Nem ​bánok semmit sem 44 csillagozás

Edith Piaf: Nem bánok semmit sem

„Nem volt és nem lesz soha másik Edith Piaf” – írja a visszaemlékezések eme kis kötetének előszavában Jean Cocteau. Hét esztendeje már, hogy nem gazdagítja sanzonokkal a világot Piaf, a francia dalok legkedveltebb előadója, de rajongóinak száma, és az általa népszerűvé vált sanzonok közönsége nőttön nő. Ez a kötet életének arra a szakaszára pillant vissza, amelyet „mint egy kis veréb” kezdett, és közvetlen elbeszélés egy „világsiker” útjáról. Önéletrajzában megismerjük sok pályatársát, a francia költészet, zene több neves alakját, akik részesei voltak életének. Utószóként mellékeljük a „Piaf karrier” éveinek adatait is, nálunk ismert sanzonjainak magyar fordítását, és képeket, amelyek közelebb hozzák őt, a régi ismerőst, azokhoz, akiket érdekel.

Eredeti megjelenés éve: 1958

>!
Gondolat, Budapest, 1973
224 oldal · keménytáblás · Fordította: Krén Katalin
>!
Gondolat, Budapest, 1970
254 oldal · keménytáblás · Fordította: Krén Katalin

Kedvencelte 1

Most olvassa 3

Várólistára tette 21

Kívánságlistára tette 5

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Ákos_Tóth IP>!
Edith Piaf: Nem bánok semmit sem

Az a helyzet, hogy Piaf életrajzi írását olvasva nem egyszerűen kibújt belőlem a kisördög, hanem egyenesen kivette a kezemből a könyvet, becsukta és elkezdte vele verni a fejemet, miközben őrjöngve azt kérdezgette, miért vagyok ennyire hiszékeny… Aztán befejeztem a kötetet, elkezdtem írni az értékelést, és én is feltettem magamnak a kérdést: miért vagyok ennyire hiszékeny – avagy baj, ha Edith Piaf esetében hiszékeny vagyok?

Az a helyzet, hogy Piaf legenda, aki köré újabb és újabb legendák szövődtek, ahogyan az a nagy művészek, az igazi bálványok, nagyasszonyok esetében lenni szokott. Évtizedek elteltével pedig a nagyközönség már nem tudja visszafejteni, hol ért véget a valóság és hol kezdődött a tündérmese, sőt, megkockáztatom, talán maga a főhős sem. Piaf életútja bármennyire is hányattatott, bármennyi konfliktussal és megpróbáltatással volt tele, ebben a formájában megmaradt tündérmesének. Nem mesél ugyanis semmi olyasmiről, ami mögött potenciális hétköznapi dráma, emberi gyarlóság, gyengeség húzódna meg, őrzi a művészdíva attitűdjét. Óvatosan ügyel arra, hogy miközben látszólag intim közelségbe hozza magához az olvasót, mégis távol tartsa belső világától, az igazi Edith-től, aki élete egy szakaszában drogokkal és alkohollal küzdött, kiskorúként szült és eltemetett egy gyermeket*, és aki a párizsi éjszakai életben valószínűleg a szórakoztatóipar legsötétebb, piszkos szféráját is kiismerte – a visszaemlékezés elején fejtegetett Leplée-gyilkosság minimum indokolttá tenné az elmélyedt kutatást, de Edith mindössze két fontosabb sarokpontot tud megragadni ebben az anekdotában: az elhalálozott „menedzser” iránti háláját, illetve saját áldozatszerepét. Életrajzként egyébként a kötet visszafogottan állja meg a helyét: valójában szemezget csak az életút fontosabbnak vélt részleteiből, és igen nagy hangsúlyt fektet a szakmai vonulatra: dalrészletek, kedvenc sanzonok, a mögöttük lévő sztorik, pályatársak, általában véve a XX. század derekának francia könnyűzenéje kerül itt bemutatásra, ami alapvetően szórakoztató, de homályos lepelként borul rá sok száz izgató és érdekes, ám megválaszolatlanul hagyott kérdésre. Piaf pedig az életét beárnyékoló tragédiák dacára vagy végtelenül optimista, vagy szeretné annak mutatni magát. Erre rájátszik a hangzatos cím is, ami viszont pont annyira mesterkélt, mint maga a sanzon…

Rajongóbarát kiadvány. Ha valakit nem zavar, hogy a legtöbb Piafról elérhető írásnál több információt alig-alig fog kapni ebben a kötetben, de azt legalább az énekesnő saját szavaival adja elő, akkor érdemes elolvasni. Sanzon-hallgatóknak kötelező. Akik Piafhoz, az emberhez akarnak közelebb kerülni, vélhetően csalódni fognak. A mellékletként bepakolt műfordítások tömkelege, a rövid életrajz és fotódokumentáció viszont eléggé rendben van!

*Erről speciel ír, de megdöbbentően tárgyilagosan és szűkszavúan.

>!
Gondolat, Budapest, 1970
254 oldal · keménytáblás · Fordította: Krén Katalin
2 hozzászólás
Baba082>!
Edith Piaf: Nem bánok semmit sem

Egy zseniális énekesnő szakmai önéletrajza ez a könyv, néhány személyes vonatkozású anekdotával fűszerezve.
Éppen olyan precíz, lényegre törő munka, mint amilyen Piaf sanzonjai. Sokan hiányolják belőle a szaftosabb magánéleti részeket, de az a helyzet, hogy nekem pont attól volt élvezetes őt olvasni, hogy intim dolgokat nem kötött az orromra. Nincs is hozzá sok közöm nekem, mint az ő egyik csodálójának. Rám a dalai, filmjei tartoznak. hogy kivel mikor mit csinált, az nem az én dolgom.
Csodálatra méltó, apró, törékeny, mégis nagyon erős asszony, és valódi tehetség volt, és ha valamiért Franciaország említődik, nekem mindig az ő hangja, Depardieu alakja és a sajt jut eszembe.
Örülök, hogy elolvastam ezt a könyvet, és remélem, hogy születnek még a világra ennyire zseniális zenészek, akikből valljuk be napjainkban hiány van. Mindenkinek ajánlom, aki szereti Edith Piaf szívbemarkoló sanzonjait, akik nem, azok hallgassák őt még párszor, rá fognak érezni idővel miért imádatos.

olvasóbarát P>!
Edith Piaf: Nem bánok semmit sem

Imádom a hangját és nagy élvezettel olvastam az életéről szóló kötetet sok dokumentummal, dalszövegekkel, képekkel. Amilyen pici volt az életben hatalmasra nőtt, amikor színpadra lépett és elkezdett énekelni. Változatos és sok szomorúsággal tarkított élet jutott neki, hatalmas énekesnő volt.

Pilla90>!
Edith Piaf: Nem bánok semmit sem

Nagyon szeretem Edith Piafot ,de sajnos ez a könyv nem adta vissza a filmben látottakat és az énekesnő valódi énjét!Nem volt benne semmi magánéleti dolog, Marcel Cerdannal való kapcsolatáról is csak egy mondat erejéig emlékezik meg!Egy kicsit csalódás volt nekem ez a könyv nem teljesen erre számítottam!

Norbert_Lieszkovszky>!
Edith Piaf: Nem bánok semmit sem

Nem rossz, nem rossz, de… végig ott lebeg a várakozás, hogy a karriert befolyásoló események leírásán túl vajon mikor jönnek a magánéleti történések, az életét szinte megnyomorító tragédiák elbeszélései? Mert az ember kíváncsi lenne, hogyan élte meg azokat… ám a személyesebb dolgok sajnos nem jönnek, a könyvnek egyszer csak vége lesz. Szóval marad jó adag hiányérzet, amiért viszont a néhány évvel később, már nagyon betegen, állítólag már csak diktált életrajza kárpótol. Igen, talán a Másik könyv az igazi..

robinson P>!
Edith Piaf: Nem bánok semmit sem

Kis szemelvények,szösszenetek egy nagyszerű énekesnő életéről.
Sajnálom,hogy nem volt kissé alaposabb.

3 hozzászólás
monalisa>!
Edith Piaf: Nem bánok semmit sem

Lenyűgöző. Már az első oldalak után magával ragadott, másfél óra alatt elolvastam.

Jadwiga>!
Edith Piaf: Nem bánok semmit sem

Kellemes csalódás volt számomra ez a könyv. Magánéleti pletykálkodás, szenzációhajhász coming-outok helyett egy művésznő vall művészete lényegéről. Karrierrajz helyett hitvallás a tehetség, az akarat és küzdés értelme mellett – nem csak saját személyét illetően, hiszen „micsoda jó érzés tanítani és adni….”


Népszerű idézetek

robinson P>!

Utazgatásaim során sokfelé találtam ismerősökre,sok barátságot kötöttem,de a Franciaországtól,Párizstól való hosszú távollét olyan volt,mint lassú fuldoklás,mint valami agónia.
Párizs levegőjét semmi sem pótolhatja…..

robinson P>!

Jeges, elkeserítő csend fogadott. A legkisebb hatást sem értem el. Se füttyöt, se tapsot. Énekeltem, de senki nem figyelt arra, mit is énekelek. Akár zsoltárokat is előadhattam volna, azt hiszem, hogy senki nem vette volna észre. Nem azért jöttek ide az emberek, hogy meghalhassanak egy énekesnőt, hanem hogy lássák a „Leplée-ügy nőjét”.

robinson P>!

Ragyogó tehetségéről,feltűnő szépségéről nem beszélek.Ő a film nagyasszonya,Marlene,az Egyetlen.De arról már beszélni akarok,hogy intelligenciája egészen rendkívüli,és talán a leglelkiismeretesebb művész,akivel életemben találkoztam.

robinson P>!

A Gerny's a Pierre-Charron utca 54-ben volt. Mire odaértem, bizony 5 óra lett. Leplée az ajtóban várt. Az órájára pillantott.
– Egy órás késés! – mondta. – Ez igen! Mi lesz, ha majd sztár leszel?
Sikerült megállnom, hogy ne vágjak vissza…

damaru>!

Marie Dubas iránti csodálatom máig is érintetlen maradt. Ő, a „Nagy Marie”, és mindig is az lesz a szememben.
Néhány éve találkoztam vele Metzben, mindketten ott énekeltünk, de más-más helyen. Beszélgetés közben észrevette, hogy magázom őt. Meg is jegyezte:
– Nem tegezel engem, Edith?
– Nem, Marie – feleltem neki. – Túlságosan is csodálom ahhoz. Úgy érezném, hogy valamit elrontok vele…

Cosima>!

Raymond Asso neve a francia sanzon egy korszakát jelzi, új utakat vágott… Szigorú fegyelmi szabályzatot állítottam magam elé – magyarázza a Dalok dallam nélkül című gyűjtemény előszavában:
1. Soha nem szabad írni, ha nincs mondanivalóm.
2. Ha írok, azon kell igyekeznem, hogy csak emberi , igaz dolgokat mondjak, a lehető legtisztább formában.
3. A lehető legegyszerűbben kell írnom, hogy mindenki megérthesse.

49. oldal

damaru>!

Azok, akik nem értik, hogy valójában mi is lelkesít engem, amikor nekiállok, hogy egy énekest átgyúrjak, soha nem gondoltak a szobrász nagy örömére, aki formát ad a márványnak vagy a festőére, aki egy üres vásznat népesít be az alakjaival, soha nem fogták ezt fel, mert különben nem tennének fel ilyen kérdéseket. Szeretem az alkotást, és minél nehezebb a feladat, annál jobban lelkesít. És aztán, micsoda jó érzés tanítani és adni…

Cosima>!

Hadd kezdődjenek a szeszélyesen felbukkanó emlékek azzal a nappal, amikor a Sors kézen fogott, és elindított, hogy énekesnő legyen belőlem.

(első mondat)


Hasonló könyvek címkék alapján

Patti Smith: Kölykök
Bruce Springsteen: Amerikában születtem
Christian „Flake” Lorenz: Villanycigány
Johnny Cash – Patrick Carr: Johnny Cash
Vásáry Tamás: Üzenet I-II.
Petrovics Emil: Önarckép – álarc nélkül 1930–1966
Jeff Burger (szerk.): Leonard Cohen
Pentelényi László (szerk.): Arcok iskolája
Richard Wright: Feketék és Fehérek
Anatole France: Virágzó élet