Értékelések 5

milegyenanevem>!
Edgar Rice Burroughs: Tarzan és az őrült

Az egyik legrosszabb Tarzan könyv, amit olvastam (vagy az idő megszépítette a többit évtizedek távlatából). A könyvben unalmasan ismétlődik egy motívum: a nőt elrabolják és Tarzan megmenti. Elrabolják kannibálok, óriásmajmok, gonosz fehérek, és akkor a még legalább ennyien, de nem akarom lelőni az izgalmakat a jövőbeli olvasók előtt.
Megtudtam, hogy Burroughs szándékosan nem jelentette meg ezt a történetet, talán az örökösöknek sem kellett volna megbolygatniuk a fiók mélyén a kéziratot.

gyuszi64>!
Edgar Rice Burroughs: Tarzan és az őrült

Egy idő után gyanús lett, hogy már olvastam, de hát sajnos annyira nem maradandó a könyv…

Rendkívül egyszerű, naiv történet, melyben minden fekete vagy fehér; minimális karakterfejlődéssel, maximális (hihetetlen) koincidenciákkal. Csak a kaland, a cselekmény számít; nem számoltam sem a halottakat, sem a fordulatokat, de amikor egy komplett csatát (és következményeit) sima két sorban intézett el a szerző, kezdtem magam idegenül érezni… (És kiszámoltam, hány oldal van még hátra.)

Érdekes, a Tarzan-sorozat cca első tíz kötete 80% fölött van, a második tíz pedig rendre alatta. A mai napig emlékszem egy-egy jelenetre a korábbi kötetekből (pedig a 70-es évek közepén olvastam…), míg ennél a kötetnél azt érzem, hogy a posztumusz kiadás oka egyértelműen a gyengesége, a korabeli kiadó ezt anno nem vállalhatta fel.

Pedig vannak figyelemreméltó jelek. Amikor a szerző elvonatkoztat, egész jól tud írni; egy másik érdekes részlet például a spanyol polgárháború megjelenése; vagy később spoiler egész érdekes erkölcsi kérdések és válaszok szerepelnek.

A könyvre ráraktam az ifjúsági címkét.

Eynregiujkonyvek I>!
Edgar Rice Burroughs: Tarzan és az őrült

Ez a könyv előbb van mint a Tarzan és az idegenlégió, az író előbb írta, csak később adták ki. Jó kis olvasmány néhány napra. Semmi extra, de ami van, az jól elszórakoztat. Hosszabb ajánlómat és értékelésemet a könyvről itt olvashatod: https://regiujkonyvek.blogspot.com/2018/12/tarzan-es-az…

mohapapa I>!
Edgar Rice Burroughs: Tarzan és az őrült

Amikor az ember másodszor, sokadszor Burroughs-t vesz a kezébe, tudja, mire számíthat, nagy meglepetés nem érheti. Tarzan és John Carter szülőatyja hatalmas képzeletű, meglehetősen rossz tollú író, aki szereti fekete-fehérben láttatni hőseit (tegyk hozzá, teljes sikerrel), a személyiség árnyalatainak leghalványabb gyanúja nélkül, és történeteiben mindenki mindig ott van, ahol leginkább lennie kell, s a véletlenek mindig főhőseink érdekeit szolgálják.

A szöveg maga véletlenül sem irodalmi, a motivációk olyan egyértelműek, egyszerűek,
mint a bot.

Szóval, aki másodszor, sokadszor Burroughs-t vesz a kezébe, és meglepő módon, aki előszőr megtette, megteszi másodszor is sokadszor is, mert Burroughs-ot olvasni valami titokzatos, homályos, okból ha nem is függőség, de akkut állapot, tudja mire számíthat. És mire nem.

Ez a kötet valamiét mégis kivétel. Lehet, csak én nem voltam ráhangolódva, vagy túl sok ponyvát és ponyvaközelit olvastam mostanság, de Tarzan ésaz őrült története lefárasztott. Mondjuk letenni nem bírtam, meg sem kísértett a félbehagyás gondolata, de a naivitása, az egyszerűsége most szinte fájt. Autóban, valahol Abonyban, az utasomra várva olvastam azt a részt, ahol spoiler. Ez már több volt a soknál. Ráadásul a könyv címe is félrevezető: az őrült spoiler

De persze mindezért nem a szerző a hibás. Illetve igen, de
az olvasónak tudnia kell, hogy kell őt olvasni. Én tudom. De, ahogy mondtam, most valahogy nem ment. S ahogy mondtam, ennek ellenére nem tudtam letenni.

padamak>!
Edgar Rice Burroughs: Tarzan és az őrült

Ezt ügyesen megszerkesztette Burroughs! Az volt az érzésem, hogy a 33 (még alcímekkel is ellátott) fejezetre felosztott történet eleinte egységes egész volt, aztán a legizgalmasabb részeknél szedte szét a a szerző, a fejezetek végén otthagyva a szereplőket egy-egy veszélyes krízisben – az olvasót meg a továbbolvasás kényszerében. Haladtam is vele gyorsan, főleg hogy elég szellős, nagybetűs kiadvány.