Kotnyeles ​kölykök 3 csillagozás

Edgar Cantero: Kotnyeles kölykök

1977 ​nyara. A Blytoni Nyári Detektívklub megoldotta utolsó ügyét, és leleplezte a ravasz Álmostavi Rémet – valójában egy újabb kincsvadászt, aki rá akarta tenni mocskos kezét a Deboën-ház mélyén rejlő mesés zsákmányra.

És talán meg is úszta volna, ha nincsenek ezek a kotnyeles kölykök.

1990. A tinidetektívek már mind felnőttek, és nem találkoztak egymással sorsdöntő, 1977-es utolsó ügyük óta. Andy, a fiús lány huszonöt éves és a törvény elől menekül, mivel legalább két államban körözik. Kerri, a hajdani zsenipalánta és reménybeli biológus New Yorkban pultos, és komoly alkoholproblémákkal küzd. De legalább ott van vele Tim, a vehemens vizsla, aki a csapat eredeti kutyatagjának leszármazottja. A horrorrajongó Nate az elmúlt tizenhárom évet különböző pszichiátriákon töltötte, jelenleg a massachusettsi Arkham városában található elmegyógyintézet vendégszeretetét élvezi. Barátai közül csak Peterrel, a jóképű nagymenőből lett filmsztárral tartja a… (tovább)

Eredeti mű: Edgar Cantero: Meddling Kids

>!
Fumax, Budapest, 2019
366 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634700982 · Fordította: Varró Attila

Kedvencelte 2

Most olvassa 11

Várólistára tette 68

Kívánságlistára tette 121

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Deidra_Nicthea IP
Edgar Cantero: Kotnyeles kölykök

Ezt a könyvet én nem akartam elhozni. Igazából nem nagyon keltette fel az érdeklődésem, bár sokatoknak ajánlottam a 'héten, én valahogy mégse akartam. Valami vicces, kamuhorror-regény, gondoltam. Egy újabb közepesen átlagos nyomi sztori, gondoltam.

Nem is tévedhettem volna nagyobbat.

Ez a könyv a Könyvhét utolsó komolyan vehető napjának közepe táján egyszer csak fejhangon felvisított, hogy vigyél haza!, én pedig otthon a szombati „most már nem hozok haza több könyvet”-mondatként hangzó, akkor még halálos őszinteségű ígéretre rácáfolva a „Szívem, nézd mit hoztam!”-felkiáltással vettem elő a táskámból.

Másnap pedig már vittem is magammal a metróra, mert még mindig abban a tévhitben éltem, hogy ezt majd úgy elolvasgatom, mint ahogy a metróskönyveimet szokás. Kinyitottam és pillanatoknak tűnő négy megálló után feljajdult a Ferenciek tere a hangszóróból. Aztán nem bírtam lerakni, olvastam mindenhol, ahol csak tudtam.

Ez a könyv, gyerekek…

Nagyjából úgy kezdünk, hogy az egyik főszereplő csajszink, aki cselekedeteiben és gondolataiban is tökéletesen hozza a keményleszbicsajakisimánlekörözbármilyenférfit-t, fogja magát, és elmegy összeszedni a régi Rejtély Rt-t. Átgázolunk egy pár HVCS-n (főleg a nemesebb testrészeiken), meg egy egész zárt osztályon, és tádáá, meg is van a csapat az időközben vezérré vált (de a posztot nem kívánó) Kemény Leszbi Csajból, az okos és szép Könyvmolyból, a nyomi és hallucinációival küzdő Geekvarázslóból, a régi vezér Hallucinációkivetüléséből és a harmadikgenerációs spoiler Pumped Scoobyból (aki nem dán dog, weimari vizsla.)

Ez igazából nem is azért tetszett annyira, mert gyerekként szerettem a Scooby Doot, hanem elsősorban azért, mert az összes, ott szereplő karakter itt kap egy ÓRIÁSI kiegyensúlyozást. „Fred” elveszíti a hatalmát spoiler, de persze kapaszkodna érte, „Bozont”-ból lovecraftiánus mágus lesz, „Diána” kilép a szépdebutapicsa-szerepből és kap egy decens mennyiségű agysejtet Vilmáéból, „Vilmából” meg egy kemény, börtönviselt, latino keménylány lesz. „Scooby” pedig jó kutya módjára ott segít, ahol tud, és nem rest szétharapni egy-két-négy-spoiler lábat sem, ha a választott családja megvédéséről van szó.
Nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy ezt mennyire IMÁDTAM.

Na szóval egy pár tajparaszt suttyó péppé verése és egy műanyag pingvin alkalmankénti csipogtatása után a Rejtély Rt. visszatér gyermekkoruk tetthelyére, és az akkori teljességgel mundén ügy sikeres felgöngyölítése ellenére nekilátnak saját rémálmaik és paranoiájuk nyomára járni. Kisvárosi békességgel térképezik fel magukat, a külön töltött éveket, az elfojtott érzelmeket, és persze a régi nyomozás szerteágazó fonalait, aztán, úgy a kötet közepe tájékán BÁMMM belehörögnek a képbe a hatvégtagú, homlokukon nyíló szájú, puszta sötétséget miazmáló Lovecraft-i szörnyetegek és ezerrel felpörög a sztori. Innentől meg hallgatok róla, mint a sír.

Esküszöm, én még soha nem találkoztam olyan könyvvel, ami a szöveget mint médiumot, ilyen szinten kiforgatta volna. Találkozunk a drámákban fellelhető szereplő-megnevezéssel, a szintén ugyanitt felbukkanó narrátori közbeszólásokkal, aztán Guy Ritchie-hez hasonlatos és méltó bunyójelenetekkel, ahol érzed, mikor lassít a vágókép, mert az író láttatja veled, de a legröhejesebben megdöbbentőbb mégis csak az, mikor a szöveg formai elemeit ("kurziválta", basszus, „KURZIVÁLTA”!!!) helyezi egy szereplő szájába. Én ezen kidőltem, ez átgázolt rajtam.

Ezúton szeretném egyébként felhívni a figyelmet a kiemelkedő fordítói (és szerkesztői) munkára is, fantasztikusan gördülékeny volt a szöveg, az egyteljesbekezdésnyi mondatok sem voltak zavaróak, a nagyon is passzentos nyelvújító szavakon meg ("szaladmászni" :D:D) remekül szórakoztam.

Áh, öcsém, ez remek volt. Azonnali kedvenc. Milyen jó, hogy nem halogattam a borzasztóan téves előfeltevéseim miatt! :) Úgyhogy nektek se legyenek kétségeitek, ez a sztori úgy fog vinni, mint egy kiba… gyorsvonat. Ami elé beállsz.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Fumax KU

– De hagyjuk is, arra szeretnénk rámutatni – folytatta a férfi –, hogy távolról sem alaptalan attól tartanunk, netán bosszút áll rajtuk.
A fogoly a szívére tette jobb kezét. Vagy inkább csapta. Hogy elnémítsa azt a képet.
– Uraim. Megrendeztem egy szellemjárást egy régi házban, és két-méteres szalamandrának öltöztem, hogy elijesszem onnan az embereket. Majd elcsípett négy tinédzser és egy vadászkutya. Hatvanéves vagyok. Komolyan azt hiszik, hogy veszélyt jelentek bárkire?
A bizottság tagjai elnevették magukat. A felügyelő összepakolta az iratait.

12. oldal

>!
Deidra_Nicthea IP

Nem az van ám, hogy egész héten a gumiszobában visítozunk, és tolószékben játsszuk a Napóleont (…). Legfeljebb keddenként.

58. oldal

2 hozzászólás
>!
Deidra_Nicthea IP

– De hát a főiskola elvileg a könyvmolyok fellegvára!
– Jesszusom, te gyönyörű naiv gyermek.

31. oldal

>!
Deidra_Nicthea IP

Önmagában egyetlen könyv sem jelent veszélyt. De a történelem tanulsága szerint egy rosszul olvasott könyv borzalmas következményekhez vezethet.

61. oldal

>!
Deidra_Nicthea IP

Az éjszaka hideg volt, de gyengéd, akár egy korhatáros metafora.

132. oldal

>!
Deidra_Nicthea IP

NATE: Illik ránk minden tünet, amit felsorolt: a rémálmok, a keserűség, az elveszettség!
DUNIA: Akárcsak minden huszonéves kölyökre, te beképzelt kis hülye! (Elegánsan megfordul, Nate cserepekre törik mögötte.) Attól tartok, egyetlen démon rágja a lelketeket: az úgynevezett X-generáció.

312. oldal

>!
Deidra_Nicthea IP

– A II. világháború óta nem gyártják, de… – kurziválta Al a hatás kedvéért.

196. oldal

1 hozzászólás
>!
Deidra_Nicthea IP

– Jesszusom, mintha egy ócska horrort hallanék – nyögte Kerri, és a tenyerébe temette az arcát. – Ideje felvennem egy cafatos ribirucit, és gyakorolnom a sikítozást.

194. oldal

>!
Deidra_Nicthea IP

Az a húsz perc bizonyult a perctörténelem leghosszabb húsz percének.

203. oldal

>!
bartok_brigitta P

Az éjszaka hideg volt, de gyengéd, akár egy korhatáros metafora.

132. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Stephen King: A halálsoron
Dan Wells: Nem akarlak megölni
Joe Hill: NOS4A2
Stephen King: A ragyogás
Max Brooks: World War Z – Zombiháború
Joe Hill: Szarvak
Scott Hawkins: Az Égett-hegyi könyvtár
John Cure: Hontalan lelkek
Stephen King: Christine
Neil Gaiman: Amerikai istenek