Haláltánc ​harangszóra (Gustav von Karoly 3.) 3 csillagozás

Edith Kneifl: Haláltánc harangszóra

A ​szerző előző regényéből, a „Szép kastélyban szép halottak” c. történelmi krimiből megismert Gustav von Karoly újabb nyomozása.

Bécs, 1899. Szilveszter éjszakája. A város népe ujjongva ünnepli a XX. század beköszöntét, a vidám szilveszteri utcabált azonban szörnyű esemény zavarja meg: A Stephansdom lezárt északi tornyának tetejéről az ünneplő nép közé zuhan a dóm építőmestere, aki egyben az egyik legnagyobb osztrák szabadkőműves páholy nagymesteri tisztét is betöltötte. A rettenetes halálesetnek szemtanúja a téren ünneplő tömeg soraiból Gustav von Karoly, a fiatal magánnyomozó – egy magyar gróf és egy bécsi operettprimadonna szerelemgyermeke – és barátja, Rudi Kasper rendőr-főfelügyelő is, néhány nappal később pedig Gustav a legmagasabb szabadkőműves körökből kap megbízást a nagymester halálának felderítésére.
A nyomok az elegáns paloták fényűző termeiből a bukott leányok számára fenntartott, nyomorúságos menhelyekre, végül pedig a Stephansdom alatt húzódó,… (tovább)

>!
Magistra, 2018
234 oldal · ISBN: 9786158079105

Most olvassa 1

Várólistára tette 7

Kívánságlistára tette 18


Kiemelt értékelések

>!
szvandaaa
Edith Kneifl: Haláltánc harangszóra

Nem rossz, nem rossz… Maga az alapgondolat nagyszerű: századfordulós Bécs, kosztümös krimi. A borítója is meseszép.
Ugyanakkor a krimi részét összecsapottnak éreztem, nem volt az az érzésem, hogy szépen felépítette volna. Gyenge megoldás volt a szememben, hogy az áldozat mondja el ki a bűnös… Ezen felül a főszereplő Gustav is igencsak idegesített: folyton fájt a feje és kávézott. A kávézós jelenetek borzasztóan sokat szerepeltek, nem is értem hogyan nem szóltak az írónőnek, hogy limitálja ezeket. Ivós játéknak jó lenne: ha elolvasod a könyvben a kávé szót, igyál egy felest! Félóra alatt tuti padlón lenne az ember.
Sok érdekesség is van a könyvben, bár azok megfogalmazását is kissé erőltetettnek érzem. Mindenki kiselőadásokat tart művészettörténetből… Nincs meg az a természetes, olvasmányos hangvitele ezeknek a párbeszédeknek.
Véleményem szerint ez a könyv tipikus példája annak, mikor van valakinek egy jó ötlete, de nem tudja jól megírni. A 4.5 csillagot is az alapötlet kapta, nem a könyv maga.


Népszerű idézetek

>!
Lyanna P

– A sok halálfej arra is szolgált, hogy félelmet keltsen az emberekben. A rettegő ember könnyebben uralkodóható. Tudtad, hogy egészen 1830-ig minden Nagypénteken reggel hét órakor jelképes zsidóégetés zajlott a Steffl előtt? A derék katolikusok minden évben a tűzre vetettek egy zsidókat szimbolizáló szalmabábut. Akkoriban a bukott lányoknak is szörnyű volt a sorsuk. Mária Terézia alatt ha az erkölcsrendészeti különítmények elkaptak egy utcalányt, ingre vetkőztetve a Stephansdom elé vezették, ott zsákba dugták egészen a nyakáig, aztán a hóhér levágta a haját. A lányok kopasz fejét kátránnyal bekenték, aztán a dóm főkapuja előtt pellengérre állították szerencsétleneket. Amikor onnan kiszabadultak, a csőcselék szidalmai és ütései közepette kikergették őket a városból. Ha még az is kiderült, hogy megfertőzték valamelyik ügyfelüket, a kikergetés előtt még korbácsolást is kaptak.

205. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Jókai Mór: Rab Ráby
Baráth Katalin: A fekete zongora
Szabó Magda: Régimódi történet
Leon Uris: Szentháromság
Dževad Karahasan: Keleti díván
Steven Saylor: A végzet fegyvere
Robert van Gulik: A kínai haranggyilkosság esete
Andrea Schacht: A kölni rejtély
Eduardo Mendoza: Pomponius Flatus különös utazása
Terry Deary: A királynő hírnöke