Északfi 42 csillagozás

Edith Pattou: Északfi

A babona szerint a gyermekek, akik észak felé fordulva jönnek a világra, felnőve messze kóborolnak az otthonuktól. Rose édesanyja retteg, mert északi lányára magányos, jeges halál vár, ha követi a sorsát. Rose erről mit sem tud, így amikor egy hatalmas fehér medve bukkan fel a házukban, és magával akarja vinni őt, vele tart.
A medve egy rejtélyes kastélyba viszi Rose-t, ahol a lány szobájában éjszakáról éjszakára egy néma idegen bukkan fel. Ahogy a kíváncsisága úrrá lesz rajta, Rose szörnyű bajt okoz, így hosszú útra kell indulnia, hogy megmenthesse a szerelmét és betölthesse valódi sorsát.
Az Északfi ismerős és megindító, mint a Szépség és a Szörnyeteg meséje, mégis frissen eredeti. Egyszerre érzelmes, izgalmas és emlékezetes, magával ragadó, nagy ívű történet.

Eredeti mű: Edith Pattou: East

>!
Ciceró, Budapest, 2016
430 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634320142 · Fordította: Uzsoki Eszter · Illusztrálta: Barcza Dániel

Enciklopédia 2


Kedvencelte 9

Most olvassa 6

Várólistára tette 130

Kívánságlistára tette 163

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Niitaa P
Edith Pattou: Északfi

"(…)
Az Északfi egy hihetetlenül jól megírt meseregény, melynek minden család polcán ott kellene lennie. Ha egyszer gyermekem lesz, biztosan fel fogom neki esténként olvasni Rosie történetét, s biztos vagyok benne, hogy ugyanolyan intenzitással fogjuk mindketten élvezni minden sorát.
Nagyon izgalmas, letehetetlen, vérbeli mese, ahol a jó és rossz szereplők nem a klasszikus értelemben vett karakterek, hanem mindenki szürke, tehát nem tévedhetetlenek, mely üdítőleg tud hatni.
Bátran merem ajánlani minden korosztálynak, s azoknak, akik éreznek még magukban kellő varázslatot."

A teljes értékelést itt érhetitek el: http://niitaabell.blogspot.hu/2017/07/edith-pattou-esza…

>!
efenera P
Edith Pattou: Északfi

„Ha maradt valami varázslat a világban, az egészen biztosan északon rejtőzik, olyan helyeken, ahová az emberek nem juthatnak el.”

Awhhh, ez a könyv… csodálatos!
Maga a történet számomra nem okozott csalódást. Nagyon szeretem, hisz már ismertem régről a népmesét, de az, hogy egy ilyen bámulatos könyvként olvashattam mindent felülmúlt!
Fantasztikus szereplők, zseniális helyszínek, eszméletlen babonák, imádtam!!!! :)
Edith Pattou köszönöm az élményt! ❤

"Ragyog.
Holdfény az ajtóban.

Elakad a levegő.
A szívem kiugrik.

Holdfény az ajtóban.
És ragyog…
A remény."

>!
ViveEe P
Edith Pattou: Északfi

Lehet szeretni a könyvet, de sok eleme van, ami nekem nem annyira jött be.
Nekem ez az égtáji babona nagyon tetszett, hiszen ezek jórészt megfigyelésen alapulnak, és látjuk, hogy igenis van bennük valami. Mint a horoszkóp. Nekem megadta a mese alaphangulatát.
Aztán a mi Rose-unk elkerül a kastélyba a medvével, akit, bár ott tartja, mégis megkedveli.
Bár a medve átkának első feloldási módja egy vicc. Engem kiakasztott, majd meglátjátok…
De komolyan mondom, hogy ez a romantikus címke marhaság. Maximum a trollkirálynőre lehet ráfogni a romantika egy beteg ágát, de akkor se..
A főbb karakterek teljesen jók, szerettem Rose-t, az apját és Neddyt is. Örültem, hogy tudtam rendben vannak. Az egyes útitársakat is nagyon kedveltem. Tuki az én nagy kedvencem és a könyv igazi hőse.
Rose nagy utazása érdekes volt, nyilván én az első éjjel megfagytam volna, de ezért is nem vagyok mesehős.
Ami még szintén nem tetszett, az a „rossz elnyeri a jutalmát” rész. Kb. mintha a gonosz mostoha a Hófehérkéből maga ette volna meg az almát. A vége meg nagyon hamar le lett rendezve. Bár.. a Disney mesék is ilyenek. A gonosz legyőzetett és boldogan éltek blabla..
Én ajánlom olvasásra. Meseként megállja a helyét, még ha nem is kapod le sűrűn a polcról.
És egyszer el kell olvasnom a Naptól keletre, Holdtól nyugatra c. népmesét is. :)

>!
Snow_White P
Edith Pattou: Északfi

Csoda volt ez a könyv, ami megmelengette a szívemet. Jó volt elmerülni a történetben, Rose-al és a Fehér Medvével átélni a kalandokat. Ez a könyv visszarepített a gyerekkoromba, az igazi mesék világába, ahol a gonosz és a jó összecsap, majd a jó elnyeri méltó jutalmát, a rossz pedig méltó büntetését. A karakterek igazán szerethetőek voltak, kivéve Rose anyját. Őt sehogy sem sikerült megkedvelnem. spoiler
Egyetlen hibát tudnék említeni, ami rontotta az olvasási élményt: rengeteg az elütés és a helyesírási hiba a szövegben, ezért is a fél csillag levonás. Most pedig jöhet a film :-)

5 hozzászólás
>!
Karcsika
Edith Pattou: Északfi

Miért van az, hogy akárhányszor befejezek mostanában egy könyvet csak hümmögni tudok a végen, szinte sose tudom maradéktalanul azt mondani, hogy tökéletes volt. Talán túl kritikus vagyok, nem tudom, de itt sem érzek tökéletességet.
Az Északfi regényt a Szépség és a Szörny vonal miatt vettem kézbe, de egyáltalán nem azt kaptam amit vártam, és bevallom nem csalódtam.
Az első számomra nagyon érdekes dolog a helyszín volt, nem gyakran olvasok ilyen helyszínnel regényeket, de nagyon tetszett és bár bevallom utálom a hideget, azért a lapokon olvasva jobban bejön :D
A szereplők is tetszettek, főleg Neddy karaktere, de ne felejtsük el Apa karakterét sem, őszintén csodálatra méltó volt a lánya utáni kutatása és az, ahogy végig kitartott és küzdött. A Fehér Medvéről őszintén szólva nem tudok sok mindent elmondani, végig tartózkodónak tűnt meglátásom szerint, nem úgy, mint a Disneys mesében. A főszereplőnk Rose pedig a szöges ellentetjét tette mindig, mint amit én tettem volna, úgyhogy róla inkább ne is beszéljünk :D Merész kiscsaj volt az biztos, és ez nem hiszem, hogy mindig jó.
A külsőségekre rátérve nagyon szép, letisztult borítója van, bár nem szeretem a vakítóan fehér lapokat egy regényben, de itt pont ide illőnek éreztem, az illusztrációkról pedig még annyit, hogy… a csaj miért szőkeként van ábrázolva amikor fekete hajú?!

>!
worsi ASP
Edith Pattou: Északfi

Mióta október elején fölkerült a könyv a Molyra, azóta vártam, hogy megjelenjen. Novemberben hetente kétszer néztem utána, hogy megvan-e már, aztán mikor végre megjelent, mentem sürgősen beszerezni. Az elmúlt négy napban pikk-pakk el is olvastam.
Szerettem, többek között azért is, mert Norvégiáből indul (na jó, Njord földjéről, de ott olyan városok vannak, mint Bergen meg Trondheim), a norvégos énem kifejezetten örült ennek. Meg mesét olvasni is szeretek, azok vagy nagyon rövidek legyenek, vagy ilyen szép hosszúak.
Szóval ebben volt minden, ami jó, valóság, varázslat, kalandok és nyugodtabb részek is, és külön jó volt a meleg szobában ülve olvasni a nagyon hidegekről. Gondolom, nyáron lenne az igazi.
A norvég szótáramban utánanéztem, mert a nyelvtudásom már nagyon megkopott: spoiler.
Amivel nem voltam megelégedve, az az, hogy aránylag sok elgépelés maradt benne (hiányzik a mondatvégi írásjel, ilyesmik).
Sok helyen olvastam, hogy miért Északfi a magyar címe, amikor az eredeti az, hogy East (Kelet)? Így, a regény olvasása után azt mondom, hogy abszolút rendben van mind a két cím. Talán a magyar kicsit jobban is tetszik.

3 hozzászólás
>!
Miamona
Edith Pattou: Északfi

Tökéletes téli olvasmány, meselelkű felnőtteknek és fiatal felnőtteknek. Északi világgal, mondákkal és babonákkal díszített, izgalomtól feszülő mese mindazoknak, akik újra át akarják élni milyen volt csillogószemű gyermekként várni és átélni a csodát. Mintha az ember egy forrón lobogó, lágyan pattogó kandalló előtt ülne egy meseszőnyegen, gőzölgő bögrével a kezében, míg odakint hol puhán, hol keményebben hull a hó.
Jégpalotányit bővebben: http://miamonakonyveldeje.blogspot.hu/2017/01/edith-pat…

>!
poggi I
Edith Pattou: Északfi

Nagyon szép.

Kívül is, belül is.

Moroghatnék (oké, ki hiszi el nekem, nyilván morgok) apróságokon, hogy igen, miért szőke az illusztráción a csaj, hogyha egyszer a szövegben nem az, az olvasó fennakad ezen, megzavarja, és kizökken az olvasásból. Vagy azon, hogy oké, hogy angol az eredeti, és angolul a skandináv nevek elveszítik az ékezeteiket, de magyarul nem, és hiába olvasta bele a szemem az ö-ket és å-kat oda, ahová kell, ugyanígy kizökkentem mindannyiszor, hogy de miért nem az van odaírva, amit én olvasok. És morgolódhatok a szerzőn is, aki ugyan, miért ad már ennyire angolos neveket a skandináv szereplőinek, és hogy miért erőltette a sokszemszögű elbeszélést, ami sokszor indokolt volt, de még többször csak bosszantó. Ezek vitték el azt a fél csillagot, ezek miatt nem voltam tőle odáig és visszáig, csak szerettem.

Szóval moroghatnék, sőt, morgok is. De csak kicsit. Mert annyira szép. Kívül is, belül is. Külön tett hozzá az a véletlen, hogy az elmúlt hetekben nagyon sok svéd népmesét olvastam egy teljesen másik okból kifolyólag, és voltak olyan motívumok, amik most ismerősként köszöntöttek, de teljesen új kontextusban; ugyanígy köszöntek vissza az izlandi prózaszemináriumos momentumok, amellett, hogy az alapmesét meg nyilván mind ismerjük.

És ez a sok utalás úgy fért bele ebbe a szép, vaskos, nagyon kék könyvbe, hogy nem vette át az uralmat, nem volt tisztességtelen: nem mismásolt el dolgokat, ahol vérnek kellett folynia, ott folyt a vér (mint egy rendes, becsületes sagában) és elmesélte elejétől a végéig, úgy, ahogy volt. És önálló entitás született ebből a sok összegyűjtött apróságból, a saját lábán megálló történet, ami akkor is működőképes, hogyha az ember nem látja mögötte a felsejlő mozaikkockákat. Azt csinálja tehát, amit a posztmodern regénynek kellene csinálnia, eltekintve annak az intellektuális felsőbbrendűségétől, meg attól, hogy reflektáljon önnön újrahasznosított jellegére.

És ettől – meg szinte minden mástól is – ez egy borzasztóan szerethető könyv.

>!
rafaelo0824
Edith Pattou: Északfi

Nagyon szeretem a mesés történeteket, amik ugyanúgy szólhatnak gyerekeknek mint felnőtteknek, de itt nem erről van szó. Azt hittem, ilyen kis cukormázas, aranyos mese lesz ez a könyv, ám nagyon pozitívan csalódtam. A hangulata megfogott, a szereplőket kedveltem, a rejtélyek érdekesek és egyediek voltak. Kicsit Szépség és a szörnyeteg, illetve Hókirálynő utánérzésem volt, és mivel mindkét mesét imádom, alig bírtam letenni. A vége nagyon izgalmas volt, ú kedvencet avattam. Külön még megemlíteném, hogy a magyar kiadás nagyon szép és igényes, az illusztráció egyszerű, de illett a könyvhöz.

2 hozzászólás
>!
Röfipingvin MP
Edith Pattou: Északfi

Hangulatilag teljesen a Song of the Sea-t idézte, amivel megvett kilóra. Persze pár deka híján, mert nem szeressem ezt a Stockholm-szindrómás beütést…

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
worsi ASP

Ez a baj, ha megszeretünk egy vad teremtést: a végén mindig csak a mögötte becsukódó ajtót bámulhatjuk.
    Mégis, hozzá lehet szokni.

23. oldal, Neddy

5 hozzászólás
>!
Belle_Maundrell 

Ha maradt valami varázslat a világban, az egészen biztosan északon rejtőzik, olyan helyeken, ahová az emberek nem juthatnak el.

276. oldal, Rose

Kapcsolódó szócikkek: varázslat
>!
Belle_Maundrell 

Azt mondják, amikor elveszítünk valakit, akit szeretünk, olyan, mintha a testünk egy darabját veszítenénk el.

14. oldal, Előszó

>!
Belle_Maundrell 

Mindig is kiszámíthatatlannak tartottam az időt. Ha az ember boldogtalan vagy olyasmit kell tennie, amit nem szeretne, az idő csak vánszorog, kegyetlenül lassan. Ám ha boldogok vagyunk, olyan gyorsan száguld, mintha sítalpakon siklana le a jeges hegyoldalon.

175. oldal, Rose

>!
Zizu8_4

Ragyog.
Holdfény az ajtóban.

Elakad a levegő.
A szívem kiugrik.

Holdfény az ajtóban.
És ragyog…
A remény.

158. oldal, Fehér medve

>!
imma A+P

Eugenia északkelet felé fordulva hozta világra első fiunkat, Nils Erlendet. Úgy okoskodott, hogy elsőnek a legnehezebb égtájjal néz szembe, amikor még fiatal és életerős; aztán a második legnehezebbet (Neddy Wilfrid) utoljára hagyja, amikor szülőként a legbölcsebb és legtapasztaltabb.
Minden szépen haladt, épp ahogy Eugenia eltervezte, északkeletről északnyugatra.
Nils Erlend szeretett kalandozni, de egyszersmind mértékletes és megfontolt is volt.
Elise, a csendes, tökéletes keleti gyermek; gyakorlatias és engedelmes.
Selme Eva békés és kedves volt.
Sara akaratos, szenvedélyes leányunk.
Sonja Wende, aki jól bánt az állatokkal, és megesett, hogy a jövőbe látott.
Willem, ügyes és határozott, aki ugyancsak jól boldogult a tanya állataival.
És Neddy Wilfrid, az egyetlen, aki sötét hajjal született, bár a szeme éppen olyan kék volt, mint a testvéreié. Neddy születése volt Eugenia legkönnyebb szülése, a fiunk pedig édes, csendes baba volt, sokkal többet nevetett, mint amennyit sírt, ami nagy néha fordult csak elő.

31. oldal

>!
Belle_Maundrell 

Egy régi tanya padlásán találtam meg a ládát, Norvégiában.

(első mondat)

>!
Belle_Maundrell 

Nem létezik mélységesebb fájdalom annál, amit a szülő a gyermeke elvesztése felett érez (…)

32. oldal, Apa

>!
imma A+P

Teli az öregasszony dézsája, dézsája,
Piszkos ruháját egyre rázza, rázza,
De ha hófehér, tisztán dagasztja a szél,
Grófnőként táncol a falu mezején.

238. oldal

>!
Belle_Maundrell 

Felálltam, és az asztalhoz léptem. Felemeltem a fehér ruhát, és beszívtam a fahéj és a forró sütemény illatát. Törtem a kenyérből, megkentem vajjal, és azt a számba tömtem. Odahaza nagyon régóta nem engedhettük meg magunknak, hogy vajat együnk, és most a puszta gyönyörűségtől le kellett hunynom a szemem. Azután ittam egy csészével az édes, illatos, idegen gyümölcsök ízét idéző teából, amilyet korábban még sohasem ízleltem.

111. oldal, Rose


Hasonló könyvek címkék alapján

Michael Ende: A Végtelen Történet
Neil Gaiman: Coraline
Virág Emília: Sárkánycsalogató
Catherynne M. Valente: A lány, aki körülhajózta Tündérföldet
Tea Stilton: A jéghercegnő
Szofja Prokofjeva: A varázsló tanítványa
Silvana De Mari: A Medve és a Farkas
Elizabeth Goudge: Holdhercegnő
Lily Blake: Hófehér és a Vadász
Gail Carson Levine: Elátkozott Ella