikus lett (nem tudom, mi lett velem, újabban nagyon kedvelem az idősebb pasikat, legalábbis a könyveimben :P), de leginkább az özveggyel tudtam azonosulni, aki felett mindig esett az eső. Sandovalon meg nagyon jókat vigyorogtam, az a vallatási módszer.. soha nem fogom elfelejteni :))) Érdekes volt, ahogy a múltat és a jelent összehozta Chaparro írásában és magában a történetben, borzongató belegondolni, hogy ez az eset valóban megtörténhetett (illetve, ahogy az utószavában írja, egy része valóságos is volt)..
Nagy meglepetéseket nem tartogatott, bár a végén azért kicsit leesett az állam, spoiler
Egy valami zavart talán: a végére túl sok lett az Irene-Chaparro szerelmi szál.

gab001>!
Eduardo Sacheri: Szemekbe zárt titkok

Nem igazán tetszik a borító, viszont a cím annál inkább. Annyira, hogy végül rászántam magam az olvasásra is. Nagyon érdekes volt a könyv felépítése, hiszen Chaparro-t kívülről szemléljük mint írót és ugyanakkor olvassuk az általa, belső szemszögből írt könyvet is. Mindkettő tele van a gondolataival és az érzéseivel egy gyilkossági üggyel kapcsolatban, amit muszáj papírra vetnie, viszont tele van kétséggel a megvalósítást illetően. Már az első oldalakon megkedveltem, akárcsak a kollégáját, Sandovalt. Nagyon tetszett a stílus, egyszerűen olvastatta magát. Szerencsére maga az elmesélt történet is érdekes, akárcsak a politikai háttér. Szívesen olvasnék még az írótól.

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2015
250 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155468087 · Fordította: Smid Bernadett

Népszerű idézetek

kolika>!

– Amikor nem lehet kimondani a dolgokat, a tekintet veszi át a szavak szerepét.

98. oldal

szadrienn P>!

Chaparro matét készít, és közben azon kapja magát, hogy hirtelen megint ugyanaz a bűnös vágy fogja el, mint annyiszor máskor, noha azonnal lecsillapítja. Ha Irene hirtelen megözvegyülne… nem szeretne esetleg belé? De nincs rá semmi garancia. Úgyhogy jobb inkább békén hagyni szerencsétlen mérnököt, hadd élvezze az életet és a feleségét, a mennykő üssön belé!

Leliana>!

A nyugdíjaskor rosszabb, mint amire számítottam. Már meg kellett volna tanulnom. Mármint nem a nyugdíjaslétet, hanem azt, hogy a dolgok, amikor a valóságban megtörténnek, általában rosszabbak, mint ahogy elképzeltük őket.

Kapcsolódó szócikkek: nyugdíj
Leliana>!

Szomorú, hogy tíz év házasságból jobbára az egymásnak okozott sérelmek leltára marad.

Kapcsolódó szócikkek: házasság
kolika>!

Néha mi, férfiak nagyobb biztonságban érezzük magunkat, ha hűvösek maradunk azok előtt, akiket szeretünk.

Leliana>!

Némiképp hibásnak éreztem magamat: „Indiában negyvenezer fő az árvíz áldozatainak száma, de minthogy nem ismerem őket, jobban aggódom a nagybátyám egészségéért, akinek infarktusa volt.”

vercsa>!

Mint mindig, Lacalle ezúttal is úgy festett, mintha skatulyából húzták volna ki. Sötét öltöny, visszafogott nyakkendő, hozzá illő díszzsebkendő a felső zsebében, hátrazselézett, feszes haj, bronzos arcbőr. Azt hiszem, az ő példáján fejlesztettem ki azt az elméletemet, miszerint a hülyék sokkal jobban tartják magukat, mert nem őrli fel őket az egzisztenciális szorongás, amely az értelmesebbeket újra és újra megkörnyékezi.

Leliana>!

Vajon ezt érzik az írók, amikor mesélnek? Ezt a személyre szabott mindenhatóságot, hogy a szereplők életével játszanak?


Hasonló könyvek címkék alapján

Tom Rob Smith: A 44. gyermek
Guillaume Musso: Az éjszaka és a lányka
Mario Vargas Llosa: Halál az Andokban
Jud Meyrin: Gyilkosság a krimifesztiválon
Steve Cavanagh: Tizenhárom
Réti László: A hasonmás
Baráth Viktória: Az igazság ára
Cserhalmi Dániel: Szibériai csapda
Riley Sager: Várj, amíg sötét lesz
Megyeri Judit: Csontvázak a szekrényben