25. legjobb kortárs könyv a molyok értékelése alapján

A ​döntés 2259 csillagozás

Edith Eva Eger: A döntés Edith Eva Eger: A döntés

„Abban ​szeretnék segíteni olvasóimnak, hogy felfedezzék, miként szökhetnek meg saját elméjük koncentrációs táborából, és válhatnak azzá az emberré, akinek lenniük kellene. Segíteni szeretnék abban, hogy átéljék, mit jelent megszabadulni a múltjuktól, a kudarcaiktól és a félelmeiktől, a dühüktől és a botlásaiktól, a megbánásaiktól és a feloldatlan fájdalmaiktól –, hogy átélhessék azt a szabadságot, amelyben az életet teljes, gazdag, ünnepi mivoltában élvezhetik. Nem választhatunk fájdalom nélküli életet. De választhatjuk azt, hogy szabadok leszünk, megszökünk a múltunk elől, akármi történjék is, és megragadjuk a lehetségest.” Dr. Edith Eva Eger
A magyar származású dr. Edith Eva Egert 1944-ben családjával együtt a nácik haláltáborába, Auschwitzba deportálták. Ma klinikai pszichológus a kaliforniai La Jollában, illetve a Kaliforniai Egyetem oktatója San Diegóban. Emellett az amerikai hadsereg és haditengerészet tanácsadójaként tűrőképességi tréningeket tart és segíti a… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2017

Tartalomjegyzék

>!
Open Books, Budapest, 2021
420 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635720040 · Fordította: Farkas Nóra
>!
Open Books, Budapest, 2021
424 oldal · ISBN: 9789635720286 · Fordította: Farkas Nóra
>!
Open book, 2021
422 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635722198 · Fordította: Farkas Nóra

6 további kiadás


Enciklopédia 64

Szereplők népszerűség szerint

Selye János · Josef Mengele

Helyszínek népszerűség szerint

Auschwitz · Csehszlovákia · Kassa


Kedvencelte 650

Most olvassa 332

Várólistára tette 1030

Kívánságlistára tette 1079

Kölcsönkérné 24


Kiemelt értékelések

LunaNessuno>!
Edith Eva Eger: A döntés

Fantasztikus könyv egy fantasztikus nőről. Nagyon dicsérem és irigylem Edith erejét és kitartását, engem a legkisebb kudarc is mély depresszióba képes rántani. Amit megélt, nem egy sétagalopp senkinek sem, mégis úgy éreztem olvasás közben magam, mintha egy kitalált regényt olvasnék, nem egy nő történetét. Egy csöppet úgy érzem, előre siettem. Hadd kezdjem én is ott, ahol az írónő tette. Történetünk legelején.

Egy átlagosnak mondható családi környezettel indít a könyv, Edie gyerekkorától. Jó érzés volt a nővéreiről és a szüleiről olvasni, viszont fájt érte a szívem. off Ahogy haladt előre a történet, úgy érződött egyre közelebbinek és elkerülhetetlenebbnek a háború kegyetlensége a zsidókra nézve. Még mindig felfoghatatlan az a sok borzalom, ami megtörtént az írónővel és megannyi sorstársával. Látni, ahogy az édesanyádat elviszik spoiler elképzelhetetlenül fájdalmas. A könyv vége felé, amikor Edith visszatért Auschwitzba és újra lejátszódott előtte a táborba érkezésének napja, ahogy külön választják az anyjától, fájt. Nem lehet mai fejjel felfogni, szinte elképzelni sem azt a kínt, amit több millió ember elszenvedett. A könyv nagy részének taglalása spoileres lenne, így a táborba kerülés utáni eseményekre külön nem térek ki, viszont annyit hadd mondjak, volt egy pont, amikor rákerestem az írónőre, mert nem hittem el, hogy ez mind valóban megtörtént. Sok volt a véletlen egybeesés, a „szerencse”. Ahogy kiderült, hogy valós történet, felértékelődött bennem a könyv, az írónővel együtt. Nagy örömömre szolgálna, ha egyszer ellátogatna a kicsiny országunkba. Nagyon sok kérdésem lenne hozzá, de ha nem hőkölne hátra, meg is ölelném. Egy hős, egy példakép.

A könyv nagy részében – ami számomra meglepő volt, több auschwitzi „élménybeszámolóra” számítottam. Viszont ez a része sem zavart egyáltalán. Nagyon sok történetben magamra ismertem, olvasás közben Edith szavait mantráztam magamnak, hogy én is tovább tudjak lépni azokon, amiken a betegeinek sikerült.

Hatalmas élmény volt olvasni ezt a könyvet, de lelkileg nem álltam még rá készen. Így azoknak, akik még nem olvasták, azt tudom javasolni, hogy csak akkor vegyék a kezükbe, amikor készen állnak rá. Nem egyszerű téma, nem egy mindennapi, férjét vásárolni cibáló anyuka napi blogbejegyzése. Nagyon hálás vagyok, amiért napvilágot láthatott ez a regény, hogy az írónő nem tartotta magában a gondolatait és életének történetét. Megannyi embernek adhat támaszt és segítséget, nem csak ő, de a könyve is, hiszen elolvasni a regényt olyan volt, mint egy hosszan beszélgetésen részt venni az írónővel. Maradt még bennem néhány kérdés. spoiler Személyes kérdések, amikre csak puszta kíváncsiságból, semmint könyvben maradt lyukak miatt vagyok kíváncsi.

off

12 hozzászólás
Suba_Csaba P>!
Edith Eva Eger: A döntés

A döntés tényleg egy olyan könyv, amit kár lett volna kihagynom. Régóta tervezgettem, hogy elolvassam, de vártam a megfelelő alkalomra, hiszen tudtam, hogy nem lesz egy könnyű olvasmány és nem lehet gyorsan „letudni”. Itt bizony minden mondatnak ereje, értéke és varázsa van. A fejezetek végén mindig kicsit megálltam, elméláztam, a saját magam életére vetítettem. A könyv első harmada a haláltábor borzalmait taglalja, ezt követően pedig a szerző életútját követhetjük végig, közbeszúrva olyan páciensekkel folytatott beszélgetésekkel, melyek kapcsolódtak az írónő Auschwitzban elszenvedett szörnyűségeinek feldolgozásához. Ez a könyv egy gyógyulástörténet, egy olyan lelki folyamat és fejlődés ábrázolása, melyből valamennyien okulhatunk. Fontos mondatok, még fontosabb érzések, szorongást oldó technikák és megannyi útmutatás, hogy jobbá, kiegyensúlyozottabbá váljunk. Köszönöm az élményt, köszönöm a terápiát Dr. Eger!

>!
Libri, Budapest, 2019
420 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633108208 · Fordította: Farkas Nóra
15 hozzászólás
Edmond>!
Edith Eva Eger: A döntés

„ – Dicuka – szól bele a sötétségbe egyik este –, hallgass ide. Nem tudjuk, hová tartunk. Nem tudjuk, mi fog történni. Csak arra emlékezz: senki sem veheti el tőled azt, amit a fejedbe raksz. ”

2021 első olvasmányaként vettem a kezembe A Döntést, mert úgy éreztem, ezt az évet teljesen más alapokra kell helyeznem és egy formabontó könyv kell nekem, ami megváltoztatja a gondolkodásom, jobb emberré tesz, így minden reményemet ebbe a könyvbe fektettem, ami nem mellesleg hatalmas rajongó táborral rendelkezik és már több helyen láttam róla hihetetlen véleményeket, sokan egyik „legmeghatározóbb könyv, amit valaha olvastam” jelzőt aggattak rá, így nem volt kétségem afelől, hogy elolvasom.

Sokáig húztam, féltem. Féltem az Auschwitz téma miatt, hogy túlságosan fájni fog szentimentalista lelkemnek. Sajnos így is lett. De amit ez a fajta történet tudott és elmesélt a holokausztról, az úgy sebzi meg olvasóját, hogy rögtön utána begyógyítja a sebet. Olyan volt ezt a könyvet olvasni, mint viharban ülni úgy, hogy a széttöredezett világ magjában egy csodaszép virág hajt ki, aminek részei lehetünk, csodálhatjuk a szenvedések árán is. Ez a virág volt számomra maga Edith Eva Eger.

Ezt a könyvet képtelen lettem volna úgy olvasni el, hogy az arcomon ne folyjon könnycseppek áradata. Annyi érzelmet váltott ki belőlem ez a könyv, amit még egyik, másik regénynél sem tapasztaltam, egyszerűen meg kellett állnom, mert nem láttam olvasni. Talán azok a dolgok hatnak ránk leginkább, amik ennyi mindent ki tudnak váltani belőlünk, ezek alapján jó érveim vannak afelől, hogy ezt a művet én is életem egyik nagy kedvencének nevezzem.

Őszinte leszek, a könyv lapjait behajtottam több helyen is. Tudom, sokan mondják nem szép dolog a szamárfül. De nekem itt, ebben az esetben szinte minden harmadik oldallal ezt kellett tennem. Aztán aláhúztam. Igen, muszáj volt ezt is megtennem. Olyan dolgok vannak ebben a könyvben megfogalmazva, amit még sok-sok alkalommal fogok elolvasni, a könyvet sem fogom magasra tenni a polcon, mert tudom, hogy még sok-sok alkalommal kell leemelnem, újra belelapoznom, hogy útba igazítást, tanácsot, erőt, megbocsátást kapjak az életben ért fájdalmakért.

Végezetül annyit, hálás vagyok, hogy ez a könyv megjelenhetett, hogy Edit megírta és ezzel segített nekem – és sokaknak másoknak – a gyógyulás útján.

A legjobb döntés volt, hogy kezembe vettem ezt a regényt, ti is tegyetek így!

Videóban bővebben: https://www.youtube.com/watch…

7 hozzászólás
Málnika>!
Edith Eva Eger: A döntés

„(…) ha a múlt elől futunk, vagy a jelen fájdalma ellen harcolunk, akkor bebörtönözzük magunkat. A szabadság azt jelenti, hogy elfogadjuk azt, ami van, és megbocsátunk magunknak, megnyitjuk a szívünket, hogy felfedezhessük a jelenben létező csodákat.

A magyar származású szerző páratlan kiadványa jóval több, mint egy holokausztról szóló memoár, egyben az általa kifejlesztett döntésterápia ismertetése is. Megmutatja, hogyan börtönözhetjük be saját magunkat elménk által, és hogyan érhetjük el szabadságunkat, börtönünk falát tégláról téglára lebontva. A megindító és gondolatébresztő írás különlegessége, hogy szinte bármilyen élethelyzetben ránk talál, és segítő kezet nyújt.

A számos második világháborúról szóló igaz történetet olvasva mindig felvetődött bennem a kérdés, hogyan lehet mindezt túlélni. Edith Eva Eger írásából végre megismerhettem egy belső utat, hiszen nemcsak a szörnyűségeket tárja elénk, hanem azt is, ő hogyan vészelte át ezeket a napokat tudata segítségével. Ám a haláltáborból való szabadulás korántsem hozott számára szabadságot, hiszen mindezt fel kell dolgozni, sőt a túlélők bűntudatával is meg kell küzdeni. Tapasztalataiból merítve létrehozta a „döntésterápiát”, amely hatalmas józanító pofonként ráébreszt, hogy börtönünket legtöbbször saját tudatunk teremti, és az elfojtás helyett múltunk elfogadására és önmagunknak történő megbocsátásra van szükség a továbblépéshez. Mindezt a folyamatot saját és kliensei életútján át is bemutatja, miközben mentoránál, Viktor Frankl-nál egy sokkal emberközelibb befogadást tesz lehetővé. Egyedülálló könyv, amely egyszerre egy megindító memoár és egy hatékony önsegítő írás.

8 hozzászólás
Annamarie P>!
Edith Eva Eger: A döntés

Háromnapos képzésen voltam a múlt héten, ahol az egyik téma a családon belüli erőszak, a másik az emberkereskedelem és gyermekkereskedelem volt. Számos oldalról közelítettük meg a témát, elemeztük az általános nézőpontokat is, és sajnos megállapítottuk, hogy a közvélemény addig jut el például a kapcsolati erőszak nehézségében, „Miért nem megy el az illető, miért nem menekül? ” Sajnos nem ilyen egyszerű a kérdés. Anélkül, hogy elmerülnék a témában, csupán jelzem, hogy egyrészt olyan mértékben traumatizáltak az erőszakot megélő személyek, hogy képtelenek a logikus döntést meghozni, másrészt a lehetőségeik is szűkösek, arról már nem is beszélve, hogy kiszolgáltatott vagy megzsarolt helyzetben vannak. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy innen már nincs kiút. Van, csak nem olyan egyszerű, ahogy azt elképzeljük. Mindig van döntési lehetőségünk.

Erről a döntési lehetőségről mesél Edith Eva Eger, aki nem egy bántalmazói kapcsolatban sínylődött, hanem 16 évesen koncentrációs táborba került, egy szemvillanás alatt veszített el mindent, amit addig fontosnak tartott. Családját, jövőjét, lehetőségeit, otthonát, nyugalmát. Amint ránéz ruháitól megfosztott, lenyírt hajú nővérére, aki azt kérdezi tőle, „-Hogy nézek ki? Mondd meg az igazat!”, egy pillanat alatt megérti, hogy van döntési lehetősége. Dönthet úgy, hogy arra figyel oda, amit elvesztettek, vagy arra, ami még megvan.

„-A szemed – mondom a nővéremnek – annyira szép! Még soha nem tűnt fel, mert mindig eltakarta az a rengeteg hajad.”

Ez a felismerés olyan elementáris erővel hat a fiatal lányra, hogy egész életében képessé válik arra, hogy a legnagyobb kétségbeesésekben is iránytűje és mécsese legyen. Nem csak a láger borzalmainak átélésében, hanem a túlélésben is ebbe kapaszkodik. A világ másik részén kezdi újra életét, megromlik a házassága, nem találja a hivatását. De az a tény, hogy hatással lehet saját életének alakulására, mégpedig tisztán a hozzáállásának köszönhetően, lehetővé teszi számára, hogy megoldja a problémákat. Önelfogadási filozófiáját szívesen viszem magammal, mert ez sem elmélet, hanem maximálisan átélt, önmagán tesztelt csodaszer. Vallja, hogy önmagunk elfogadásának abból kell erednie, hogy „amit meg tudok tenni, azt csak én tudom úgy megtenni, ahogyan én tudom megtenni.” Ez pedig azt jelentette számára, hogy megtanulja újrakeretezni a traumát: hogy a fájdalmas múlt, a benne rejlő erő a fejlődésének a tanúbizonysága, nem pedig a veszteség és kár igazolása. Van rá egy egész élete, hogy ezt a tökéletességig csiszolja. Áldozatból olyasvalakivé válik, aki képes virágba borulni, csakis azért, mert dönthet úgy is, hogy szabad lesz, dönthet úgy, hogy felelősséget vállal a nehézségeiért, a gyógyulásáért.

Edith Eger ötvenhárom évesen fejezi be tanulmányait és lesz klinikai pszichológus. Munkájával többek közt a poszttraumás szindrómában szenvedő amerikai katonáknak segít, hogy felépüljenek, de tevékenyen részt vesz a holokausztról szóló emlékek felidézésében és megőrzésében is. Szerepelt a CNN különkiadásában, amely az auschwitzi tábor felszabadításának hetvenedik évfordulójára készült, valamint a holland televízió által forgatott dokumentumfilmben is.

Filozófiája, életének története és munkássága annak a ténynek az igazolása, hogy van lehetőségünk választani. Elmeséli ezt nekünk olvasmányos, közérthető formában. Életének alakulása számos izgalmas, sokszor véletlennek tűnő események láncolata. Táncol a hírhedt Joseph Mengele előtt, barátja és mentora lesz a szintén holokauszt-túlélő Viktor Frankl pszichiáter, és legnagyobb sikere, hogy képes meggyógyítani önmagát.

A magyar származású pszichológus és írónő könyve inspiráló segítő kötet, melyről így vall:
„-Azt szeretném, hogy meghallgassák a történetemet, és azt mondják: -Ha ő meg tudja tenni, akkor én is meg tudom!” Úgy legyen!

10 hozzászólás
Nono_ P>!
Edith Eva Eger: A döntés

Ez a könyv a "saját” Auschwitzomban talált rám.

Az érzelmileg kifacsart, sovány önértékelésű, haldokló lelkemet Edith Eva Eger szavai megragadták és elkezdték kivezetni a belső poklomból.
Általa megtanultam, hogy a fájdalomnak nincs hierarchiája. Hogy ne becsüljem le az engem ért veszteséget, bánatot. És ami a legfontosabb: Az idő nem gyógyítja be a sebeinket. A gyógyulásunk azon múlik, mihez kezdünk az időnkkel.

Nem mondom, hogy már nem hallom a fejemben a „nem vagy elég jó”, „béna” és „megbocsáthatatlan” SS tisztek fegyverropogásához hasonló pusztító gondolatokat. De már tudom, hogy van döntési lehetőségem. És én eldöntöttem, hogy nem fogok a saját haláltáboromban tovább élni. Nem állítom, hogy már kijutottam, mert a felépülés sosem lineáris, de minden nap azon leszek, hogy kijussak a börtönömből.

Ha hajlandó vagy Te is a gyógyulásra azért, hogy segíteni tudj másoknak is, akkor vedd kezedbe ezt a könyvet! Ez nem csak egy önsegítő könyv vagy egy újabb Auschwitzos történet. Ez egy mentőkötél lehet. Nekem az volt.

Nem dönthetünk úgy, hogy eltüntetjük a sötétséget, de fényt gyújthatunk benne.

48 hozzászólás
Pati28 P>!
Edith Eva Eger: A döntés

”(…) életemben nem az lesz a legnehezebb próbatétel, hogy megbocsássak Hitlernek. A legnehezebb annak lesz megbocsátani, akivel a szembenézésem még várat magára: és ez saját magam vagyok.”

Edith Eva Eger szavai, útmutatásai mély benyomást tettek rám. Nehéz összefoglalni a gondolataimat, mert mindeddig akármennyi könyvet is olvastam el holokauszt témában, nem emlékszem, hogy lett volna ehhez hasonló, ami ennyire megfogott volna, ami ennyire azt az érzést keltette volna bennem, hogy én is a történet részese vagyok.

A döntés egy útmutató, mely elvezet a gyógyulás útjára, és amely során végigkísérjük dr. Eger élete alakulását, telve boldogsággal, szomorúsággal, veszteséggel. Iránymutatást kapunk arról, hogy soha nem késő új dolgokba belevágni, újra kezdeni az életünket, mindez csak akarat és elszántság kérdése. De a legfontosabbat is mellékeli mellé: hogy merjünk önmagunkkal szembeszállni, és ne ijedjünk meg az ismeretlentől.

Edith minden története, minden momentuma, amit átélt és megélt jobban ösztönözte arra, hogy olyan ember legyen, aki segít másokon, aki a helyes útra tereli a lelkileg és érzelmileg sérült embereket. Mindezt úgy, hogy még ő maga is a háború okozta PTSD jeleit produkálta. Egyes jelenetek a páciensekkel nagyon tanulságosak és érdekesek voltak, már-már meghatóak a maguk módján. Sokszor éreztem azt olvasás közben, hogy Edith-et bántja az a dolog, hogy csak spoiler. Holott lehet, hogy kifejezetten ebben a korban ért fel arra a lépcsőfokra, hogy kellő bölcsességgel és tapasztalattal támogathassa az embereket, de legfőképp a betegeit.

Számomra az írónő kimagaslóan abba a kategóriába került, akire felnézhetek, aki sokunknak példaképévé válhat, hiszen az átélt borzalmak ellenére, segítséget nyújt mindazoknak, akik valamilyen oknál fogva saját maguk ellenségei, és a múltjuk börtönének rabjai.

”Nem tudod megváltoztatni, ami történt, nem tudod megváltoztatni azt, amit tettél, vagy amit tettek veled. De eldöntheted azt, hogyan élsz most.”

DaTa>!
Edith Eva Eger: A döntés

Mikor januárban Frankl, …mégis mondj igent az életre könyvét olvastam, többen is ajánlották Dr. Edith Eger, A döntés című könyvét is.

Frankl már végzett orvos, pszichiáter, neurológus, mikor fogolyként az auschwitzi haláltáborba kerül. Ő a könyvében nagyrészt azt dolgozza fel, ő és a többi rab mit élt át a táborlét különböző fázisai során lelkileg, szigorúan pszichológiai szempontok alapján elemezve, így nem is tárgyalja részletesen az embertelen körülményeket, a felfoghatatlan gonoszság cselekedeteit, sokkal inkább az átélt élményei hatására kidolgozott terápiás módszer, a logoterápia és egzisztenciaanalízis bemutatása az a könyv.

Ezzel szemben Dr. Eger könyve sokkal személyesebb. Ő fiatal kamaszlányként kerül az auschwitzi táborba, szüleit Mengele egyetlen kézlendítéssel küldi megérkezésükkor azonnal a gázkamrába, ő viszont egyike lesz azon kassai 150 zsidónak, akik túlélik a háborút, akik szabadulnak a táborokból végül. A háború után férjével Amerikába költözik, gyermekeik születnek, egyetemre jár, pszichológiát hallgat, majd doktorál és pszichoterapeutaként segít klienseinek elfogadni a múltat, megbocsájtani másoknak és önmaguknak is, hogy megélhessék igazán a jelent. A könyv legfőbb üzenete, hogy a legnagyobb börtön nem más, mint a tulajdon elménk, és hogy mindig, minden helyzetben, mindenkinek van választási lehetősége. A múltat eltörölni és megváltoztatni nem lehet, azt viszont mindenki eldöntheti, hogyan él a jelenben, bármilyen rettenetes trauma is érte őt valaha. A szerző azt írja,

Nem azt szeretném, hogy meghallgassák a történetemet, és aztán azt mondják: „Az én szenvedésem kevésbé jelentős.” Azt szeretném, hogy meghallgassák a történetemet, és azt mondják: „Ha ő meg tudja tenni, akkor én is meg tudom!"

fontos mondatok ezek, és jó kimondani, hangosan is. Igen, én is meg tudom. Jelentős mű, olvasását szívből ajánlom.

pannik>!
Edith Eva Eger: A döntés

Dicuka története mellbevágó, szívszorító, ép ésszel felfoghatatlan, hogy megtörtént, hogy ez valóság volt.
Megismerjük a családját, kicsit velük vagyunk a mindennapokban még békeidőben, pontosabban a kezdődő őrület szelei azért már be-be csapnak az ablakon. Aztán a haláltáborban töltött 1 év következik, valamint a poklok pokla utáni „szabad” élet. Ez van belesűrítve ebbe a kicsit több mint 400 oldalba. Meg még valami.

A szívszorító érzést nem csak az éhezés, az embertelenség és a kegyetlenségek sorozata okozza olvasás közben, hanem az emlékek poklába záruló hétköznapi valóság is. És itt már önmagunkról is olvasunk, mert valami nehéz, nyomasztó emlék biztosan mindannyiunkban ott foglalja a helyet magának kiszoríthatatlanul, kitörölhetetlenül.

Ezzel meg is érkeztünk a fő üzenethez, az írónő (pszichológusnő, holokauszt túlélő) ugyanis leírja, hogy a haláltáborokban átélt borzalmakat nem lehet eltörölni, nem lehet semmissé tenni és nem lehet elfelejteni sem. Soha. De akkor mit lehet kezdeni a mardosó emlékek sokaságával, a bűntudattal, a kérdésekkel, a fájdalommal, a gyásszal, azzal a rengeteg rettenetes képpel haldoklókról, éhezőkről, meggyilkoltakról? Mit lehet tenni, hogyan lehet „normális” életet élni ezek után? Hogyan lehet kiszabadulni ebből a földi pokolból? Ki lehet-e szabadulni valaha?
Erről szól a könyv, hogy hogyan lehet együtt élni, megbocsátani, feldolgozni, átérezni, elfogadni azt ami első ránézésre is lehetetlen.
Nehéz olvasmány, de mégis valahogy jó, fájdalmas is meg vigasztaló is. Az írónő áradó életereje a lapokról szinte ránk ömlik, beburkol minket is azzal az elpusztíthatatlan erővel, ami hajtotta, és azzal a tudással vértez fel, amivel kőkemény munkába kezdett és megmentette önmagát másodszor is (az emlékek poklából). Mindent átad amit megélt, megpróbálja leírni, hogy neki hogyan sikerült. Ez segíthet másoknak is a saját életünkben, hogy változtassanak, lépjenek, döntsenek.
Mert mindig van lehetőség a döntésre! Még egy haláltáborban is.

meseanyu P>!
Edith Eva Eger: A döntés

Ez is egy olyan könyv, amit fontosnak éreztem volna elolvasni, de mégis halogattam, féltem tőle. Aztán elém sodorta az élet, mert egy kedves szomszédasszonyom ajánlotta, hogy kölcsönadja, és nem akartam visszautasítani. Nem bántam meg, mert habár megrázó, de rengeteg életigenlés is van benne, és sok olyan dolog, amiből az is tanulni tud, akinek nincsenek igazán nagy traumái. Ráadásul mindez ragyogó, őszinte és magával ragadó stílusban, egy végtelenül szimpatikus szerző tollából.


Népszerű idézetek

Prof_Hicks>!

Az idő nem gyógyítja be a sebeinket. A gyógyulásunk azon múlik, mihez kezdünk az időnkkel.

Kapcsolódó szócikkek: gyógyulás · idő · seb
3 hozzászólás
Rituga P>!

Most először látom, hogy van döntési lehetőségünk: dönthetünk úgy, hogy arra figyelünk oda, amit elveszítettünk, vagy pedig arra, amink még megvan.

7 hozzászólás
Rituga P>!

Nem dönthetünk úgy, hogy eltüntetjük a sötétséget, de fényt gyújthatunk benne.

2 hozzászólás
Könyveslány P>!

Elmondtam az igazgatómnak: azon gondolkodom, hogy megszerzem a doktorátust pszichológiából. De nem bírtam úgy elé tárni az álmomat, hogy kifogásokat ne keressek. – Nem is tudom – mondtam –, mire befejezem az iskolát, ötvenéves leszek. – Rám mosolygott. – Így is, úgy is ötvenéves lesz – mondta.

Könyveslány P>!

Nem tudod megváltoztatni, ami történt, nem tudod megváltoztatni azt, amit tettél, vagy amit tettek veled. De eldöntheted azt, hogyan élsz most.

6 hozzászólás
shadowhunter1975 P>!

Ha megkérdeznének, mi a leggyakoribb diagnózis az általam kezelt emberek között, nem a depressziót vagy a poszttraumás stressz-szindrómát említeném, jóllehet ezek a betegségek túlontúl gyakran fordulnak elő azok körében, akiket megismertem, megszerettem, és elvezettem a szabadságukhoz. Nem, hanem az éhséget. Éhezünk. Éhezünk a jóváhagyásra, a figyelemre és a gyengédségre. Éhezünk a szabadságra: arra, hogy magunkhoz ölelhessük az életünket, hogy igazán megismerjük önmagunkat, és önmagunk lehessünk.

26. oldal, Bevezetés (Libri, 2017)

Kabo>!

De egészen addig áldozatok maradunk, ameddig egy másik személyt tartunk felelősnek a saját jóllétünkért.

Rituga P>!

Passzívnak lenni azt jelenti: hagyod, hogy mások döntsenek helyetted. Agresszívnak lenni azt jelenti, hogy te döntesz mások helyett. Asszertívnek lenni azt jelenti, hogy a magad számára te hozol döntést. És bízol benne, hogy ez elég, hogy elég vagy.

178. oldal

Kitti_Szurovecz IP>!

A szabadságunk abban rejlik, hogy megtanuljuk magunkhoz ölelni azt, ami történt. A szabadság azt jelenti, hogy minden bátorságunkat összeszedve lebontjuk a börtön falait, egyik téglát a másik után.

25. oldal

anni_olvas>!

És te is itt vagy! Itt vagy! A szent jelenben. Nem tudlak meggyógyítani téged – mint ahogy senki mást sem –, de ünnepelhetem a döntésedet, hogy lebontod a tudatodban lévő börtönt, tégláról téglára. Nem tudod megváltoztatni, ami történt, nem tudod megváltoztatni azt, amit tettél, vagy amit tettek veled. De eldöntheted azt, hogyan élsz most.
Drágám, dönthetsz úgy, hogy szabad leszel.


Említett könyvek


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Cheryl Strayed: Vadon
Irvin D. Yalom: A Schopenhauer-terápia
Stacey O'Brien: Wesley, kedvesem
Rick Atkinson: Hajnali hadsereg
Bill O'Reilly – Martin Dugard: Az SS kiiktatása
Irvin D. Yalom: Amikor Nietzsche sírt
J. S. Margot: Mazel tov
Mártonffy Zsuzsa: Akiknek két anyja van
Adam Kay: Ez fájni fog
Martin Pistorius: Néma üvöltés