Edgar Lee Masters (1869--1950) a Chicagói reneszánsz nagyhatású költői körének egyik vezéralakja 1915-ben megjelent főművében a szereplők a sírból vallják meg kapcsolataikat, indulataikat, hol vitatkozva, hol egymástól függetlenül vázolva helyzeteket, eseményeket. Masters nem adta annál alább, hogy „Isteni színjáték”-ot írjon egy közép-nyugat-amerikai kisváros lakóinak életéből. Viharos-botrányos sikert aratott vele, s ezért az egy művéért tartja számon az irodalomtörténet. Olyan régiség, amely fergeteges tempójával, groteszk hangvételével, sűrű, mégis könnyed versbeszédével a fiatal olvasót is magával ragadja.
Magyarul Gergely Ágnes válogatásában, fordításában és utószavával jelent meg 1970-ben, máig varázslatos fordítói teljesítmény.
A Spoon River-i holtak 18 csillagozás
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Napjaink Költészete Európa
Enciklopédia 1
Kedvencelte 4
Várólistára tette 13
Kívánságlistára tette 11
Kiemelt értékelések
Ötletes, kreatív, érdekes, kissé sem sematikus. De. Ha szabadvers, ha nem, belőlem akkora – semekkora – ovációt nem váltott ki, mint amit – elvileg – kellett volna.
Sőt. Több történet esetén sem egyértelmű, hogy valóban halott lenne a történet elmondója vagy épp még élő.
Azonban remekül láttatja egyszerre a temetőt – melyik sír melyik mellett nyugszik; konkrét térbeli meghatározások nélkül-, s mellette párhuzamosan, egymásba öltve az elhunytak életét; összefonódva, keresztezve egymást.
Edgar Lee Masters könyve költészet, társadalomrajz, és önmagába gabalyodó labirintus.
Zseniális formát talált arra, hogyan írjon „mindenről” jól komponált miniatűrök mozaikjában. Emberekről,sorsokról, hiedelmekről és érzelmekről, igazságokról, a halál univerzális tragédiájának megannyi egyedi színéről. Nagyon jópofák a nevek benne, a szereplők és történetek szövevényesek, össze-összeakadnak, néha érdemes visszalapozni. A sorstörténetek, tragédiák, gyilkosságok és csalások, kudarcok és hazugságok, törekvések és remények, önbecsapás és álszentség, az egész miliő a tizenkilencedik századi Egyesült Államok több egymást követő nemzedékének adja ki együttéltét és holtát. Valahol alapmű.
Hát érdekes volt. Amúgy sem vagyok nagy vers rajongó de a szabad versek és sírfeliratos dolgok még annyira sem állnak hozzám közel. Akkor miért olvastam? Mert érdekelt, mi van a borítón túl, mert a borító magával ragadt, pedig annyira egyszerű az egész.
Érdekesek voltak ennek ellenére a versek, és el lehet egyszer olvasni őket, de kedvenc egy sem lett. Érdekes életek, halálok bemutatása, elmesélése, nem több. Néha hétköznapi, néha kicsit különc embereké. Jó is volt de nem kötött le túlzottan. (lehet mert még mindig beteg vagyok és nem koncentrálok eléggé, de lehet más miatt).
Népszerű idézetek
Trainor, a gyógyszerész
csak a vegyész tudja, de ő se mindig,
mi lesz, ha összefőznek több füvet
avagy fluidumot.
És ki tudja,
mi lesz egy férfi és egy nő kölcsönhatása,
milyen gyermek a végeredmény?
Itt volt Benjamin Pantier, meg a felesége,
magukban jók, egymással ördögök,
ez oxigén, az hidrogén,
a fiuk maga a tüzes pokol.
Én Trainor, a gyógyszerész, mérgek tudója,
kit megölt egy kémiai kísérlet,
nőtlen voltam.
21. oldal
Margaret Fuller Slack
Nagy lettem volna, mint George Eliot,
ha nem szól közbe a balsors!
Tessék csak megnézni a fényképem, Penniwit csinálta:
kézfejre támasztott áll, mélyen ülő szem
még szürke is, távolba-néző.
Persze ott volt a régi, régi kérdés:
aggszűzesség, nász, vagy paráznaság?
John Slack, a gazdag patikus, bókolt, ígérgetett,
hogy mellette regényt is írhatok.
Hozzámentem, lett nyolc gyerekünk,
írásra nem volt időm.
Rég végem volt tulajdonképpen,
mire egy pelenkamosásnál
megszúrtam az ujjam
s elnémított a szájzár – irónikus halál.
Figyeljetek rám, nagyratörő lelkek:
a nemiség az élet megrontója!
Aner Clute
Folyton-folyvást nyúztak, mikor
fizettek egy pohár bort, vagy sört,
akármi volt a színhely, Peoria, később
Chicago, Denver, Frisco, mindegy, New York:
hogy jutottam idáig
és mi vitt rá először.
Azt mondtam nekik, egy selyemruha.
Meg egy ígéret, hogy elvesz egy gazdag úr
(tudniillik Lucius Atherton).
De hiszen ez nem igaz.
Mondjuk, egy gyerek almát lop
a kosárból, a fűszeresnél,
egyszercsak mindenki elkezdi, hogy tolvaj,
a szerkesztő, a lelkész, a bíró, köröskörül –
„tolvaj", „tolvaj", „tolvaj", akármerre fordul.
És nem kap munkát, és kenyeret se kap
csak hogyha lopja, és akkor lopni fog.
Mert rajta van a jel, hogy almatolvaj
hát az lesz a gyerekből, ami lett.
Otthagytak a megrendelőim Spoon Riverben,
mivel a gépemben egyéniség volt,
én, kérem, a lelket akartam fotografálni.
A legjobb, amit valaha alkottam,
Somers törvényszéki bíró képe.
A bíró kihúzta magát, leállított,
hogy a kancsalságát helyreigazítsa,
aztán, amikor elkészült, azt mondta: „tessék”.
Én meg ráordítottam: „érvénytelen!”
Erre kifordult a szeme, kattant a gép, s a képen a bíró
azt mondja éppen: „óvás!”
91. oldal - Penniwit, a művész
Nézd, mikor évekig nyomtam az ágyat, magamtehetetlen,
és csak azon imádkoztam, hogy eljöjj, hol késlekedtél?
hiszen tudod, hogy úgy, azzal az elragadtatott sírással,
ami Ó-Virginiában is elfogott, mikor rám találtál a háború után,
úgy sírtam, mikor az ágyamnál megláttalak,
és a mélyre szállt nyugati napfényt apróra gyöngítette
arcod lámpavilága!
136. oldal - Rebecca Wasson
GEORGE REECE FELESÉGE
Ennek a nemzedéknek azt mondanám:
Vágjatok be egy szép és igaz verssort,.
Valamikor még jól jöhet.
Az uramnak például semmi köze
nem volt a csődhöz – pénztáros volt szegény.
A bankot az elnök tette tönkre, Thomas Rhodes,
meg a hiú, gátlástalan fia.
Börtönbe mégis az uram került,
Énrám meg ittmaradtak a kölykök,
etetni, ruházni, iskolázni.
És végbevittem. Kiküldtem őket
a világba, tisztán és erősen,
mert bölcsen mondá Pope, a költő:
„Tedd jól a dolgod, az a becsület.”
78. oldal
ABNER PEET TISZTELETES
Nincs kifogásom ellene,
hogy háztartásom javait elárverezték
a község főterén.
Szerelmetes nyájamnak így alkalma nyílt,
hogy emléket kapjon ama holmiból,
mely egykor hozzám tartozott.
De miféle ládát húzott ki magának
Burchard, a csapos?
Tudtátok-e, hogy kézirat van benne,
egy egész élet prédikációi?
Elégette, mint papírhulladékot.
80. oldal
Petit, a költő
Magocskák száraz tokban, kip, kop, kop,
kip, kop, kop, feleselő pondrók,
enyhe jambusokat költöget a lenge szellő –
a fenyő ott fönn szimfóniát csinál belőle.
Triolett, pasztorál, köröcske, rondó,
verkli-balladák, elhasznált eszme:
hol van a tavalyi hó, meg a rózsa?
mi más a szerelem, mint hulló rózsaszál?
És itt a közösségben körös-körül az élet:
balsors, hűség, hősiség, bukás –
minden a szövőszéken! ó, micsoda minták!
erdők, mezők és patakok, folyók –
és én mindenre vak, egy életen keresztül.
Triolett, pasztorál, köröcske, rondó,
magocskák száraz tokban, kip, kop, kop,
kip, kop, kop, miféle kis jambusok ezek,
mikor Homérosz és Whitman süvölt a fák közt?
72-73. oldal
Ezt a könyvet itt említik
Hasonló könyvek címkék alapján
- Anne Sexton: Élj vagy halj meg 86% ·
Összehasonlítás - Radnóti Miklós: Tajtékos ég 97% ·
Összehasonlítás - H. P. Lovecraft: Howard Phillips Lovecraft összes művei III. 91% ·
Összehasonlítás - Jim Morrison: Szeretlek és gyűlöllek 91% ·
Összehasonlítás - Sylvia Plath: Zúzódás 90% ·
Összehasonlítás - T. S. Eliot: Szikföld 90% ·
Összehasonlítás - Puszta Sándor: A tű foka ·
Összehasonlítás - Amanda Lovelace: amikor a hercegnő menti meg önmagát 88% ·
Összehasonlítás - Joszif Brodszkij: Új élet ·
Összehasonlítás - Sylvia Plath: Sylvia Plath versei 88% ·
Összehasonlítás