2. legjobb kortárs könyv a molyok értékelése alapján

A ​döntés 173 csillagozás

Edith Eva Eger: A döntés

„Abban ​szeretnék segíteni olvasóimnak, hogy felfedezzék, miként szökhetnek meg saját elméjük koncentrációs táborából, és válhatnak azzá az emberré, akinek lenniük kellene. Segíteni szeretnék abban, hogy átéljék, mit jelent megszabadulni a múltjuktól, a kudarcaiktól és a félelmeiktől, a dühüktől és a botlásaiktól, a megbánásaiktól és a feloldatlan fájdalmaiktól –, hogy átélhessék azt a szabadságot, amelyben az életet teljes, gazdag, ünnepi mivoltában élvezhetik. Nem választhatunk fájdalom nélküli életet. De választhatjuk azt, hogy szabadok leszünk, megszökünk a múltunk elől, akármi történjék is, és megragadjuk a lehetségest.” Dr. Edith Eva Eger
A magyar származású dr. Edith Eva Egert 1944-ben családjával együtt a nácik haláltáborába, Auschwitzba deportálták. Ma klinikai pszichológus a kaliforniai La Jollában, illetve a Kaliforniai Egyetem oktatója San Diegóban. Emellett az amerikai hadsereg és haditengerészet tanácsadójaként tűrőképességi tréningeket tart és segíti a… (tovább)

Eredeti mű: Edith Eva Eger: The Choice

Eredeti megjelenés éve: 2017

>!
Libri, Budapest, 2017
424 oldal · ISBN: 9789634332855 · Fordította: Farkas Nóra
>!
Libri, Budapest, 2017
420 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633108208 · Fordította: Farkas Nóra

Enciklopédia 6

Helyszínek népszerűség szerint

Auschwitz


Kedvencelte 57

Most olvassa 53

Várólistára tette 215

Kívánságlistára tette 199

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

>!
DaTa P
Edith Eva Eger: A döntés

Mikor januárban Frankl, …mégis mondj igent az életre könyvét olvastam, többen is ajánlották Dr. Éger Edit, A döntés című könyvét is.

Frankl már végzett orvos, pszichiáter, neurológus, mikor fogolyként az auschwitzi haláltáborba kerül. Ő a könyvében nagyrészt azt dolgozza fel, ő és a többi rab mit élt át a táborlét különböző fázisai során lelkileg, szigorúan pszichológiai szempontok alapján elemezve, így nem is tárgyalja részletesen az embertelen körülményeket, a felfoghatatlan gonoszság cselekedeteit, sokkal inkább az átélt élményei hatására kidolgozott terápiás módszer, a logoterápia és egzisztenciaanalízis bemutatása az a könyv.

Ezzel szemben Dr. Éger Edit könyve sokkal személyesebb. Ő fiatal kamaszlányként kerül az auschwitzi táborba, szüleit Mengele egyetlen kézlendítéssel küldi megérkezésükkor azonnal a gázkamrába, ő viszont egyike lesz azon kassai 150 zsidónak, akik túlélik a háborút, akik szabadulnak a táborokból végül. A háború után férjével Amerikába költözik, gyermekeik születnek, egyetemre jár, pszichológiát hallgat, majd doktorál és pszichoterapeutaként segít klienseinek elfogadni a múltat, megbocsájtani másoknak és önmaguknak is, hogy megélhessék igazán a jelent. A könyv legfőbb üzenete, hogy a legnagyobb börtön nem más, mint a tulajdon elménk, és hogy mindig, minden helyzetben, mindenkinek van választási lehetősége. A múltat eltörölni és megváltoztatni nem lehet, azt viszont mindenki eldöntheti, hogyan él a jelenben, bármilyen rettenetes trauma is érte őt valaha. A szerző azt írja,

Nem azt szeretném, hogy meghallgassák a történetemet, és aztán azt mondják: „Az én szenvedésem kevésbé jelentős.” Azt szeretném, hogy meghallgassák a történetemet, és azt mondják: „Ha ő meg tudja tenni, akkor én is meg tudom!"

fontos mondatok ezek, és jó kimondani, hangosan is, igen, én is meg tudom. Jelentős mű, olvasását szívből ajánlom.

>!
mate55
Edith Eva Eger: A döntés

Nyitva” kell lenni ehhez a történethez. A választás az emberiség ajándéka. Érzelmileg kidolgozott emlékirat, egy tanulmány az intenzív gyógyulásról. Dr. Edith Eger, a nemzetközileg elismert pszichológus (a holokauszt túlélőinek egyike) felejthetetlen történetet mesél el ebben a mozgalmas „végrendeletben”. Ha valaki, ő aztán igazán tudja, miről ír. Ha valakit Mengele választ ki az életre, annak a traumákról és a megbocsátásról szóló szavait nehéz figyelmen kívül hagyni. A könyv négy részre oszlik: börtön, menekülés, szabadság és gyógyítás. A szerző tragikus múltjának szorongatott szerkezete egy gyönyörű hátteret képez. Maradjon a múltban, vagy szembenézzen vele, és megtanuljon élni a jelenben. Élete azt a képességünket tárja felénk, hogy még a legnagyobb szörnyűségeket is túl lehet élni, és ezt a szenvedést mások javára fel tudjuk használni. Megtalálta az igazi szabadságot és megbocsátást, és megmutatja nekünk a gyógyulás különböző fázisait, tartózkodva a nagy szavaktól. Tudományának eredményeit felhasználva tökéletesen közérthetően beszél arról a stratégiáról, amelynek köszönhetően a haragtól, rettegéstől és bosszúvágytól fortyogó mindennapjainkba a szelíd örömvágy ismeretlen hangjai is beszűrődhetnek. A szenvedés és az atrocitás feloldása révén az intenzív gyógyítás és az önmegvilágítás lenyűgöző, ügyes tanulmányozása. Miután elolvastam a könyvet, úgy éreztem, mintha egy terápiás foglalkozáson vettem volna részt. Köszönöm dr. Edith Eva Egernek a történet és a bölcsesség megosztását. „Ő nyolcvankilenc éves, még mindig táncol.” Nagyon hasonlít, egy általam régebben olvasott könyvre Viktor E. Frankl: …mégis mondj igent az életre!

>!
Kitti_Szurovecz
Edith Eva Eger: A döntés

Csodálatos! Mind tartalmában, mind irodalmi minőségében, ha lehetne, csillagos 5000-est adnék rá. Ezt a könyvet mindenkinek el kellene olvasni. Nagyon mélyen hatott rám, és amikor a végére értem, úgy éreztem, legszívesebben vennék egy repülőjegyet, elrohannék Edith-hez Amerikába és magamhoz ölelném mindazért az útmutatásért, amit a történetével nekem adott. <3

>!
Kkatja P
Edith Eva Eger: A döntés

Nekem ez sokkal szószátyárabb, szenzációhajhászabb és lelkizősebb volt, mint a hozzá hasonlított, de sokkal ütősebb Frankl remek könyve. Most kicsit sok volt, de megértem azokat is, akiknek sokat segít a traumáik feldolgozásában.
De nagyon köszönöm, hogy olvashattam általad @shadowhunter1975! :)

>!
Libri, Budapest, 2017
420 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633108208 · Fordította: Farkas Nóra
4 hozzászólás
>!
bagie P
Edith Eva Eger: A döntés

A könyv kinyitásakor ér az első meglepetés (vásárláskor nem néztem bele, csak „kellett” és megvettem) Philip Zimbardo előszava azt vetíti előre, hogy nem egy egyszerű regényt, memoárt tartok a kezemben, hanem ez egy pszichológiai tanítás lesz.

Mi döntjük el, mire tanítsanak minket a borzalmak. Taníthatnak arra, hogy megkeseredjünk fájdalmunkban és félelmünkben. Hogy ellenségekké váljunk. Lebénuljunk. Vagy arra, hogy megőrizzük a gyermeki részünket, az élénk és kíváncsi részünket, azt a részünket, amelyik ártatlan.

Valami másra számítottam: regényes történetre (jó, tudom, nézhetném a molyos címkéket és akkor nem számítanék másra :)) … egy újabb holokauszt regényre, de sokkal-sokkal többet kaptam. Egy igazi túlélést segítő könyvet, egy támogató könyvet, amely megerősít újra-és-újra, hogy minden körülmények között van döntési lehetőség, és minden körülmény között kell, hogy megmaradjon bennünk a remény.

dr. Edit Eger pszichológus, aki a haláltábort túlélve poszttraumás szindrómásoknak segít… az auschwitzi borzalmak leírásán túl, a könyvben az esetei közül is említ meg, kezelések leírásával. Gondolkodásra késztet minden sora ennek a könyvnek. Azt hiszem engem most nagyon jókor talált meg, és szerintem a polcom dísze, és többször bele-/újraolvasós lesz.

>!
madame_recamier
Edith Eva Eger: A döntés

először érzem relevánsnak és nem túlzóan giccsesnek azt mondani egy könyvre: FELEMELŐ.

>!
Coralie
Edith Eva Eger: A döntés

Mások is írták és valóban igaz is: megrázó és felemelő volt olvasni. Felfoghatatlan dolgokról ír. Nem tudom szavakba önteni az érzéseimet. Dr. Eger sokszor megkérdezte magától, miért maradt életben pont ő. Talán azért, hogy mindezt elmondhassa nekünk, hogy segíthessen másokon, és pontosan ezt teszi. Saját történetén kívül több páciensről is ír, és ezek nagyon tanulságos esetek. Nem nehéz felismerni magunkat egyik vagy másik ember tetteiben, félelmeiben. Aki elolvassa, más szemszögből láthatja a saját problémáit is, és ha valaki kellően nyitott rá, erőt meríthet belőle a változáshoz.
Egy túlélő útmutatása az élethez. Érdemes megfogadni a tanácsait.

>!
veronica_mars
Edith Eva Eger: A döntés

Nagyon nehéz értékelést írnom erről a könyvről, mert úgy érzem nem tudnám kifejezni magam olymódon, ami méltó lehetne ehhez a könyvhöz. Azt hiszem nekem ez lesz AZ a könyv, amire egész életemben vissza fogok emlékezni, ráadásul amire úgy fogok visszaemlékezni, mint a könyv, ami megváltoztatta az életem. Legalábbis a gondolkodásom mindenképpen, mert az egy folyamat lesz, amíg mindazt amit olvastam át is tudjam ültetni gondolatból cselekvésbe.
Edith Eva Eger nem mond világmegváltó dolgokat, nem célja, hogy a világot jobbá tegye és mindenkiből boldog embert csináljon. Ez nem egy önsegítő könyv szerintem. De tény, hogy nagyon sokat segít, azokon az embereken akiknek „nincs minden rendben a fejükben”. Én abszolút ilyen vagyok, legalábbis az életemben egy ilyen szakaszhoz értem és kellett ez a kis seggberúgás. Ez a könyv azoknak szól, akik nyitottak és szeretnének változtatni, de kicsit tanácstalanok és nem tudnak elindulni. Edith egyetlen mondatban helyre teszi az ember: te vagy saját magad börtönőre, és csak rajtad múlik, hogy meghozod-e a döntést, hogy szeretnél-e szabad lenni.

Bárcsak elérhető közelségben élne Edith, annyira szívesen mennék el előadására, vagy hallgatnám meg élőben. Még nagyon nagyon sok ilyen emberre lenne szükség a világban. De úgy érzem, hogy rengeteg embernek segített pszichológusként, és már ezzel egy sokkal jobb hellyé tette a világot.

>!
Hiranneth
Edith Eva Eger: A döntés

Ez sem egy könnyű olvasmány, még akkor sem, ha nagyon sok pozitív dolgot próbál nekünk az írónő átadni. A legmegdöbbentőbb körülmények között, teszem hozzá.
Egészen biztos vagyok benne, hogy azért nem lehetett könnyű ezt így elmesélni. Csodáltam a kitartását, és azt, hogy nem szépítette a dolgokat: hogy volt, amikor felakarta adni, hogy menekült a múlt elől vagy hogy mást hibáztatott. Mind így teszünk, ha nem is ilyen körülmények között, ettől vagyunk (többek között) emberek. De attól talán még inkább, hogy képesek vagyunk ezeken felül emelkedni, és legyőzni a problémákat.
Nem csak azért adott sokat ez a történet, mert egy ilyen erős és kitartó, mégis szerethető nő életét követhetem nyomon, hanem mert néhány (vagy inkább sok) sora olyan volt, mintha nekem szólna. Vagy talán inkább rólam. Hogy mennyire megakarunk/megakarok felelni másoknak, és mennyire nehéz a saját magunk kreálta börtönből kiszabadulni, még akkor is, ha már rájöttünk, ez így nem lesz jó.
Sokáig kerülgettem annak idején ezt a könyvet, és legalább még annyit kellett várnia, hogy kézbe vegyem, de nem bántam meg. Jókor, jó helyen talált meg.

>!
Könyveskuckó_reblog
Edith Eva Eger: A döntés

Videóm a könyvről:
https://www.youtube.com/watch…

„Nem tudod megváltoztatni, ami történt, nem tudod megváltoztatni azt, amit tettél, vagy amit tettek veled. De eldöntheted azt, hogyan élsz most.”

Edith Eva Egert (a magyar származású, II. világháborús túlélőt, ma klinikai pszichológust) először az On The Spot új évadjának egyik részében láttam, és amikor konstatáltam, hogy a memoárja A döntés címmel kapható már a magyar könyvpiacon is, úgy gondoltam – bár nem kifejezetten szoktam ebben a témakörben olvasni –, ez egy olyan könyv, amely által az olvasója csak több lehet. Szóval így vetettem bele magam az olvasásába.

„Az idő nem gyógyítja be a sebeinket. A gyógyulásunk azon múlik, mihez kezdünk az időnkkel.”

A kötet tulajdonképpen eleve négy részre osztódik, amelyek a következő címet kapták: Börtön, Szökés, Szabadság, Gyógyulás. Az első száz oldal, mint azt a címből is kideríthetjük, az előzményekről és az Auschwitzba deportálásról, ottani körülményekről számol be szívhez szóló őszinteséggel, mintegy visszaemlékezésképp. Aztán ahogy haladunk előre az olvasásban, szép lassan pszichológiai gondolatokkal itatódik át a könyv. A végére megismerhetjük dr. Edith Eva Eger különböző betegeinek problémáit, történetét és azt, milyen kezeléssel vagy gondolatátadással tudott végül rajtuk segíteni. Mindezzel együtt az olvasók is rengeteg hasznos tudnivalóval, bölcsességgel okosodnak, és a könyv összetettsége által mindenki találhat benne olyan részt, amelyet a saját maga életére vonatkoztathat.

Érdekes egyébként, hogy míg az első rész, tehát a koncentrációs táborban eltöltött idő leírása sokkal inkább regényesítve és érdekfeszítően bontakozik ki (s szintúgy az Amerikába emigrálás), a könyv második fele inkább elvontabb, és a psziché, megbocsátás, feldolgozás témája köré épít. A filozófiai eszmefuttatások, pár mondatban megfogalmazott életigazságok egy már-már meghittebb töltetet adnak a könyvek, azonban a pszichológiai kifejtéseket nem mindenki találhatja túlontúl érdekesnek. Az persze vitathatatlan, hogy a cél mindenképp a tanácsadás és segítés az olvasók számára is, így tehát azok, akik egyrészt szeretnének olvasni a II. világháborúról és/vagy feldolgozatlan traumájuk, problémájuk van, vagy csak kíváncsiak dr. Edith Eva Eger pszichológiai módszerére, személyiségére, történetére, életére, azoknak ez az igen nívós, szépirodalmi, minőségi könyv könnyen akár támaszukká is válhat.

„…ha elveszíted a fejed, akkor ideiglenesen erősnek érezheted ugyan magad, de valójában kiadod a kezedből a hatalmat.”

Személy szerint inkább a könyv első fele tetszett igazán, nyilván azzal együtt, hogy nagyon megdöbbentő és elkeserítő volt olvasni a kezdeti történéseket – tehát magát a háborút, a zsidók deportálását, éheztetését, dolgoztatását, megölését, stb. –, mégis az egész könyvön végigfut egy „reményszál”, amelyet végig szemmel tartva képtelen voltam letenni, és elengedni annak a fiatal zsidó lánynak a kezét, akinek ennyi megpróbáltatáson kellett átmennie, mégis szinte végig megőrizte a lelkierejét. Persze annál jobb volt aztán olvasni, mikor férjével Amerikába emigrálnak, és ha nagyon nehezen is, de kezdik rendbe rakni életüket. Talán az egyik legfontosabb mondanivalója a könyvnek, hogy a reményt magunkon belül táplálni és fenntartani a mi saját dolgunk és önmagunk iránti kötelezettségünk, felelősségünk. Vagy, hogy megbocsátani nem mások, hanem elsősorban magunk miatt kell. Hogy a történések elnyomása és az előlük való menekülés nem megoldás, hanem csak olaj a tűzre. Hogy ha a múltunkat már nem is, a jelenünket mi irányítjuk.

Pontozás:
Egyedi besorolásom: 5. Nagyon jó
Karakterek: 9/10 – A kötet első fele tulajdonképpen regényesített, s a fiatal Dicuka már csak azért is, mivel valós személy, akár példakép is lehetne.
Borító: 6,5/10 – Nem igazán nyerte el a tetszésemet, egyáltalán nem figyelemfelkeltő ezzel a bézs színével. Viszont legalább keménykötés.
+ pont: Mert egy remekbe szabott mű, kiváltképp az első fele, és mert ez egy olyan könyv, amely által elsőkézből olvashatjuk egy túlélő történetét.
– pont: Talán a végén volt pár helyzet, amikor soknak éreztem a pszichológiai eszmefuttatásokat vagy a páciensek történetét.


Népszerű idézetek

>!
Könyveskuckó_reblog

Az idő nem gyógyítja be a sebeinket. A gyógyulásunk azon múlik, mihez kezdünk az időnkkel.

Kapcsolódó szócikkek: idő · seb
>!
Kitti_Szurovecz

A szabadságunk abban rejlik, hogy megtanuljuk magunkhoz ölelni azt, ami történt. A szabadság azt jelenti, hogy minden bátorságunkat összeszedve lebontjuk a börtön falait, egyik téglát a másik után.

25. oldal

>!
shadowhunter1975 P

Ha megkérdeznének, mi a leggyakoribb diagnózis az általam kezelt emberek között, nem a depressziót vagy a poszttraumás stressz-szindrómát említeném, jóllehet ezek a betegségek túlontúl gyakran fordulnak elő azok körében, akiket megismertem, megszerettem, és elvezettem a szabadságukhoz. Nem, hanem az éhséget. Éhezünk. Éhezünk a jóváhagyásra, a figyelemre és a gyengédségre. Éhezünk a szabadságra: arra, hogy magunkhoz ölelhessük az életünket, hogy igazán megismerjük önmagunkat, és önmagunk lehessünk.

26. oldal, Bevezetés (Libri, 2017)

>!
Könyveslány P

Elmondtam az igazgatómnak: azon gondolkodom, hogy megszerzem a doktorátust pszichológiából. De nem bírtam úgy elé tárni az álmomat, hogy kifogásokat ne keressek. – Nem is tudom – mondtam –, mire befejezem az iskolát, ötvenéves leszek. – Rám mosolygott. – Így is, úgy is ötvenéves lesz – mondta.

>!
anni_olvas

És te is itt vagy! Itt vagy! A szent jelenben. Nem tudlak meggyógyítani téged – mint ahogy senki mást sem –, de ünnepelhetem a döntésedet, hogy lebontod a tudatodban lévő börtönt, tégláról téglára. Nem tudod megváltoztatni, ami történt, nem tudod megváltoztatni azt, amit tettél, vagy amit tettek veled. De eldöntheted azt, hogyan élsz most.
Drágám, dönthetsz úgy, hogy szabad leszel.

>!
Muki75

Most először látom, hogy van döntési lehetőségünk: dönthetünk úgy, hogy arra figyelünk oda, amit elveszítettünk, vagy pedig arra, amink még megvan.

>!
Kabo

„De egészen addig áldozatok maradunk, ameddig egy másik személyt tartunk felelősnek a saját jóllétünkért.”

>!
mate55 

Az általános vélekedés úgy tartja: ha valami zavar minket, vagy szorongást okoz nekünk, akkor csak nézzünk a másik irányba. Ne rágódjunk rajta. Kerüljük ki.

19. oldal

>!
Könyveskuckó_reblog

…ha elveszíted a fejed, akkor ideiglenesen erősnek érezheted ugyan magad, de valójában kiadod a kezedből a hatalmat.

>!
Boglarina

(…) az áldozattudat belülről fakad. Senki más nem tehet minket áldozattá, csakis mi magunk. Nem attól leszünk áldozatok, ami történik velünk, hanem attól, hogy úgy döntünk: belekapaszkodunk az áldozattá válásunkba. Elkezdünk áldozatként gondolkodni – egy olyan szemlélet- és létezésmódot fejlesztünk ki magunkban, amely merev, váddal teli, pesszimista, megragadt a múltban, engesztelhetetlen, megtorló, és nélkülözi az egészséges határokat vagy korlátokat. Saját magunk börtönőreivé leszünk akkor, amikor az áldozati elme korlátai mellett döntünk.


Hasonló könyvek címkék alapján

Robert Merle: Mesterségem a halál
Kertész Imre: Sorstalanság
William Styron: Sophie választ
Rupert Butler: A Gestapo története
Vágóné Klein Margit: Virág a viharban
Helga Weiss: Helga naplója
Havas Ágnes: „Elmondom hát mindenkinek”
Chava Pressburger: Bátyám naplója
Oliver Lustig: Lágerszótár
Oliver Lustig: Véráztatta napló