Kis ​piros székek 4 csillagozás

Edna O'Brien: Kis piros székek

Magát hitgyógyítónak nevező balkáni idegen érkezik egy nyugat-írországi falucskába, és hamarosan bűvkörébe vonja az egész közösséget, különösen megigézve Fidelma McBride-ot. A nő végzetes vonzalma a karizmatikus férfi iránt megdöbbentő következményekkel jár.
Edna O'Brien sodró, feltartóztathatatlanul áradó története nemcsak a gonosz csáberejéről, a reményről, csalódásról és árulásról szól, a továbblépés lehetőségét is felvázolja.
A Kis piros székek az első oldaltól az utolsóig fogva tartja az olvasót, és miközben bátran szembenéz korunk számos aggasztó erkölcsi kérdésével, egy percre sem téveszti szem elől a sötétségben fel-felragyogó emberséget.

Edna O'Brien 1930-ban született Nyugat-Írországban. Első regénye, a Vidéki lányok megjelenése óta több mint húsz szépirodalmi művet írt. Munkásságát számos díjjal ismerték el, egyebek közt megkapta az Ír PEN Klub Életmű-díját, az Amerikai Művészeti Arany Emlékérmet és a Frank O'Connor-díjat. Évtizedek óta Londonban él.

Eredeti mű: Edna O'Brien: The Little Red Chairs

>!
Park, Budapest, 2018
300 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633553756 · Fordította: Lukács Laura
>!
Park, Budapest, 2018
300 oldal · ISBN: 9789633555064 · Fordította: Lukács Laura

Kedvencelte 1

Most olvassa 2

Várólistára tette 17

Kívánságlistára tette 17


Kiemelt értékelések

>!
_KerZs P
Edna O'Brien: Kis piros székek

Nagyon különleges könyv. első benyomásom a könyvről az volt, hogy ha a könyvtáros nem ajánlja mint új „megkaparintható” könyv, akkor magamtól biztosan nem választottam volna ki, mégpedig azért, mert már a címe és borítója is kissé nyomasztóan hatott rám.
Aztán elkezdtem olvasni. A könyv három részre tagolódott, és az első felében még rendben volt a hangulatom. Aztán jött a sokk, amire nem számítottam spoiler. Végül pedig a feszült várakozás, hogy a bűnös elnyeri-e méltó büntetését.
Közben pedig megtapasztalhattam, hogy mennyire szerencsés vagyok, hogy ide születtem.


Népszerű idézetek

>!
_KerZs P

     Nagy, fehér fésű van Fidelma kezében, paraszti tárgy, az ilyesmit hívta saroglyának a nagymamája, mert nagy rések vannak a fogak között, így lehet kigereblyézni a koszt a szálak közül. A frissen mosott hajban könnyen csúszik a fésű, és Vlad határtalan kíváncsisággal várja, miféle női furfangot tartogatnak neki.
     Jóllehet nem hajlítja, nem feszíti, a fésű hirtelen eltörik, és Fidelma döbbenten, hitetlenkedve áll, kezében a két darabbal. Igaz hát, amit a hóbortos öreg borbélytól hallott, aki hosszú éveken át hajókon dolgozott, híres és hírhedt fejek ezreit fésülte, és azt állította, hogy a fésű a leleplezés csalhatatlan eszköze: a gazemberek hajába mindig beletörik.
     – Gonoszság – mondja Fidelma.

276. oldal

>!
Roxa

Nem ismerjük a másikat. Titok minden ember. Nem ismerhetjük őket, legkevésbé azokat, akikhez a legbensőségesebb viszony fűz, mert a megszokás elhomályosítja a látásunkat, a remény pedig vakká tesz.

242. oldal

>!
Roxa

(…), mert az irodalom végzetszerűbben és megbocsátóbban kezeli az emberi szívekben rejtőző bűnöket.

52. oldal

>!
Roxa 

Ha kanárit veszel, nem tilthatod meg neki, hogy énekeljen.

119. oldal

>!
Agymanó

Vallatóinkat ismerem még a háború előttről. Kinzóinkat ismerem még a háború előttről. Egy nap szomorú gondolatom támad. Hogy talán mindig megvolt ez a késztetés, hogy kínozzanak, gyilkoljanak minket, már akkor is, mikor barátok voltunk.

208. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Marian Keyes: A legfényesebb csillag
Frank McCourt: Angyal a lépcsőn
Flann O'Brien: A fába szorult féreg
Marina Fiorato: Kit
Sebastian Barry: Kánaán földjén
J. G. Farrell: Zavaros idők
Joseph O'Connor: A Tenger Csillaga
William Trevor: Balvégzet bolondjai
Cecelia Ahern: Ahol a szivárvány véget ér
Colm Tóibín: Brooklyn