Edmund Burke (1729-1797) angol-ír whig politikus és politikai gondolkodó. Elsősorban a francia forradalomra reagáló írásai, melyek megalapozták az angolszász konzervatív politikai gondolkodást, miatt ismert ma. Ír katolikus-protestáns családból származott, dublini Trinity College-on tanult. Kezdetben irodalmi karrierrel próbálkozott. Majd a whig párt vezetőjének, lord Rockinghamnek lett a titkára, beszédírója. Azután parlamenti képviselő lett 30 éven át, és a pártja egyik vezérszónoka.
Burke 1789 előtt a királyi abszolutizmussal szemben védte meg az alkotmányt, ekkor azonban már a radikálisokban látta a legnagyobb veszélyt. Burke adott kortársai közül először új értelmezést a francia forradalomnak. A korabeli közvéleménnyel ellentétben nemcsak elítélte, hanem felhívta a figyelmet az esemény jelentőségére és várható következményeire.
„Ez az új fajtájú kormányzásról szóló nyilatkozat, ami új elvekre épül (vagy legalábbis azt állítja), az igazi válság az európai… (tovább)
Edmund Burke (1729-1797) angol-ír whig politikus és politikai gondolkodó. Elsősorban a francia forradalomra reagáló írásai, melyek megalapozták az angolszász konzervatív politikai gondolkodást, miatt ismert ma. Ír katolikus-protestáns családból származott, dublini Trinity College-on tanult. Kezdetben irodalmi karrierrel próbálkozott. Majd a whig párt vezetőjének, lord Rockinghamnek lett a titkára, beszédírója. Azután parlamenti képviselő lett 30 éven át, és a pártja egyik vezérszónoka.
Burke 1789 előtt a királyi abszolutizmussal szemben védte meg az alkotmányt, ekkor azonban már a radikálisokban látta a legnagyobb veszélyt. Burke adott kortársai közül először új értelmezést a francia forradalomnak. A korabeli közvéleménnyel ellentétben nemcsak elítélte, hanem felhívta a figyelmet az esemény jelentőségére és várható következményeire.
„Ez az új fajtájú kormányzásról szóló nyilatkozat, ami új elvekre épül (vagy legalábbis azt állítja), az igazi válság az európai politikában.” A francia forradalom sajátosságát abban látta, hogy „ez a forradalom […] az elméletek és a dogmák forradalma. Sokkal
inkább hasonlít azokra a változtatásokra, amelyek vallási alapon történtek, amikben a hittérítés szelleme játszotta a főszerepet.” Az ilyen (doktriner) forradalom „hatása, hogy minden országba bevisz más érdekeket, mint amelyek a helyi és természetes viszonyokból létrejönnek”. A forradalom átalakította a politikai közösség jellegét: „Az egyes irányzatok hangadói sokkal szívesebben kötődtek azokhoz, akik az ő nézeteikkel rokonszenveztek egy külföldi országban, mint saját honfitársaikhoz, akik más nézeten voltak. Ezek a frakciók, bárhol jöttek létre, ha nem is szüntették meg teljesen a hazafias érzéseket, meggyengítették az összetartást. A politikai vonzalmaknak más indítékai és más kötelékei lettek.” Bármi is legyen a véleményünk
Burke-ről, vitathatatlanul ő ismerte fel először a forradalom jelentőségét és alapvető jellemzőit, és az ezután elterjedő ideologikus politizálás jellemzőit és hatásait.
