Szív 133 csillagozás

Edmondo De Amicis: Szív Edmondo De Amicis: Szív Edmondo De Amicis: Szív Edmondo De Amicis: Szív Edmondo De Amicis: Szív Edmondo De Amicis: Szív Edmondo De Amicis: Szív Edmondo De Amicis: Szív Edmondo De Amicis: Szív Edmondo De Amicis: Szív Edmondo De Amicis: Szív Edmondo De Amicis: Szív Edmondo De Amicis: Szív Edmondo De Amicis: Szív Edmondo De Amicis: Szív Edmondo De Amicis: Szív Edmondo De Amicis: Szív Edmondo De Amicis: Szív Edmondo De Amicis: Szív Edmondo De Amicis: Szív Edmondo De Amicis: Szív Edmondo De Amicis: Szív Edmondo De Amicis: Szív Edmondo De Amicis: Szív Edmondo De Amicis: Szív

Edmondo De Amicis olasz író haditudósítóként végigharcolta Itália egyesítésének utolsó nagy hadjáratát 1866-ban, majd riporterként bejárta Európát. Elbeszéléseiben a frissen alakult olasz királyság polgári értelmiségének eszméit közvetíti. Nemzedékről nemzedékre hagyományozódó regénye a SZÍV tette világhírűvé. De Amicis diáknaplót írt, egy tanév – regénnyé összeálló – történetét, közbe-közbe iktatva a tanító elbeszéléseit. Enrico, a tiszta szívű, jólelkű torinói diák, egyszerű szavakkal, de annál meggyőzőbben meséli el, mi minden esett meg vele és társaival, abban a mostanra oly valószínűtlenné szépült, több mint száz évvel ezelőtti világban. Csupa szépre és jóra tanítja olvasóit: lelki nemességre, áldozatkészségre, helyes viselkedésre, iskolában, családban, utcán. Csodálatosan tud hazafiságra lelkesíteni.
"- A Szívet ismered-e?
– Igen, persze, hisz ez is olasz könyv.
– Több, Olaszország kapuja a Szív." – írta e világhírű klasszikus regényről egy magyar író Lénárd A. Sándor.

Gyermekszív címmel is megjelent.

Eredeti mű: Edmondo De Amicis: Cuore

Eredeti megjelenés éve: 1886

Tagok ajánlása: 10 éves kortól

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Heted7világ, Híres könyvek, Híres könyvek

>!
Corvin, Déva, 2015
288 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789736229039 · Fordította: Zigány Árpád
>!
Hoppá!, 2008
214 oldal · ISBN: 9789731711805
>!
Helikon, Budapest, 2007
352 oldal · ISBN: 9789632271040 · Fordította: Székely Éva

16 további kiadás


Enciklopédia 1


Kedvencelte 21

Várólistára tette 40

Kívánságlistára tette 16

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Trudiz
Edmondo De Amicis: Szív

Őszinte, tiszta, igaz emberi érzések sokasága zúdul az olvasóra. Az édesapa gondolatai valami elemi erővel hatnak. Értéket kapunk legtöbb sora által.

2 hozzászólás
>!
Gyöngyi69
Edmondo De Amicis: Szív

Szentimentális, csöpögős, de itt és most nekem nagyon bejött. Amúgy elgondolkodtat, hogy vajon valóban érzelgős-e, vagy abban a több mint száz évvel ezelőtti világban ez volt a norma? Szeretném hinni, hogy igen, hogy ezek az értékek valóban léteztek, sajnos mára csak töredékét találhatjuk meg. Hihetőnek tartom, hogy száz éve még a szülők nagy része valóban a másik elfogadására, a tanár, a szülők szeretetére, tiszteletére, a valódi hazaszeretetre nevelték gyermekeiket; nekem őszintének, valószerűnek tűnnek a sorai, talán ezért sem érzem patetikusnak. Tudom, hogy ma is vannak, akik a gyermekeiket hasonlóan készítik fel az életre, bár többen tennének így! (Pesszimistább pillanataimban viszont azt látom, hogy a könyvben felsorakoztatott értékek mára már nagyrészt elcsépelté, nevetség tárgyává váltak.)

>!
Chöpp 
Edmondo De Amicis: Szív

Hngjátékban is meghallgattam. Én nem tudtam még gyerekkoromban, amikor olvastam, hogy ez annyira fájdalmas! Nem volt összehasonlítási alapom. Csak hallgattam, aztán olvastam, és élveztem a lassú, szívszaggató folyamot. Nem kockáztatnám meg újraolvasni, de akkor nagyon jó volt!

>!
szöszmösz I
Edmondo De Amicis: Szív

Minden 16 év alattinak a kezébe nyomnám, hogy olvassa és érezzen, ne gondolkodjon.

3 hozzászólás
>!
dorcika
Edmondo De Amicis: Szív

Az első regény, amit életemben olvastam, 6 évesen, és vérzett az orrom, és ráfolyt. Ennyi a nagy élmény, azért néhány történetre is emlékszem, és nagyon tetszett. Azt hiszem, itt szerettem meg az olvasást :D

>!
Kek P
Edmondo De Amicis: Szív

Gyerekként olvastam. Csöpögősnek éreztem – gyerekként talán még kritikusabb voltam, mint mostanság.

>!
Móra, Budapeest, 1987
286 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631154157 · Fordította: Székely Éva · Illusztrálta: Gaál Éva
>!
alaurent P
Edmondo De Amicis: Szív

Amikor kamaszkoromban olvastam, nem tűnt fel ennyire a didaktikai célzata. Arra emlékszem, hogy nagyon megragadtak a történetek, amiket a tanító úr mesélt.
Azt kell mondjam, hiába lóg ki a tanmesékből a lóláb, nem rossz ez a könyv. És még kevésbé lenne rossz, ha ma a kezükbe vehetnének valami hasonló (korszerűt) a fiatalok. Úgy látom, lenne rá szükség – azért, hogy helyesen tudja kezelni az ember az elesetteket, hogy meglássa a munkában a szükségességét és a teljesítményt, ami az elvégzéséhez szükséges, hogy találjon némi tiszteletet magában az eredményekkel, az erőfeszítéssel, az önfeláldozással találkozva, és hogy azt szeresse a hazájában, amit máshol bizonyosan nem kaphat meg. Elgondolkodtatóak a történetek, és bár kiugrottam volna az ablakon, ha Apám ilyen leveleket írt volna nekem, mégis jó, ha ilyen összefogott visszajelzést kaphatni a cselekedeteinkre.
Ez van (ez nincs). Nem a nosztalgia miatt tetszett újraolvasva.

>!
HA86
Edmondo De Amicis: Szív

Bosszantó, de megtörtént: súlyosan félreértelmeztem a fülszöveget, és így nagyjából a könyv háromnegyedéig abban a hitben éltem, hogy valódi diáknaplót olvasok a százhatvan évvel ezelőtti Olaszországból. :D Az „apró” félreértés eredményeként nosztalgikus és enyhén melankolikus hangulatba kerültem, akárhányszor is nyitottam ki a Szív(em)et, mert nem lehet nem a hatása alá kerülni az olyan történeteknek, amelyek „régi”, „valódi” gyerekekkel estek meg.
Úgy gondolom, a névtelen emberek abszolút jelentéktelen történetei azért értékesek, mert 1. teljességgel a feledésbe merülnének, ha nem lenne egy önjelölt hírmondó (mondjuk egy naplót vezető osztálytárs), aki érdemesnek találja őket arra, hogy lejegyezze. 2. mert bár nem oszt, nem szoroz, tudunk-e pl. egy bizonyos Crossi-ról a Baretti-iskolából, akinek az apukája gyilkosságért börtönben ült, a fia azonban azt hitte, Amerikában dolgozik; mégis, mintha mi magunk is többé válnánk azáltal, hogy értesülést szerzünk róla – róla , aki ilyen módon mégsem tűnik el nyomtalanul a világból.
Szóval, nosztalgikus és melankolikus hangulatban olvasgattam az Enrico nevű (ugyebár, ez már majdnem Edmondo…) kisdiák harmadik tanévéről vezetett naplóját – jellemzését a diáktársairól; tanárairól; a velük megesett boldog vagy épp szívfájdító, apró-cseprő eseményeket; a naplójegyzetek közé beékelt, erkölcsi tanulságokkal teletűzdelt leveleket a szüleitől, nővérétől –, míg gyanússá nem vált, hogy ABSZOLÚT nem stimmelnek az évszámok. Később, miután már túl voltam sok „hibás” évszámon és a fülszöveg nagyjából ötszöri átolvasásán, nagy nehezen leesett, hogy a szerző felnőttkorában, 1886 körül írta a naplót (így már minden világos…), és nem is a saját nevében. :D
És csodák csodája: a kezdeti döbbenet után ugyanolyan érdeklődéssel olvastam tovább a könyvet, mint ezt megelőzően, és a szereplők sem veszítették el a hitelességüket. Makacsul azt gondolom ugyanis, hogy Edmondo De Amicis a saját életéből (is) merített, amikor ezeket az eseményeket papírra vetette, márpedig ha így van (és most a lelki békém érdekében tételezzük fel, hogy így van :)), akkor a szereplői is léteznek – minimum nyomokban…

>!
lilijan
Edmondo De Amicis: Szív

minden kölöknek egyenest a kezébe. imádtam.

>!
Jesper_Olsen
Edmondo De Amicis: Szív

Érdekes volt több mint 35 év után újraolvasni ezt a nagypapámtól kapott kiadást. Meglepő, hogy hazafias hangvétele, sokszor érzelgős vagy pátoszos stílusa, a havi elbeszélések sokszor borongós hangulata ellenére is tetszett nekem, most talán még inkább. Ezek a felnőtt bejegyzésekkel kiegészített fiktív napló-részletek betekintést nyújtanak a 135 évvel ezelőtti olasz iskolák és az akkori olasz társadalom életébe, sokszor „bárcsak most is így lenne” vonásokkal.


Népszerű idézetek

>!
BZsofi +SP

Tiszteld az utcát. Egy népet mindig arról ítélnek meg, hogy miként viselkedik az utcán. Ahol durvaságot tapasztalsz az utcán, ott durvaságot találsz a házakban is. És nézd meg figyelmesen az utcákat, ismerd meg a várost, melyben élsz; ha holnap a távolba kerülsz, örülni fogsz, hogy jól emlékszel mindenre, gondolatban végig tudsz menni minden utcán – a te városodon, a te hazádon – mely annyi évig egész világod volt, ahol anyád oldalán megtetted első lépéseidet, ahol az első benyomások értek, ahol kinyílt az eszed, ahol az első barátokra leltél. Ez a város neked jó anyád volt: nevelt, védett, szórakoztatott. Nézd meg hát az utcáit és a népét figyelmesen – és szeresd –, s ha valaki sértegeti, hát védd meg.

137-138. oldal - Utcán

1 hozzászólás
>!
Gyöngyi69

– Hát – mutatott a kis csomagokra a tanító úr –, ezek az emlékeim. Minden évben eltettem egy dolgozatot minden tanulótól, s most itt vannak, szépen rendben, évszám szerint. Néha lapozgatok köztük, beleolvasok egyikbe-másikba, és ezer dolog jut eszembe, mintha újraélném az életem. Hány év múlt el, kedves uram! Lehunyom a szemem, és egyik arc a másik után tűnik fel, egyik osztály a másik után, száz meg száz gyerek, s isten tudja, hány meg is halt már. Sokra jól emlékszem. A jókat meg a rosszakat nem felejti el az ember, akik sok örömet szereztek és akik sok szomorúságot okoztak, mert akadtak ám köztük kígyók is, tudja, nem is kevesen! De tudja, most már olyan, mintha odaát lennék, és mindet egyformán szeretem.

230. oldal

>!
Gyöngyi69

A tanító úr nem mosolygott, mert sose mosolyog, de annyira jó kedve volt, hogy alig látszott a vízszintes ránc a homlokán. A tábláról magyarázott valamit tréfálkozva. És látszott, hogy élvezi a kertből áradó jó illatot, jó friss növény- és földszag jött be, a kirándulásokat juttatta az ember eszébe.
A szomszéd utcából behallatszott egy kovácskalapács hangja, a szemben lévő házban egy mama altatódalt dúdolt a kisbabájának, a Csernaja-laktanyában trombita harsogott. Mindenki vidám volt, még Stardi is.
A kovács egyszer csak erősebben kezdett kalapálni, az asszony meg hangosabban énekelt, erre a tanító úr abbahagyta a magyarázatot, és kifelé fülelt.
– Derűs ég, egy éneklő anya, dolgos munka zaja, tanuló gyerekek… ezek az élet szép dolgai – mondta lassan, és kinézett az ablakon.

210. oldal

>!
Trudiz

Aki gyerekkorában megbecsüli a zászlót, az felnőttkorában meg tudja védeni.

41. oldal

>!
BZsofi +SP

– Derűs ég, egy éneklő anya, dolgos munka zaja, tanuló gyerekek… ezek az élet szép dolgai – mondta lassan, és kinézett az ablakon.

Tavasz (170. oldal)

>!
BZsofi +SP

Meglátogattam Stardit, az iskolával szemben lakik, és irigység fogott el, amikor láttam, milyen szép könyvtára van. Nincs sok pénze, nem vehet sok könyvet, de nagy gonddal őrzi az iskolakönyveit is meg a szülei ajándékait is; ha pénzt kap, félreteszi, és a könyvesboltban költi el: szép kis könyvtárat gyűjtött, s amikor az édesapja észrevette, hogy fiának szenvedélye lett a könyv, vett neki egy szép zöld függönyös könyvespolcot diófából, s a könyveket beköttette, most olyan színűek a könyvek, amilyen Stardinak tetszik.

Megránt egy zsinórt, széthúzódik a zöld függöny, s előbukkan három sor színes könyv, szép rendben, fényesen, gerincükön aranybetűk. Novelláskötetek; útleírások, versek – még képeskönyvek is vannak. És nagyon jól rendezi el a színeket, a fehér könyvek mellé pirosak kerülnek, a sárgák mellé feketék, a kékek mellé fehérek, messziről is nagyon szépen mutatnak.

Katalógust is csinált. Mint egy igazi könyvtáros. Mindig a könyvei közt matat, porolgatja, lapozgatja őket, a kötésüket nézegeti. Látni kell, milyen vigyázva nyitja ki őket azzal a rövid, vaskos kezével, belefúj a lapok közé, hogy könnyebben nyíljanak szét. Olyanok is, akár az újak.

76-7. oldal, Stardi könyvtára

>!
Gyöngyi69

… Emlékszem, amikor szegény anyám először vitt iskolába. Addig még sosem vált el tőlem, még két órára sem, és akkor bízott először idegen kezekre. Az első iskolanapot úgy tekintette, mint kilépésemet a világba. Úgy fogta fel, mint az elsőt a sok elkerülhetetlen és fájdalmas válás közül, amikor a társadalom elszakítja tőle a fiát, és soha többé nem adja vissza egészen. Meg volt illetődve, és én is izgatott voltam. Remegő hangon ajánlott az ön figyelmébe, s mikor könnyes szemmel kiment, még egyszer visszanézett az ajtóból. A akkor önnek volt egy mozdulata: a szívére tette a kezét, mint aki azt mondja: „Asszonyom, bízzék bennem.” Ebből a mozdulatból, ebből a tekintetből rájöttem, hogy megérti anyám érzéseit, gondolatait, és bátorítani akarja. Ígéret volt az a mozdulat: védelmet, szeretetet, elnézést ígért. Sosem felejtettem el, örökre a szívembe vésődött. Hát ez az emlék hozott ma ide. Hogy negyvennégy év után megköszönjem, drága tanító úr.

231. oldal

>!
BZsofi +SP

Tudod: az értelmiségiek a munka tisztjei, a munkások pedig a közkatonái, de a társadalomban éppúgy, mint a hadseregben, a közlegény legalább olyan nemes érték, mint a tiszt, mert a munka nemesít, nem pedig a kereset, a munka rangja értékében rejlik, nem pedig rendűségében, s ha valakinek nagyobb az érdeme, akkor a közkatonának, a munkásnak, éppen azoknak, akiknek kevesebb jut a haszonból.

Munkásfiúk (194. oldal)

>!
BZsofi +SP

– Látod ezt a szegény fiút, milyen körülmények közt tanul, neked meg minden kényelmed megvan, mégis nehezedre esik a tanulás! Tudod, Enrico, ennek a fiúnak egynapi munkájában több van, mint neked egy évben. Az ilyen gyerekeknek kellene kapniok minden díjat!

19. oldal, Egy padlásszobában.


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Bálint Ágnes: Szeleburdi család
Bogáti Péter: Az ágasvári csata
Irene Adler: A fekete dáma
Angela Nanetti: Nagyapó a cseresznyefán
Pierdomenico Baccalario: A Maskarák szigete
P. D. Baccalario: Century – A kőcsillag
Paola Zannoner: A filmforgatás
Silvana Gandolfi: Rám lőttek
Davide Morosinotto: A névtelen fiú
Bianca Pitzorno: Tiniálom – Nyári különkiadás