Északfi (Északfi 1.) 178 csillagozás

Edith Pattou: Északfi

A babona szerint a gyermekek, akik észak felé fordulva jönnek a világra, felnőve messze kóborolnak az otthonuktól. Rose édesanyja retteg, mert északi lányára magányos, jeges halál vár, ha követi a sorsát. Rose erről mit sem tud, így amikor egy hatalmas fehér medve bukkan fel a házukban, és magával akarja vinni őt, vele tart.
A medve egy rejtélyes kastélyba viszi Rose-t, ahol a lány szobájában éjszakáról éjszakára egy néma idegen bukkan fel. Ahogy a kíváncsisága úrrá lesz rajta, Rose szörnyű bajt okoz, így hosszú útra kell indulnia, hogy megmenthesse a szerelmét és betölthesse valódi sorsát.
Az Északfi ismerős és megindító, mint a Szépség és a Szörnyeteg meséje, mégis frissen eredeti. Egyszerre érzelmes, izgalmas és emlékezetes, magával ragadó, nagy ívű történet.

Edith Pattou: East

Eredeti mű

Eredeti megjelenés éve: 2003

Tagok ajánlása: 15 éves kortól

>!
Ciceró, Budapest, 2016
430 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634320142 · Fordította: Uzsoki Eszter · Illusztrálta: Barcza Dániel

Enciklopédia 34

Szereplők népszerűség szerint

Thor · Ebba Rose · Neddy Wilfrid · Trollkirálynő · Tuki


Kedvencelte 34

Most olvassa 3

Várólistára tette 262

Kívánságlistára tette 250

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

Niitaa P>!
Edith Pattou: Északfi

„(…)
Az Északfi egy hihetetlenül jól megírt meseregény, melynek minden család polcán ott kellene lennie. Ha egyszer gyermekem lesz, biztosan fel fogom neki esténként olvasni Rosie történetét, s biztos vagyok benne, hogy ugyanolyan intenzitással fogjuk mindketten élvezni minden sorát.
Nagyon izgalmas, letehetetlen, vérbeli mese, ahol a jó és rossz szereplők nem a klasszikus értelemben vett karakterek, hanem mindenki szürke, tehát nem tévedhetetlenek, mely üdítőleg tud hatni.
Bátran merem ajánlani minden korosztálynak, s azoknak, akik éreznek még magukban kellő varázslatot.”

A teljes értékelést itt érhetitek el: http://niitaabell.blogspot.hu/2017/07/edith-pattou-esza…

Chöpp >!
Edith Pattou: Északfi

Szeretem azokat a regényeket, amik hasonlóak történetmesélés szempontjából ehhez. Élvezem, ha más más nézőpontokból is megtapasztalom a mesefolyamot, nemcsak a főhős, de a mellékszereplők hangját is „hallom”.
Szépen felépített harmadrészt mese, harmadrészt mítosz (babonákkal tarkítva), harmadrészt izgalmas történet, mely a mese gyökereiből indulva gazdag hagyományokat magával ragadva halad a végkifejlet felé.
Szívesen tértem vissza hozzá újra és újra, és ezzel csodásan kiegészítették egymást!
Egyetlen zavaró momentum az utolsó fejezetekben lévő sok betűcsere, betűkihagyás volt. A végén is, amikor felpörögnek az események is oda kell figyelni ám a helyesírásra!

efenera>!
Edith Pattou: Északfi

„Ha maradt valami varázslat a világban, az egészen biztosan északon rejtőzik, olyan helyeken, ahová az emberek nem juthatnak el.”

Awhhh, ez a könyv… csodálatos!
Maga a történet számomra nem okozott csalódást. Nagyon szeretem, hisz már ismertem régről a népmesét, de az, hogy egy ilyen bámulatos könyvként olvashattam mindent felülmúlt!
Fantasztikus szereplők, zseniális helyszínek, eszméletlen babonák, imádtam!!!! :)
Edith Pattou köszönöm az élményt! ❤

„Ragyog.
Holdfény az ajtóban.

Elakad a levegő.
A szívem kiugrik.

Holdfény az ajtóban.
És ragyog…
A remény.”

1 hozzászólás
Snow_White P>!
Edith Pattou: Északfi

Csoda volt ez a könyv, ami megmelengette a szívemet. Jó volt elmerülni a történetben, Rose-al és a Fehér Medvével átélni a kalandokat. Ez a könyv visszarepített a gyerekkoromba, az igazi mesék világába, ahol a gonosz és a jó összecsap, majd a jó elnyeri méltó jutalmát, a rossz pedig méltó büntetését. A karakterek igazán szerethetőek voltak, kivéve Rose anyját. Őt sehogy sem sikerült megkedvelnem. spoiler
Egyetlen hibát tudnék említeni, ami rontotta az olvasási élményt: rengeteg az elütés és a helyesírási hiba a szövegben, ezért is a fél csillag levonás. Most pedig jöhet a film :-)

8 hozzászólás
imma P>!
Edith Pattou: Északfi

Vannak persze hibái, de az egész annyira szeretetreméltó, hogy végül képtelen vagyok levonni belőle akár csak egy fél csillagot is. Szép vállalkozás, és örülök, hogy megszületett ez a meseregény. (Félreértés ne essék, nem ajánlanám kisebb gyerekeknek.)
Úgy indultam neki, hogy elolvastam előtte a népmesét, és ez így kellett is szerintem. Ha én adtam volna ki, a könyv hátuljába bele is raktam volna a mesét.
És ha már itt tartunk, nem tetszett a kiadás. Bence odáig van érte, főleg mert Timessal nyomták, de nekem sem az illusztrációk, sem az indigókék fedél a védőborító alatt, sem a benne maradt hibák, se a cím (nem az északkal van bajom… de miért fi?! – kis nyomozást követően kiderült, hogy ezt a másik angol címéből, a North Child-ból sikerült kinyerni…), se a semmitmondó Joey Tribiani-s szöveg a borítón az adásról, a kapásról, az elfogadásról és a megosztásról (aki tudja, hogy van pontosan, jelentkezzen! :)) nem tetszettek spoiler… valahogy az egészet máshogy szerettem volna befogadni. De hát a lényeg ugye az, hogy van. Köszönjük!
Egyébként a fülszövegben is mellényúltak, mert azt, hogy egy gyerek merre fordulva születik, az anya bajosan tudná csak befolyásolni, és a könyvben úgy is szerepel, hogy a nő szült adott égtáj felé fordulva. Nekem mindenesetre mind a két gyermekem dél-keleti születésű, „békés és kedves”, szóval egy gond letudva :D
Hoppá, tudtátok, hogy folytatása is van? West!

5 hozzászólás
ViveEe P>!
Edith Pattou: Északfi

Lehet szeretni a könyvet, de sok eleme van, ami nekem nem annyira jött be.
Nekem ez az égtáji babona nagyon tetszett, hiszen ezek jórészt megfigyelésen alapulnak, és látjuk, hogy igenis van bennük valami. Mint a horoszkóp. Nekem megadta a mese alaphangulatát.
Aztán a mi Rose-unk elkerül a kastélyba a medvével, akit, bár ott tartja, mégis megkedveli.
Bár a medve átkának első feloldási módja egy vicc. Engem kiakasztott, majd meglátjátok…
De komolyan mondom, hogy ez a romantikus címke marhaság. Maximum a trollkirálynőre lehet ráfogni a romantika egy beteg ágát, de akkor se..
A főbb karakterek teljesen jók, szerettem Rose-t, az apját és Neddyt is. Örültem, hogy tudtam rendben vannak. Az egyes útitársakat is nagyon kedveltem. Tuki az én nagy kedvencem és a könyv igazi hőse.
Rose nagy utazása érdekes volt, nyilván én az első éjjel megfagytam volna, de ezért is nem vagyok mesehős.
Ami még szintén nem tetszett, az a „rossz elnyeri a jutalmát” rész. Kb. mintha a gonosz mostoha a Hófehérkéből maga ette volna meg az almát. A vége meg nagyon hamar le lett rendezve. Bár.. a Disney mesék is ilyenek. A gonosz legyőzetett és boldogan éltek blabla..
Én ajánlom olvasásra. Meseként megállja a helyét, még ha nem is kapod le sűrűn a polcról.
És egyszer el kell olvasnom a Naptól keletre, Holdtól nyugatra c. népmesét is. :)

blueviolet>!
Edith Pattou: Északfi

Nem tudom, hogy az én készülékemben van-e a hiba vagy a könyvben, de nekem ez unalmas volt. Alapvetően tetszett a könyv hangulata, az északi mitológiai elemek, illetve nem voltam teljesen közömbös a történet iránt sem. Ennek ellenére nem tudott magával ragadni, sokszor elkalandoztam olvasás közben. A rövid fejezetekre való tagolás és a váltott szemszög sajnos kétélű fegyvernek bizonyult: gyorsabbá tette az olvasást, ugyanakkor a túl sok és túl gyakori váltás könnyen kizökkentett a történetből.

A kevesebb néha több elvét ajánlanám az írónő figyelmébe. Nem attól lesz jó egy könyv, hogy minden, ami csak elképzelhető, az meg is történik a szereplőkkel. Egy kicsit húzni kellene ebből a sok szövegből és feszesebb tempót diktálni, aztán nem is lenne itt semmi gond.

Lovas_Lajosné_Maráz_Margit P>!
Edith Pattou: Északfi

Északfi 1

Ez eszméletlenül jó könyv volt, imádtam.
Bér a fülszöveg a Szépség és a szörnyeteg mesére hivatkozik, de szerintem egyáltalán nem az lett feldolgozva. Igaz, több mese és rege elemet használt fel a szerző, leginkább az Erósz és Pszükhé görög regére hasonlított némi Hókirálynő csavarintással.
Rose csodálatos teremtés volt, egyből belopta magát a szívembe és meg is tartotta a helyét végig a történet alatt. De ugyanannyira szerettem az elvarázsolt fehér medvét is.
Több helyszínen és szereplőkkel zajlottak az események, mivel több szemszögű volt a történet és nagyszerűek voltak a váltások.
A könyv java része utazással telt, Francia honból az északi sarkig, földön és vízen, havas jeges tájakon. Viharos tengereken és zord havas jeges tájakon. Szinte én is ott bolyongtam a szereplőkkel, annyira szemléletes volt.
Inkább volt kalandregény, mint mese, bár sok varázslatos és természetfeletti elemet is tartalmazott.
Nagyon szerettem ezt a könyvet, pörgős, izgalmas és kalandos volt és sokat lehetett tanulni belőle a navigációról és a korai térkép-készítésről, meg a középkori emberek életéről és gondjairól.

Navi>!
Edith Pattou: Északfi

Gyönyörű mese, mesefeldolgozás arról, hogy mire vagyunk képesek, ha igazán akarunk és kitartunk. Mese a szeretetről, a babonákról, a kitartásról, a szerelemről, a haragról, a veszteségről.
Örültem a boldogságuknak, de sajnáltam a hátrahagyottakat, az elesetteket, a troll halála kifejezetten megviselt, a fehér medvéért is hullajtottam néhány könnycseppet.
Mese a maga egyszerű, mégis gyönyörű nyelvezetével, a próbákkal Naptól keletre, Holdtól nyugatra. A felnőtté válásról, döntéseink következményeiről és azok elfogadásáról.
Eugeniat meg tudtam volna fojtani egy kanál vízben, távol áll tőlem ez a fajta fanatizmus.

Karcsika>!
Edith Pattou: Északfi

Miért van az, hogy akárhányszor befejezek mostanában egy könyvet csak hümmögni tudok a végen, szinte sose tudom maradéktalanul azt mondani, hogy tökéletes volt. Talán túl kritikus vagyok, nem tudom, de itt sem érzek tökéletességet.
Az Északfi regényt a Szépség és a Szörny vonal miatt vettem kézbe, de egyáltalán nem azt kaptam amit vártam, és bevallom nem csalódtam.
Az első számomra nagyon érdekes dolog a helyszín volt, nem gyakran olvasok ilyen helyszínnel regényeket, de nagyon tetszett és bár bevallom utálom a hideget, azért a lapokon olvasva jobban bejön :D
A szereplők is tetszettek, főleg Neddy karaktere, de ne felejtsük el Apa karakterét sem, őszintén csodálatra méltó volt a lánya utáni kutatása és az, ahogy végig kitartott és küzdött. A Fehér Medvéről őszintén szólva nem tudok sok mindent elmondani, végig tartózkodónak tűnt meglátásom szerint, nem úgy, mint a Disneys mesében. A főszereplőnk Rose pedig a szöges ellentetjét tette mindig, mint amit én tettem volna, úgyhogy róla inkább ne is beszéljünk :D Merész kiscsaj volt az biztos, és ez nem hiszem, hogy mindig jó.
A külsőségekre rátérve nagyon szép, letisztult borítója van, bár nem szeretem a vakítóan fehér lapokat egy regényben, de itt pont ide illőnek éreztem, az illusztrációkról pedig még annyit, hogy… a csaj miért szőkeként van ábrázolva amikor fekete hajú?!


Népszerű idézetek

worsi P>!

Ez a baj, ha megszeretünk egy vad teremtést: a végén mindig csak a mögötte becsukódó ajtót bámulhatjuk.
    Mégis, hozzá lehet szokni.

23. oldal, Neddy

5 hozzászólás
Belle_Maundrell>!

Ha maradt valami varázslat a világban, az egészen biztosan északon rejtőzik, olyan helyeken, ahová az emberek nem juthatnak el.

276. oldal, Rose

Kapcsolódó szócikkek: észak · varázslat
Belle_Maundrell>!

Azt mondják, amikor elveszítünk valakit, akit szeretünk, olyan, mintha a testünk egy darabját veszítenénk el.

14. oldal, Előszó

Zizu8_4>!

Ragyog.
Holdfény az ajtóban.

Elakad a levegő.
A szívem kiugrik.

Holdfény az ajtóban.
És ragyog…
A remény.

158. oldal, Fehér medve

Belle_Maundrell>!

Mindig is kiszámíthatatlannak tartottam az időt. Ha az ember boldogtalan vagy olyasmit kell tennie, amit nem szeretne, az idő csak vánszorog, kegyetlenül lassan. Ám ha boldogok vagyunk, olyan gyorsan száguld, mintha sítalpakon siklana le a jeges hegyoldalon.

175. oldal, Rose

K_A_Hikari I>!

Egyetlen baj volt azzal, hogy térképkészítő lettem: gyűlöltem utazni.

36. oldal

2 hozzászólás
K_A_Hikari I>!

Túl hideg az éjszaka a megtört szíveknek, gondoltam zavarodottan.

374. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Ebba Rose · éjszaka · szív
imma P>!

Teli az öregasszony dézsája, dézsája,
Piszkos ruháját egyre rázza, rázza,
De ha hófehér, tisztán dagasztja a szél,
Grófnőként táncol a falu mezején.

238. oldal

paoloni >!

Mire a hold az ég tetejére kúszott, mi friss fókahúst ehettünk. Evés előtt Malmo énekelt. Minden alkalommal ezt tette, ha vadászat során elejtett állat húsát ette, és azon az éjszakán, kint, a befagyott tengeren megkérdeztem, miért.
--Így élhetünk békében az állatokkal a világunkban. Nem állunk az állatok, a tenger vagy a jég felett, hanem részei vagyunk a mindenségnek. Így az állatokat, a tengert, a jeget is tisztelnünk kell.
--Ölni nem tiszteletlenség? --kérdeztem habozva, mert nem akartam megsérteni.
Úgy mosolygott rám, mint egy kisgyermekre.
--Nem, mert ez is a körforgás része. Vadásznunk kell, hogy élhessünk. Az lenne tiszteletlenség, ha akkor is vadásznánk, amikor nem vagyunk éhesek, és aztán a zsákmányunkkal pazarlóan bánnánk, bemocskolnánk.

311. oldal

ribizli0414>!

Ha maradt valam varázslat a világban, az egészen biztosan északon rejtőzik, olyan helyeken, ahová az emberek nem jutnak el.

Kapcsolódó szócikkek: észak · varázslat

Hasonló könyvek címkék alapján

Philip Pullman: Az arany iránytű
Brigid Kemmerer: A Curse So Dark and Lonely – Sötét, magányos átok
Jen Calonita: Ne érezz, ne kérdezz!
Stephanie Garber: Volt egyszer egy összetört szív
Naomi Novik: Ezüstfonás
Rick Riordan: A titán átka
Richelle Mead: Dermesztő ölelés
John Flanagan: Jégföldje
Elizabeth Lim: Hat bíborszín darumadár
Amy Ewing: A fehér rózsa