Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
The Age of Innocence 21 csillagozás
Newland Archer, a successful and charming young lawyer conducts himself by the rules and standards of the polite, upper class New York society that he resides in. Happily engaged to the pretty and conventional May Welland, his attachment guarantees his place in this rigid world of the elite. However, the arrival of May's cousin, the exotic and beautiful European Countess Olenska throws Newland's life upside down. Comedic, subtle and cynical in style, Wharton paints an evocative picture of a man torn between his passion and his obligation.
Eredeti megjelenés éve: 1920
A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Penguin Popular Classics Penguin angol · Vintage Classics Vintage · Collins Classics Collins · Flame Tree Collectable Classics Flame Tree angol
Várólistára tette 9
Kívánságlistára tette 7
Kiemelt értékelések
Régebben hajlamos voltam ezt valami vadul-feminista szemszögből olvasni, és azt képzeltem, ebben a 19. századi világban az csak a nőknek szar, hogy a nőknek nem szabad pasizniuk (jó, mondjuk inkább úgy: életükben egynél több kapcsolatba belemenniük). Úgyhogy most megleptem magamat azzal, hogy leginkább ezzel a velejéig-dzsentlemen Newland csávóval azonosultam, aki, hm, egész felvilágosult nézeteket vall ("a nőknek is ugyanolyan szabadnak kéne lenniük, mint nekünk!" – valami ilyesmiket mond), de hát elméletben én is vallok mindenféle nézeteket, és sokszor nem tudom, a valóságban is azok alapján cselekednék-e, és hát na, ez a Newland csávó nem annyira cselekszik azok alapján, végül is mindig van kifogás (és jó kifogás spoiler), meg mindig ott a nagycsalád, meg a kényszer/vágy, hogy ne zavarjuk meg a mások életét azzal, hogy megyünk itt vadul bele az álmainkba, meg amúgy is, egész jó érzés a város legjobb természetű, legsportosabb, legkevésbé manipulatív hülyepicsa nőjét feleségként tudni (bár May jó természetéről és kevéssé hülyepicsaságáról eléggé megoszlanak a véleményeim). És mégis – mégis a Newland gyerekkel éreztem most leginkább. Gondolom, azért, mert neki volt választása (ellentétben a nőkkel, akiknek nem annyira volt). És tök jó, hogy 150 évvel a történet után nekem is van választásom (talán ezért vagyok most inkább Newland, mint valamelyik nőci), de néha azért elgondolkodok a 150 évvel korábbi dolgok mai megfelelőjén (keressek egy röpke csávót a tinderen? hajtsak rá a családos ismerősre? szedjek fel valami fickót egy koncerten? mert hisz akármelyikük lehet életem szerelme), és arra jutok, hogy most is az ártatlanság kora van, és most is ugyanolyan (bár másmilyen) hülye vagy nemes elvek vannak, mint akkor, amikor a Newland gyerek úgy dönt. (Ahogy. spoiler)
–
Újra, 2023.
Minden újraolvasással egyre jobb. Nem tudom, eddig miért csak 4,5 csillag volt; legyen inkább 5.
A viktoriánus kor abszurd érzelmi lefojtottsága és társadalmi prüdériája nemcsak a brit hölgyek és urak százainak szívét hasogatta szét kíméletlenül, hanem újvilági unokatestvéreikét is. Az 1800as évek végi New York előkelő társasága nevetségesen leszabályozott (értsd: karótnyelt) és áthatolhatatlanul zártkörű klub volt, ahol mindenki ugyanott vette az ékszert/hintót/nagyestélyit és ahol mindenki szemmel tartott mindenkit, hogy az etikett ellen vétett egyetlen botlásért máris pária státuszba taszítsák a különcködni vágyó egyént.
Newland Archer, a jóházból való gazdag fiú ebbe a burokba születik bele, ezzel együtt az élete is előre rákerül egy nyílegyenes pályára: szép felesége, kényelmes háza és egy jól fizető alibi munkája van. Ahová aztán váratlanul berobban az Európából frissen szökött gyerekkori ismerős, Ellen Olenska grófné (szül. Mingott) és ébreszti rá Newland-et arra, hogy egyébként a férfi tele van romantikus érzelmekkel, és nem vetne meg némi szenvedélyt az emberi kapcsolataiban.
A könyv első felét elszánt monotonitással olvastam, vártam mikor találja meg magát a cselekmény, ami végül a második etapra sikerült is, körülbelül az utolsó 120 oldal már egészében tetszett is, a fél csillagot a rózsaszín cukormáz nélküli befejezésre adtam, és arra a kedvesen melankolikus hangulatra, ahogy az utolsó fejezetben lezárult a történet.
Más körülmények között, amikor nem a szomszédban dúló háború pusztításaival szembesülünk naponta a hírekben, talán méltóbban tudnám értékelni Wharton regényét, így azonban az amerikai arisztokrácia ügyes-bajos dolgai eltörpülnek, nevetségessé válnak a jelen emberi katasztrófái mellett. Pedig akad benne fajsúlyos téma bőven, amik egy nyugodtabb, békésebb korban elérnék az olvasó ingerküszöbét. Egy rövid időre tegyünk úgy, mintha nem a vékony jégen táncoló világbéke, hanem a New York-i elit társasági eseményei lennének a legégetőbb problémáink.
https://litfan.blog.hu/2022/03/12/edith_wharton_the_age…
Népszerű idézetek
She sang, of course, „M'ama!” and not „he loves me,” since an unalterable and unquestioned law of the musical world required that the German text of French operas sung by Swedish artists should be translated to Italian for the clearer understanding of English-speaking audiences.
2-3. oldal
He bent and laid his lips on her hands, which were cold and lifeless. She drew them away, and he turned to the door, found his coat and hat under the faint gaslight of the hall, and plunged out into the winter night bursting with the belated eloquence of the inarticulate.
111. oldal, 12. fejezet (Penguin, 1996)
Hasonló könyvek címkék alapján
- Margaret Mitchell: Gone with the Wind 95% ·
Összehasonlítás - Henry James: Washington Square (angol) ·
Összehasonlítás - Alexander Pushkin: Eugene Onegin ·
Összehasonlítás - Louisa May Alcott: Little Women: An Audible Original Drama ·
Összehasonlítás - Erich Segal: Oliver's story ·
Összehasonlítás - Stendhal: The Red and the Black ·
Összehasonlítás - Alessandro Manzoni: The Betrothed ·
Összehasonlítás - Stendhal: The Charterhouse of Parma ·
Összehasonlítás - Jane Austen: Pride and Prejudice (Penguin Readers) ·
Összehasonlítás - Ken Follett: The Pillars of the Earth 87% ·
Összehasonlítás