A ​Mars hercegnője (Mars-ciklus 1.) 155 csillagozás

Edgar Rice Burroughs: A Mars hercegnője Edgar Rice Burroughs: A Mars hercegnője Edgar Rice Burroughs: A Mars hercegnője

EGY ISMERETLEN VILÁG
John Carter titokzatos körülmények között a Mars bolygóra kerül, ahol a zöld emberek, a vad tharkok foglyul ejtik. Itt ismeri meg Dejah Thorist, Hélium hercegnőjét. Roppant távolságok, halálos ellenségek és ismeretlen veszélyek választják el őket a szabadságtól és egymástól.

Eredeti megjelenés éve: 1912

Tartalomjegyzék

>!
Szukits, Szeged, 2012
276 oldal · ISBN: 9789634972389 · Fordította: Szántai Zsolt
>!
Ifjúsági, Budapest, 1990
254 oldal · puhatáblás · ISBN: 9634230350 · Fordította: Kádár Tamás

Enciklopédia 1

Szereplők népszerűség szerint

John Carter


Kedvencelte 18

Most olvassa 5

Várólistára tette 66

Kívánságlistára tette 42


Kiemelt értékelések

FélszipókásŐsmoly >!
Edgar Rice Burroughs: A Mars hercegnője

Vadnyugati / polgárháborús kalandregény, csak indiánok helyett spoiler marslakókkal, arizóniai hegyi oroszlánok helyett soklábú, varangyfejű kutyabestiákkal meg szőrtelen, négykarú gorillákkal, spoiler földi katonával és megmentendő hercegnővel.

Roppant egyszerű, mégis szórakoztató, könnyed, képzeletet megmozgató olvasmányt kínál. A főszereplő, John Carter százados, miután látszólag elhalálozik a Földön egy meglepő testenkívüli élményben a Marsra kerül. Teljesen meztelenül, de ezzel nem lóg ki a közegből: a Marson ugyanis mindenki pucér. :) off Aztán megismerkedik a bolygó őslakosaival, kivívja tiszteletüket, de a címszereplő (pontosabban: Hélium hercegnőjének) megmentésével belebonyolódik a zöld és vörös marsiak katonai-politikai játszmáiba, hogy aztán az idegen bolygó hősévé váljék off.

Egyes szám első személyben mesél végig, mert Carter kalandjait egyfajta emlékiratként mutatja be az olvasónak. A „science” oldalát tükrözi, hogy minden új dolgot, amivel találkozik a főhős, igyekszik részletesen leírni és a működését megmagyarázni (pl. a két hold hatását a fényviszonyokra, a marsi terepet, időjárást, a különféle eszközöket, a lényeket, a szokásokat stb.), de a jóval Burroughs halála után elért modern tudományos felfedezések jobbára mindenben ellentmondanak a szerző ábrázolásának. Javarészt tehát a képzelet teremtette Barsoomot spoiler és a hősmesei vonal is inkább a „fantasy” jelleget erősíti.

Számos stíluseleme miatt alapvetően a ponyvairodalomba sorolják – eredetileg részletekben jelent meg egy magazinban – de inkább úgy érdemes emlékezni rá, mint a science-fiction és fantasy elegyítésének egyik úttörője, egy klasszikus, ami rengeteg jövőbeli alkotóra erős hatást gyakorolt. Bizony, George Lucas a Star Warshoz és James Cameron az Avatárhoz rengeteget merített belőle. De felfedezhető egy-egy itteni jelenet vagy motívum Bradbury, Heinlein, Jack Vance, Clarke, Moorcock, Alan Moore műveiben, sőt, még Lovecraft ezüstkapujánál is. Carl Sagan képzeletére is, illetve a vietnámi háborúban, hazájuktól távol, merőben idegen környezetben küzdő katonákat is bevallottan erőt merítettek a másik bolygón háborúzó John Carter történeteiből. Továbbá a planetáris románc – ami a nevével ellentétben a romantikus regényekkel nem rokon (link és link) – nagyhatású úttörője is.

Bennem leginkább a gyerekkori Karl May olvasmányok hangulatát idézte vissza a mesélős-felfedezős-kalandos jellege. Roppantul élveztem ezt a 100. évfordulóra megjelent Szukits kiadást, Szántai Zsolt gördülékeny fordításával – ennek borítóján hellyel-közzel a könyvbéli ábrázolás köszön vissza (a hátasokat és a ruházatot kivéve, és persze felcsillámolva a Disney fényeivel). Szívesen látnám a teljes 10+1 kötetes sorozatot magyarul. off

>!
Szukits, Szeged, 2012
276 oldal · ISBN: 9789634972389 · Fordította: Szántai Zsolt
1 hozzászólás
pwz IP>!
Edgar Rice Burroughs: A Mars hercegnője

„Az arra fogékony emberek a saját éltük egy-egy piciny epizódjából akár kész világokat is képesek alkotni!” /idézet egy ismeretlen olvasótól :)/
Ez bárkire igaz! Itt van pl. ez a „Burroughs-gyerek” :). Hogy a csudába írta ez a Barsoom(Mars)-, és Tarzan-történeteket?
A családi háttér nagyon fontos. Nem sokkal az amerikai polgárháború után született (1875), méghozzá egy olyan családban, ahol a családfő egy jenki őrnagy volt. Innentől nem csoda, ha „esti mese” helyett sokszor a papa háborús történeteit hallgatta ez az Edgar gyerek. :) Csodálkozunk, ha néhány évvel később a Michigan Katonai Akadémián látjuk viszont a fiút és bár a West Pointra nem jut be, de szolgálatát a legendás 7. Lovasezrednél kezdi 1896. márciusában, Fort Grant helyőrségben, Arizonában? /Hogyan kezdődik a könyv? Mi az első fejezet cím? Az arizonai hegyekben…;)/ Hat évvel vagyunk az indián háborúk (Lásd: bővebb infó ebben a könyvben: http://moly.hu/konyvek/miloslav-stingl-indianok-hadiosvenyen) zárása, a Wounded Knee-i mészárlás után. Burroughs alig valamivel több időt tölt itt, mint 1 év, ugyanis 1897. májusában szívproblémák miatt leszerelik. Ez már a rendcsinálás időszaka, de a Little Bighorn (1876), a Bear Paw (1877) és a már említett Wounded Knee-i mészárlás (1890) emléke még élénken él a katonákban. Ilyen közegben csak úgy issza a polgárháború és az indián háborúk történeteit. No meg a westernt, hiszen benne élt! :) Másik kedvenc az asztronómia és köztük egy francia asztronómus, Nicolas Camille Flammarion művei. A Lumen (1886) c. művében találjuk a kulcsot Burroughs Mars-ciklusához, ugyanis itt írja le először a földi halál után a lelkek bolygóközi utazását, az új bolygókon való reinkarnációját, a földönkívüli élet sokféleségét – ami aztán később John Carter történeteiben kap új „színt”, vagyis „reinkarnálódik” :D. Ehhez még mixelt egy kis marsi „polgár- és indián háborút”, western elemeket (elrabolt nők, hős megmentőik) és közben már-már herculesi próbatételeken hajszolja keresztül a főhőst és a közvetlen környezetét. Ha valami nehezen oldható meg, vagy éppen nincs rá jó magyarázat, akkor még mindig ott a „jó öreg” deus ex machina, ami már Homérosznál is kisegítette a vívódó – és bajvívó – hősöket! :D
No meg, ha Flammarionra azt mondjuk, hogy beismerten hatott Burroughs, Olaf Stapledon, William Hope Hodgson, vagy éppen Arthur Conan Doyle műveire, akkor ezek után a Mars-ciklus jelenetei pedig visszaköszönnek pl. Ray Bradbury, Carl Sagan, Arthur C. Clarke, Robert A. Heinlein, Moorcock, Lovecraft, Alan Dean Foster, Peter F. Hamilton, Stephen King könyveiben, filmen pedig az Avatar, Babylon 5, vagy éppen a Star Wars Univerzum „állít emléket” Edgar Rice Burroughs 100 éve készült művének! Veretes nevek, igaz? :)
Olyan fura volt a John Carter film után a különböző portálokon – a kommentek között – azt olvasni, hogy „az egész történet, a megjelenítés a Star Warsból lett lopva!” Talán inkább fordítva, de ezt csak az tudja, aki tisztában van a fent leírtakkal. :)
Hát, így született ez a mese, ami scince fantasy, vagyis a science fiction és a fantasy keveréke. :D
A történet rém egyszerű, de próbáld beleélni magad egy 1912-ben élt húszas, harmincas éveiben járó (vagyis még a 19. század végén született) olvasó helyébe! Azért ez akkor nagy durranás volt, még ha ponyva minőségben ment is a dolog!
*** megjegyzés: Gondold végig a Tarzan történeteket is! Na? Van nagy különbség…? :)

>!
Ifjúsági, Budapest, 1990
254 oldal · puhatáblás · ISBN: 9634230350 · Fordította: Kádár Tamás
10 hozzászólás
Lisie87 P>!
Edgar Rice Burroughs: A Mars hercegnője

Olykor-olykor becsúszik egy régebbi mű, hogy ne legyek túl olvasatlan a klasszikus sci-fi (+fantasy) területén. Ezekre mindig úgy tekintek, mint igazi kis kincsekre.
John Carter történetét is úgy olvastam. Van egyfajta „régi idők” hangulata, könnyed, mégis szórakoztató. Azt szeretem ezekben a történetekben, hogy minden olyan egyszerű, és az olvasó nem is vágyik tudományos háttérre, hogy „uramisten, hogyan jutott a Marsra, és hogyan lehet ott élet?” csak elfogadja és élvezi a kalandokat. A szerelem tiszta és nincs túl bonyolítva, hősünk könnyedén legyőzi az ellenfeleit. Happy end. Mi más kell még? :)

3 hozzászólás
Dawnofmyth>!
Edgar Rice Burroughs: A Mars hercegnője

Szórakoztató, könnyed olvasmány. Bevallom a belőle készült filmmel hamarabb találkoztam, eléggé különböznek. Nekem a könyv jobban tetszett. Egy biztos, folytatni fogom a sorozatot. A vége kicsit fura volt, túl gyors. A marsi világ tetszett, az átkerülés a Marsra kidolgozatlan, vagy lehet átsiklottam rajta. Mindegy, jól szórakoztam közben, bár Carter nem lett a kedvenc hősöm, azért megmosolyogtatott.

Fallen_Angel P>!
Edgar Rice Burroughs: A Mars hercegnője

Retro hangulatú sci-fi egy igazi, régimódi főhőssel. Ha nem tudom, mit olvasok, nyolcvanas évekbeli ponyvát tippeltem volna, azonban az eredeti megjelenés évét figyelembe véve lenyűgözőnek találom, hogy mit hozott össze Burroughs. 1912-ben (amikor a dédnagymamám is kisgyerek volt még) A Mars hercegnője igencsak modern regény lehetett és nagyon kíváncsi lennék, hogy milyen fogadtatása volt akkoriban.
A történet nem túl bonyolult, de szórakoztató, olvastatja magát és valószínűleg többeket inspirálhatott a későbbiekben, mert akadnak benne ismerős elemek.

7 hozzászólás
Zsola>!
Edgar Rice Burroughs: A Mars hercegnője

Mai szemmel nézve már megmosolyogtató a tudományos háttere a könyvnek, viszont a fantasztikum része az nagyon rendben van. Hihetetlenül színes-szagos az egész világ felépítése tele jól megkomponált idegen élőlényekkel. Jól kidolgozott mind maga a Mars bolygó (Barsoom) mind a rajta élő intelligens élőlények (főleg a tharkok) társadalma. Kapunk ezek mellett még óriási romvárosokat és épületeket, léghajókat, csatákat, ármánykodást és szerelmet.

Azért négy csillagot adtam, rá mert egyes helyzetekben a szerencse túlságosan sok szerephez jut hősünk kalandjaiban, illetve azért mert egyszer-kétszer kiégette a szememet az, hogy mennyivel többet tudunk ma a Marsról mint 1912-ben. („Életemben most láttam először ekkora sereget porfelhő és nyom nélkül menetelni. Mert a Marson nincs por, kivéve a megművelt területeken télen, de a szél hiánya miatt ott is alig észrevehető.” )

Összegezve: Az 1912-es első John Carter regény egy faék egyszerűségű történet, ami gyönyörűen kidolgozott fantasztikus világával bárkit elbűvölhet.

atalant I>!
Edgar Rice Burroughs: A Mars hercegnője

Tisztességgel összerakott történet, aminek a szavatosságán száz év elteltével sem esett csorba. Meglehetősen szabadon kalandozott az író fantáziája (bár abba nem szeretnék belegondolni, hogy a két főszereplő hogyan hozta létre az utód-tojást), aminek eredménye ez a marsi kultúrával és bolygóközi románccal megspékelt darab.
Nem akarok hülyeséget mondani, de nem kizárt, hogy a modern kori ponyvaregények egyik legkorábbi képviselőjét köszönthetjük ebben a hormonoktól bezsongott kamaszfiú fantáziájába illő, tesztoszterongőzös kalandban. John Carter nem az eszéről lesz híres, de ahol agyatlanul kaszabolni kell (nagyjából két-három oldalanként), ott bizony azt is fogja tenni, erre bizton számíthatunk. Hullanak a marslakók, folyik a vér, miközben kimerítő részletességgel kapjuk az információkat a főszereplők tökéletes idomaira vonatkozóan.
Carterért nyilván nem izgulunk, hiszen az E/1.-ben mesélt történet főhőse ritkán végzi holtan, de ettől még végig érdekes tud maradni. A függővég kifejezetten ötletes lett volna, ha nem direkt a folytatást vezetné fel. Így viszont, mivel egy regényfolyam első kötete, kevésbé tetszett.
Reggeli kávé mellé, félkómásan remek szórakozás, de nem több. A folytatásokra most nem vágyom, talán majd egyszer. Mutálás előtt/körül ideális.

2 hozzászólás
Robberator P>!
Edgar Rice Burroughs: A Mars hercegnője

Teljesen könnyed sci-fi-ről van szó pár ősöreg közhellyel felvértezve, de nekem tetszik ez a fajta portál fantasyhoz hasonlatos átkelés a világok között. Nagyon ötletes, és egyből a dolgok közepébe dobja a főszereplőt.
Volt annyira izgalmas a könyv, hogy érdemes folytatni a sorozatot, de nem érzem szükségét, hogy rohanjak a polchoz a második részért :)

>!
Ifjúsági, Budapest, 1990
254 oldal · puhatáblás · ISBN: 9634230350 · Fordította: Kádár Tamás
2 hozzászólás
mohapapa I>!
Edgar Rice Burroughs: A Mars hercegnője

– Tisztára olyan borítója van, mint valami hihetetlenül vacak ponyvának! – mondta ki az ítéletet szerelmetesfeleségtársam, akinek boldogan mutattam legújabb happolásomat.
– Jó, azért, mert az is, ponyva. De ez Burroughs!
– Igen? No és?
– Ő írta a Tarzan könyveket is, kedvesem! Nem mélyirodalom, tény. De fura, amikor olvasod, nem tudod letenni. Egyszerű a nyelvezet, kb. annyira árnyalt, mint Fehérmolnár Jancsi arcjátéka…
– Kicsoda?
– Johnny Weismuller arcjátéka Tarzanként, nem hihetők a kalandok, de mégis van valami hihetetlen bája, s izgulsz az úgyis mindig győztes szuperfőhősért. Tény, hogy amikor letetted, kb. két nap alatt elfelejted, miről is szólt, de máris szívesen veszed a kezedbe a következő kötetet.
– Ha te mondod…
– Gyerekkoromban a szomszédban volt egy hippi-figura, Takács Jóska. Olyan tízéves lehettem talán. Ő húsz körül járt. Neki volt vagy tizenöt jugoszláv kiadású Tarzan-könyve. Itthon kaphatatlan volt akkoriban. Másfél hétre kölcsönadta őket. Tizet-tizenkettőt kiolvastam, annyira etette magát. Aztán huszonévesen, amikor az Ifjúsági Lapkiadó megjelentette őket, akkor újraolvastam mindet. Akkor is tetszett.
– És Jóska maradék három-öt könyvét miért nem olvastad?
– Arra nem maradt időm, nem fért bele a másfél hétbe.
– Miért nem kérted e még néhánynapra?
– Jaaaaa! Erre nem gondoltam…
– S ezt a Marsosat már olvasad, hogy ilyen lelkes vagy?
– Még nem, de Burroughs ez is!

*
Immár olvastam. Burroughs ez is! :-)
Csak nem a dzsungelben, hanem a Marson játszódik, és nem egy majmok nevelte szuperember, hanem egy teljesen hétköznapi, de hőssé levő fiatalember a főszereplője. Mások tehát a szereplők, más a helyszín, de a stílus és az élvezet ugyanaz, a cselekmény éppenúgy nem áll le egy pillanara sem, és ugyanúgy nem hihető, de éppen úgy olvastatja magát, és éppen úgy élvezzük, és éppe úgy kamaszok leszünk kicsit, ahogy a Tarzan könyvektől.

*
Burroghs-ról, pontosabban a könyveiről egy kedves érdekesség. Van egy Svájcban élő barátos család. Amikor kiköltöztek idegenbe, némi támogatásért cserébe rám hagyományoztak egy nagymamát. Arinagyi most kilencvenhárom éves. Testileg nagyon nem fitt már, kell az a járókeret, és nehéz felülni, felállni, meg minden ilyen, néha törik a csontja itt-ott, de a gondokodásával nincsen baj. Nem sokkal feledékenyebb, mint én. De teljesen képben van. Egy békásmegyeri gondozási házban van. Hetente egyszer tudok hozzá kimenni.
Jó múlkorjában azt mondja nekem:
– Zolikám, maga sokat olvas, biztos vannak magának Tarzan-könyvei!
– Vannak, Aranka néni, drága – bólintottam. Majd széttártam a kezemet, úgy mutattam: – Ennyi!
– Tudja mit szeretnék kérni? Lánykoromban én olvastam jó párat, és most szeretném újra elolvasni, amit lehet. Itt a könyvtárban olyan kevés a jó könyv. Túl sok a szerelmes.
Igaz, válogat Aranka néni, Claire Kenneth-et vagy Tiffany-füzetet nem láttam nála soha, de a múltkor a Tomb Reider-t olvasta.
– Na, ez egész jó!
Bár nem teljesen jó a szeme, mégis viszonylag gyorsan olvas. Kettesével-hármasával vittem neki a Tarzan-könyveket. Már csak az utolsó kettő van hátra.
– Nem baj, Zolikám, majd újra elhozza őket, tudja milyen a memóriám, elfelejtem, és olyan lesz, mintha először olvasnám!
Mondom, az övé nem sokkal rosszabb, mint az enyém. És ő is szereti Burroghs könyveit. Pedig nem is az én nagymamám. :-)

3 hozzászólás
bonnie9 P>!
Edgar Rice Burroughs: A Mars hercegnője

Tarzan a dzsungelben rendben van. Szeretem, klasszikus, a maga módján élvezhető, szórakoztató. Tarzan a Marson szuperképességekkel nincs rendben. Ezt a történetet egyszer már próbáltam és akkor sem jött be. Csak míg az egy ismeretlen magyar szerző műve volt és annyira rossz, hogy már kínosan szórakoztatott, addig ezt egy neves külföldi szerzőtől és komolyan gondolva nagyon nehezen emésztettem.
A politikai törzsi harcos szál végkifejlete már csak hab volt a tortán, spoiler.
Tudom, hogy a maga nemében korszakalkotó és mindenki hatással volt mindenkire, és egy csomó ésszerű és logikus indok van a jobb értékelésre, de ez most nem az én könyvem volt. E.R.B. nekem inkább marad Tarzan író, a Marsot meg másokra hagyom. Ettől függetlenül a filmre kíváncsi vagyok, szeretem több oldalról vizsgálni a dolgokat, hátha az pozitívabb irányba tolja a mérleget.


Népszerű idézetek

PKarola>!

…Woola őrjöngve üdvözölt. Hatalmas testével rámvetette magát és szinte levert a lábamról; szerencsétlen fickó annyira örült a viszontlátásnak, hogy attól féltem, menten fölfal. Fülig ért a szája, és mind a három sor foga elővillant, miközben mosolygott, mint valami manó.

XVI. Fejezet

Gavarra>!

– (…) És ha már itt tartunk, tisztázzunk még valamit! Nem tudom, mit akartok tenni ezzel a szerencsétlen fiatal nővel, de aki mostantól bántani vagy sértegetni merészeli, azt én fogom felelősségre vonni. Tudom, szánalmasnak tartjátok a nagylelkűséget és a kedvességet. Én nem, és ha kell, bármelyikőtöknek megmutatom, hogy ez a gondolkodásmód egyáltalán nincs kihatással harci képességeimre.

95. oldal

Kapcsolódó szócikkek: John Carter
Julobulo>!

– (…) A saját népem nem törődik velem, John Carter, túlságosan különbözök tőlük. Szomorú a sorsom, hiszen köztük kell leélnem az életem, és gyakran kívánom, bárcsak igazi zöld nő lennék, szeretet és remény nélkül; de én ismertem a szeretetet, ezért elvesztem.

Kapcsolódó szócikkek: John Carter
Julobulo>!

Egy tekintetben a marslakók feltétlenül boldog nép; nincsenek ügyvédjeik.


A sorozat következő kötete

Mars-ciklus sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Justin Cronin: A szabadulás
David Mitchell: Felhőatlasz
Jules Verne: Utazás a Föld középpontja felé
Stephen King: A Setét Torony – Callai farkasok
Alexandra Bracken: Sötét elmék
Kathy Reichs: Virals – Kincsvadászok
Ransom Riggs: Lelkek könyvtára
Robert Silverberg: Lord Valentine kastélya
Christie Golden: Assassin's Creed – Hivatalos filmregény
Arthur Conan Doyle: Eltünt világ