Rejtelmes ​történetek 151 csillagozás

Edgar Allan Poe: Rejtelmes történetek Edgar Allan Poe: Rejtelmes történetek Edgar Allan Poe: Rejtelmes történetek Edgar Allan Poe: Rejtelmes történetek Edgar Allan Poe: Rejtelmes történetek

E. A. Poe elbeszéléseiben „mennyből, vágyból” vett álmok repítenek minket a rémekkel teli oldalakon… Macskák, szellemek, múmiák: érthetetlen szereplői egy delíriumnak… Rejtelmes, megmagyarázhatatlan történetek, melyeket mi csak akkor érthetnénk meg, ha tudnánk, érzékelnénk, hol a határ valóság és álom közt… De addig is engedjünk az illúziónak, szippantsuk be a különös érzés illatát, és vigyázzunk, ne párologjon el, mert maga után mély űrt hagy…

„…Isten lehe: a szél elállt,
S a köd – amely dombra szállt,
S az árnyak, az árnyak szét nem osztják –
A tanújel és a bizonyság.
A fák közt is mily lebegő:
A rejtélyek rejtélye ő!”

[A holtak lelke]

Eredeti megjelenés éve: 1904

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: A Világirodalom Remekei Európa · Aranyág Édesvíz

>!
Lazi, 1999
306 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639227013
>!
Édesvíz, Budapest, 1997
168 oldal · ISBN: 9635282044 · Fordította: Babits Mihály, Ferencz Győző, Fóthy János, Pásztor Árpád

4 további kiadás


Kedvencelte 16

Most olvassa 18

Várólistára tette 79

Kívánságlistára tette 41


Kiemelt értékelések

Maminti9 P>!
Edgar Allan Poe: Rejtelmes történetek

Egy kötetnyi csontig hatoló borzongás.

Már az éjfekete borító a vicsorító, üvegszemű arccal kellő alaphangulatot teremt az iszonyat 12 formájának bebarangoláshoz. Pontosan azt kapjuk, amit a borító alapján elképzelünk.
A horrorisztikus utazás során egy pislákoló petróleumlámpa, de minimum egy tömjénégető beszerzése ajánlott, hogy megteremtsük a hangulatot Edgar Allan Poe őrült elméjének bugyraiba való teljes bepillantáshoz.
Olvasásunkat folyamatosan meg nem szűnő jajongások, átokvert torkok hangja, halálküzdelmüket vívó démonok rémkiáltása, emberi hangok diszharmonikus zaja zavarja meg.
Mindemellett halottruhába öltöztetett szerelmek, őrületben dolgozó festő, vörös halál által megszállt vendégsereg, fél szemű, felakasztott fekete macska, vörhenyes színű feltámasztott múmia kísért.
Poe olyan palettáját vonultatja fel a lelkünk kínzására szolgáló eszközöknek, hogy az ember megkérdőjelezi az író tiszta elméjét, ahol ezek a novellák gyökeret vertek.
Térben is ugrálunk a rejtelmes történetek helyszínei között, Poe olyan helyekre vezet, ahova a belépés önmagában felér egy kisebb tébollyal. Olyan képi világ és vizualizációs technikák jellemzik, hogy a szöveg 19. századi nyelvezete pillanatok alatt feledésbe merül.
Sötét tömlöcben, azután zöldellően omladozó klastromban járunk, majd fekete bársonykárpittal borított szobába érünk. Megpihenhetünk egy csenevész növényzetű szigeten, ahol aranyszínű óriás scarabeust lelünk, majd egy eldugott őrültek házában vendégeskedhetünk.
A kötet végén felüti a fejét a bizarr humor bolondokkal, akik magukat pezsgőnek, teáskannának vagy egy csipet tubáknak képzelik. Azt hiszem azonban, hogy nevetni itt már senkinek nincs kedve, talán csak dr. Kátrány sátáni kacaját hallhatjuk.

Az író kétségtelenül a borzadály nagymestere, történetei időt állóak, bár véleményem szerint az ópium szülte vad víziók.

4 hozzászólás
Mollika>!
Edgar Allan Poe: Rejtelmes történetek

Edgar Allan Poe egy olvasott, több szempontból is nehéz sorsú és kimeríthetetlen fantáziával rendelkező író volt. Én szeretem az egyedi, groteszk stílusát a sokszor abszurd és igencsak hátborzongató történeteit a váratlan fordulatokkal, így ez a novella válogatás is tetszett. Voltak közte általam már ismert történetek, de azokat is szívesen olvastam újra.
Tetszettek a kevésbé hátborzongatós, inkább csak misztikusnak, rejtélyesnek nevezhető novellák is.
Számomra Poe a klasszikus gótikus irodalom egyik kiemelkedő alakja.

2 hozzászólás
Keiran_Rowley IP>!
Edgar Allan Poe: Rejtelmes történetek

Gyönyörű nőkből cseppenként múlik el az élet, férfiak elméje bomlik meg holdfényben remegő árnyaktól – avagy éljenek a gótikus rémtörténetek

Edgar Allan Poe néhány történetéhez volt már szerencsém korábban, noha novelláinak nagy része ismeretlen maradt a számomra. Ezt a hiányosságomat igyekeztem pótolni ezzel az olvasással idén, ami szervesen illeszkedik az egyik új évi fogadalmamhoz, miszerint több novellát fogok olvasni ebben az évben.

Érdekessége a kötetnek, hogy több kiadás is napvilágot látott ugyanezen a címen, mégis mindegyik más-más tartalommal büszkélkedhet. Ezért most rendhagyó módon megpróbálom összeszedni a szubjektív véleményem alapján erősebbnek, illetve gyengébbnek ítélt írásokat.

A kevésbé megka-Poe írások

Metzengerstein ★★
Kusza történet egy lovas vízióról. Zavaros volt, és a végén már nem is emlékeztem miről akar szólni ez az egész novella. Hamisan csengtek a hangzatos mondatok is, és nem igazán lopták be magukat a feleslegesnek érzett idegen kifejezések meg a szükségtelenül fennhéjázó latin mondatok sem a szívembe. Az én példányomban ez volt a kötetindító novella, és a kellemetlen bemutatkozás miatt rettentően aggódtam, hogy nem fog tetszeni a válogatás. spoiler

Eleonora ★★★
Szépen megírt történet, de semmi igazán különös nem volt benne. Az egész nem volt több, mint egy újabb szépség anyagi síkról való kifakulásának ódája. Mintha teázgató, finomlelkű kisasszonyoknak íródott volna a novella, akik megnyugtató befejezésre áhítoznak pihegve, nehogy ijedtükben kicseppentsenek egy keveset az értékes Ceylonból. Nekem ez kevésnek bizonyult.

Az ovális arckép ★★★
Hangulatteremtőnek jó lett volna egy hosszabb lélegzetű mű előszavaként, ahol a történetet sajnos végül nem vetették papírra. Nem volt rossz, de nem is volt kifejezetten jó sem.

Az áruló szív ★★★ off
Hallottam már erről a történetről, a spoiler, de valahogy sokkal többet vártam. Csodálatos utolsó mondattal zárult egyébként, sajnálom, hogy az előtte lévő szöveg nekem túlságosan lagymatag és maximálisan hatástalan maradt.

Pár szó egy múmiával ★
Hát ezt inkább hagyjuk! Azt sem tudom, mi volt ez. Nem volt túl kellemes a szemnek. Kötetzáró darabként iszonyatos volt, ez tény, de máshogy borzolta az idegeimet, mint ahogy szerettem volna. Kár a pozícionálásért, mert a sok kiváló novella után ezzel befejezni a Poe-koljárást, eléggé lehangoló volt. Rossz szájízt hagyott maga után.

A Poe-tolhatatlan remekművek

Ligeia ★★★★
A második novella volt a kötetben, amitől kirázott a hideg és tudtam, hogy a novellásgyűjtemény és én végül csak jóban leszünk. Az utolsó képsorok, a betűk mögül kiszivárgó, savanyú lélegzet és a zsigerien rettentő befejezés teljesen kikészített.

A vörös halál álarca ★★★★★
Az egyetlen novella a kötetből, amit olvastam korábban. Mit mondhatnék? Örök kedvenc! És az utolsó rozzant, borzasztó és kellemetlen feldolgozását is menthetetlenül imádom. off

A kút és az inga ★★★★★
Két igazán nagy kedvencem volt a válogatásban, ez volt az egyik. Tökéletesen misztikus, gótikus horror. Aki szereti a műfajt, annak megkerülhetetlen darab. Még most is borsózik a hátam, ha a sötétben fokozatosan erősödő, suhogó hangokra és a feneketlen, kéngőzös kipárolgásoktól bűzlő veremre gondolok.

Az aranybogár ★★★★
Nagyon kellemes meglepetése volt ez a történet a kötetnek, mert a misztikumot mintegy mellékesen megcsavarintva csempészte bele a mesébe. Hogy rémtörténet volt-e? Igazából nem. Érdekfeszítő volt-e? Határozottan igen, egy kis kellemes borzongással meghintett kalandos utazás.

A fekete macska ★★★★★
Hajszállal nyerte csak el a kötet legborzalmasabb (jó értelemben) novellájának járó díjat tőlem. Szerintem ez a történet (és amúgy A kút és az inga is) menthetetlenül A vörös halál álarca sorsára fog jutni. spoiler

Történet a Rongyos Hegyekből ★★★★
A sok hátborzongató és néhány értelmetlen történet között nyugalmas, pihentető kikapcsolódást nyújtott ez a lélekvándorlással és misztikus életfonál-kapcsolattal megspékelt melankolikus novella. Tetszett, tetszett.

Dr. Kátrány és Toll professzor módszere ★★★★
Ezt a sztorit ismertem egy filmfeldolgozás kapcsán, így a kellő hatást nálam nem érte ugyan el, viszont vitathatatlanul ez volt a legjobban építkező novella a maga baljóslatú részleteivel. Nagyon vonzó írás, és egyfajta groteszk korrajz is a szememben, ami nálam jó kombináció.

Összegezve változatos és kellemesen borzongató darab volt, a döcögősebb szösszenetek ellenére kiváló, gyönyörű nyelvezettel (amihez azért nem ártott hozzászokni, noha a második novellától már ráállt az agyam és kifejezetten óhajtottam ezeket a kacskaringós, burjánzó mondatfüzér-láncokat).

12 hozzászólás
Annamarie P>!
Edgar Allan Poe: Rejtelmes történetek

Az 1800-as évek dereka. A világ sokkal szűkebb, a halál, a nyomor és az ismeretlen lények és jelenségek sokasága sokkal közelebbi, mint manapság. El tudod képzelni kedves olvasó azt a világot, ahol a nap lehanyatlásával egy kordában nem tartható lidérces valóság lép a színtérre? Ahol sötétedés után az utcára kilépve nincs lámpafény, összeszűkült szemed csak az ellibbenő kabátok szélét látja, és füled is csak a cipőtalpak alatt megcsikorduló kavicsok csisszanását észleli. Könnyű nevetni és kijelenteni, hogy eljárt az idő Poe rejtelmes történetei felett, de ha csak egy picit is szeretnéd hátad mögött érezni ezt a valóságot, akkor légy egyedül este, olts le a lámpát, zárd ki a külvilágot! Végy kezedbe egy gyertyát és úgy olvasd el a novellákat! Úgy, ahogy keletkezhettek.
Az alig negyven évet élt Edgar Allan Poe-t, a detektívregény műfajának megteremtőjét 1849-ben, eszméletlen állapotban találták meg egy baltimore-i utcán. Veszettség vagy halálos delírium okozta másnapi halálát? Ki tudja. Talán csak az utókor festette köré ezt a komor, írásaiba illő véget.

Novellái között én számos érdekes és izgalmas írást találtam, de voltak olyanok, amik eléggé untattak, de ez már csak így van. Ez nem a szerző hibája, inkább csak ez a kor nem alkalmas arra, hogy helyén kezeljük a dolgokat. Azt viszont ki kell jelenteni, hogy mindegyik novella egy szépen megcsiszolt ékkő, tökéletességre törekvő írások.

pwz I>!
Edgar Allan Poe: Rejtelmes történetek

Nagyon régen, még a „múlt században”, középiskolásként olvastam Poe-novellákat. Van az embernek ilyen korszaka, pláne, ha az osztálytársai példát is mutatnak :)! Az ilyenfajta példamutatással nincs is baj, mert Poe tényleg mestere volt a rémtörténeteknek. Olyan jó köntösbe tudta őket öltöztetni.
Most a Rejtelmes történetek rövidített, 1997-es változatát kaptam elő, amiben 12 történet van – szemben a ’67-es Európa kiadós 36 történetet tartalmazóval. Több klasszikus – A Morgue utcai kettős gyilkosság, Egy hordó amontillado, Az Usher-ház vége – hiányzik belőle, de majd idővel ezeket is újra pótolom. Kár, hogy nincs benne a versei közül is néhány, de a neten bármikor megkaphatod a saját „Holló” adagodat, különböző fordításban. Én még „rátettem egy lapáttal” Kosztolányi verziójában! :)

>!
Édesvíz, Budapest, 1997
168 oldal · ISBN: 9635282044 · Fordította: Babits Mihály, Ferencz Győző, Fóthy János, Pásztor Árpád
brigi11 P>!
Edgar Allan Poe: Rejtelmes történetek

Poe számomra továbbra is a borzongás nagymestere, még akkor is, ha ez a könyv kicsit nehezebben csúszott. Macskák, szellemek, múmiák, szerelmek, volt itt minden, Poe minden oldaláról megcsillogtatta a tehetségét. Kedvencek: Az Usher-ház vége, Az aranybogár, Három vasárnap egyvégtében.

ancineni P>!
Edgar Allan Poe: Rejtelmes történetek

A kötet nagyon változatos novellákat tartalmaz, fantasztikus, borzongató horror, és kalandos történetek egyaránt megtalálhatók. Voltak közöttük olyanok, amelyek nagy hatást gyakoroltak rám, és egészen érdektelenek is.
A Történet a Rongyos Hegyekből érdekes volt, inkább a misztikus elemei miatt tetszett.
A hosszúkás láda című írást eléggé morbidnak tartottam, és végig sejtettem a titkot.
A Morgue utcai kettős gyilkosság és Az ellopott levél a szívem csücskei. Élvezettel olvastam Dupin következtetéseit, szuper kis nyomozós történetek.
Számomra a legborzongatóbb novella A kút és az inga volt, a legkalandosabb pedig Az aranybogár. Összességében: érdemes elmerülni Poe világában.

Morcant>!
Edgar Allan Poe: Rejtelmes történetek

Nos, ez egy kicsit rendhagyó értékelés lesz, mivel nem fejeztem be az egész kötetet, azonban már októberben elkezdtem, és úgy érzem, hogy nem is fogom én ezt már folytatni. A legtöbb novellát azonban így is sikerült elolvasnom, tehát azért joggal csillagozhatom. Szerencsére még akkor elkezdtem megírni mindegyikről a véleményem, amikor olvastam, így nagyban megkönnyítettem a saját dolgom.

1., A palackban talált kézirat
Imádom a régies megfogalmazását, szinte üdítő a sok mai könyv után. Nem volt túlzottan rémisztő, bár ahogy az óriási hajón lévő emberek ignorálták az elbeszélőnket… Mik voltak vajon?
3.5*

2., A Maelström poklában
Egészen addig nem élveztem, amíg nem néztem meg pár videót a Maelströmről. Utána jobban bele tudtam élni magam, és elkezdtem izgulni a hajósokért. Aztán megint elvesztettem az érdeklődésemet, kicsit túl lett nyújtva. Mindenesetre érdekes volt a férfi megoldása, s egy újabb hasznos tényt ismertem meg.
3.5*

3., Történet a rongyos hegyekből
A Bedlo-Oldeb ötlet zseniális. Eddig ez volt a legjobb történet, tetszett az alapja, érdekes belegondolni.
4*

4., A hosszúkás láda
Úgy látszik Poe nagyon szerette a hajózás motívumát, mert ebben a történetben is vízen vannak szereplőink. S végre volt pár név is, nem csak névtelen személyek. Valamiért megéreztem, hogy mi van a ládában, pedig tudtommal ezt a történetet még nem ismertem. A vihar pedig újfent megteremti a gótikus hangulatot.
4*

5., A Morgue utcai kettős gyilkosság
Ezt olvastam már angolul, és sajnos megmaradt a gyilkos kiléte az elmémben, pedig jó lett volna tiszta lappal olvasni.
Ez tekinthető a detektívtörténetek atyjának, Dupin pedig az első detektívek egyikének. Nem mondom, hogy túlzottan élveztem az olvasását, elég irreális a megoldása. Egy ilyesfajta történetnél azt szeretem, ha kellő odafigyeléssel akár az olvasó is megoldhatja az esetet, de itt erre esély sem volt. Rendben van, hogy novella, de Agatha Christie novelláit mégis ki lehet következtetni, mert ott elegendő apró nyomot hagyott az írónő. Mindettől eltekintve, az atmoszféra továbbra is tökéletes.
3*

6., Az ellopott levél
Egy újabb Dupin eset, ezúttal politikai intrikával a főszerepben. Imádtam Dupin/Poe gondolatait olvasni a matematikusokról, költőkről, remek gondolatfoszlányokat osztott meg, amin el lehet tépelődni. Itt – az előző esettel ellentétben –, a legegyszerűbb megoldás a rávezető, de ez ponthogy az elkövető intelligenciáját jelenti, és nem annak a hiányát.
3.5*

7., Az aranybogár
Az elásott kincs, hamisítatlan Poe stílusban. Komolyan zseniális volt ez az ember. A történet pozitívuma, hogy az abszurdumokon már nevettem is.
4*

8., Monsier Valdemar kóresete tényszerű megvilágításban
Nos, ez kellő gyomoridegességet okozott, ez az eddigi legrémisztőbb novella. Már maga a téma is elég sötét, de a részletes leírásaival rátesz még egyet a lapáttal.
5*

9., Pár szó egy múmiával
Főhősünk este ér haza, s valami könnyedet akar vacsorázni. Végül öt Welsh rabbitot fal be. Gondolatom mielőtt megtudtam volna, hogy nem valamilyen walesi nyúlételt takar, hanem sajtos pirítóst: ilyen nehezet eszik lefekvés előtt, akkor nem csodálkozom, hogy múmiával fog beszélni álmában.
A történet lényegében a 19. századi és az ókori egyiptomi haladás versenye. Főszereplőink túlságosan elbizakodottak voltak, de hamarosan koppantak egy nagyot, hisz a múmia rávilágított pár dologra. Nem volt rossz történet, de untatott kicsit.
3*

10., Metzengerstein
Ez meg mi a mony volt? Egy pozitívuma, hogy rövid volt.
1*

11., A tömeg embere
Voltak benne érdekes gondolatfoszlányok, de ez is olyan kusza volt, hogy nem tudom értékelni.
2*

12., A perverzió démona
Az elején itt is elmélkedés zajlott, de aztán bumm! Meglepetés!
4*

13., A kút és az inga
Talán ez az egyik leghíresebb Poe novella, s azt hiszem, értem miért. Sejtelmes, fojtogató, rémes szcenáriót boncolgat. Ez egy valóban idegtépő olvasmány.
4.5*

14., Az elsietett temetés
Atya ég, ez aztán gyomoridegességet okozó novella volt! Borzasztó belegondolni, hogy ilyenek valóban léteztek, s Poe elég élethűen írta le, így még inkább bele tudtam élni magam. Ami nem volt egy kellemes élmény, lévén hogy klausztrofóbiás vagyok. Az eleje nagyon érdekes volt, viszont a végén már elkezdtem unni.
4.5*

15., Egy hordó amontillado
Ez de beteg… Revans level 99
2*

16., Az áruló szív
Egy elmebeteg gyilkos gondolatai.
2.5*

17., A fekete macska
Hogy lesz egy állatbarát, kedves emberből egy ingerlékeny gyilkos? Alkohollal… Undorító, amiket művelt ez az embernek nem nevezhető egyén. Mindig jobban megérint, ha állat is van a történetben.
4*

18., Az Usher-ház vége
Remek atmoszféra, kellően homályos leírások, de sajnos nagyon untatott.
3*

Összességében tehát elmondhatom, hogy út közben elvesztettem az érdeklődésem, valószínűleg nem nekem íródtak. De az bizonyos, hogy korszakalkotó művekről van szó. A csillagozás pedig inkább az élvezeti faktort tükrözi, semmint a minőséget.

Irasalgor>!
Edgar Allan Poe: Rejtelmes történetek

Annyiszor elmondtam már, hogy nem szeretem a novellásköteteket, és kicsit ez most is igaz volt, mert eleinte nem tudtam hogyan kezdjek neki ezeknek a novelláknak. Napi egyet olvassak el, vagy napi többet is, vagy amennyit időm enged? Végül mikor így, mikor úgy olvastam, és végre bizonyítékot is szereztem arra, hogy miért szerettem Poet látatlanban is és miért szeretem most is. Végtelenül egyedi, mégis hátborzongató, újító szellemű, de mégis a romantikához hű történetek ezek, amelyek még most is képesek egyedinek hatni, mindezt úgy, hogy érződik rajtuk az idő jótékony szelleme is. Poe egy kivételes tehetségű író volt, aki valószínűleg eladta a lelkét az ördögnek, hogy ilyen hamar meghalt és mégis ilyen kivételes bibliográfiát hagyott a háta mögött. A kötet pedig tökéletesen szemelvényezik az író egész kelléktárából, bár talán egy-két verset is belecsempészhettek volna a teljes életkép maximális áttekintéséhez. Egy szó, mint száz, aki szereti a horror történeteket, azok gyorsan kezdjenek bele, aki pedig szidja a régi írókat, hogy maradiak, azok is gyorsan fogják a kezükbe ezt az olvasmányt, és csodálkozzanak el rajta, hogy mennyire nagy butaságot mondtak. Bár azt azért érdemes megjegyezni, hogy a 38 novella között akad egy-két gyengébb is, de hát egy ilyen tetemes válogatáskötetben persze hogy lesznek önismétlőnek ható novellák is, valamint kevésbé jól sikerült alkotások is.

Értékelés: 9.5/10
(Később a honlapon)

u.i.: kedvencek: Palackban talált kézirat, Aranybogár, Hosszúkás láda, Tömeg Embere, Perverzió Démona, Kút és az Inga, Usher-ház vége, Pestiskirály, Vörös Halál Álarca, Morgue Utcai Kettős Gyilkosság.

Párduc50 P>!
Edgar Allan Poe: Rejtelmes történetek

40 történet, megannyi rejtély, fantasztikum, horror és persze krimi. Ezt kínálja a kötet azoknak, akik elszánják magukat arra, hogy kezükbe vegyék. Poe mindezen műfajok egyik nagymestere, megalapozója. A kötet jó néhány ismert történetét tartalmazza, mint például Az aranybogár, vagy a Morgue utcai kettős gyilkosság. A kötet a végére talán már egy kicsit sok is, legalábbis nekem, de azért megéri kézbe venni, végül is annyi novellát olvas el mindenki belőle, amennyit szeretne. Gondolom mindenkinek van kedvence, nekem A fekete macska az. Jó volt a 19-20. század fordulóján íródott műfaji ősöket olvasni, de a végére tényleg egy kicsit sok! És sok közülük tele van olyan magyarázatokkal, amire a kor olvasója méltán tartott igényt, de mára egy kicsit már fárasztó! Azért csak olvassátok!!!


Népszerű idézetek

Enola87 P>!

– Ön még nagyon fiatal, barátom – felelt házigazdám –, de el fog jönni az idő, amikor megtanul a saját szemével ítélni arról, ami a világban történik, és nem hallgat mások fecsegésére. Amit hallunk, abból semmit se kell hinni, s amit látunk, abból is csak a felét.

364. oldal - Dr. Kátrány és Toll professzor módszere

Enola87 P>!

Az állat önzetlen és önfeláldozó. Szeretetében van valami, ami szíven ragadja azt, akinek gyakran van alkalma az ember könnyelmű barátságával és nyomorúságos hűségével találkozni.

239. oldal - A fekete macska

Keiran_Rowley IP>!

Ó, azok a szemek! azok a nagy, azok a csillogó, azok az isteni szemgolyók!

Ligeia 18.o.

WerWolf>!

…de hát hozzátartozik az emberi természet romlottságához, hogy elveti a kínálkozót és készet, s fut az után, ami távoli és kétes.

Az elveszett lélegzet

Enola87 P>!

Az emberek őrültnek mondtak; de még nem dőlt el a kérdés, vajon az őrültség nem a legmagasabb rendű intelligencia-e; vajon sok nagyszerűség, vajon minden mélyenjáró dolog nem a kóros gondolkodásból származik-e – olyan lelkiállapotból, amely felülemelkedik az általános értelmi képességen? Aki nappal álmodik, sok olyasmit tud, ami rejtve marad a csupán éjszaka álmodók számára.

268. oldala - Eleonora

Keiran_Rowley IP>!

…könnyen gondolhattam, hogy oly kebelben, mint az övé, a szerelem nem közönséges szenvedélyként uralkodhatik.

Ligeia 21. o.

1 hozzászólás
Maminti9 P>!

De mikor a kép befejezéséhez közeledett, a festő nem engedett többé senkit a toronyszobába. Mintegy őrületben dolgozott, szemét a vászonról szinte le sem vette, és még szerelmesére sem nézett. És nem látta, nem akarta látni, hogy a remek színeket, amelyek olyan élettelivé tették a képet, az arcáról rabolta el.

Belle_Maundrell>!

Aki nappal álmodik, sok olyasmit tud, ami rejtve marad a csupán éjszaka álmodók számára.

Eleonora

Enola87 P>!

Borzalom és végzet minden korban leselkedtek ránk.

170. oldal - Metzengerstein

fenybenuszokonyvek>!

Tulajdonképpen nem a veszélytől félek, hanem csak annak kikerülhetetlen hatásától- a rémülettől.

253. oldal - Az Usher-ház vége ( Európa,1967)


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Arthur Conan Doyle: Jobb nem firtatni
Stephen King: Minden haláli
Stephen King: Minél véresebb
Stephen King: Rémálmok bazára
Veress István (szerk.): Borzalmak könyve
Ifj. Veress István (szerk.): Gyilkos mesék
Sam Weller – Mort Castle (szerk.): Árnyak és rémek
Nancy A. Collins – Edward E. Kramer – Martin H. Greenberg (szerk.): Sötét szerelem
Joe Hill: Fekete telefon
Czinkos Éva – Ripp Gábor (szerk.): 100 mini történet