3. legjobb dráma (műnem) könyv a molyok értékelése alapján
50. legjobb klasszikus könyv a molyok értékelése alapján

Cyrano ​de Bergerac 150 csillagozás

Edmond Rostand: Cyrano de Bergerac Edmond Rostand: Cyrano de Bergerac Edmond Rostand: Cyrano de Bergerac Edmond Rostand: Cyrano de Bergerac Edmond Rostand: Cyrano de Bergerac Edmond Rostand: Cyrano de Bergerac Edmond Rostand: Cyrano de Bergerac Edmond Rostand: Cyrano de Bergerac Edmond Rostand: Cyrano de Bergerac Edmond Rostand: Cyrano de Bergerac

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

    Vidám, nagyhangú poéták, hetvenkedő kadétok falatoznak a derék Ragueneau cukrászdájában. Egyszer csak csúnya, nagyorrú lovag vonja magára a figyelmet. Cyrano ez, a félelmetes párbajhős.
    Féktelen, vidám és bátor legény, hűséges jó barát is, de jelenlétében orrot, náthát és effélét említeni tilos. Mert nagy orrát finom szellemességgel maga gúnyolja ugyan, de mástól nem tűri el a célzást.
    Vajon miért ilyen érzékeny Cyrano? Miért bántja ezt a sziporkázóan szellemes, szó- és kardpárbajban egyaránt kiváló rettenthetetlen daliát, hogy nagy az orra? Mert szerelmes. De a szép Roxane-nak nem elég a ragyogó szellem, szíve választottjában inkább a csinos külsőt értékelné.
    Rostand örökifjú, romantikus drámája azt tárja elénk, hogyan fizet a két fiatal élete boldogságával ezért a tévhitért.

Eredeti megjelenés éve: 1897

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Talentum diákkönyvtár, S.O.S. Diákkönyvtár

>!
Európa, Budapest, 2007
222 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630784177 · Fordította: Ábrányi Emil
>!
Akkord, 2002
302 oldal · ISBN: 9639429104
>!
Sós Antikvárium, Budapest, 1992
202 oldal · ISBN: 9638240067 · Fordította: Ábrányi Emil

6 további kiadás


Enciklopédia 1

Szereplők népszerűség szerint

Cyrano de Bergerac


Kedvencelte 46

Most olvassa 3

Várólistára tette 95

Kívánságlistára tette 35

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

ursus>!
Edmond Rostand: Cyrano de Bergerac

Mindig elvarázsol. A kedvenc monológjaimnál, soraimnál ma is megborzongok. És olykor bőgni kéne, pedig abból a korból kinőttem már :) Jó lesz a „Franciázzunk” kihívás ürügyén újra elolvasni.

És jó volt! Nagyon régen olvastam, nagy ráismerések között fogytak az oldalak. Lenyűgöz, ahogy a többszereplős jelenetek hangzavara is képes rímekbe összeállni, de legfőképp maga Cyrano nyűgöz le.

Vagy húsz évvel ezelőtt Huszti Péter játszotta Cyranot, és valahogy úgy alakult, hogy azt az előadást háromszor is láttam. Mindegyik más volt. Volt egy jó, egy totálisan szétesett és volt egy zseniális. Soha nagyobb színházi élményben nem volt részem, tökéletesen együtt rezdültek a színészek és a közönség, minden egyes monológot és jelenetet vastaps követett. Elképesztő élmény volt.

Amikor olvasom, mindig olyan érzés, mint azon a régi előadáson volt. És Cyrano nekem már mindörökre Huszti Péter hangján szól.

1 hozzászólás
Ibanez P>!
Edmond Rostand: Cyrano de Bergerac

"CYRANO – Lóduljon hát! – azaz, hogy… mondja csak: Az orromon mit bámul?
A FANYAR (szepegve)- Hős lovag,Én bámulom?…
CYRANO (közeledik hozzá) -Megütközik a formán?
A FANYAR (hátrál) – De…
CYRANO – Tán lecsüngő s hosszú, mint az ormány?
A FANYAR (hátrál)- Kérem…
CYRANO – Vagy kampós, mint az uhu csőre?
A FANYAR – De nagyságod csalódik…
CYRANO – Vagy a bőre rezes-piros? Szemölcs van a hegyén? Avagy talán légy mászkál rajta?

Ki ne ismerné a nagyorrú – s arra méltán sértődékeny, heveskedő – lovag és Roxán történetét, melyben az ész győzedelmeskedik, de mégsem, s a rút külső szép lelket takar?
Ideje volt már elolvasnom az eredeti történetet és bizony hozott bőven meglepetést. Cyrano alakjában nem annyira, hiszen a sziporkázó humorra számítottam itt is, viszont amennyi hősies és lovagias és amennyire vad és heves (az orra miatt), annyira tutyimutyi a szerelemben, most komolyan. Ráadásul azt sem mondhatná, hogy fél attól, hogy a lány kiröhögi, hiszen ha más nem, a rokoni szálak és a gyerekkori emlékek miatt szerintem Roxan nem tett volna ilyet… persze pont rossz időben akarja a szerelmét megvallani a lánynak, amikor az már épp szerelmes lett…

"Erkölcsömben van elegánciám!
Én szabad vagyok
S a lelkem tiszta! Rajtam ez ragyog!"

Láttam, hogy többen leszólták Roxán személyét, de voltaképpen csak olyan szerelmes, aki nem tudja, mit is akar. A külseje alapján beleszeret Christian-ba, aki viszontszereti. Ez miért nem elég? Azért annyira nem hülye ez a srác, csak egyszerűen képtelen ékesszólóan beszélni. De ha igaz szerelemmel szereti, akkor ez miért baj? Miért kellene ezer százalékosnak lennie? Legyen fiatal, szép, gazdag, bátor, lovagias, becsületes, zenéljen meg beszéljen ékesszólóan és forogjon a feje tetején, ha úgy kívánom? Sajnos Roxán – önmagához képest, mivel ő is csak egy polgárlány, szóval nem hiszem, hogy extrém elme bújna meg benne – kicsit magasra tette a lécet… Egy igazán okos ember nem is szeretne bele egy olyan lányba, mint ő, akivel valószínűleg nem tudna sok értelmes szót váltani (lehet, ezért is akarja Roxán, hogy a másik őt dicsérje fontos szerelmes szavakkal?)

"ROXÁN – Úgy van… a szerelem! Erről beszéljen, míg itt ül velem!
CHRISTIAN – Szeretlek!
ROXÁN – Ez a téma. Most hímezze.
CHRISTIAN – Én önt…
ROXÁN – Hímezze!
CHRISTIAN – Úgy szeretlek téged!
ROXÁN – Ha így halad, bizony nem jut ma messze… És aztán?
CHRISTIAN – Aztán… Ó, ha én tenéked
Megtetszeném… ha szívem, a heves…
ROXÁN (egy kis duzzogással) – Tejhabra vágyom… ez rántott leves! Azt mondja, hogy miképp szeret!
CHRISTIAN – Nagyon!
ROXÁN -Nem így! Tagolja széjjel!

ROXÁN – Hagyja el! Megugrott szellemét Keresse inkább!"

Ugyanakkor nem vethetjük Roxán szemére, hogy jaj, a szépet szereti, nem a rútat. Nemcsak a mai világunkban, hanem a korábbi századokban is a szerelem általában onnan indult, hogy valakit külsőleg és nem belsőleg ismertünk meg. Ergo a külső volt az elsődleges irányadó (vannak kivételek, de azért az általános tény ez…). Ha pedig már beleszeretett Christianba, még akkor is, ha Cyrano bevallaná érzelmeit, nem lenne az olyan hipp-hopp dolog, átszeretni a másikba, szép szavak ide vagy oda. Mindenképp pozitív azonban, hogy idővel megérti, hogy inkább a lelket szereti, s a külső az másodlagos, hiszen változhat, megsebesülhet a másik… (no meg jön majd az öregedés is).

"És bűnnek találom,
Ha ember, forrón s híven szerető,
Szavakkal játszik! Eljön az idő,
– És szánom azt, akit nem ostromol
E drága perc – mikor a szív komoly
Szerelmet érez… mélyet és valót,
Mely bántásnak vesz minden cifra szót!"

A végén nagyon meglepődtem, igazán szomorú vége lett. Mindhárom személy szempontjából, talán még Christian érte el azt a véget, ami számára becsületes volt. Cyrano, mint említettem, tutyimutyi, 15 év, bah… Szegény Roxána, meg amikor ismét esetleg boldog lehetne – és hiszem, hogy Cyranonak adta volta teljesen a szívét a végén…

"A földön én ilyen sorsot találtam:
Örökké súgtam – s mindig hátul álltam."

gyuszi64>!
Edmond Rostand: Cyrano de Bergerac

Talán még ma is a legtöbbet játszott dráma a világon (néhány évtizede biztosan az volt), nem véletlenül. Nagyon jók a dráma súlypontjai: párbeszéd és cselekmény, intrika és erényesség, romantika és szikrázó szellemesség, gazdagság, szegénység, becsület.
Gyerekkoromban ha lehetett mindig megnéztem az 1950-es film ismétléseit, utánuk az 1990-es feldolgozás már lényegében nézhetetlen volt. Talán túl sok korábbi szerepében láttam Depardieut, nem tudom.

dre>!
Edmond Rostand: Cyrano de Bergerac

Szellemes, elgondolkodtató, vicces, szomorú, valóságos, a vége pedig megható. Több érzelmet és gondolatot váltott ki belőlem, mint vártam. A verses forma nagyon gördülékeny, élmény volt olvasni.

2 hozzászólás
krlany IP>!
Edmond Rostand: Cyrano de Bergerac

Szellem, finom gúny, irónia, szerelem… és nagyszerű monológok.
Nálam a kötelező olvasmányok egy része betalált. Ez is köztük volt, és én önként és dalolva tanultam meg anno az orr-monológot. Bizonyos sorok még most is oly ismerősek belőle, hogy köszönő viszonyban vagyunk.
A fél csillag levonás nem a műnek szól, hanem a közvetítő közegnek. Ezt látni, hallani kell, mert ehhez ugyanúgy mint Shakespeare-hez, színész is kell. Még pedig a kiválóbbik fajtából.

Chöpp>!
Edmond Rostand: Cyrano de Bergerac

Cyrano a szívem, lelkem, gyönyörűségem. Hát nem ilyen férfiról ábrándozunk valahányan, Molylányok?

5 hozzászólás
Heni_s_BookBar>!
Edmond Rostand: Cyrano de Bergerac

Miért nem ő volt középiskolában az egyik kötelezőnk… Örömmel olvastam volna el…
Örülök, hogy a könyvesboltban őt választottam. Vagy inkább ő választott engem.

chhaya P>!
Edmond Rostand: Cyrano de Bergerac

"Mert magamat kigúnyolom, ha kell,
De hogy más mondja, azt nem tűröm el!"

Imádom! Egyszerre humoros és fájdalmas, őszinte és ironikus… Annyira emberi. Gimiben olvastam először, hogy jobban tudjam élvezni a színházi előadást (sikerült), de a Gérard Depardieu főszereplésével készült film is remek. Olvasni, megnézni – minden formában ajánlom. :)

sebzek>!
Edmond Rostand: Cyrano de Bergerac

Kántáló értékelés, amit ma és nem máskor sebzek írt négy sor billentyűvel.
Íme!
Először is többet roppan
Egyik másik ujjpercem
Lábaimat összébb csapom
És a molyt most megnyitom
Vígan kelt föl a napom
S úgy is száll le vígan békén:
Mert jussod kiadom
Értékellek versem végén!

Forrongó természetű ez a Cyrano. Bár barátok tekintetében nem bővelkedik, minden utcasarkon akad tisztelője. Ott támasztja a falat a rosszakarója mellett. Elvakult emberként körbelengi a báj, ami az eredetiségében gyökeredzik. Szerintem mindenki ismer legalább egy olyan egyént, akit vagy imádni lehet, vagy gyűlölni. (Persze Cyrano-ból csak egy akad.) Színház az élete, és ügyesen játszik, de a mosolyra nyúló álarc mögött könnyben áll a szeme.

Ajánlás:
Ütős szöveg, szilárd erkölcs
Áll Cyrano síremlékén
Értékeltem versem végén!
spoiler

Frank_Spielmann I>!
Edmond Rostand: Cyrano de Bergerac

Szegény Cyrano barátom, szegény, szegény… szebb, viccesebb és fájdalmasabb, mint akármilyen Shakespeare-dráma… tökéletes.


Népszerű idézetek

Hajnalpir58>!

Mert magamat kigúnyolom, ha kell,
De hogy más mondja, azt nem tűröm el!

40. oldal, Első felvonás, Negyedik jelenet (Európa, 1963)

ursus>!

CYRANO Szavam utólszor intett!
Párbajra hívom az egész földszintet!

Manni>!

Boldog, ki elvonul az udvarok zajától,
S szelíd magányt keres, az emberektől távol,
Ahol zefír susog, madár dalol a fán…

27. oldal (Európa, 2007)

5 hozzászólás
Cicu>!

Kapus: Ön nem ebédel?
Cyrano: Én?… Nem!
Le Bret: És miért nem?
Cyrano: Azért, mivel…Nincs pénzem!
Le Bret: És az erszény? A sok ezüst?
Cyrano: Apámtól kaptam ezt én – Egész hónapra!…
Le Bret: Hogyha jól megértem. Egy hónapig kell élned –
Cyrano: Semmiből!
Le Bret: Hogy is dobhattad a színpadra föl! Mily őrültség!
Cyrano: De mily kézmozdulat!

46. oldal, Első felvonás, Negyedik jelenet (Európa, 1963)

4 hozzászólás
Frank_Spielmann I>!

Szép hölgyeim, ragyogjanak fenségben,
Mint a fehér angyalkák fönn az égben.
Egy-egy mosollyal, melyben báj fakad,
Ébresztgessék föl a halottakat.
Bűvöljék el az élőt! … Inspirálják
A verseinket – Ó, de ne bírálják!

33-34. oldal, Első felvonás, Negyedik jelenet (Európa, 1963)

Manni>!

Van nekem is fölszakadó sebem…
Folyvást sajog. Itt hordom keblemen.

212. oldal (Európa, 2007)

AeS P>!

Vígan kelt föl a napom
S úgy is száll le vígan, békén,
Mert előre mondhatom:
Megdöflek a versem végén!

43. oldal (Európa, 1986)

AeS P>!

NEGYEDIK KADÉT
    Ah, mit lehetne falnom?!
CYRANO (a kezében tartott könyvet odahajítja neki)
    Ne, fald az „Ilias”-t!

148. oldal (Európa, 1986)

worsi P>!

VALVERT VICOMTE
                              Henceg!
GUICHE
                                        Senki sincs, aki
Feleljen?
A VICOMTE
               Majd lesz! Mondok én neki
Olyat, de mindjárt, hogy a vére fagy!
     (Cyranohoz lép és hegykén megáll előtte)
Önnek az orra… hm… az orra… nagy.

38. oldal, Első felvonás, Negyedik jelenet (Európa, 1963)

3 hozzászólás
AeS P>!

A költő, napjainkban, szükséges fényűzés…

82. oldal (Európa, 1986)


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Hugo Viktor: Ruy Blas
Victor Hugo: Királyasszony lovagja
Alexandre Dumas: A három testőr
Johann Wolfgang Goethe: Faust
Percy Bysshe Shelley: A Cenci-ház
Molière: A fösvény
Molière: Le Tartuffe / Tartuffe
William Shakespeare: A velencei kalmár
William Shakespeare: Hamlet, dán királyfi
Miguel de Cervantes: Az elmés nemes Don Quijote de la Mancha