A ​Mars géniusza (Mars-ciklus 6.) 76% 31 csillagozás

Napokig eltipródtam vele, nem nagyon tudott lekötni. (Mondjuk közben H. Bőll, a relativitáselmélet és egy skandináv krimi keringett a kezeim között, hát így azért tényleg nehéz volt.) Még az a csúfság is megesett, hogy név esetén vissza kellett lapoznom, ha azonosítani akartam egy szereplőt… Pedig tulajdonképpen egész jó a cselekményszervezés, üde a kiindolópont (új főhőst avatunk), szép kerek a történet. Csak az a mindent legyőző, irracionálisan szirupos hősiesség, édes siker, cukros szerelem…
Hát igen, kicsit sok volt, de aki szereti a Barsoom-történeteket, ne ez előtt a kötet előtt hagyja abba.

Azért a szerzőnek is megvan józan esze, íme egy idézet az 1928-as regényből, melyben a földi utazót az első világháborúról kérdezik a marsiak. (Ha csak az első két mondat szerepel, rögtön abbahagyom a könyvet.)

„– Igen, az én oldalam győzött. Nagyszerű dologért küzdöttünk, ahogyan a világ békéjéért és boldogságáért is egyben. Remélem, nem hiába haltak meg olyan sokan.
– Ha úgy érted, hogy a nagyszerű elvek a győztes háborútól fognak kivirágozni, akkor hiába reménykedsz. A háború sohasem hoz békét, csak még nagyobb háborúhoz vezethet.”

Egyértelműen olvasmányos mű és én szeretem Burroughs írásait. Egy egyszerű kalandregényről van szó, amelyet érdemes elolvasni.
Az írás egyik hibája számomra, az ottani orvostudomány felvezetése. Persze a könyv mentsége, hogy 90 éve íródott, de nekem nem jött be a megoldása. A főszereplő is elég naivnak tűnt nekem. valahogy az az érzésem, hogy inkább gyerekeknek való.

Viszont a szerkesztő nem semmi munkát végezhetett, ezt a könyvet könyv alakban kiadni, azért nem semmi. Kb. duplájára van duzzasztva és még így is vagy 200 oldal. A harmadáért kéne adni, nem közel 3000 ft. ért. Egyértelmű, hogy a mozifilm sikerét(?) akarja a kiadó meglovagolni. A minőség meg nem számít…

Kíváncsian vártam, mikor a kezembe vettem a könyvet, hogy Burroughs mit tud még kihozni a Mars-ciklusból, mert kicsit már olyan érzésem volt, hogy kicsit kimerítette a témát. Ennek ellenére kellemesen csalódtam a könyvben, mert a téma, amit felvetett spoiler egyáltalán nem volt rossz, de a könyv, kora miatt is, bővelkedett olyan dolgokban, amik a tudományos szempontból jelenleg már nem állják meg a helyüket. spoiler

Egy remek kalandregény a múlt század elejéről, amikor még a sci-fi inkább fantasy volt. Itt senki se ijedjen meg attól, hogy a Marson játszódik a történet, csak néhány eltérés van a Földhöz képest (például az vicces, hogy a nők tojást tojnak!). Ízig-vérig planetáris románc, ahol főhősünk tényleg mindent megtesz, hogy szerelme kicserélt testét visszaszerezze a gonosz testbitorló királynőtől (ez így lehet hülyén hangzik, de a könyv részletesen kifejti, hogyan alakult ki ez a fura helyzet). Kaland, akció, és még ráadásul rövid is. A sword&sorcery rajongóinak nagyon ajánlom, mivel ugyanaz a stílus. A sorozat előző köteteitől is teljesen függetlenül olvasható.

Kissé gyengébbnek érzem, mint a sorozat eddigi részeit. A sebész társaságában töltött idő túlságosan sokat vesz el a könyvből, kb. a felét, míg mire beindulnak az események, azokat a kelleténél gyorsabban pörgeti, és véget is ér. Történetszövése nem a legjobb, de összességében izgalmas, érdekes, ötletes, jól tagozódik be a sorozat könyvei közé

A Mars géniuszával a sorozat kapott egy kis vérfrissítést, amit jelen esetben szó szerint is lehet értelmezni. Ennek a kötetnek a főszereplője már nem köthető a Carter családhoz. Ulysses Paxton a Földön született és ő a második ember Burroughs világában, aki a Barsoomra repülhetett a jéghideg, fullasztó üres téren keresztül.. Burroughs itt egy teljesen új típusú hőssel próbálkozott, aki már kevésbé a harc, mint inkább a tudása segítségével indul kalandra, hogy szerelméért megküzdjön.
Bár az alapfelállás kevésbé volt izgalmas, vagy váratlan, a történet ettől függetlenül minden Barsoom rajongónak kötelező. A könyv első fele, a barsoomi orvostudomány boncolgatásával nem igazán hozott akkora meglepetéseket (ma már ezek egy része nem csak a fanázia + a 8 évad Doktor House), de a második felében a történetnek már nem lehet panasz Burroughs zsenijére. Most épp egy kis valláskritikát csempészett a történetbe a szerző…
Olvasása előtt kicsit aggódtam, hogy 20 év szünet után milyen fordításban lát majd napvilágot A Mars géniusza, mivel az első rész újrafordításával nekem voltak fenntartásaim. Olvasás után azonban azt kell mondjam: pozitívan csalódtam. Ezért, és mert bevállalták a sorozat folytatását, jár a virtuális ötös a kiadónak!

A sorozatba új életet lehelő történetben Ulysses Paxton, az egyik első világháborús ütközetben halálos sebesülést szenvedett katona kerül át a Marsra: leginkább gondolata és akarata erejével, hogy ott aztán John Carterhez méltó, ám egészen másban jeleskedő nagy harcossá és tudóssá nőjön. A cselekmény azonban egészen más, mint bármelyik eddig megjelent Mars-regényben, új területeket, kultuszokat és országokat ismerünk meg, s látunk valamit a marsi természettudomány élettani részéből is. Izgalmas, lebilincselő könyv, nálam jelenleg a második helyre lépett elő a hat könyv sorrendjében.

Amikor először olvastam, annyira nem jött be, mint az előző kötetek, de most (harmadszorra) újraolvasva igencsak élveztem. Nem túl hosszú, és kb. a felétől jó pörgős. Az egyes szám első személyű történetmondás jót tett ismét, egész mélyen bele tudtam élni magam. Az elején van néhány hajmeresztő dolog, de a vége igazi Burroughs féle zseniális végjáték. Hosszú ismertetőm a könyv létrejöttéről és az értékelése, bemutatása: https://regiujkonyvek.blogspot.com/2018/11/edgar-rice-b…