„Nem volt és nem lesz soha másik Edith Piaf” – írja a visszaemlékezések eme kis kötetének előszavában Jean Cocteau. Hét esztendeje már, hogy nem gazdagítja sanzonokkal a világot Piaf, a francia dalok legkedveltebb előadója, de rajongóinak száma, és az általa népszerűvé vált sanzonok közönsége nőttön nő. Ez a kötet életének arra a szakaszára pillant vissza, amelyet „mint egy kis veréb” kezdett, és közvetlen elbeszélés egy „világsiker” útjáról. Önéletrajzában megismerjük sok pályatársát, a francia költészet, zene több neves alakját, akik részesei voltak életének. Utószóként mellékeljük a „Piaf karrier” éveinek adatait is, nálunk ismert sanzonjainak magyar fordítását, és képeket, amelyek közelebb hozzák őt, a régi ismerőst, azokhoz, akiket érdekel.
Nem bánok semmit sem 46 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1958
Kedvencelte 1
Most olvassa 2
Várólistára tette 22
Kívánságlistára tette 7
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
”Sanzont énekelni a világ legszebb mestersége.”
Edith Piaf önéletrajzi könyvéből is ez sugárzik, ez a fő témája. Pár mondat erejéig említi gyermekkorát, szülei életét. Mesél a kortársairól is, említi többek között Marlene Dietrich-et, Yves Montand-t. A könyv tartalmazza a világsikert aratott sanzonjainak magyar fordításait, pár képet fontosabb eseményekről, kronológiai áttekintést életéről.
Ha az olvasó zaftos magánéleti történeteket vár – éjszakai élet, alkohol, morfium –, akkor ne ezt a könyvet olvassa el, nézze meg az énekesnő életéről készült filmet.
Egy zseniális énekesnő szakmai önéletrajza ez a könyv, néhány személyes vonatkozású anekdotával fűszerezve.
Éppen olyan precíz, lényegre törő munka, mint amilyen Piaf sanzonjai. Sokan hiányolják belőle a szaftosabb magánéleti részeket, de az a helyzet, hogy nekem pont attól volt élvezetes őt olvasni, hogy intim dolgokat nem kötött az orromra. Nincs is hozzá sok közöm nekem, mint az ő egyik csodálójának. Rám a dalai, filmjei tartoznak. hogy kivel mikor mit csinált, az nem az én dolgom.
Csodálatra méltó, apró, törékeny, mégis nagyon erős asszony, és valódi tehetség volt, és ha valamiért Franciaország említődik, nekem mindig az ő hangja, Depardieu alakja és a sajt jut eszembe.
Örülök, hogy elolvastam ezt a könyvet, és remélem, hogy születnek még a világra ennyire zseniális zenészek, akikből valljuk be napjainkban hiány van. Mindenkinek ajánlom, aki szereti Edith Piaf szívbemarkoló sanzonjait, akik nem, azok hallgassák őt még párszor, rá fognak érezni idővel miért imádatos.
Imádom a hangját és nagy élvezettel olvastam az életéről szóló kötetet sok dokumentummal, dalszövegekkel, képekkel. Amilyen pici volt az életben hatalmasra nőtt, amikor színpadra lépett és elkezdett énekelni. Változatos és sok szomorúsággal tarkított élet jutott neki, hatalmas énekesnő volt.
Nagyon szeretem Edith Piafot ,de sajnos ez a könyv nem adta vissza a filmben látottakat és az énekesnő valódi énjét!Nem volt benne semmi magánéleti dolog, Marcel Cerdannal való kapcsolatáról is csak egy mondat erejéig emlékezik meg!Egy kicsit csalódás volt nekem ez a könyv nem teljesen erre számítottam!
Kellemes csalódás volt számomra ez a könyv. Magánéleti pletykálkodás, szenzációhajhász coming-outok helyett egy művésznő vall művészete lényegéről. Karrierrajz helyett hitvallás a tehetség, az akarat és küzdés értelme mellett – nem csak saját személyét illetően, hiszen „micsoda jó érzés tanítani és adni….”
Népszerű idézetek
Ha az ember sok verést kap, nem hiszi el azonnal, hogy többé nem fogják ütni.
20. oldal (Gondolat)
Jeges, elkeserítő csend fogadott. A legkisebb hatást sem értem el. Se füttyöt, se tapsot. Énekeltem, de senki nem figyelt arra, mit is énekelek. Akár zsoltárokat is előadhattam volna, azt hiszem, hogy senki nem vette volna észre. Nem azért jöttek ide az emberek, hogy meghalhassanak egy énekesnőt, hanem hogy lássák a „Leplée-ügy nőjét”.
Marie Dubas iránti csodálatom máig is érintetlen maradt. Ő, a „Nagy Marie”, és mindig is az lesz a szememben.
Néhány éve találkoztam vele Metzben, mindketten ott énekeltünk, de más-más helyen. Beszélgetés közben észrevette, hogy magázom őt. Meg is jegyezte:
– Nem tegezel engem, Edith?
– Nem, Marie – feleltem neki. – Túlságosan is csodálom ahhoz. Úgy érezném, hogy valamit elrontok vele…
Azok, akik nem értik, hogy valójában mi is lelkesít engem, amikor nekiállok, hogy egy énekest átgyúrjak, soha nem gondoltak a szobrász nagy örömére, aki formát ad a márványnak vagy a festőére, aki egy üres vásznat népesít be az alakjaival, soha nem fogták ezt fel, mert különben nem tennének fel ilyen kérdéseket. Szeretem az alkotást, és minél nehezebb a feladat, annál jobban lelkesít. És aztán, micsoda jó érzés tanítani és adni…
Hasonló könyvek címkék alapján
- Ezekiel Mphahlele: Feketék utcája ·
Összehasonlítás - Annie Ernaux: Lánytörténet 83% ·
Összehasonlítás - Ozzy Osbourne: Én, Ozzy 95% ·
Összehasonlítás - D. Kardos Éva: Vörös alkony ·
Összehasonlítás - James Herriot: Ő is Isten állatkája 95% ·
Összehasonlítás - Presser Gábor: Presser könyve 2. 93% ·
Összehasonlítás - Andrew Lloyd Webber: Maszk nélkül 92% ·
Összehasonlítás - Pentelényi László – Zentay Nóra Fanni (szerk.): JLG / JLG ·
Összehasonlítás - Kertész Erzsébet: Fiút vártak, lány született 88% ·
Összehasonlítás - Tina Turner – Kurt Loder: Én, Tina – Életem regénye 87% ·
Összehasonlítás