Északfi (Északfi 1.) 78 csillagozás

Edith Pattou: Északfi

A babona szerint a gyermekek, akik észak felé fordulva jönnek a világra, felnőve messze kóborolnak az otthonuktól. Rose édesanyja retteg, mert északi lányára magányos, jeges halál vár, ha követi a sorsát. Rose erről mit sem tud, így amikor egy hatalmas fehér medve bukkan fel a házukban, és magával akarja vinni őt, vele tart.
A medve egy rejtélyes kastélyba viszi Rose-t, ahol a lány szobájában éjszakáról éjszakára egy néma idegen bukkan fel. Ahogy a kíváncsisága úrrá lesz rajta, Rose szörnyű bajt okoz, így hosszú útra kell indulnia, hogy megmenthesse a szerelmét és betölthesse valódi sorsát.
Az Északfi ismerős és megindító, mint a Szépség és a Szörnyeteg meséje, mégis frissen eredeti. Egyszerre érzelmes, izgalmas és emlékezetes, magával ragadó, nagy ívű történet.

Eredeti mű: Edith Pattou: East

Eredeti megjelenés éve: 2003

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Ciceró, Budapest, 2016
430 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634320142 · Fordította: Uzsoki Eszter · Illusztrálta: Barcza Dániel

Enciklopédia 3


Kedvencelte 19

Most olvassa 6

Várólistára tette 184

Kívánságlistára tette 199

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Niitaa P
Edith Pattou: Északfi

"(…)
Az Északfi egy hihetetlenül jól megírt meseregény, melynek minden család polcán ott kellene lennie. Ha egyszer gyermekem lesz, biztosan fel fogom neki esténként olvasni Rosie történetét, s biztos vagyok benne, hogy ugyanolyan intenzitással fogjuk mindketten élvezni minden sorát.
Nagyon izgalmas, letehetetlen, vérbeli mese, ahol a jó és rossz szereplők nem a klasszikus értelemben vett karakterek, hanem mindenki szürke, tehát nem tévedhetetlenek, mely üdítőleg tud hatni.
Bátran merem ajánlani minden korosztálynak, s azoknak, akik éreznek még magukban kellő varázslatot."

A teljes értékelést itt érhetitek el: http://niitaabell.blogspot.hu/2017/07/edith-pattou-esza…

>!
efenera
Edith Pattou: Északfi

„Ha maradt valami varázslat a világban, az egészen biztosan északon rejtőzik, olyan helyeken, ahová az emberek nem juthatnak el.”

Awhhh, ez a könyv… csodálatos!
Maga a történet számomra nem okozott csalódást. Nagyon szeretem, hisz már ismertem régről a népmesét, de az, hogy egy ilyen bámulatos könyvként olvashattam mindent felülmúlt!
Fantasztikus szereplők, zseniális helyszínek, eszméletlen babonák, imádtam!!!! :)
Edith Pattou köszönöm az élményt! ❤

"Ragyog.
Holdfény az ajtóban.

Elakad a levegő.
A szívem kiugrik.

Holdfény az ajtóban.
És ragyog…
A remény."

1 hozzászólás
>!
Snow_White P
Edith Pattou: Északfi

Csoda volt ez a könyv, ami megmelengette a szívemet. Jó volt elmerülni a történetben, Rose-al és a Fehér Medvével átélni a kalandokat. Ez a könyv visszarepített a gyerekkoromba, az igazi mesék világába, ahol a gonosz és a jó összecsap, majd a jó elnyeri méltó jutalmát, a rossz pedig méltó büntetését. A karakterek igazán szerethetőek voltak, kivéve Rose anyját. Őt sehogy sem sikerült megkedvelnem. spoiler
Egyetlen hibát tudnék említeni, ami rontotta az olvasási élményt: rengeteg az elütés és a helyesírási hiba a szövegben, ezért is a fél csillag levonás. Most pedig jöhet a film :-)

8 hozzászólás
>!
ViveEe P
Edith Pattou: Északfi

Lehet szeretni a könyvet, de sok eleme van, ami nekem nem annyira jött be.
Nekem ez az égtáji babona nagyon tetszett, hiszen ezek jórészt megfigyelésen alapulnak, és látjuk, hogy igenis van bennük valami. Mint a horoszkóp. Nekem megadta a mese alaphangulatát.
Aztán a mi Rose-unk elkerül a kastélyba a medvével, akit, bár ott tartja, mégis megkedveli.
Bár a medve átkának első feloldási módja egy vicc. Engem kiakasztott, majd meglátjátok…
De komolyan mondom, hogy ez a romantikus címke marhaság. Maximum a trollkirálynőre lehet ráfogni a romantika egy beteg ágát, de akkor se..
A főbb karakterek teljesen jók, szerettem Rose-t, az apját és Neddyt is. Örültem, hogy tudtam rendben vannak. Az egyes útitársakat is nagyon kedveltem. Tuki az én nagy kedvencem és a könyv igazi hőse.
Rose nagy utazása érdekes volt, nyilván én az első éjjel megfagytam volna, de ezért is nem vagyok mesehős.
Ami még szintén nem tetszett, az a „rossz elnyeri a jutalmát” rész. Kb. mintha a gonosz mostoha a Hófehérkéből maga ette volna meg az almát. A vége meg nagyon hamar le lett rendezve. Bár.. a Disney mesék is ilyenek. A gonosz legyőzetett és boldogan éltek blabla..
Én ajánlom olvasásra. Meseként megállja a helyét, még ha nem is kapod le sűrűn a polcról.
És egyszer el kell olvasnom a Naptól keletre, Holdtól nyugatra c. népmesét is. :)

>!
imma A+P
Edith Pattou: Északfi

Vannak persze hibái, de az egész annyira szeretetreméltó, hogy végül képtelen vagyok levonni belőle akár csak egy fél csillagot is. Szép vállalkozás, és örülök, hogy megszületett ez a meseregény. (Félreértés ne essék, nem ajánlanám kisebb gyerekeknek.)
Úgy indultam neki, hogy elolvastam előtte a népmesét, és ez így kellett is szerintem. Ha én adtam volna ki, a könyv hátuljába bele is raktam volna a mesét.
És ha már itt tartunk, nem tetszett a kiadás. Bence odáig van érte, főleg mert Timessal nyomták, de nekem sem az illusztrációk, sem az indigókék fedél a védőborító alatt, sem a benne maradt hibák, se a cím (nem az északkal van bajom… de miért fi?! – kis nyomozást követően kiderült, hogy ezt a másik angol címéből, a North Child-ból sikerült kinyerni…), se a semmitmondó Joey Tribiani-s szöveg a borítón az adásról, a kapásról, az elfogadásról és a megosztásról (aki tudja, hogy van pontosan, jelentkezzen! :)) nem tetszettek spoiler… valahogy az egészet máshogy szerettem volna befogadni. De hát a lényeg ugye az, hogy van. Köszönjük!
Egyébként a fülszövegben is mellényúltak, mert azt, hogy egy gyerek merre fordulva születik, az anya bajosan tudná csak befolyásolni, és a könyvben úgy is szerepel, hogy a nő szült adott égtáj felé fordulva. Nekem mindenesetre mind a két gyermekem dél-keleti születésű, „békés és kedves”, szóval egy gond letudva :D
Hoppá, tudtátok, hogy folytatása is van? West!

3 hozzászólás
>!
Navi P
Edith Pattou: Északfi

Gyönyörű mese, mesefeldolgozás arról, hogy mire vagyunk képesek, ha igazán akarunk és kitartunk. Mese a szeretetről, a babonákról, a kitartásról, a szerelemről, a haragról, a veszteségről.
Örültem a boldogságuknak, de sajnáltam a hátrahagyottakat, az elesetteket, a troll halála kifejezetten megviselt, a fehér medvéért is hullajtottam néhány könnycseppet.
Mese a maga egyszerű, mégis gyönyörű nyelvezetével, a próbákkal Naptól keletre, Holdtól nyugatra. A felnőtté válásról, döntéseink következményeiről és azok elfogadásáról.
Eugeniat meg tudtam volna fojtani egy kanál vízben, távol áll tőlem ez a fajta fanatizmus.

>!
Karcsika
Edith Pattou: Északfi

Miért van az, hogy akárhányszor befejezek mostanában egy könyvet csak hümmögni tudok a végen, szinte sose tudom maradéktalanul azt mondani, hogy tökéletes volt. Talán túl kritikus vagyok, nem tudom, de itt sem érzek tökéletességet.
Az Északfi regényt a Szépség és a Szörny vonal miatt vettem kézbe, de egyáltalán nem azt kaptam amit vártam, és bevallom nem csalódtam.
Az első számomra nagyon érdekes dolog a helyszín volt, nem gyakran olvasok ilyen helyszínnel regényeket, de nagyon tetszett és bár bevallom utálom a hideget, azért a lapokon olvasva jobban bejön :D
A szereplők is tetszettek, főleg Neddy karaktere, de ne felejtsük el Apa karakterét sem, őszintén csodálatra méltó volt a lánya utáni kutatása és az, ahogy végig kitartott és küzdött. A Fehér Medvéről őszintén szólva nem tudok sok mindent elmondani, végig tartózkodónak tűnt meglátásom szerint, nem úgy, mint a Disneys mesében. A főszereplőnk Rose pedig a szöges ellentetjét tette mindig, mint amit én tettem volna, úgyhogy róla inkább ne is beszéljünk :D Merész kiscsaj volt az biztos, és ez nem hiszem, hogy mindig jó.
A külsőségekre rátérve nagyon szép, letisztult borítója van, bár nem szeretem a vakítóan fehér lapokat egy regényben, de itt pont ide illőnek éreztem, az illusztrációkról pedig még annyit, hogy… a csaj miért szőkeként van ábrázolva amikor fekete hajú?!

>!
Odett
Edith Pattou: Északfi

Szívem-lelkem szereti a telet, a nem tökéletes főhősnőket, a meseátdolgozásokat, az erős atmoszférát, így nagyon szerettem ezt a történetet is. Egyetlen gyengéjét találtam zavarónak, az pedig a váltott e/1. Sokszor nagyon hasonlít a belső hang, volt, hogy Neddy reszében elfelejtettem, hogy nem Rose mesél, és nem értettem a párbeszédeket emiatt. De sejtem, miért tartotta a váltott szemszöget fontosnak az írónő. Rose családja a történet szerves része, irigylesre méltó biztonsági hálót feszítenek köré szeretetből és törődésből. Rose nem a tipikus magányos főhősnő. Útja során sokszor segítik erős, határozott nők, nelkülük talán el is pusztult volna. Ezért nem értettem, hogy az illusztrációk miért nagyrészt magányos képek róla vagy vmelyik karakterről. Sok képen dacol Rose a semmi ürességével, ami végtelen magányosság és elhagyatottság érzetét kelti. Pedig mint mondtam, a történet az önfelaldozó idegenek és család segítségnyujtasa által gördül tovább sokszor. spoiler Ő tehát nem egy tipikus elhagyott hősnő. A törtenet világa pedig nem üres hátter. Nagyon is tele van illatokkal, kis növényekkel, színes képekkel, és a többi. Kedvenc részem volt a tengeren és a fehér pusztaságon való atkelés. Annyi csodás és hihető részlettel töltötte fel a sorokat, a mesélőkéstől kezdve a knorr leírásáig. Imádtam. Nagyon élő és eleven, gazdag és szép volt.
Maga a mesefeldolgozás érdekes volt. Ugye szépség és szörnyeteg mesetípus a Fehér Medve és Rose történetszála. De a téma inverze megjelenik a Fehér Medve és a trollkiralynő kapcsolatában. A trollkiralynő nagyon érdekes karakter. Kegyetlen, mégis szereti a férfit, hisz nagyon sokáig várt rá. Kár, hogy ezt a szál olyan mélyen nem bomlott ki, mert ez is nagyon érdekelt volna.

>!
worsi ASP
Edith Pattou: Északfi

Mióta október elején fölkerült a könyv a Molyra, azóta vártam, hogy megjelenjen. Novemberben hetente kétszer néztem utána, hogy megvan-e már, aztán mikor végre megjelent, mentem sürgősen beszerezni. Az elmúlt négy napban pikk-pakk el is olvastam.
Szerettem, többek között azért is, mert Norvégiáből indul (na jó, Njord földjéről, de ott olyan városok vannak, mint Bergen meg Trondheim), a norvégos énem kifejezetten örült ennek. Meg mesét olvasni is szeretek, azok vagy nagyon rövidek legyenek, vagy ilyen szép hosszúak.
Szóval ebben volt minden, ami jó, valóság, varázslat, kalandok és nyugodtabb részek is, és külön jó volt a meleg szobában ülve olvasni a nagyon hidegekről. Gondolom, nyáron lenne az igazi.
A norvég szótáramban utánanéztem, mert a nyelvtudásom már nagyon megkopott: spoiler.
Amivel nem voltam megelégedve, az az, hogy aránylag sok elgépelés maradt benne (hiányzik a mondatvégi írásjel, ilyesmik).
Sok helyen olvastam, hogy miért Északfi a magyar címe, amikor az eredeti az, hogy East (Kelet)? Így, a regény olvasása után azt mondom, hogy abszolút rendben van mind a két cím. Talán a magyar kicsit jobban is tetszik.

3 hozzászólás
>!
Belle_Maundrell 
Edith Pattou: Északfi

Én annyira imádom az északi mesék hangulatát, na meg a Mikulást hogy ilyenkor mindig sajnálom, hogy nem valami fagyosabb és szebb helyre születtem. Sürgősen alaposabban is utána kell néznem a történet alapjául szolgáló népmesének, mert egészen oda vagyok meg vissza. Olyan, mint egy sötétebb Szépség és a szörnyeteg.
Gondolom ebből már nem nehéz kitalálni, mennyire tetszett a történet. Külön pirospont, amiért nem oldódott meg minden egy csapásra a végén. A szereplőket is szerettem, bár nem kerültek fel a kedvenc listámra, de nagyon tetszett, ahogy Rose kézbe vette a dolgokat ahelyett, hogy hazament volna sírdogálni. Ilyen tökös hősnők kellenek nekem. A trollkirálynő pedig igazán érdekes gonosz spoiler
Az illusztrációknak örültem, de őszintén szólva, annyira nem jöttek be. Van néhány kifejezetten szép kép (pl. a borítón), de valaki magyarázza már meg, miért szőke csaj van mindegyiken, amikor többször is le van írva, hogy Rose haja sötét volt. Nem bírom, amikor ilyen látszólag kis részletek mindent elrontanak. :P
És nem bírom megállni, hogy ne panaszkodjak egyet az elírások miatt, ami persze nem az írónéni hibája, de mostanában annyi könyvben fordul elő, hogy kezdek hisztis lenni. Nem hiszem el, hogy nem lehet normálisan átnézni a szöveget, mielőtt kiadnak valamit. Azért az írásjelek hiánya vagy egy betűcsere elég feltűnő.
Szóval ez egy nagyon különleges, igazi téli olvasmány, ami nagy valószínűséggel évente le fog kerülni a polcról. Most nagyon szívesen sziesztáznék egyet egy – lehetőleg beszélő – jegesmedvével, de asszem maradnom kell a nyúlnál.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
worsi ASP

Ez a baj, ha megszeretünk egy vad teremtést: a végén mindig csak a mögötte becsukódó ajtót bámulhatjuk.
    Mégis, hozzá lehet szokni.

23. oldal, Neddy

5 hozzászólás
>!
Belle_Maundrell 

Ha maradt valami varázslat a világban, az egészen biztosan északon rejtőzik, olyan helyeken, ahová az emberek nem juthatnak el.

276. oldal, Rose

Kapcsolódó szócikkek: varázslat
>!
Belle_Maundrell 

Azt mondják, amikor elveszítünk valakit, akit szeretünk, olyan, mintha a testünk egy darabját veszítenénk el.

14. oldal, Előszó

>!
Zizu8_4

Ragyog.
Holdfény az ajtóban.

Elakad a levegő.
A szívem kiugrik.

Holdfény az ajtóban.
És ragyog…
A remény.

158. oldal, Fehér medve

>!
Belle_Maundrell 

Mindig is kiszámíthatatlannak tartottam az időt. Ha az ember boldogtalan vagy olyasmit kell tennie, amit nem szeretne, az idő csak vánszorog, kegyetlenül lassan. Ám ha boldogok vagyunk, olyan gyorsan száguld, mintha sítalpakon siklana le a jeges hegyoldalon.

175. oldal, Rose

>!
Belle_Maundrell 

Egy régi tanya padlásán találtam meg a ládát, Norvégiában.

(első mondat)

>!
Belle_Maundrell 

Nem létezik mélységesebb fájdalom annál, amit a szülő a gyermeke elvesztése felett érez (…)

32. oldal, Apa

>!
imma A+P

Teli az öregasszony dézsája, dézsája,
Piszkos ruháját egyre rázza, rázza,
De ha hófehér, tisztán dagasztja a szél,
Grófnőként táncol a falu mezején.

238. oldal

>!
Belle_Maundrell 

Felálltam, és az asztalhoz léptem. Felemeltem a fehér ruhát, és beszívtam a fahéj és a forró sütemény illatát. Törtem a kenyérből, megkentem vajjal, és azt a számba tömtem. Odahaza nagyon régóta nem engedhettük meg magunknak, hogy vajat együnk, és most a puszta gyönyörűségtől le kellett hunynom a szemem. Azután ittam egy csészével az édes, illatos, idegen gyümölcsök ízét idéző teából, amilyet korábban még sohasem ízleltem.

111. oldal, Rose

>!
imma A+P

Eugenia északkelet felé fordulva hozta világra első fiunkat, Nils Erlendet. Úgy okoskodott, hogy elsőnek a legnehezebb égtájjal néz szembe, amikor még fiatal és életerős; aztán a második legnehezebbet (Neddy Wilfrid) utoljára hagyja, amikor szülőként a legbölcsebb és legtapasztaltabb.
Minden szépen haladt, épp ahogy Eugenia eltervezte, északkeletről északnyugatra.
Nils Erlend szeretett kalandozni, de egyszersmind mértékletes és megfontolt is volt.
Elise, a csendes, tökéletes keleti gyermek; gyakorlatias és engedelmes.
Selme Eva békés és kedves volt.
Sara akaratos, szenvedélyes leányunk.
Sonja Wende, aki jól bánt az állatokkal, és megesett, hogy a jövőbe látott.
Willem, ügyes és határozott, aki ugyancsak jól boldogult a tanya állataival.
És Neddy Wilfrid, az egyetlen, aki sötét hajjal született, bár a szeme éppen olyan kék volt, mint a testvéreié. Neddy születése volt Eugenia legkönnyebb szülése, a fiunk pedig édes, csendes baba volt, sokkal többet nevetett, mint amennyit sírt, ami nagy néha fordult csak elő.

31. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Lily Blake: Hófehér és a Vadász
Jodi Picoult – Samantha van Leer: Sorok között
J. R. R. Tolkien: A babó
Neil Gaiman: Coraline
J. R. R. Tolkien: A hobbit
Virág Emília: Sárkánycsalogató
Böszörményi Gyula: Rúvel hegyi legenda
Beatrice Bottet: A baglyok titka
Melissa de la Cruz: Az Elveszettek szigete
Catherynne M. Valente: A lány, aki körülhajózta Tündérföldet