The ​Age of Innocence 13 csillagozás

Edith Wharton: The Age of Innocence Edith Wharton: The Age of Innocence Edith Wharton: The Age of Innocence Edith Wharton: The Age of Innocence Edith Wharton: The Age of Innocence Edith Wharton: The Age of Innocence Edith Wharton: The Age of Innocence Edith Wharton: The Age of Innocence Edith Wharton: The Age of Innocence Edith Wharton: The Age of Innocence Edith Wharton: The Age of Innocence Edith Wharton: The Age of Innocence Edith Wharton: The Age of Innocence Edith Wharton: The Age of Innocence Edith Wharton: The Age of Innocence Edith Wharton: The Age of Innocence Edith Wharton: The Age of Innocence Edith Wharton: The Age of Innocence Edith Wharton: The Age of Innocence Edith Wharton: The Age of Innocence Edith Wharton: The Age of Innocence

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Newland Archer, a successful and charming young lawyer conducts himself by the rules and standards of the polite, upper class New York society that he resides in. Happily engaged to the pretty and conventional May Welland, his attachment guarantees his place in this rigid world of the elite. However, the arrival of May's cousin, the exotic and beautiful European Countess Olenska throws Newland's life upside down. Comedic, subtle and cynical in style, Wharton paints an evocative picture of a man torn between his passion and his obligation.

Eredeti megjelenés éve: 1920

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Penguin Popular Classics angol · Vintage Classics Vintage

>!
Penguin Random House USA, New York, 2019
334 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780140189704
>!
LibriVox, 2010
Felolvasta: Elizabeth Klett
>!
HarperCollins, London, 2010
336 oldal · ISBN: 9780007368648

5 további kiadás


Most olvassa 1

Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

entropic P>!
Edith Wharton: The Age of Innocence

Régebben hajlamos voltam ezt valami vadul-feminista szemszögből olvasni, és azt képzeltem, ebben a 19. századi világban az csak a nőknek szar, hogy a nőknek nem szabad pasizniuk (jó, mondjuk inkább úgy: életükben egynél több kapcsolatba belemenniük). Úgyhogy most megleptem magamat azzal, hogy leginkább ezzel a velejéig-dzsentlemen Newland csávóval azonosultam, aki, hm, egész felvilágosult nézeteket vall ("a nőknek is ugyanolyan szabadnak kéne lenniük, mint nekünk!" – valami ilyesmiket mond), de hát elméletben én is vallok mindenféle nézeteket, és sokszor nem tudom, a valóságban is azok alapján cselekednék-e, és hát na, ez a Newland csávó nem annyira cselekszik azok alapján, végül is mindig van kifogás (és kifogás spoiler), meg mindig ott a nagycsalád, meg a kényszer/vágy, hogy ne zavarjuk meg a mások életét azzal, hogy megyünk itt vadul bele az álmainkba, meg amúgy is, egész jó érzés a város legjobb természetű, legsportosabb, legkevésbé manipulatív hülyepicsa nőjét feleségként tudni (bár May jó természetéről és kevéssé hülyepicsaságáról eléggé megoszlanak a véleményeim). És mégis – mégis a Newland gyerekkel éreztem most leginkább. Gondolom, azért, mert neki volt választása (ellentétben a nőkkel, akiknek nem annyira volt). És tök jó, hogy 150 évvel a történet után nekem is van választásom (talán ezért vagyok most inkább Newland, mint valamelyik nőci), de néha azért elgondolkodok a 150 évvel korábbi dolgok mai megfelelőjén (keressek egy röpke csávót a tinderen? hajtsak rá a családos ismerősre? szedjek fel valami fickót egy koncerten? mert hisz akármelyikük lehet életem szerelme), és arra jutok, hogy most is az ártatlanság kora van, és most is ugyanolyan (bár másmilyen) hülye vagy nemes elvek vannak, mint akkor, amikor a Newland gyerek úgy dönt. (Ahogy. spoiler)

graphoman IP>!
Edith Wharton: The Age of Innocence

Ez nagyon meg van írva. A miliő is lenyűgözött, a történet is (ami nem jelenti azt, hogy valami nagyon nagy fordulatok lennének benne, de a maga subtle módján nagyon is van történet), és a felolvasás is.

>!
LibriVox, 2010
Felolvasta: Elizabeth Klett
riffsandemy>!
Edith Wharton: The Age of Innocence

A viktoriánus kor abszurd érzelmi lefojtottsága és társadalmi prüdériája nemcsak a brit hölgyek és urak százainak szívét hasogatta szét kíméletlenül, hanem újvilági unokatestvéreikét is. Az 1800as évek végi New York előkelő társasága nevetségesen leszabályozott (értsd: karótnyelt) és áthatolhatatlanul zártkörű klub volt, ahol mindenki ugyanott vette az ékszert/hintót/nagyestélyit és ahol mindenki szemmel tartott mindenkit, hogy az etikett ellen vétett egyetlen botlásért máris pária státuszba taszítsák a különcködni vágyó egyént.
Newland Archer, a jóházból való gazdag fiú ebbe a burokba születik bele, ezzel együtt az élete is előre rákerül egy nyílegyenes pályára: szép felesége, kényelmes háza és egy jól fizető alibi munkája van. Ahová aztán váratlanul berobban az Európából frissen szökött gyerekkori ismerős, Ellen Olenska grófné (szül. Mingott) és ébreszti rá Newland-et arra, hogy egyébként a férfi tele van romantikus érzelmekkel, és nem vetne meg némi szenvedélyt az emberi kapcsolataiban.
A könyv első felét elszánt monotonitással olvastam, vártam mikor találja meg magát a cselekmény, ami végül a második etapra sikerült is, körülbelül az utolsó 120 oldal már egészében tetszett is, a fél csillagot a rózsaszín cukormáz nélküli befejezésre adtam, és arra a kedvesen melankolikus hangulatra, ahogy az utolsó fejezetben lezárult a történet.

1 hozzászólás
Lilyom>!
Edith Wharton: The Age of Innocence

Hát ez sem egy tipikus „boldogan élünk míg meg nem halunk” regény. Amikor befejeztem kimondottan idegesített, hogy nem az történt amit vártam. De végül rájöttem hogy talán pont ezért találom értékesnek ezt a könyvet.

monalisa>!
Edith Wharton: The Age of Innocence

Előbb láttam a filmet és eldöntöttem, hogy mindenképpen el kell olvasnom – amit abszolút nem bántam meg. Szerintem a film rendkívül hiteles, az alapanyag pedig nagyszerű. Ez egy csodálatosan szívszorító történet a szerelemről, szeretetről, odaadásról és az íratlan szabályokról.


Népszerű idézetek

Aglareth>!

„Women ought to be free – as free as we are,” […]

39. oldal, 5. fejezet (Penguin, 1996)

Aglareth>!

He bent and laid his lips on her hands, which were cold and lifeless. She drew them away, and he turned to the door, found his coat and hat under the faint gaslight of the hall, and plunged out into the winter night bursting with the belated eloquence of the inarticulate.

111. oldal, 12. fejezet (Penguin, 1996)

Mircsi P>!

Everybody in New York has already known everybody.

4. fejezet

GaborLajos>!

She sang, of course, „M'ama!” and not „he loves me,” since an unalterable and unquestioned law of the musical world required that the German text of French operas sung by Swedish artists should be translated to Italian for the clearer understanding of English-speaking audiences.

2-3. oldal

Lilyom>!

…a single expressive look across a crowded room can carry more meaning than a hundred words.


Hasonló könyvek címkék alapján

Margaret Mitchell: Gone with the Wind
E. M. Forster: A Room with a View
Michael Ondaatje: The English Patient
John Galsworthy: The Forsyte Saga
Henryk Sienkiewicz: Quo Vadis? (angol)
Victor Hugo: The Wretched
Sándor Márai: Embers
Alessandro Manzoni: The Betrothed
Mór Jókai: Eyes Like the Sea
Magda Szabó: Abigail (angol)