Tarzan, ​a majomember (Tarzan 1.) 150 csillagozás

Edgar Rice Burroughs: Tarzan, a majomember Edgar Rice Burroughs: Tarzan, a majomember Edgar Rice Burroughs: Tarzan, a majomember

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Alig tett tíz lépést a dzsungel felé, amikor az egyik alacsony bokor ányékából egy hatalmas testű alak lépett elé. Először azt hitte: az övéi közül van ott valaki, de a következő pillanatban megismerte Bolganit, a hatalmas gorillát. Olyan közel volt hozzá, hogy menekülni nem lett volna értelme. A kis Tarzan tudta, hogy most ki kell álnia és meg kell küzdenie az életéért. Ezek az óriási fenevadak halálos ellenségei voltak törzsének, és sem az egyik, sem a másik fél nem kért, s nem is adott soha kegyelmet!

Tarzan a dzsungel fia címmel is megjelent

Eredeti megjelenés éve: 1914

Tartalomjegyzék

>!
General Press, Budapest, 2011
410 oldal · ISBN: 9789636433529 · Fordította: Erős László
>!
Aranyhal, Budapest, 2000
384 oldal · ISBN: 9638366788 · Fordította: Erős László
>!
Ifjúsági, Budapest, 1989
408 oldal · puhatáblás · ISBN: 9634229212 · Fordította: Erős László · Illusztrálta: Fazekas Attila

1 további kiadás


Enciklopédia 1

Szereplők népszerűség szerint

Tarzan


Kedvencelte 16

Most olvassa 4

Várólistára tette 47

Kívánságlistára tette 18

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Bla IP
Edgar Rice Burroughs: Tarzan, a majomember

Gyermekkoromban még együtt éltem déd-mamámmal és nagymamámmal is, valamint szüleimmel – igazi nagycsalád volt a miénk a Józsefváros Népszínház nevű utcájában. Egy helyen gyűltek tehát a könyvek – míg szüleim el nem váltak – de én a családi könyvtár közelében maradtam, amely akkor egy hatalmas, ónémet stílusú szekrényben volt elhelyezve. Az ott lévő könyvek közt szoktam rendszerint keresgélni, s akkor találtam rá még gyermekkoromban a Tarzan sorozat békebeli kiadására. Az ötkötetes sorozat első kötete került most ismét kezembe – egy kihívás késztetésére – mert az eredeti kiadás az 1900-as években jelent meg. A történet ma is magával ragadó, a kalandos sorsú ember egyedül a vadak közt, először – mint gyermek – egy nősténymajom segítségével éli túl a megpróbáltatásokat, majd a saját erejéből boldogul és válik a dzsungel urává. Többszörre olvasva is kellemes mese! Ajánlom!

1 hozzászólás
>!
Kovács_Heni
Edgar Rice Burroughs: Tarzan, a majomember

Nana, nem feltétlenül lesz rossz egy könyv attól, hogy van némi ponyvás kalandregény beütése és nyomokban eltér a feldolgozásoktól. A Tarzan tulajdonképpen egészen élvezhető olvasmány lenne, ha eltekintenénk a szereplők túlzott modorosságától és hiteltelenségétől, amit korábban már a Frankenstein esetén is nehezményeztem – csak hát, én személy szerint nehezen tudok túllendülni azon, mikor a szereplők teljesen máshogy viselkednek, mint a valóságban tennék. Elvégre, egy kalandregényről beszélünk, nem fantasyról.

A Frankensteint nem véletlenül említettem, a két regény alapvető felvetése ugyanis hasonló, egy, a civilizációról sosem hallott szereplő világgal való megismerkedését mutatja be. És mindkettőnek az a legnagyobb hibája – szerintem –, hogy olyan lényekből farag karót nyelt úriembereket néhány hónap leforgása alatt, akik korábban még embert sem láttak, nemhogy kést-villát-illemszabály könyvet. Ugyan már, Tarzan öt hét után modorosabban beszéli a nyelvet, mint én öt év után külföldön, pedig addig mindössze néhány képeskönyvhöz volt szerencséje – és azokból tanulta meg a komplett angol nyelvtant, hát persze! :)

A Tarzan szüleinek halálától a szerelme feltűnéséig eltelt húsz év viszonylag lassan hömpölygött, de legalább érdekes volt, aztán megjelent a mi Jane Porterünk meg az Alzheimeres apja, és onnantól csak fogtam a fejem. Még csak nem is azon, hogy Jane, azt mondja szerelmes lesz egy artikulálatlanul magyarázó, liánokon ugráló idegenbe, hanem az óriásmajmon, aki azért rabolja el a nőt, hogy a feleségévé tegye. Na nemár, nemár, nemár, sejtelmem sincs, 1912-ben mit tudhatott Burroughs a biológiáról, de elég beteg gondolat volt ez tőle, és akkor mindennek a fizikai megvalósulását hagyjuk is, itt már maga a gondolat abszurd, hogy az óriásmajom megy az erdőben, meglát egy fiatal lányt, és az jut eszébe, hogy „feleségül veszi”.

De ettől független, Tarzan civilizációba való visszatalálása jól eltalált vezérvonala a regénynek, néhány este alatt át is rágtam rajta magam, mert szívesen vettem esténként a kezembe. Hiteltelen, és mégis megható. A vége mindenesetre nagyon más lett, mint vártam, a feldolgozások miatt végig abban a hitben voltam, hogy Tarzan és Jane összejönnek { mint olvastam, a későbbi regényekben így lesz}, pedig nyilván bennem is felmerült a kérdés, ami a végén Tarzanban is: hogy lehetne Jane boldog egy „majommal”. Mert Burroughs ugyan egy nagyon szép, idealizált Tarzan képét festi meg nekünk a regényben, de a valóságban olyan áthidalhatatlan lenne a férfi és minden más ember között, hogy abból aligha létesülhetne szerelem.

4 hozzászólás
>!
tonks
Edgar Rice Burroughs: Tarzan, a majomember

1912-ben ez a sztori – meg Borroughs egész munkássága – nagyon menő lehetett, szinte látom magam előtt, ahogy rongyosra olvasott példányok járnak diákról diákra az iskola padok alatt.
Egy jó ponyva nem csak arról ismerszik meg, hogy izgalmas és szinte letehetetlen (itt is kaland, kaland hátán), hanem arról is, hogy olvasás után nem felejted el rögtön, sőt. Nagyon örülök, hogy még egy csomó rész áll rendelkezésre. Bárcsak a hozzá kellő csomó idő is meglenne…
Nagyon sok minden történt ebben a könyvben, szinte túl sok minden (az utolsó 100 oldalba meglepően sok mindent belezsúfoltak, bevallom azt hittem, hogy spoiler. Borroughs stílusa is sokszor kicsit fennkölt és dagályos – ez sokszor a ponyva velejárója – de egyébként minden akciósabb rész, tájleírás, Tarzan érzéseinek a változása, stb. remekül meg lett írva.
Mindig arra jövök rá, hogy több kalandregényt kéne olvasnom, eddig ez a múmiás volt a kedvencem, meglátjuk Tarzan túlugrik-e rajta.

2 hozzászólás
>!
Dora_Elizabeth
Edgar Rice Burroughs: Tarzan, a majomember

Igaz, hogy ifjúsági regény, de hozzám csak felnőttként jutott el. Nagyon tetszett és elvarázsolt a világa. Kalandos, az író egy percre nem hagyja az olvasót unatkozni, látszik, hogy fiataloknak szánt mű kevés leírással, de annál több cselekménnyel. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy egyszer kézbe vegye ezt a klasszikust.

3 hozzászólás
>!
Isley
Edgar Rice Burroughs: Tarzan, a majomember

Nem igazán tudja senki, hogy ki is Tarzan, aki nem olvasta Burroughs eredeti művét, mert a modern feldolgozások meg sem közelítik például ezt a nyitóregényt. Nem egyszer Conan, a barbár jutott eszembe róla, ami nagy dicséret tőlem. Ahhoz képest, hogy ez a dzsungel fiának története, szerintem elég intelligens a történetvezetés és jó fordulatok tarkítják a könyvet, amelyet folyamatosan színeznek a jobbnál jobb, véresebb és drámai akciójelenetek. Tarzan egyszerű ember és harcos, viszont saját becsületkódexe szerethetővé teszi őt. Burroughs nem kis tisztelettel ír legemlékezetesebb karakteréről mindvégig, az erdő istene valóban olyan hőstetteket visz véghez, hogy kijár neki a főhajtás. A szerelmi szál Jane-nel elég jóra sikeredett, nem kis érdeme van ebben Jane-nek is, akiből többször kijön a „primitív asszony”, akinek reagálása az „ősemberre, az emberi fenevadra” teljesen ösztönös és természetes, a civilizáció finom, de mégis otromba köntöse így többször lecsúszik róla, de nem lehullik: éppen ezért Tarzan is változik: a dzsungel fiának rengeteg új dologgal kell szembenéznie, amikor a degenerált fekete afrikai kannibálok mellett megérkezik a fehér ember is, a civilizáció előretolt állásaként. D'Arnot francia hadnagy mint szereplő, külön említésre méltó, egy vérbeli katonaember, becsületes ember, aki a kannibálokkal szembenézve sem felejtkezett el sohasem méltóságáról.

>!
Arianrhod MP
Edgar Rice Burroughs: Tarzan, a majomember

Az én édes jó apám kedvencei között volt, a régi Johnny Weismülleres filmmel együtt, melyet így számtalanszor sikerült is megtekintenem. Nem hiszem, hogy a legszínvonalasabb irodalmi művek között leledzik a könyv, de gyerekként nagyon is tetszett. Igazán leleményes kalandregény.

>!
Skeletrino P
Edgar Rice Burroughs: Tarzan, a majomember

Tulajdonképpen élveztem, jó volt. Gyerekként még inkább élveztem volna, kár hogy akkor csak a filmeket láttam (mondjuk azokat imádtam). Szóval, ajánlom 10-12 éveseknek, inkább talán fiúknak, de a lányok is igazán szeretnék.

>!
Chöpp 
Edgar Rice Burroughs: Tarzan, a majomember

Tarzan klasszikus. Általános iskolában egymás kezéből kapkodtuk ki olvasni a részeket. Nem túlzok, ha azt mondom, mi lányok szerelmesek voltunk bele, de Istenesen! Karakán, ártatlan srác, aki maga a nyers, természetes erő.

>!
Lahara ISP
Edgar Rice Burroughs: Tarzan, a majomember

Sok Tarzan-könyv van otthon, tizenakárhány évesen fel is fedeztem, hogy az apró betűk ellenére olvasni is lehet azokat, nem csak a borítókat nézegetni.

>!
revelácifa
Edgar Rice Burroughs: Tarzan, a majomember

Mikor befejeztem a zseniális Mars (Barsoom) sorozat eddig megjelent magyar köteteit nem volt kétségem afelől, hogy előbb vagy utóbb, nekiesek Burroughs Tarzan könyveinek is.
Jó szokásomhoz híven most is előre megvettem annyi részt amennyit csak tudtam, mivel egyes részek már csak igen ritkán tűnnek fel az antikváriumokban (hahó Tarzan és a hajótöröttek!:)). De szerencsére nem hiába költekeztem..
A Tarzan és a majomember ugyanis nem okozott csalódást, sőt! A Burroughstól általam megszokott gördülékeny és izgalmas írás mellett gyorsan fogytak a lapok. Rendkívül jó leírások, narratíva, színes karakterek és a mesterien borzongató hangulata az őserdőnek: ezek várják az olvasót ebben a könyvben.
Egyébként elég általános előismeretem volt csak a karakterrel kapcsolatban, a mese engem nem igazán kötött le anno így végig sem néztem. Az biztos, hogy a könyv nem kisgyerekeknek íródott, mert hát mégis csak egy vadember a főszereplő! Viszont, ha egyszer Hollywood túlteszi végre magát a „weiszmüllerklisék” felemlegetésén, szerintem marha jó élőszereplős filmet lehetne készíteni.*
(*Lehet, hogy lesz is: https://en.wikipedia.org/wiki/Tarzan_(2016_film). A színészi gárda biztató, Yates kevésbé)

10 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
virrasztó

– Az isten szerelmére, hát nem hóttam meg? – hangzott a szekrény felől.

14.fejezet

>!
revelácifa

Lassanként sötétség szállt a tájra, de Clayton és Lady Alice még sokáig ott állt a hajó korlátjánál. Csöndesen szemlélték jövendő lakóhelyüket. A roppant erdőség sötét mélyéről veszedelmes ragadozók vad ordítása hallatszott. Az oroszlán mély bömbölését egyszer-egyszer a párduc átható üvöltése fűszerezte.

27. oldal, 2. fejezet (Ifjúsági,1989)

>!
Raurosil

Abban a pillanatban egy fontos természettudományos tétel ötlött az eszébe. Ha az ember halottnak tetteti magát – Mr. Philander némiképp hézagos emlékezete szerint – az oroszlánok nem törődnek vele.
Ezért aztán Mr. Philander ahogy lepottyant, mindjárt úgy is maradt, a halottakat utánzó kísérteties testtartásban megdermedve. Minthogy azonban földreeséskor keze-lába kétségbeesetten az égnek meredt, halotti póza nem volt túl meggyőző.

>!
revelácifa

– Meglesz a leszámolás, uram: meglesz a leszámolás, de nem mondom meg, mikor, és má' így is sokat járattam a szám most, de maga olyan jóféle vót a minap, aztán gondótam, nem lesz jó, mer' csak figyelmeztetem rá'. De néma legyen a nyelve a szájába', és ha lődözést hall, menjen le és maradjon ott. Szóval így vagyunk, csak néma legyen a nyelve a szájába', mer másképp golyót kaphat az ódalába, és jegyezze meg azér', amit mondok, uram – azzal az öreg folytatta a munkáját, s közben mind távolabb került attól a helytől, ahol a Clayton-házaspár álldogált.
– Pokoli jók a kilátásaink, Alice – mondta Clayton.

16. oldal, 1. fejezet (Ifjúsági,1989)

>!
virrasztó

Az emberek bolondabbak és kegyetlenebbek, mint a dzsungel fenevadjai – gondolta. Micsoda szerencséje van, hogy itt élhet a békés és biztonságot nyújtó hatalmas őserdőben.

16.fejezet, Kétféle végtisztesség

Kapcsolódó szócikkek: Tarzan
>!
virrasztó

Az éhség kezdte nagyon követelni a maga jogait.

19.fejezet, Az apák öröksége


A sorozat következő kötete

Tarzan sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Edgar Wallace: Kalandok a kannibálok földjén
Rudyard Kipling: A dzsungel könyve
Bear Grylls: Vissza a dzsungelbe
Bear Grylls: A tigris ösvényén
Paul Monette: A Ragadozó
Sam Scoville: A vörös gyémánt
Karczag György: A térkép szerint ismeretlen
J. H. Busher: Szumátra tigrise
Joseph Conrad: A sötétség mélyén
Henry Rider Haggard: Salamon király kincse