Pillantás ​a csúcsról 13 csillagozás

Edmund Hillary: Pillantás a csúcsról

A ​Mount Everest meghódítása óta Edmund Hillary neve világszerte fogalom mindazok számára, akik kedvelik a rendkívüli kihívásokat jelentő kalandokat. Ebben a meghökkentően őszinte, fanyar humorral fűszerezett, páratlanul izgalmas könyvben Hillary felidézi élete legmeghatározóbb élményeit. A felfedezések történetében mérföldkővé vált 1953­-as Himalája­ expedíciót követően könyve lapjain útitársául szegődhetünk a föld legegzotikusabb tájain a Déli­-sarktól a Gangeszig.
A Pillantás a csúcsról egy szerény sorból származó új­-zélandi méhész hihetetlen, mégis igaz története, melyből megtudhatjuk, hogyan lett egy álmodozó kamaszból a hegymászás hőse, a királynő lovagja, majd neves közéleti személyiség. Hillary ma is, több mint hatvan évvel az után, hogy Tendzing Norgajjal együtt elsőként lépett az Everest égbenyúló csúcsára, példakép mindazok szemében, akik szeretik a hegymászást, a veszélyes kalandokat, a világszerte hódító extrém sportok embert próbáló kihívásait. Memoárja egy… (tovább)

>!
Athenaeum, Budapest, 2018
350 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632932521 · Fordította: Gellért Marcell
>!
Athenaeum, Budapest, 2018
350 oldal · ISBN: 9789632938011

Enciklopédia 8

Helyszínek népszerűség szerint

Csomolungma / Mount Everest


Most olvassa 8

Várólistára tette 32

Kívánságlistára tette 46

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
robinson P
Edmund Hillary: Pillantás a csúcsról

Elképesztő és megkapóan őszinte. Ez a történet nem mindennapi eseményeket mesél el az olvasónak. A Mount Everest meghódítójától nem csupán a nagy tettéről olvashatunk, feleleveníti életének különböző szakaszait.
https://gaboolvas.blogspot.com/2018/06/pillantas-csucsrol.html

>!
Arcturus
Edmund Hillary: Pillantás a csúcsról

Ezt a könyvet 1997-ben kezdte el írni, két évvel később ki is adták, nálunk húsz évet kellett rá várni, de legalább itt van. Őszinte és bölcs visszatekintés a gyerek- és fiatalkorára, egy olyan ember önéletrajza ez, aki tisztában van vele, hogy hol és miben hibázott, de azzal is, hogy hol és miben döntött jól vagy volt kiemelkedő. Egy mélységesen emberséges gondolkodású, követendő életű embert ismertem meg a lapokról, akiknek élete rendkívül kalandosra sikeredett. Hegyet mászott, átszelte az Antarktiszt, majd még több hegyet mászott, de eközben fontos dolgokat is felkarolt. Sokan nem értik meg a hegymászókat, azt hiszik, hogy őket kizárólag az élmény, az adrenalin hajtja. Hétvégén megnéztem az új, Sodródás c. filmet, amely egy igaz történetet dolgoz fel. Ebben a főszereplő Richardnak volt egy gondolata, ami nagyon megmaradt bennem: tűzi a nap, állandóan vizes mindene, kész kínszenvedés a vitorlázás, de sosem hagyná abba, mert semmihez sem fogható érzés. Ugyanez a hegymászás is pl. Ettől még nyugodtan lehet családjuk is, ettől nem teszi kockára az ő boldogulásukat, sőt, egy nagyon szép példát állít a gyerekei elé kitartásból. Naponta több ezer ember hal meg az utakon, többen veszélyeztetik az életüket dohányzással, alkoholizmussal, drogokkal, sőt, ez utóbbiak tönkre is teszik a családjukat, nem csak anyagilag, lelkileg is. Sok-sok ezren verik és erőszakoskodnak a gyerekeikkel, ők még sincsenek soha kérdőre vonva emiatt. Pedig ők azok, tönkreteszik a családjukat. Nem kérdezzük meg a sokezer ember halála kapcsán naponta, akik balesetben vagy önhibájukból halnak meg, hogy mégis mit gondoltak, amikor reggel beültek az autóba?

Tisztelem azokat az embereket, akik kiszabadulva a mindennapi mókuskerékből megtalálják a maguk útját, azt, ahol otthon érzik magukat, ahol boldogok lehetnek. Edmund Hillary ezen emberek mintapéldája lehet. Boldog családi élete volt, amelyet egy váratlan tragédia beárnyékolt, emellett hihetetlen gazdag élményekben volt része, és tett is az emberekért, a környezetért. Sajnálkozva tekint vissza a saját fiatalkorára, hogy ők maguk mennyi bajt okoztak akaratukon kívül, amikor még szó nem volt olyasmiről, hogy természetvédelem, környezettudatosság. Élete alkonyán látta, hogy ez a gondolkodás mihez vezetett, és ő maga is sokat tett azért, hogy a Himalája térsége megszabaduljon a szeméttől. Az év egyik legmagávalragadóbb olvasmánya volt ez számomra, tele rengeteg képpel. A kötés, a fordítás, a stílus teljesen rendben volt, és a végére megbarátkoztam a könyv – elinte legalábbis – kicsit csapongó szerkezetével is. Az elején ugyanis máris az Everest csúcsának közelében járunk Tendzing Norgajjal és vele, majd megmásszuk, majd lejövünk, kapunk egy kis ízelítőt abból, mi történt utána, majd visszarepülünk Edmund gyerekkorába, ahonnan már jóformán kronológiai sorrendben meséli el életét, kalandjait és gondolatait.

https://kulturpara.blog.hu/2018/07/10/pillantas_a_csucsrol

>!
Baráth_Zsuzsanna P
Edmund Hillary: Pillantás a csúcsról

Törpe korunkban nagy szükség van az igazi hősökre, akikre fel lehet nézni, az értéktelen celebek uralta médiazajban jólesik végre olyan emberek gondolatait olvasni, akik tényleg letettek valamit az asztalra. Sir Edmund Hillary-ról mindenki tudja, hogy ő mászta meg először a Mount Evereset, Tendzing Norgaj serpával, akivel életük végéig igaz barátok maradtak. Azonban ezen túl ez a csendes új-zélandi méhész megjárta a Déli-sarkot (traktorral!), az Északi-sarkot – nem is akárkivel, hanem Neil Armstronggal, aki ugye az első ember volt a Holdon, biztosan volt miről beszélgetniük egymással –, és ez még mindig semmi, ugyanis több iskolát, kórházat és hídat épített a Himalájában a serpáknak, akik sokszor kísérték kalandos hegymászásain. A világhír és a páratlan sportteljesítmények ellenére mindvégig megmaradt szerény embernek, nem szállt a fejébe a siker, nem partizott, csendes boldogságban élt feleségével és három gyermekével. A tragédiák azonban őt sem kerülték el, egy repülőbalesetben elveszítette feleségét és tinédzser lányát, sok évig tartott, amíg helyreállt a lelki egyensúlya, idős korában talált rá újra a szerelem, egy régi kedves barátnője személyében, akivel együtt dolgoztak a Himalájában a serpák életének könnyebbé tételén, sok szép év jutott még nekik együtt. 2008-ban hunyt el a rendkívüli ember, akinek most jelent meg magyarul az eredetileg 1999-ben megjelent életrajza, amelyet hatalmas élmény volt olvasni. Nem az irodalmi mélysége, hanem az őszintesége, a szikár egyszerűsége, ami magával ragadja az olvasót, nem fényezi magát a szerző, őszintén beszél hibáiról, tévedéseiről, ifjúkori útkereséséről, családi és szakmai életének eseményeiről. Együtt izgulunk vele, hogy feljusson végre a Mount Everest-re (pedig tudjuk, hogy sikerül neki, mégis olyan filmszerűen írja le a nem éppen könnyű mászási műveletet, hogy megáll az ember lányában az ütő attól, hogy milyen nehéz terepet kellett leküzdenie, amíg ott állhatott a világ tetején), mosolygunk a kedves családi sztorikon, döbbenünk le azon, hogy milyen emberfeletti teljesítmény volt eljutni a Déli-sarkra (erős versenyben egy másik csapattal), és szégyelljük magunkat, hogy itt nyafogunk a saját kis hétköznapi nyűgeinken, miközben ez az ember évtizedeken át a Himalájában építette-szépítette barátai, a serpák falvait. Egy hétköznapi hős, akinek semmilyen különleges képessége nem volt, csak annyi, hogy tudta, hogyan valósítsa meg az álmait. A sikeres expedíciók titka ugyanis a jó szervezés volt, a kiváló fizikai erőnlét, valamint az átlagon felüli akklimatizálódási képesség. Egy remek önéletrajz egy különleges emberről, akit nem részegített meg a siker.
A teljes kritika itt olvasható:
http://smokingbarrels.blog.hu/2018/07/02/konyvkritika_s…

>!
Judit_Sike P
Edmund Hillary: Pillantás a csúcsról

Teljesen belemerültem ebbe a könyvbe. Hihetetlen volt olvasni, hogy 1953-ban hogy jutott fel két ember az Everest csúcsára, mekkora munka volt benne, hány ember állt mögöttük, és mégis milyen kezdetleges felszereléssel teljesítették.
Részletes volt, érthető, olvasható, szórakoztató, apró kitekintésekkel, sok magyarázattal, képekkel, térképekkel. Nagyon tetszett.
Kicsit nekem sok volt a Déli-sarki rész, viszont ettől eltekintve minden tökéletes.

>!
BioFutó 
Edmund Hillary: Pillantás a csúcsról

Edmund Hillary a hősöm, a példaképem, immár 1982 óta! Minden betűt elolvasok az életéről, amire rá tudom tenni a kezem. Sajnos még vannak könyvei, amiket nem tudtam beszerezni, de idővel talán azok is meglesznek. Ezt a könyvét 2003-ban vettem meg egy belvárosi idegen nyelvű könyvesboltban, leértékelve… Hillary fantasztikus életet élt, igazán irigylésre méltót, és életével rengeteg emberre volt pozitív hatással. Az Everest első megmászásával persze hatalmas mázlija volt (mármint hogy neki sikerült először), de ő mindent megtett azért a bizonyos mázliért, valamint hogy a sorsfordító eseményeknél ott legyen. Továbbá hatalmas érdeme, hogy a sikerrel járó páratlan hírnevet ilyen remekül ki tudta használni. Méltán csodálják olyan sokan az életét szerte a világon.

Ez a könyv azonban több sebből vérzik… Egyik legnagyobb problémája, hogy a 13. fejezet végéig gyakorlatilag redundáns, vagyis ami addig olvasható ebben a könyvben, mindazt Hillary már megírta a Kockázat nélkül nincs győzelem c. könyvében (500-1000 Ft-ért vásárolható meg antikváriumban vagy neten). Ráadásul a Kockázat sokkal jobban és bővebben van megírva, ez a könyv csupán egy tömörített változat. A 14. fejezettől kezdődően olvashatunk új anyagot itt, ám onnantól kezdve már nem sok igazi kaland történik Hillaryval. Úgyhogy ennek a könyvnek a magyar kiadása csaknem teljesen fölösleges volt. Ráadásul húsz évvel az eredeti megjelenés után adták ki magyarul, ebben sincs túl sok logika. Mert ha az Everest megmászásának 50. évfordulójára jelent volna meg magyarul, vagy esetleg Hillary halála után, akkor rendben van. De nem így történt…

Következő probléma a cím! Ugyan hogy a bánatba lehet a „view” szót „pillantás”-nak fordítani??? Bárki, aki legalább a János-hegyre fölment valaha libegővel az tudja, hogy az ember nem kipillant vagy lepillant a csúcsról, hanem megnézi a kilátást. Vagyis ennek a könyvnek a helyes címe Kilátás a csúcsról kellett volna legyen, mivel az eredeti cím is ezt jelenti (View from the Summit).

Aztán ott van a borítókép! Kizárt, hogy az a kép Edmund Hillaryt ábrázolja! Ez egy modern kori hegymászó vagy túrázó, csak megpróbálták fotósopban antikolni egy kicsit, ami persze nem sikerült. Ilyen képpel sehol a világon nem jelent meg ez a könyv. Szerintem talán a sáttersztokról csórhatta a magyar kiadó, mert meg akarták spórolni egy Hillary-kép jogdíját. Akárhogy is, ez elég ciki…

Végül pedig a hátsó fülszövegnél nem a Hillary fényképe szerepel, hanem Vivian Fuchs-é. Ekkora blamázst!!! Hiszen belül a könyvben is szerepel ugyanaz a kapucnis Fuchs-kép, és ott jó a képaláírás. Az impresszum szerint vagy 5-6 ember vett részt a könyv elkészítésében, többek között egy szerkesztő és két (!) lektor is. Ők vajon hol voltak és mit csináltak???

No, hát ez történik akkor, amikor olyanok adnak ki hegymászós könyvet, akiknek halovány sejtelmük sincs a témáról. Ám ez nem mentség, főleg egy ilyen patinás kiadó esetében. Szegény Sir Edmund Hillary, minden bizonnyal forog a sírjában. Ez a magyar kiadás nem méltó egy ilyen nagy kaliberű emberhez…


Népszerű idézetek

>!
robinson P

Sok száz, sátorban töltött éjszaka után is újra és újra elálmélkodtam rajta, milyen védelmet tud nyújtani a legádázabb időben is két vékony réteg szövet az embernek.

>!
robinson P

Kamaszkoromban javíthatatlan álmodozó voltam, faltam a kalandregényeket, és hosszú, magányos sétákat tettem a fellegekben járva.

>!
robinson P

1953. május 26-án ragyogóan tiszta égboltra és kemény hidegre ébredtünk.

3 hozzászólás
>!
robinson P

Miután mindketten megadtuk – ki így, ki úgy – a világ legmagasabb hegyének járó tiszteletet, más választásunk nem lévén, levizeltük.

>!
robinson P

Az 1950-es évek elejéig az Everest keleti oldalán lévő gleccserek és hágók ismeretlenek voltak, abból az irányból addig senki nem próbálta megközelíteni a csúcsot.

>!
robinson P

 Apám a szigorú erkölcsi nevelés híve volt, és rendíthetetlenül hitt a testi fenyítés jótékony hatásában.

>!
robinson P

Szokatlanul hideg volt az éjszaka. Hálózsák nélkül Tendzing és Lambert nem mertek elaludni, nehogy megfagyjanak álmukban. Szorosan összebújtak, és időről időre megrázták egymást,
hogy ébren maradjanak.

>!
Csabi P

Még indulás előtt figyelmeztetett az expedíciónk orvosa, dr. Gritfith Pugh, hogy egy bizonyos magasság fölött a dehidratáció jelenti az egyik legnagyobb veszélyt. Hogy ezt elkerüljük, Tendzing és én az előző éjjel rengeteg forró citromos italt készítettünk magunknak, és meg is ittuk mindet. Ennek köszönhettük, hogy mindketten pattanásig feszült hólyaggal értünk fel a csúcsra. Miután mindketten megadtuk – ki így, ki úgy – a világ legmagasabb hegyének járó tiszteletet, más választásunk nem lévén, levizeltük.

29. oldal

>!
Judit_Sike P

– Svájc a világ legszebb országa.
– Sok országban járt már? – kérdeztem ártatlanul.
– Nem – felelte habozás nélkül. – Még soha nem voltam külföldön. De attól még Svájc a legszebb.

Kapcsolódó szócikkek: Svájc
>!
Judit_Sike P

Gyakran kerültem veszélyes helyzetekbe, amikor erőt vett rajtam a félelem, de ez sosem bénított le, inkább ösztönzően hatott rám, hogy legyőzzem az utamba került akadályokat. Nem voltak rendkívüli adottságaim, de volt elegendő erőm, eltökéltségem és kitartásom, hogy szembenézzek a kihívásokkal, és az esetek többségében sikerült is megfelelnem nekik.

Kapcsolódó szócikkek: elkötelezettség · erő · kihívás · kitartás

Hasonló könyvek címkék alapján

Gerald Durrell: Családom és egyéb állatfajták
Gerald Durrell: Életem értelme
Gerald Durrell: Vadállatok bolondja
Gerald Durrell: Állatkert a poggyászomban
Gerald Durrell: Noé bárkáján
Gerald Durrell: Aranydenevérek, rózsaszín galambok
Gerald Durrell: A lehorgonyzott bárka
Ráth-Végh István: A könyv komédiája
Farley Mowat: Ne féljünk a farkastól!
Larry Gonick – Mark Wheelis: Képregén