Töprengések ​a francia forradalomról 10 csillagozás

Edmund Burke: Töprengések a francia forradalomról

A lovagiasság kora a múlté…, s örökre oda Európa dicsősége. Az összes szép illúzió, mely a hatalmat szelíddé, az engedelmességet kötetlenné tette, s harmonizált az élet különböző árnyalataival, s amely finoman beolvasztotta a politikába azokat az érzelmeket, melyek megszépítik a magánemberek társadalmát, s enyhét adják – szertefoszlanak a világosság és az értelem új, hódító birodalmától… Egészítsük ki, ha úgy tetszik, de tartsuk meg, amit őseink ránk hagytak, s a brit alkotmány szilárd talaján állva elégedjünk meg azzal, hogy megcsodáljuk, de ne próbáljuk meg követni a francia aeronautákat kétségbeesett repülésükben. A brit konzervativizmus klasszikus művének első magyar kiadása.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Circus Maximus Atlantisz

>!
Atlantisz, Budapest, 1990
400 oldal · ISBN: 9630286688 · Fordította: Kontler László

Kedvencelte 2

Most olvassa 2

Várólistára tette 15

Kívánságlistára tette 40


Kiemelt értékelések

SignorFormica>!
Edmund Burke: Töprengések a francia forradalomról

Az első (és természetes módon kortárs) kritikája a francia forradalomnak. Nem mellesleg az európai konzervativizmus egyik legfontosabb alapvetése.

Különösen érdekes azzal a tudattal végigolvasni ezt a könyvet, hogy tudjuk: a bolsevikok Oroszországban a jakobinusok utódainak tartották magukat, és büszkén hirdették, hogy ők befejezik azt, amit Robespierre-ék félbehagytak.

Burke könyve napjainkban együtt olvasandó A felvilágosodás dialektikájával (Horkheimer-Adorno), s így a két könyv analitikus kritikáját adja a 20. századi totalitárius (fasiszta-kommunista) diktatúráknak.

Bártfai_A_Márk>!
Edmund Burke: Töprengések a francia forradalomról

Hála és koronás főknek kijáró tisztelet illeti meg a szerzőt ezért a csodálatos könyvért, melyben organikus és tisztességes érvelés formájában fogalmazta meg az egyedül természetes politikafilozófiai attitűdöt a konzervativizmust; ami a liberális és baloldali bornírtságok megjelenéséig is (azóta pedig főleg) az intellektuális becsület evidenciája volt, van és lesz.


Népszerű idézetek

David_Lakner >!

A hatóságok egyik fajtájának gyengesége, s az összes többi ingatagsága mellett a hadsereg tisztjei egy darabig lázongó pártütők lesznek, mígnem egy népszerű tábornok, aki ért a katonaság megbékítésének mesterségéhez, s megvan benne az igazi parancsnoki véna, minden ember tekintetét magára vonja. A hadsereg személyes karizmája miatt fog engedelmeskedni neki. Ebben az állapotban nincs más mód a katonák engedelmességének biztosítására. De abban a pillanatban, hogy ez bekövetkezik, az a személy lesz az úr önök felett, aki ténylegesen irányítja a hadsereget; ura királyuknak (ez nem nagy dolog), ura a gyűlésnek, ura az egész köztársaságnak.

327. oldal (Atlantisz, 1990)

David_Lakner >!

Azt mondani a népnek, hogy közvagyonának herdálásával enyhítenek a sorsán, kegyetlen és arcátlan megtévesztés. Mielőtt azzal kérkednének, hogy a nép jövedelmeinek elpusztításával könnyíthetnének a sorsán, az államférfiaknak gondosan ügyelni kellett volna a következő probléma megoldására: – Előnyösebb-e a nép számára, ha alaposan megadóztatják, s ennek arányában tesz szert nyereségre; vagy ha nem húz semmilyen hasznot, vagy csak keveset, viszont mentesül minden tehertől? Az én értelmem az előbbi megoldás elfogadására hajlik. Oldalamon áll a tapasztalat, s úgy hiszem, a legbölcsebbek meggyőződése is. Az igazi politikusi képességek alapvető eleme egyensúlyban tartani az alatvaló szerzési lehetőségeit és azokat a követeléseket, amelyeknek az állammal szemben meg kell felelnie.

353-354. oldal (Atlantisz, 1990)

David_Lakner >!

A királyoknak, még azoknak is, akik valóban azok, meg kell tűrniük a számukra kellemetlen alattvalókat is. Sőt anélkül, hogy saját tekintélyüket csorbítanák, megtűrhetik az ilyen személyek hatalmát is, ha az elősegíti ügyüket. XIII. Lajos halálosan gyűlölte Richelieu bíborost; mégis e miniszternek riválisaival szemben nyújtott támogatása volt uralma minden dicsőségének forrása, s maga a trón szilárd alapzata. XIV. Lajos trónra lépésekor nem szívelhette Mazarin bíborost, de saját érdekében meghagyta hivatalában. Öregkorában megvetette Louvoist; ám éveken keresztül, amíg az híven szolgálta nagyságát, megtűrte maga körül. Midőn II. György bizalmába fogadta Pitt urat, akit bizonyosan nem kedvelt, nem tett semmi olyasmit, ami egy bölcs uralkodóra nézve megalázó volna.

305-306. oldal (Atlantisz, 1990)

David_Lakner >!

Azzal kérkednek, hogy geometrikus politikát folytatnak, hogy minden helyi eszme el kell hogy enyésszen, s hogy az emberek nem lesznek többé gascogne-iak, picardiaiak, bretonok vagy normandiaiak, hanem mind franciák, egyetlen hazával, egyetlen szívvel és egyetlen gyűléssel. Ahelyett azonban, hogy mind franciává lennének, nagyobb a valószínűsége annak, hogy e területek lakosainak rövidesen nem lesz hazájuk. Soha senki nem kötődött még büszkeséggel, elfogultsággal vagy vonzalommal egy területmértékegységhez. Soha nem fog azzal büszkélkedni senki, hogy a tábla 71. kockájához tartozik, vagy bármely másik cellaszámot viseli. Nálunk a családi körben bontakoznak ki a közéleti vonzalmak. Hűvös rokon nem lehet buzgó polgár.

301. oldal (Atlantisz, 1990)

David_Lakner >!

Ám ahol a törvény, mely a legtöbb helyzetben tiltja, s soha nem helyesli a szerencsejátékot, önmaga is lezüllött, úgyhogy természete és vezérelvei a visszájukra fordulnak, s kifejezetten kényszeríti az alattvalót a rontás asztalához azzal, hogy a legjelentéktelenebb dolgokban is elülteti a szerencsejáték szellemét és jelképeit, s mindenkit bevon a játékba, ott a legfélelmetesebb kórt terjeszti el, mely a világban valaha felütötte a fejét. Önöknél az ember nem keresheti, s nem vásárolhatja meg a maga vacsoráját sem spekuláció nélkül. Amit reggel megkap, annak este már nem ugyanaz az értéke. Amit régi adósság fejében való térítésként kénytelen elfogadni, azt nem tekintik ugyanolyan értékűnek egy saját maga által csinált adósság kiegyenlítésekor; s akkor se ér annyit, ha a számla azonnali kiegyenlítésével megpróbálja elkerülni, hogy egyáltalán adósságba verje magát.

297. oldal (Atlantisz, 1990)

David_Lakner >!

Mindenki, aki a gyűlésben szolgált, utána két éven át nem választható újra. Amint az elöljárók kezdik kitanulni szakmájukat, akár a kéményseprők, lehetetlenné teszik számukra gyakorlását. A sors úgy rendeli, hogy jövőbeli kormányzóik jellemét a felületes, új, türelmetlen ismeretszerzés és a megszakított, renyhe, széttöredezett és gyenge emlékezet alkossák. Alkotmányukban túl sok a féltékenykedés ahhoz, hogy elegendő értelem legyen benne. Olyan elsőrendű fontosságot tulajdonítanak a képviselői hatalommal való visszaélésnek, hogy oda se figyelnek arra, hogy birtokosa képes-e azt gyakorolni.

292-293. oldal (Atlantisz, 1990)

David_Lakner >!

Bármilyen ellentmondásnak tűnik, semmi kétség, hogy úgy van: azok, akik a hibák felkutatásával és feltárásával foglalkoznak, általában nem alkalmasak a megújítás munkájára. Szellemük ugyanis nemcsak hogy nincs felszerelkezve a jóság és az igazságosság példáival, hanem alkatuknál fogva nem lelik örömüket abban, hogy ilyesmi felől gondolkodjanak. A bűnök iránti túlzott gyűlöletük miatt túl kevéssé szeretik az embereket. Ezért nincsen semmi csodálnivaló abban, hogy nem szívesen szolgálnák őket, s képtelenek is erre.

271-272. oldal (Atlantisz, 1990)

David_Lakner >!

Vajon pusztán azért, mert a szabadság elvontan szemlélve az emberiség áldásai közé tartozik, jókívánságaimat kell-e kifejeznem az őrültnek, aki megszabadult cellája védelmező rácsaitól és biztonságos sötétjéből, amiért visszanyerte a fény és a szabadság élvezetét? Gratuláljak a börtönéből megszökött útonállónak vagy gyilkosnak, hogy visszanyerte természetes jogait? Ezzel csupán a gályarabságra ítélt gonosztevők és megmentőjük, a metafizikus Búsképű Lovag jelenetét állítanám újra színpadra.

90. oldal (Atlantisz, 1990)

David_Lakner >!

Mielőtt arra vállalkoznék, hogy nyilvánosan gratuláljak valakinek a szerencséjéhez, meglehetősen bizonyosnak kell lennem abban, hogy az illetőt valóban szerencse érte. A hízelkedés megrontja azt is, akitől származik, s azt is, akihez szól; a tömjénezés a népnek sem szolgálja jobban a javát, mint a királyoknak.

90. oldal (Atlantisz, 1990)


Hasonló könyvek címkék alapján

Frank Robin – Lars Ritter – Havassy Gergely: Politikai filozófiák zsebkönyve
Frank Robin – Lars Ritter: Eszmék könyve
Adam Zamoyski: 1812
John Keegan: Hat hadsereg Normandiában
Antonia Fraser: Marie-Antoinette
Antonia Fraser: Mária, a skótok királynője
Antony Beevor: A D-nap
Hahner Péter: A Bastille bevétele
Maurice Paléologue: A cárok Oroszországa az első világháború alatt
Louis Antoine Léon de Saint-Just: Beszédek és beszámolók