Asperger ​gyermekei 55 csillagozás

Az autizmusfogalom gyökerei a bécsi nácizmusban
Edith Sheffer: Asperger gyermekei

Hans ​Aspergert, az autizmus és a róla elnevezett Asperger-szindróma kutatásának úttörőjét évtizedeken keresztül mint a fogyatékos gyermekek elszánt védelmezőjét ünnepelték világszerte. Edith Sheffer, a díjnyertes történész-író megrázó új kötetében azonban más oldaláról ismerhetjük meg a világhírű orvost, aki nem elszenvedője volt Hitler Harmadik Birodalmának és fajgyűlölő politikájának, hanem mélyen egyetértett a nemzetiszocialista ideológiával, és aktív bűnrészességet vállalt vele azáltal, hogy rá bízott gyermekek százait ítélte az életre méltatlannak.
A rezsim Európa-szerte milliókat küldött a halálba származásuk, vallásuk, politikai hovatartozásuk, sőt viselkedésük és fizikai vagy mentális állapotuk alapján. A rendszert kiszolgáló pszichiáterek elsődleges célpontjai a gyermekek lettek, főként azok, akikről azt feltételezték, hogy hiányzik belőlük a szociális készség – kijelentették, hogy a Birodalomban nincs hely a számukra. Asperger és kollégái egyes „autisztikus”… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2018

>!
Európa, Budapest, 2020
408 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635041022 · Fordította: Frank Orsolya
>!
Európa, Budapest, 2019
408 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635041022 · Fordította: Frank Orsolya

Enciklopédia 9


Kedvencelte 3

Most olvassa 12

Várólistára tette 131

Kívánságlistára tette 118

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

luthienlovemagic IP>!
Edith Sheffer: Asperger gyermekei

Edith Sheffer: Asperger gyermekei Az autizmusfogalom gyökerei a bécsi nácizmusban

Régóta foglalkoztat az autizmus és az Asperger-szindróma témája, így mikor megláttam, hogy az Európa Kiadó ilyen témában jelentet meg könyvet, rögtön érdekelni kezdett. Már rögtön a védőborító és a rajta szereplő alcím sejtette, hogy nem lesz könnyű olvasmány, ami részben így is lett, mert a tartalom kemény, nem egyszer gyomorforgató tényeket vág az olvasó arcába, viszont ismeretközlő irodalomhoz képest meglepően olvasmányos, és gördülékenyen lehetett vele haladni.

A kötet Hans Asperger életének azon szakaszára koncentrál, amikor gyerekekkel való munkája és kutatásai során megalkotta az autisztikus pszichopátia – a későbbi Asperger-szindróma – fogalmát, és leírta a diagnózisát. Aspergert, az autizmus és a róla elnevezett Asperger-szindróma kutatásának úttörőjét évtizedeken keresztül a fogyatékos gyermekek elszánt védelmezőjeként ünnepelték világszerte. Edith Sheffer, a díjnyertes történész-író azonban más oldaláról mutatja be a világhírű orvost.

Asperger kutatásai mellett fontos szerepet kap a körülötte zajló, történelmünket meghatározó események bemutatása, a nemzetiszocialista párt hatalomra kerülésétől a megerősödésén át egészen annak bukásáig. Ez nagyon fontos szerepet játszik Asperger magán- és orvosi életében is, ezért az autizmus fogalmának kialakulása is nagymértékben befolyásolta.

Olvasás közben érezhető volt, hogy a nácizmus és az autizmus fogalmának összefonódásának vizsgálata rendkívül alapos kutatómunka eredménye. Sheffer nagyon sok forrást felhasznál, amik között könnyen elveszhetett volna a lényeg, de szerencsére korántsem így történt. A szerző biztos kézzel használja az összegyűjtött anyagot, és jól köti össze az egyes interjúrészleteket, dolgozatidézeteket és a történelmi tényeket. Ez olyannyira jól sikerült, hogy nagyon olvasmányos, néhol már-már „regényszerű” lett a végeredmény, úgy el lehetett merülni benne.

Amellett, hogy Sheffer olvasmányosan és részletekbe menően tárja a tényeket az olvasója elé, azért is jó volt elmerülni a könyvben, mert nem foglal állást sem a nácizmus ellen, sem a nácizmus mellett, hanem mindkét oldalt megvizsgálja, sőt hármat, ha a ma élő orvosok véleményét is belevesszük Asperger kutatásainak létjogosultságáról. De ha ezt nem is számítjuk bele, akkor is ott vannak az áldozatok fennmaradt anyagai, a túlélők nyilatkozatai, és a náci rezsim tagjainak a saját munkájukról elmondott gondolatai. A szerző rajtuk keresztül adja át a tényeket, nem ítélkezik, nem elmondja, hogy „így történt és pont”, hanem megmutatja a részvevők által, hogy az olvasó önállóan juthasson egyéni végkövetkeztetésre. Ami lehet bármi, de mindenkinek a sajátja, ami a legnagyobb erénye a könyvnek.

A teljes kritika az alábbi linken olvasható:
https://smokingbarrels.blog.hu/2020/02/24/konyvkritika_…

Kis_Andrea>!
Edith Sheffer: Asperger gyermekei

Edith Sheffer: Asperger gyermekei Az autizmusfogalom gyökerei a bécsi nácizmusban

Nem szeretném a könyv tartalmát elemezgetni, mert ahhoz kevésnek érzem magam, és még emésztenem is kell, illetve gyanítom egy ideig el leszek látva ezzel kapcsolatos gondolkozni valókkal is. Inkább azt emelném ki, hogy nagyon nehéz téma, amivel foglalkozik, mindenkinek ajánlom elolvasásra! A cím kicsit félrevezető, mert én nem éreztem azt az olvasása közben, hogy az autizmus és Asperger állna a könyv középpontjában. Az autizmus és Asperger csak amolyan idegenvezető volt, aki bevezetett minket ebbe a hátborzongató világba: a náci pszichiáterek, eugenika, gyermekintézetek, gyermekeutanázia világába.
A könyv nagyon informatív, hátborzongató és pár helyen gyomorszorítóan izgalmas, elkeserítő, de egyes részeken nagyon aprólékos, már-már száraz (főként az elején, ami a könyv elkezdésekor egy kicsit el is kedvetlenített…). Az olvasása maradandó élményt jelentett, és örülök, hogy megvettem. A könyv megjelenése igényes, ahogy azt az Európa kiadótól már megszokhattam.

Kyupirappa>!
Edith Sheffer: Asperger gyermekei

Edith Sheffer: Asperger gyermekei Az autizmusfogalom gyökerei a bécsi nácizmusban

Mindig is tudtam, hogy az autizmus, mint fogalom csak néhány évtizede létezik, de azt nem gondoltam volna, hogy ennek az alappillérjeit a második világháborúban fektették le.
Aspergernek azelőtt nem néztem utána, meglepett, hogy ez az ember, akinek sokat köszönhetünk az autizmus fogalmának megteremtésében, mennyire hideg szívvel küldte a halált biztosító kórházakba a súlyos, mentálisan nem fejleszthető gyerekeket annak ellenére, hogy az „erősebbeket” próbálta menteni.
Nem egy olyan autista felnőttet láttam már életemben, aki még beszélni sem volt képes, de nem lennék képes a halálba küldeni egy hozzájuk hasonló gyereket, még ha a sajátom lenne, akkor sem, mert úgy gondolom, minden egyes embernek joga van az élethez, nem szabad ettől megfosztani őket, csak mert hátránnyal születtek.
Szomorú, hogy ilyen sok emberáldozatot követelt az a fogalom, amit mi ma Asperger-szindrómának vagy autizmusnak nevezünk.

>!
Európa, Budapest, 2019
408 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635041022 · Fordította: Frank Orsolya
Fanni_214>!
Edith Sheffer: Asperger gyermekei

Edith Sheffer: Asperger gyermekei Az autizmusfogalom gyökerei a bécsi nácizmusban

Tudjátok, vannak azok a filmekből kivett kis spin-offok. Na én az olvasása közben ezt éreztem. Egy kis Asperger spin-off. Lehet nem tudtam eleget eddig róla, de amit most megtudtam, azzal most nálam megkapta a kétszínű címkét. Gut gemacht Herr Asperger!
Viszont ez nem csorbította a könyv szellemi értékét. Nagyon ajánlom mindenkinek, aki az autizmussal szeretne foglalkozni bármilyen formában.

bagie P>!
Edith Sheffer: Asperger gyermekei

Edith Sheffer: Asperger gyermekei Az autizmusfogalom gyökerei a bécsi nácizmusban

Érdekes könyv – de eléggé pszichológia szakkönyv volt laikus olvasóként.

BBetti86>!
Edith Sheffer: Asperger gyermekei

Edith Sheffer: Asperger gyermekei Az autizmusfogalom gyökerei a bécsi nácizmusban

Nagyon átgondolt, széleskörű és alapos munka. Ugyanakkor nagyon nem egy olvasmányos kötet és nem is könnyű olvasni.

Az első, amit ki is emelnék, hogy sokkal szélesebb a téma, mint amit a cím sugall. Messze nem csak Asperger és munkássága, amivel foglalkozik. Tulajdonképpen a szellemileg sérült gyerekek helyzetét, megítélését, pszichológiai nézeteket és kezelésüket, a náci programot elemzi, aminek csak egy pontja Asperger és az ő klinikája és tevékenysége. Korábban indulunk, a húszas évek Bécsének pszichológiai nézeteitől. Megismerteti a náci ideológiát is, a vezető tudósokat és az ő nézeteiket. Majd rászűkít Asperger és az ő betegei történetére is, de végig ott vannak a kapcsok, hogy a nagy egészhez ez miképpen illeszkedik. Bemutatja, hogy az elvárt ideológia hogyan befolyásolta Asperger nézeteit is, még arra is van példa, hogy miképpen írt át egyes elméleteket, hogy jobban illeszkedjen a náci ideológia elvárásaihoz.

Egyszerre elmélet és példatár is a kötet. Tele van pszichológiai elmélettel és sok tekintetben szakszöveg is. Nem is szívesen olvasnám fel, mert bőven van benne olyan kifejezés, amibe beletörne a nyelvem és agyilag is folyamatosan ott kell lenni, hogy mit olvasunk, milyen árnyalatnyi különbség van éppen egy-egy leírt elméletben. de nem marad meg ezen a szinten, hoz konkrét példákat is, bemutatja a kórházak és a személyzetük életét, megjeleníti a gyerekeket. Van itt az áldozatokból, de a túlélőkből is.

Nincs erkölcsi ítélet sem, noha adná magát és a téma is olyan, hogy nehéz semlegesnek maradni. Azt ugyan felveti, hogy Asperger megítélése is sokféle. Lehet látni benne a nácikkal együttműködő tudóst, ahogy a korszakot valamiképpen átvészelő embert, de a gyerekmentő hőst is. Nem fekete-fehér a helyzet, a személy sem, és ez a könyvben is benne van. Kicsit elkalandoztam. A lényeg, hogy Sheffer nem dobálózik olyan egyszerű fogalmakkal, mint jó és rossz. Még azt a szülőt sem minősíti, aki valósággal kérte, hogy vegyék el tőle a gyerekét és öljék meg. Igen, vannak extrém történetek a kötetben. spoiler

Érthető, a lényeget jól átadó kötet, ami valóban törekszik arra, hogy az olvasónak átadja az ismereteket. A történelmet, a pszichológiát és az életrajzot is. A szerkezete is átgondolt, gondosan szerkesztett könyv.

Nyelvezetében tudomány közeli, és biztonsággal használja a terminusokat. Azért arra van figyelem fordítva, hogy az is megértse és haladjon, aki most találkozik először a témával. Azért is érzem olyan fontosnak, hogy konkrét eseteket is leírt. A példán keresztül könnyebb az elméletet is megérteni. Nem könnyű olvasmány, de a téma sem az.

Tetszett, hogy képanyag is került bele. Fotók elsősorban, amelyek még közelebb hozzák a történetet. Könnyű egy beteg gyerekről és a végzetéről olvasni, ösztönösen érzelmileg távol maradni, de már is jobban bevon, ha látjuk is őt. Ha nem csak egy szám lesz, mint a náciknak, hanem egy ember, egy gyerek.

Azt sem a könyv, sem én nem minősítem, hogy milyen gyilkos logika hozta magával a sérült gyermekek eutanáziáját és sterilizálását más esetekben. De azt fontosnak érzem a végére megjegyezni, hogy a holocaust csak egy szelete volt annak, ahogy a nácik meg akarták tisztítani a társadalmat és a népet. Ez a történet is ugyanaz, csak egy más szelet belőle.

Bjudit8>!
Edith Sheffer: Asperger gyermekei

Edith Sheffer: Asperger gyermekei Az autizmusfogalom gyökerei a bécsi nácizmusban

Ebből a kötetből rengeteg információt megtudhatunk az Asperger-szindróma névadójáról, Hans Aspergerről, aki egy bécsi orvos volt a második világháború idején. A könyv részletesen beszél mind Bécsről a világháború ideje alatt, arról, hogy hogyan hatott a rendszer az akkori bécsi orvoslásra. Szó esik továbbá a pozitív és negatív eugenikáról, arról, hogy hogyan befolyásolta ez a „mozgalom” a korabeli orvoslást és a sérültekhez való hozzáállást.
Ajánlom mindenkinek, aki többet szeretne megtudni Aspergerről, az akkori bécsi orvoslásról és az eugenikai mozgalmakról.

SzVera>!
Edith Sheffer: Asperger gyermekei

Edith Sheffer: Asperger gyermekei Az autizmusfogalom gyökerei a bécsi nácizmusban

Sok könyv foglalkozik a Harmadik Birodalom által kategorizált/minősített emberekkel, de a beilleszkedési zavarokkal küzdő, vagy fogyatékkal élő gyermekekkel kevés, akiket a nemzetgazdaság (Volks) számára értéktelennek, tehernek tekintettek.
Ebben a kötetben megismerhetjük a történelem e szégyenletes fejezetét Ausztrián és Németországon keresztül. Azt a rejtve elinduló borzalmas gyilkoló gépezetet, melyben az egészségügyön keresztül hajtottak végre emberkísérleteket és pszichológiai tömeggyilkosságokat.
És hogy kerül ide Hans Asperger, aki számomra (laikusként) az Asperger szindróma kutatója volt? A könyvből megismerhetjük, hogy eszmeisége mennyire közel állt a náci ideológiához, sőt betekintést kaphatunk munkásságába, melyből kiderül, hogy aktív részese volt e „gyilkoló apparátusnak”.

Edith Sheffer könyve nehéz, megrázó olvasmány, melyben feltárulnak a Spiegelgrund kapui, és visszatekintve a múltba megjelenik megannyi kis élet torokszorító szenvedése jegyzeteken, kartonokon, leveleken, beszámolókon keresztül. Tárgyilagos könyv, mely az ítélkezést ráhagyja az olvasóra.

„Az autizmus nem igazi dolog; mindenkinek vannak sérülései. Ezek között vannak észrevehetőbbek, és vannak kevésbé láthatóak. Az autizmus nem fogyaték vagy diagnózis, egyszerűen egy sztereotípia bizonyos emberek leírására. Az autistákat ugyanúgy kellene kezelni, mint bárki mást, mert ha nem, akkor még kevésbé lesznek szociálisak. Minden gyerek szüleinek – akár autisták, akár nem – bele kell élni magukat a gyerekük nézőpontjába, és az ő nézőpontjuk alapján segíteni a gyerekeknek.”

2 hozzászólás
Steindl_Ákos>!
Edith Sheffer: Asperger gyermekei

Edith Sheffer: Asperger gyermekei Az autizmusfogalom gyökerei a bécsi nácizmusban

A nyilvánvaló borzalmon kívül, amiről szól a könyv, annyit tennék hozzá, számomra az volt az egyik legmegdöbbentőbb, hogy lett a pszichológia élvonalát jelentő pszichoanalitikus bécsi légkörből 2 évtized alatt fasiszta megtorló, fajvédő, fegyelmező, kínzó, és gyilkos „szakma”. A másik, ami eszembe jutott, hogy valós veszély, és úgy érzem a társadalomtudományokra, tehát amik nem egzakt tudományok, és a pszichológia ilyen, mennyire befolyásolja a társadalmi és ideológiai légkör, és attól félek, ez a mai pszichológiát is fenyegeti, talán reménykedhetünk benne, hogy kevésbé bestiális módon. A fél csillagot azért vontam le, mert a könyv első fele számomra nagyon vontatott volt, és ha ivós játékot játszottam volna, ha mindig iszom, mikor a „gemüt” szó le van írva, nagyon gyorsan olvasásképtelen állapotba kerültem volna.

Zama>!
Edith Sheffer: Asperger gyermekei

Edith Sheffer: Asperger gyermekei Az autizmusfogalom gyökerei a bécsi nácizmusban

Hát, mint mondjak, többszörösen is nehéz olvasmány volt. Maga a téma miatt sokszor félretettem, illetve olyan elképesztő mennyiségű információ van benne, amit nagyon nehéz kellően feldolgozni, megjegyezni. Néha azt éreztem pont a címszereplőről van kevésbé szó, mert elvitte a szerzőt a különböző orvosi kísérletek és csoportok összehasonlítása. Szívesen olvastam volna az autizmusról is többet. Tökéletes könyv lehetett volna. Kevesebb adattal, kevesebb szenzáció érzetű tálalással, több Aspergerrel és több autizmussal.

Mindezek ellenére megéri elolvasni. Csak ne legyenek extra elvárásaink. Én inkább mondom orvosi szakirodalomnak, mint történelmi könyvnek.
http://bit.ly/asperger_gyermekei


Népszerű idézetek

Fanni_214>!

Ma arról is folyik a vita, nem volt-e Asperger aspergeres…

29. oldal

Edith Sheffer: Asperger gyermekei Az autizmusfogalom gyökerei a bécsi nácizmusban

SzVera>!

Az autizmus nem igazi dolog; mindenkinek vannak sérülései. Ezek között vannak észrevehetőbbek, és vannak kevésbé láthatóak. Az autizmus nem fogyaték vagy diagnózis, egyszerűen egy sztereotípia bizonyos emberek leírására. Az autistákat ugyanúgy kellene kezelni, mint bárki mást, mert ha nem, akkor még kevésbé lesznek szociálisak. Minden gyerek szüleinek – akár autisták, akár nem – bele kell élni magukat a gyerekük nézőpontjába, és az ő nézőpontjuk alapján segíteni a gyerekeknek.

Edith Sheffer: Asperger gyermekei Az autizmusfogalom gyökerei a bécsi nácizmusban

Kapcsolódó szócikkek: autizmus
SzVera>!

A híres neurológus, pszichiáter és holokauszt-túlélő Viktor Frankl ennél keményebben jellemezte Jekeliust: „Egész életemben nem találkoztam más emberrel, akiről ki merném jelenteni: mefisztói jelenség, igazi sátáni alak.”
Jekelius olyannyira aktív része volt a náci rendszernek, hogy eljegyezte Hitler húgát, Paulát. A fiatal nő levelet írt Jekeliusnak, amelyben másod-unokatestvére, Aloisia Veit életéért könyörgött, aki a Steinhof intézet bent fekvő betege volt. Veitnál szkizofréniát diagnosztizáltak, így a T4 program keretén belül halál várt rá. Jekeliust a jelek szerint nem hatotta meg Paula Hitler levele, és Veit a hertheimi gázkamrában végezte be életét. Mégis – ahogyan ezt Jekelius a szovjet kihallgató tiszteknek 1948 júliusában elmondta –, Paula meghívta Jekeliust saját lakásába. „Baráti viszony alakult ki közöttünk – emlékezett Jekelius –, amely idővel bensőséges kapcsolattá fejlődött.” Paula a beszámolók szerint 1941 novemberében kérte Hitler engedélyét, hogy hozzámehessen Jekeliushoz, de Hitler ellenezte a házasságot. Jekelius biztonsági kockázattá vált, és olyan magas rangú tisztek, mint Heinrich Himmler és Reinhard Heydrich vitatták meg 1941. november 30-i telefonbeszélgetésükben Jekelius letartóztatásának lehetőségét. Jekelius azt állította, hogy 1941 decemberében a Gestapo foglyul ejtette berlini útja során, és a tisztségviselők kényszerítették, hogy írásos nyilatkozatot írjon alá, amelyben megerősíti, hogy megszünteti Paulával a kapcsolatot.
Máig sem igazán világos, miért ellenezte Hitler a házasságot – talán nem akarta, hogy szeretett húga egy professzionális tömeggyilkoshoz menjen feleségül. Bárhogy légyen is, a letartóztatás hatásos eszköz volt arra, hogy megszabaduljon egy kellemetlen sógorjelölttől.

Edith Sheffer: Asperger gyermekei Az autizmusfogalom gyökerei a bécsi nácizmusban

Kapcsolódó szócikkek: 1941 · 1948 · Adolf Hitler · Gestapo · Heinrich Himmler · Reinhard Heydrich · Viktor Frankl
Fanni_214>!

[…] a tudományos sikerhez – állította – elengedhetetlen egy csipetnyi autizmus.

30. oldal

Edith Sheffer: Asperger gyermekei Az autizmusfogalom gyökerei a bécsi nácizmusban

szikora>!

Nem haragszom senkire, mert hogyan is lehetne haragudni, amikor a gonoszságnak nincs neve, amikor a gonoszság egyszerűen a mindennapi élet része, ahogyan akkor volt. De a gonoszság ott volt, benne volt a mindennapi életben, és senki sem kérdőjelezte meg.

Edith Sheffer: Asperger gyermekei Az autizmusfogalom gyökerei a bécsi nácizmusban

Fanni_214>!

Ha egészséges, életerős nemzetet akarnak építeni, ahhoz egészséges, életerős népességre volna szükség.

34. oldal

Edith Sheffer: Asperger gyermekei Az autizmusfogalom gyökerei a bécsi nácizmusban

SzVera>!

Míg az orvostudomány és a pszichiátria a világ más tájain ebben az időben egy irányba tartott, a Reich diagnosztikai rezsimje a halál árnyékában működött, sőt: a halál a szóba jövő kezelési módok között szerepelt. Az egyre sokasodó diagnózisok radikalizálódása oda vezetett, hogy elpusztították azokat, akiket nem ítéltek alkalmasnak rá, hogy a Volk tagjai legyenek, és mint ilyet, „életre érdemtelen élet”-nek bélyegeztek. Ezt nevezték eutanáziának, bár a kifejezés használata itt pontatlan: a program során elpusztított emberek zöme fizikailag egészséges volt, nem halálos beteg, és fájdalmaktól sem szenvedtek. Egyszerűen gyengeelméjűnek tekintették őket.

Edith Sheffer: Asperger gyermekei Az autizmusfogalom gyökerei a bécsi nácizmusban

SzVera>!

A Spiegelgrundon azonban az elpusztított gyerekek 70 százalékánál nem találtak számszerűsíthető élettani hiányosságot. Pusztán a személyzet adott szubjektív értékelést csökkent kognitív működésükről, más esetekben pedig semmiféle igazán kézzelfogható diagnózis nem született. Az itt elhunyt gyerekek és fiatalok zöméről – ötből háromról – mindössze olyan ködös kórismék születtek, mint az „imbecillitás” vagy „idiotizmus”. Tíz százalékuknál pedig semmiféle betegséget nem állapítottak meg.”

Edith Sheffer: Asperger gyermekei Az autizmusfogalom gyökerei a bécsi nácizmusban

szikora>!

Karger megjegyezte: „nem mondtam el a nagymamámnak, hogy miket csináltak velünk, mert biztos bejött volna […] és aztán biztos őt is valami táborba csukják. Úgyhogy inkább nem mondtam el neki. Csak azt mondtam, hogy jól vagyunk, meg ilyesmiket. Tudat alatt már értettem az üzenetet.”

Edith Sheffer: Asperger gyermekei Az autizmusfogalom gyökerei a bécsi nácizmusban

Alice_in_wonderland>!

Miben különbözik egy légy egy pillangótól?

(első mondat)

Edith Sheffer: Asperger gyermekei Az autizmusfogalom gyökerei a bécsi nácizmusban


Hasonló könyvek címkék alapján

Máté Gábor – Máté Dániel: Normális vagy
Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása
Viktor E. Frankl: Mégis mondj igent az életre! / Logoterápia dióhéjban
Viktor E. Frankl: …mégis mondj igent az életre!
Suzanne O'Sullivan: Rejtélyes betegségek
Susan Sontag: A betegség mint metafora
Máté Gábor: A test lázadása
Lori Gottlieb: Akarsz beszélni róla?
Polcz Alaine: A halál iskolája
Alice Miller: A test kiáltása