5. legjobb kortárs könyv a molyok értékelése alapján

A ​döntés 131 csillagozás

Edith Eva Eger: A döntés

„Abban ​szeretnék segíteni olvasóimnak, hogy felfedezzék, miként szökhetnek meg saját elméjük koncentrációs táborából, és válhatnak azzá az emberré, akinek lenniük kellene. Segíteni szeretnék abban, hogy átéljék, mit jelent megszabadulni a múltjuktól, a kudarcaiktól és a félelmeiktől, a dühüktől és a botlásaiktól, a megbánásaiktól és a feloldatlan fájdalmaiktól –, hogy átélhessék azt a szabadságot, amelyben az életet teljes, gazdag, ünnepi mivoltában élvezhetik. Nem választhatunk fájdalom nélküli életet. De választhatjuk azt, hogy szabadok leszünk, megszökünk a múltunk elől, akármi történjék is, és megragadjuk a lehetségest.” Dr. Edith Eva Eger
A magyar származású dr. Edith Eva Egert 1944-ben családjával együtt a nácik haláltáborába, Auschwitzba deportálták. Ma klinikai pszichológus a kaliforniai La Jollában, illetve a Kaliforniai Egyetem oktatója San Diegóban. Emellett az amerikai hadsereg és haditengerészet tanácsadójaként tűrőképességi tréningeket tart és segíti a… (tovább)

Eredeti mű: Edith Eva Eger: The Choice

>!
Libri, Budapest, 2017
424 oldal · ISBN: 9789634332855 · Fordította: Farkas Nóra
>!
Libri, Budapest, 2017
420 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633108208 · Fordította: Farkas Nóra

Enciklopédia 6

Helyszínek népszerűség szerint

Auschwitz


Kedvencelte 43

Most olvassa 39

Várólistára tette 178

Kívánságlistára tette 190

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
DaTa P
Edith Eva Eger: A döntés

Mikor januárban Frankl, …mégis mondj igent az életre könyvét olvastam, többen is ajánlották Dr. Éger Edit, A döntés című könyvét is.

Frankl már végzett orvos, pszichiáter, neurológus, mikor fogolyként az auschwitzi haláltáborba kerül. Ő a könyvében nagyrészt azt dolgozza fel, ő és a többi rab mit élt át a táborlét különböző fázisai során lelkileg, szigorúan pszichológiai szempontok alapján elemezve, így nem is tárgyalja részletesen az embertelen körülményeket, a felfoghatatlan gonoszság cselekedeteit, sokkal inkább az átélt élményei hatására kidolgozott terápiás módszer, a logoterápia és egzisztenciaanalízis bemutatása az a könyv.

Ezzel szemben Dr. Éger Edit könyve sokkal személyesebb. Ő fiatal kamaszlányként kerül az auschwitzi táborba, szüleit Mengele egyetlen kézlendítéssel küldi megérkezésükkor azonnal a gázkamrába, ő viszont egyike lesz azon kassai 150 zsidónak, akik túlélik a háborút, akik szabadulnak a táborokból végül. A háború után férjével Amerikába költözik, gyermekeik születnek, egyetemre jár, pszichológiát hallgat, majd doktorál és pszichoterapeutaként segít klienseinek elfogadni a múltat, megbocsájtani másoknak és önmaguknak is, hogy megélhessék igazán a jelent. A könyv legfőbb üzenete, hogy a legnagyobb börtön nem más, mint a tulajdon elménk, és hogy mindig, minden helyzetben, mindenkinek van választási lehetősége. A múltat eltörölni és megváltoztatni nem lehet, azt viszont mindenki eldöntheti, hogyan él a jelenben, bármilyen rettenetes trauma is érte őt valaha. A szerző azt írja,

Nem azt szeretném, hogy meghallgassák a történetemet, és aztán azt mondják: „Az én szenvedésem kevésbé jelentős.” Azt szeretném, hogy meghallgassák a történetemet, és azt mondják: „Ha ő meg tudja tenni, akkor én is meg tudom!"

fontos mondatok ezek, és jó kimondani, hangosan is, igen, én is meg tudom. Jelentős mű, olvasását szívből ajánlom.

>!
mate55 
Edith Eva Eger: A döntés

Nyitva” kell lenni ehhez a történethez. A választás az emberiség ajándéka. Érzelmileg kidolgozott emlékirat, egy tanulmány az intenzív gyógyulásról. Dr. Edith Eger, a nemzetközileg elismert pszichológus (a holokauszt túlélőinek egyike) felejthetetlen történetet mesél el ebben a mozgalmas „végrendeletben”. Ha valaki, ő aztán igazán tudja, miről ír. Ha valakit Mengele választ ki az életre, annak a traumákról és a megbocsátásról szóló szavait nehéz figyelmen kívül hagyni. A könyv négy részre oszlik: börtön, menekülés, szabadság és gyógyítás. A szerző tragikus múltjának szorongatott szerkezete egy gyönyörű hátteret képez. Maradjon a múltban, vagy szembenézzen vele, és megtanuljon élni a jelenben. Élete azt a képességünket tárja felénk, hogy még a legnagyobb szörnyűségeket is túl lehet élni, és ezt a szenvedést mások javára fel tudjuk használni. Megtalálta az igazi szabadságot és megbocsátást, és megmutatja nekünk a gyógyulás különböző fázisait, tartózkodva a nagy szavaktól. Tudományának eredményeit felhasználva tökéletesen közérthetően beszél arról a stratégiáról, amelynek köszönhetően a haragtól, rettegéstől és bosszúvágytól fortyogó mindennapjainkba a szelíd örömvágy ismeretlen hangjai is beszűrődhetnek. A szenvedés és az atrocitás feloldása révén az intenzív gyógyítás és az önmegvilágítás lenyűgöző, ügyes tanulmányozása. Miután elolvastam a könyvet, úgy éreztem, mintha egy terápiás foglalkozáson vettem volna részt. Köszönöm dr. Edith Eva Egernek a történet és a bölcsesség megosztását. „Ő nyolcvankilenc éves, még mindig táncol.” Nagyon hasonlít, egy általam régebben olvasott könyvre Viktor E. Frankl: …mégis mondj igent az életre!

>!
Kitti_Szurovecz
Edith Eva Eger: A döntés

Csodálatos! Mind tartalmában, mind irodalmi minőségében, ha lehetne, csillagos 5000-est adnék rá. Ezt a könyvet mindenkinek el kellene olvasni. Nagyon mélyen hatott rám, és amikor a végére értem, úgy éreztem, legszívesebben vennék egy repülőjegyet, elrohannék Edith-hez Amerikába és magamhoz ölelném mindazért az útmutatásért, amit a történetével nekem adott. <3

>!
madame_recamier
Edith Eva Eger: A döntés

először érzem relevánsnak és nem túlzóan giccsesnek azt mondani egy könyvre: FELEMELŐ.

>!
Coralie
Edith Eva Eger: A döntés

Mások is írták és valóban igaz is: megrázó és felemelő volt olvasni. Felfoghatatlan dolgokról ír. Nem tudom szavakba önteni az érzéseimet. Dr. Eger sokszor megkérdezte magától, miért maradt életben pont ő. Talán azért, hogy mindezt elmondhassa nekünk, hogy segíthessen másokon, és pontosan ezt teszi. Saját történetén kívül több páciensről is ír, és ezek nagyon tanulságos esetek. Nem nehéz felismerni magunkat egyik vagy másik ember tetteiben, félelmeiben. Aki elolvassa, más szemszögből láthatja a saját problémáit is, és ha valaki kellően nyitott rá, erőt meríthet belőle a változáshoz.
Egy túlélő útmutatása az élethez. Érdemes megfogadni a tanácsait.

>!
veronica_mars
Edith Eva Eger: A döntés

Nagyon nehéz értékelést írnom erről a könyvről, mert úgy érzem nem tudnám kifejezni magam olymódon, ami méltó lehetne ehhez a könyvhöz. Azt hiszem nekem ez lesz AZ a könyv, amire egész életemben vissza fogok emlékezni, ráadásul amire úgy fogok visszaemlékezni, mint a könyv, ami megváltoztatta az életem. Legalábbis a gondolkodásom mindenképpen, mert az egy folyamat lesz, amíg mindazt amit olvastam át is tudjam ültetni gondolatból cselekvésbe.
Edith Eva Eger nem mond világmegváltó dolgokat, nem célja, hogy a világot jobbá tegye és mindenkiből boldog embert csináljon. Ez nem egy önsegítő könyv szerintem. De tény, hogy nagyon sokat segít, azokon az embereken akiknek „nincs minden rendben a fejükben”. Én abszolút ilyen vagyok, legalábbis az életemben egy ilyen szakaszhoz értem és kellett ez a kis seggberúgás. Ez a könyv azoknak szól, akik nyitottak és szeretnének változtatni, de kicsit tanácstalanok és nem tudnak elindulni. Edith egyetlen mondatban helyre teszi az ember: te vagy saját magad börtönőre, és csak rajtad múlik, hogy meghozod-e a döntést, hogy szeretnél-e szabad lenni.

Bárcsak elérhető közelségben élne Edith, annyira szívesen mennék el előadására, vagy hallgatnám meg élőben. Még nagyon nagyon sok ilyen emberre lenne szükség a világban. De úgy érzem, hogy rengeteg embernek segített pszichológusként, és már ezzel egy sokkal jobb hellyé tette a világot.

>!
agivagyok
Edith Eva Eger: A döntés

Egyik kedvencem ebben a témában. Nem nagyon tudok mit írni, mert az eleje nagyon megviselt, sokat is sírtam. A vége felemelő volt, és sokat tanultam belőle. Borzasztóan hálás vagyok.

>!
Könyveskuckó_reblog
Edith Eva Eger: A döntés

Videóm a könyvről:
https://www.youtube.com/watch…

„Nem tudod megváltoztatni, ami történt, nem tudod megváltoztatni azt, amit tettél, vagy amit tettek veled. De eldöntheted azt, hogyan élsz most.”

Edith Eva Egert (a magyar származású, II. világháborús túlélőt, ma klinikai pszichológust) először az On The Spot új évadjának egyik részében láttam, és amikor konstatáltam, hogy a memoárja A döntés címmel kapható már a magyar könyvpiacon is, úgy gondoltam – bár nem kifejezetten szoktam ebben a témakörben olvasni –, ez egy olyan könyv, amely által az olvasója csak több lehet. Szóval így vetettem bele magam az olvasásába.

„Az idő nem gyógyítja be a sebeinket. A gyógyulásunk azon múlik, mihez kezdünk az időnkkel.”

A kötet tulajdonképpen eleve négy részre osztódik, amelyek a következő címet kapták: Börtön, Szökés, Szabadság, Gyógyulás. Az első száz oldal, mint azt a címből is kideríthetjük, az előzményekről és az Auschwitzba deportálásról, ottani körülményekről számol be szívhez szóló őszinteséggel, mintegy visszaemlékezésképp. Aztán ahogy haladunk előre az olvasásban, szép lassan pszichológiai gondolatokkal itatódik át a könyv. A végére megismerhetjük dr. Edith Eva Eger különböző betegeinek problémáit, történetét és azt, milyen kezeléssel vagy gondolatátadással tudott végül rajtuk segíteni. Mindezzel együtt az olvasók is rengeteg hasznos tudnivalóval, bölcsességgel okosodnak, és a könyv összetettsége által mindenki találhat benne olyan részt, amelyet a saját maga életére vonatkoztathat.

Érdekes egyébként, hogy míg az első rész, tehát a koncentrációs táborban eltöltött idő leírása sokkal inkább regényesítve és érdekfeszítően bontakozik ki (s szintúgy az Amerikába emigrálás), a könyv második fele inkább elvontabb, és a psziché, megbocsátás, feldolgozás témája köré épít. A filozófiai eszmefuttatások, pár mondatban megfogalmazott életigazságok egy már-már meghittebb töltetet adnak a könyvek, azonban a pszichológiai kifejtéseket nem mindenki találhatja túlontúl érdekesnek. Az persze vitathatatlan, hogy a cél mindenképp a tanácsadás és segítés az olvasók számára is, így tehát azok, akik egyrészt szeretnének olvasni a II. világháborúról és/vagy feldolgozatlan traumájuk, problémájuk van, vagy csak kíváncsiak dr. Edith Eva Eger pszichológiai módszerére, személyiségére, történetére, életére, azoknak ez az igen nívós, szépirodalmi, minőségi könyv könnyen akár támaszukká is válhat.

„…ha elveszíted a fejed, akkor ideiglenesen erősnek érezheted ugyan magad, de valójában kiadod a kezedből a hatalmat.”

Személy szerint inkább a könyv első fele tetszett igazán, nyilván azzal együtt, hogy nagyon megdöbbentő és elkeserítő volt olvasni a kezdeti történéseket – tehát magát a háborút, a zsidók deportálását, éheztetését, dolgoztatását, megölését, stb. –, mégis az egész könyvön végigfut egy „reményszál”, amelyet végig szemmel tartva képtelen voltam letenni, és elengedni annak a fiatal zsidó lánynak a kezét, akinek ennyi megpróbáltatáson kellett átmennie, mégis szinte végig megőrizte a lelkierejét. Persze annál jobb volt aztán olvasni, mikor férjével Amerikába emigrálnak, és ha nagyon nehezen is, de kezdik rendbe rakni életüket. Talán az egyik legfontosabb mondanivalója a könyvnek, hogy a reményt magunkon belül táplálni és fenntartani a mi saját dolgunk és önmagunk iránti kötelezettségünk, felelősségünk. Vagy, hogy megbocsátani nem mások, hanem elsősorban magunk miatt kell. Hogy a történések elnyomása és az előlük való menekülés nem megoldás, hanem csak olaj a tűzre. Hogy ha a múltunkat már nem is, a jelenünket mi irányítjuk.

Pontozás:
Egyedi besorolásom: 5. Nagyon jó
Karakterek: 9/10 – A kötet első fele tulajdonképpen regényesített, s a fiatal Dicuka már csak azért is, mivel valós személy, akár példakép is lehetne.
Borító: 6,5/10 – Nem igazán nyerte el a tetszésemet, egyáltalán nem figyelemfelkeltő ezzel a bézs színével. Viszont legalább keménykötés.
+ pont: Mert egy remekbe szabott mű, kiváltképp az első fele, és mert ez egy olyan könyv, amely által elsőkézből olvashatjuk egy túlélő történetét.
– pont: Talán a végén volt pár helyzet, amikor soknak éreztem a pszichológiai eszmefuttatásokat vagy a páciensek történetét.

>!
Linszyy
Edith Eva Eger: A döntés

A magyar származású pszichológus saját történetét nagyon sokáig érlelte magában, mire le merte írni. Főképp azért érdekelt ez a kötet, mert legfőbb témája a saját magunk építette korlátok lebontása. Emellett pedig megismerhetjük Edith holokauszt-történetét, aminek szerintem az a durvább része, hogy milyen kihatással volt utána az életére.

Azt már mindenki tudja, hogy mi történt Auschwitzban, és számtalan történet maradt ránk a túlélőktől, de azt csak kevesen mesélik el, hogy hogyan tudták aztán továbbfolytatni az életüket. A meglepő nekem az volt, hogy van, aki tudja. Edith viszont nem ilyen szerencsés, így erősen küzd az ellen, hogy felidézze mindazt, amit átélt. Ha mást nem, egy dolgot mindenkinek jól az eszébe vés ez a könyv: azt, hogy a tagadás nem jelenti azt, hogy feldolgoztunk egy traumát. Ha nem veszünk róla tudomást, akkor csak elnyomjuk azt a részünket, de ezzel semmit nem oldunk meg, mivel ugyanúgy problémákat fog okozni a mindennapi életben, minthogyha benne tobzódnánk az emlékben nap mint nap. Egyik sem jó, de nincs egyféle recept arra, hogy hogyan tudjuk elengedni a múltat és megbékélni vele.

Én is jártam Lengyelországban abból a célból, hogy megnézzem a koncentrációs tábort, így mikor Edith is ellátogat oda, pontosan látom, amit ő. És ezzel együtt azt is látom, hogy a felhalmozott hajak, cipők, bőröndök és minden kiállított tárgy sem tudja átadni egy kívülállónak azt a borzalmat, amit egy olyan ember érez meg ezek láttán, aki ott volt. Olvastam és filmeket is láttam már erről a szégyenteljes időszakról a történelemben, de annyira szürreális az, hogy ez megtörténhetett, hogy semmi nem tudott még rábírni, hogy igazán elhiggyem és átérezzem.

A könyv végén visszatér a pszichológiai rész is, ahol több pácienst is megismerhetünk, az írónő több technikáját is bemutatja, illetve ő is eljut a megbékélés fázisába. Erről még szívesen olvastam volna többet. Büszkék lehetünk rá, hogy magyar származású, és ha ebben a témában valaki olyan könyvet akar olvasni, ami nem csupán leírja az átélteket, hanem a későbbi hatását és a feldolgozás folyamatát is taglalja, akkor neki mindenképpen A döntést ajánlom.

Bővebben: https://pergamenrehanytszavak.wordpress.com/2018/02/19/…


Népszerű idézetek

>!
Könyveskuckó_reblog

Az idő nem gyógyítja be a sebeinket. A gyógyulásunk azon múlik, mihez kezdünk az időnkkel.

Kapcsolódó szócikkek: idő · seb
>!
Kitti_Szurovecz

A szabadságunk abban rejlik, hogy megtanuljuk magunkhoz ölelni azt, ami történt. A szabadság azt jelenti, hogy minden bátorságunkat összeszedve lebontjuk a börtön falait, egyik téglát a másik után.

25. oldal

>!
Könyveslány

Elmondtam az igazgatómnak: azon gondolkodom, hogy megszerzem a doktorátust pszichológiából. De nem bírtam úgy elé tárni az álmomat, hogy kifogásokat ne keressek. – Nem is tudom – mondtam –, mire befejezem az iskolát, ötvenéves leszek. – Rám mosolygott. – Így is, úgy is ötvenéves lesz – mondta.

>!
shadowhunter1975 P

Ha megkérdeznének, mi a leggyakoribb diagnózis az általam kezelt emberek között, nem a depressziót vagy a poszttraumás stressz-szindrómát említeném, jóllehet ezek a betegségek túlontúl gyakran fordulnak elő azok körében, akiket megismertem, megszerettem, és elvezettem a szabadságukhoz. Nem, hanem az éhséget. Éhezünk. Éhezünk a jóváhagyásra, a figyelemre és a gyengédségre. Éhezünk a szabadságra: arra, hogy magunkhoz ölelhessük az életünket, hogy igazán megismerjük önmagunkat, és önmagunk lehessünk.

26. oldal, Bevezetés (Libri, 2017)

>!
anni_olvas

És te is itt vagy! Itt vagy! A szent jelenben. Nem tudlak meggyógyítani téged – mint ahogy senki mást sem –, de ünnepelhetem a döntésedet, hogy lebontod a tudatodban lévő börtönt, tégláról téglára. Nem tudod megváltoztatni, ami történt, nem tudod megváltoztatni azt, amit tettél, vagy amit tettek veled. De eldöntheted azt, hogyan élsz most.
Drágám, dönthetsz úgy, hogy szabad leszel.

>!
Kabo

„De egészen addig áldozatok maradunk, ameddig egy másik személyt tartunk felelősnek a saját jóllétünkért.”

>!
Muki75

Most először látom, hogy van döntési lehetőségünk: dönthetünk úgy, hogy arra figyelünk oda, amit elveszítettünk, vagy pedig arra, amink még megvan.

>!
mate55

Az általános vélekedés úgy tartja: ha valami zavar minket, vagy szorongást okoz nekünk, akkor csak nézzünk a másik irányba. Ne rágódjunk rajta. Kerüljük ki.

19. oldal

>!
Könyveskuckó_reblog

…ha elveszíted a fejed, akkor ideiglenesen erősnek érezheted ugyan magad, de valójában kiadod a kezedből a hatalmat.

>!
anni_olvas

Boldogtalanságunk oka nagyon gyakran az, hogy túl sok felelősséget vállalunk, vagy pedig túl keveset. Ahelyett, hogy magabiztosak lennénk, és világos döntéseket hoznánk meg saját magunk számára, agresszívvá válhatunk (mások helyett is döntünk), passzívak lehetünk (engedjük, hogy mások döntsenek helyettünk), vagy passzív-agresszív módon viselkedhetünk (mások helyett döntünk olyan módon, hogy meggátoljuk annak elérését, amit maguk számára választanak).


Hasonló könyvek címkék alapján

Robert Merle: Mesterségem a halál
Kertész Imre: Sorstalanság
William Styron: Sophie választ
Rupert Butler: A Gestapo története
Vágóné Klein Margit: Virág a viharban
Helga Weiss: Helga naplója
Havas Ágnes: „Elmondom hát mindenkinek”
Chava Pressburger: Bátyám naplója
Oliver Lustig: Lágerszótár
Oliver Lustig: Véráztatta napló