Vidéki ​lányok 16 csillagozás

Edna O'Brien: Vidéki lányok

A szerző művei elsősorban az írországi gyermekkor élményeiből táplálkoznak, népi és tündéri, földközeli és föld fölött lebegő egyidejűleg az írónő kisvilága. Szegények, kopottak, ravaszkodók és ragaszkodók ezek az írek; a szép kislányok jó magaviselettel juthatnak magasabb iskolába, és rossz magaviselettel próbálnak boldogulni az élet rögös útjain. Két ilyen rossz „jókislánynak”, Caithleennek és Babának viselt dolgairól szól Edna O'Brien regénytrilógiája. Első kötete az 1960-as Vidéki lányok, önmagában is szerves egész. A szülőfaluban és vidékén, a zöld tájon és a szürke zárdában, tisztes szegénységben és cifra nyomorúságban, igaz és hamis barátok, alkoholista rokonok, földön járó ideálok, villózó fények és árnyak között zajlik a két lány serdülőkora.

Eredeti megjelenés éve: 1960

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Európa Zsebkönyvek

>!
Európa, Budapest, 1974
194 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630703858 · Fordította: Udvarhelyi Hanna

Enciklopédia 1

Szereplők népszerűség szerint

James Joyce


Kedvencelte 1

Várólistára tette 22

Kívánságlistára tette 12


Kiemelt értékelések

>!
ppeva P
Edna O'Brien: Vidéki lányok

Kicsit többet vártam volna tőle, ha már fenn van az „1001 könyv…” listán. Talán jobban tudtam volna értékelni, ha nem csak a trilógia első (befejezetlennek látszó) darabját olvastam volna. Így egy kicsit kevés volt.

>!
fukszia
Edna O'Brien: Vidéki lányok

Edna O'Brien ír írónő, aki regényei nagy részét saját gyermekkorának élményeiből meríti. A Vidéki lányok című regénye, egy trilógia első kötete, amely a fülszöveg szerint önálló egészet alkot. Hogy melyek a trilógia további részei arra nem találtam utalást.

A regény két vidéki „kislánynak” az életét követi tizenkét éves koruktól tizennyolc éves korukig. A két főhős személyisége gyökeresen eltér egymástól. Caithleen a csendesebb, jó tanuló lányka, aki nehéz körülmények között él. Baba a másik lány, erőszakos, parancsolgató, elkényeztetett jómódú lány, aki abban leli örömét, ha a legjobb barátnője orra alá borsot törhet.

A regény szerves része a helyszín megválasztása. A kezdetek a vidéki, falusi környezetben játszódik, ahol a természet, a gazdálkodás, a táj szeretete erősen kötődik a mondanivalóhoz is. Ez az a hely, ahol még Caithleen is viszonylag stabilan áll a lábán, kevésbé tudja befolyásolni Baba.

A második helyszín a zárda. Caithleen jó tanuló, a környezetébe beilleszkedő lánnyá cseperedik, de Baba hatására az egész életét befolyásoló lépést tesz. Az ártatlan és naiv kislányból nagylány válik amikor Dublinba kerül.

Miközben megismerhetjük a két lány első szerelmeit, csalódásaikat, örömeiket és bánatukat az írónő a tipikus fejlődésregény lépéseit veszi sorra és erre építkezik a történet is.

A mellékszereplők alakja is viszonylag jól kidolgozott, életszerű.
Amit hiányoltam az az igazi befejezés. Hirtelen vége lett az egésznek, mintha elvágták volna. Persze lehet, hogy igazságtalan vagyok, mert mindezt azért érzékelem így, mert egy trilógia első kötetéről van szó.

>!
Anó P
Edna O'Brien: Vidéki lányok

Hangulata volt a könyvnek. A vidéki tájat időnként megható, szinte költői szépséggel ruházza fel pár pillanatra, anélkül, hogy az ott élők nyomorát szépíteni akarná. A tájat Caithleen lelkén átszűrve láttatja, aki hiába akar sokáig elszabadulni innen, csak szeret itt – erre a nagyvárosban jön rá.
Ami, illetve aki dühített – nos, olyan nem is egy személy volt!
Elsősorban:Baba. Ő egy görény. (Bocsánat)!
Caithleen rossz szelleme, ott gúnyolja, bántja, ahol lehet, mindent el akar venni tőle, a másik lány pedig némán tűri. Később időnként emberi módon bánik vele, pl. amikor a lány elveszti anyját. Közös a sorsuk, de Baba mindig félreviszi a barátnőjét. Aki aztán szép lassan hasonulni kezd hozzá. Ekkor Baba már egy rossz ….
Caitlhleen apja. Amíg a felesége meg nem hal, semmi emberi nincs benne. Utána legalább egy ideig és részben emberré válik, aki gondozni, segíteni próbálja a gyerekét.
Caithleen maga. Mert bár alapvetően jó, de olyan puha, formálható, alakítható. Mert bedől Baba trükkjeinek és egy öregember ígéreteinek. Mert olyan ostoba, hogy azt hiszi, két középkorú pasi a két szép szemükért viszi el őket finom vacsorára, aztán meg „majd lesz valami, majd megoldódik”
Mr. Gentleman. Őt inkább hagyjuk, megvan a véleményem arról, ahogy a butácska széplánnyá cseperedett Caithleent csábítgatja-kábítgatja.
No, lám, jól lehúztam a főbb szereplőkről a vizes lepedőt.
És mégis tetszett nekem ez a regény. Érdekelnének a folytatásai is.

>!
lauranne
Edna O'Brien: Vidéki lányok

Ha többet nem is, legalább a trilógia másik két részét igazán lefordíthatta volna valaki.

>!
Ardnazil
Edna O'Brien: Vidéki lányok

Az 1001 könyves lista miatt figyeltem fel erre a regényre, és nem csalódtam. Az eddig olvasott, számomra ismeretlen, de a listán szereplő könyvek közül ez a kedvencem. A főszereplő, Caithleen nagyon a szívemhez nőtt, és sajnálom, hogy a lehetőségei nem voltak megfelelőek ahhoz, hogy kamatoztassa a tehetségét.
Utólag tudtam meg, hogy a könyv egy trilógia része, de úgy látom, hogy a többi kötetet még nem fordították le. Kár, pedig szívesen olvasnék még az írónőtől.

>!
linduci
Edna O'Brien: Vidéki lányok

Hát, vége nem lett neki csak befejezése, könnyed de mégis nagyon mély… nem sok mindenkit sikerült megszeretnem ebben a könyvben.. talán mert a szereplők túlságosan is valóságosak…

>!
JuDait
Edna O'Brien: Vidéki lányok

Kedves, könnyed olvasmány, de nagyon hiányzott a befejezés. Mire végre belejöttem volna, már vége is lett. Sajnálom, mert még nagyon olvastam volna tovább. Muszáj utána néznem a másik két kötetnek is. :)

>!
Hugarasiki
Edna O'Brien: Vidéki lányok

Régóta szemeztem vele a polcon, és végre eljött az ő ideje is. :) Úgy kezdtem bele, hogy soha még csak nem is hallottam az írónőről, a történetet se ismertem. A könyv felén járva úgy éreztem, mintha az Üvöltő szelek, Jane Eyre és Jane Austin egyvelegét olvasnám. :) Nagyon kellemes olvasmány volt minden éjszaka elalvás előtt. A vége viszont olyan hirtelen lett lezárva (ha le lett), hogy csak felnézni tudtam a könyvből és maradt az űr. Olvastam volna még tovább a lányok életének alakulását. Minden korosztálynak ajánlom. Kellemes, könnyed olvasmány.


Népszerű idézetek

>!
lauranne

– Megtennél nekem egy szívességet? – kérdezte. Komoly arccal nézett fel rám. Sokkal magasabb voltam nála.
– Meg – feleltem; s noha már nem féltem tőle, mégis szorongó érzésem támadt, mint mindig, ha attól tartok, hogy valami kellemetlenséget vágnak a fejemhez.
– Szíveskednél végre felhagyni ezzel a hülye szokással, hogy mindenkitől megkérdezed, olvasta-e James Joyce-tól a Dublini emberek-et? Kisebb gondjuk is nagyobb annál. Ezek a palik szórakozni akarnak. Te csak egyél és igyál, amennyi beléd fér, és bízd rá James Joyce-ra, hogy híveket szerezzen magának.
– Már régen meghalt.
– Akkor meg mit ugrálsz, az ég szerelmére?
– Nem ugrálok. Csak szeretem Joyce-t.
– Ó, Caithleen! Mikor nő már be a fejed lágya?

165-166. oldal (Európa, 1974.)

Kapcsolódó szócikkek: James Joyce
>!
lauranne

– Kigömbölyödtél – szólalt meg végül Mr. Gentleman. Ki nem állhatom ezt a kifejezést. Fiatal jércéket juttat az eszembe, amint a piacon méricskélik őket.
– És meg is szépültél… átkozottul csinos lettél – tette hozzá a homlokát ráncolva.
Megköszöntem a bókot, és megkérdeztem, hogy van a felesége. Micsoda hülye kérdés! Meg tudtam volna fojtani magamat.
– Megvan, köszönöm. És te? Nem változtál? – Szavai mögött és sárgásszürke fényű szemében kimondatlan kérdések bujkáltak. Bár arckifejezése fáradt, életunt, sőt valamiképpen élettelen volt, nagy szeme fiatalosan, mohó várakozással csillogott.
– Dehogyisnem! Már tudok latinul, és algebrát tanulok. És tudok négyzetgyököt vonni.

102-103. oldal (Európa, 1974.)


Hasonló könyvek címkék alapján

Oscar Wilde: Dorian Gray képmása
Flann O'Brien: A fába szorult féreg
William Trevor: Balvégzet bolondjai
Flann O'Brien: Úszikkétmadáron
Goldsmith Olivér: A wakefieldi lelkész I-II.
Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe / The Picture of Dorian Gray
Flann O'Brien: A harmadik rendőr
John Banville: A tenger
Samuel Beckett: Hogy is van ez
Erskine Childers: A homok titka