Poe szűkszavúan iszonytató írásai mindig a tiszta logika és a megfoghatatlan szorongás légkörében játszódnak, mégpedig egyszerre. Ez a ridegen szigorú és mégis szorongó elme nem riadt vissza a szélsőségesen vadromantikus hátborzongatástól sem, más írásaiban pedig olykor már szinte a szürrealista próza előfutára. Elbeszéléseiben a lélektani és a filozófiai szenvedélyek az ember belső világába vezetnek, s onnan hívja elő alakjait, ahonnan a shakespeare-i szellemek jönnek elő. A kétnyelvű kötetben az író ismertebb elbeszélései mellett olyan írások is szerepelnek, amelyek először látnak magyar fordításban napvilágot.
Misztikus történetek / Weird Tales 15 csillagozás
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Edgar Allan Poe angol/magyar kétnyelvű sorozat Lazi
Enciklopédia 1
Kedvencelte 3
Most olvassa 1
Várólistára tette 9
Kívánságlistára tette 12
Kiemelt értékelések
Ez a kötet azért különleges, mert benne van Poe talán legjobb novellája, a William Wilson. szerintem méltatlanul elfeledett írás, a XIX. század Doppelgänger-témájú könyveinek (Dosztojevszkij – A hasonmás, Wilde – Dorien Gray, Stevenson – Dr. Jekyll és Mr. Hyde, Hoffmann – Az ördög bájitala) előképe, a téma rövid de velős esszenciája. Lehet, hogy mára megkopottnak tűnik, de ez egy igen korai példája a téma megjelenésének, nem lepődnék meg, ha maga Freud is olvasta volna (a többi felsorolt művel egyetemben)
Újraolvasva sem vesztett semmit az erejéből.
A kötet többi novellája elég vegyes: van erős (Az ovális arckép, Ligeia, A halálfejes pillangó) , közepes, és néhány gyenge alkotás. De a William Wilsonért érdemes elolvasni, főleg, hogy más kötetben nincs is benne nagyon (ha jól tudom).
Ez a válogatás most kifejezetten tetszett.
Voltak benne kicsit hátborzongató történetek, de emellett néhány kifejezetten humoros írás is helyetkapott a kötetben.
A Palackban talált kézirat nagyon jó volt a maga sötét, nyomasztó módján.
Az ördög a haramgtoronyban kicsit furcsa volt a „hollandos” fordítás miatt, de az angol szöveg hozzáolvasásával már egészen érthető volt.
A Bon-bon és A halálfejes pillangó igazán humorosak voltak, mégha kissé groteszk módon is. Mindkettő nagyon tetszett, és az utóbbi remek lezárása volt a kötetnek.
A kedvencem talán a Monsieur Valdemar kóresete tényszerű megvilágításban című novella volt, bár meg kell hagyni, hogy az egyik legelborultabb is a kötetben található történetek közül. Igaz, hogy én Poe-nak az ilyen beteg, groteszk és sötét alkotásait jobban kedvelem; határozottan mélyebb nyomot hagynak az emberben, és sokszor elgondolkodtatnak, hogy az író fejében vajon tuti minden rendben volt-e.
Összességében ez a válogatás eléggé jól sikerült, bár volt benne egy-két novella, ami nem annyira nyerte el a tetszésemet, de egy olvasást mindenképpen megér annak, aki szereti ezt a stílust.
Meg van a teljes sorozat. Most egy kihíváshoz próbáltam olyat választani, amiben azért akadnak olyanok, amiket még nem olvastam. A fele olyan volt. :)
Főleg Poe sötétebb történeteit szeretem.
Nagyon tetszett (bár ezeket pont ismertem), hogy egy csokorban vannak a szeretett nőkről szóló írásai (mindig gondolkozom, hogy melyik címhez melyik történet tartozik).
Amiket nem ismertem abból leginkább A halálfejes pillangó tetszett.
Nagyon jó válogatás, többnyire olyan írások, ami miatt Poe a kedvenc íróm.
Szerintem ez kezdőkönyvnek nagyon jó, ha valaki még csak most ismerkedik Poeval.
Még ezzel az értékeléssel lógok. Néha untam, kicsit terjengősen magyaráz és jellemez.
Nagyon tetszettek a történetek. Az első után azt hittem hogy unni fogom, de nem ez történt, a leírásokon kívül mindig tetszettek a novellák.
Borzongató hangulata van, a novellák tényleg atmoszféra teremtők.
Kíváncsi vagyok a többi művére is.
Népszerű idézetek
Az ifjúkorúak eseményei rendesen elhalványulnak az érettebb évek során, és elmúlik határozott, végleges benyomásuk. Minden árnyékszerűen szürke lesz – bizonytalanul gondolunk vissza az elmúlt időkre – és meghatározatlanul olvad össze a halvány örömök emlékezete képzelt fájdalmakkal.
71. oldal, William Wilson
Lo! 'tis a gala night
Within the lonesome latter years!
An angel throng, bewinged, bedight
In veils, and drowned in tears,
Sit in a theatre, to see
A play of hopes and fears,
While the orchestra breathes fitfully
The music of the spheres.
Mimes, in the form of God on high,
Mutter and mumble low,
And hither and thither fly;
Mere puppets they, who come and go
At bidding of vast formless things
That shift the scenery to and fro,
Flapping from our their condor wings
Invisible Woe!
That motley drama! – oh, be sure
It shall not be forgot!
With its Phantom chased for evermore,
By a crowd that seize it not,
Through a circle that ever returneth in
To the self-same spot;
And much of Madness, and more of Sin
And Horror, the soul of the plot!
But see, amid the mimic rout
A crawling shape intrude!
A blood-red thing that writhes from out
The scenic solitude!
It writhes! – it writhes! – with mortal pangs
The mimes become its food,
And the seraphs sob at vermin fangs
In human gore imbued.
Out – out are the lights – out all!
And over each quivering form,
The curtain, a funeral pall,
Comes down with the rush of a storm –
And the angels, all pallid and wan,
Uprising, unveiling, affirm
That the play is the tragedy, 'Man,'
And its hero, the conqueror Worm.
176. oldal
For there was yet another tenant of our chamber in the person of young Zoilus. Dead, and at full length he lay, enshrouded; – the genius and the demon of the scene. Alas! he bore no portion in our mirth, save that his countenance, distorted with the plague, and his eyes, in which Death had but half extinguished the fire of the pestilence, seemed to take such interest in our merriment as the dead may haply take in the merriment of those who are to die.
6. oldal
'I am dying, yet shall I live.'
'Morella!'
'The days have never been when thou couldst love me – but her whom in life thou didst abhor, in death thou shalt adore.'
'Morella!'
'I repeat that I am dying. But within me is a pledge of that affection – ah, how little! – which thou didst feel for me, Morella. And when my spirit departs shall the child live – thy child and mine, Morella's. But thy days shall be days of sorrow – that sorrow which is the most lasting of impressions, as the cypress is the most enduring of trees. For the hours of thy happiness are over; and joy is not gathered twice in a life, as the roses of Paestum twice in a year. Thou shalt no longer, then, play that Teian with time, but, being ignorant of the myrtle and the vine, thou shalt bear about with thee thy shroud on the earth, as do the Moslemin at Mecca.'
156. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Saki: Selected Stories / Válogatott elbeszélések ·
Összehasonlítás - Nathaniel Hawthorne: Dr. Heidegger kisérlete / Dr. Heidegger's experiment ·
Összehasonlítás - Ambrose Bierce: Az ember és a kígyó / The Man and the Snake ·
Összehasonlítás - Saki: Saki novellák ·
Összehasonlítás - Jack London: Keesh, the son of Keesh / Kís-fia Kís ·
Összehasonlítás - Mark Twain: The £1,000,000 bank-note / Az egymillió fontos bankjegy ·
Összehasonlítás - Mark Twain: Az élet öt adománya / The Five Boons of Life ·
Összehasonlítás - Herman Melville: Bartleby, the Scrivener / Bartleby, az írnok ·
Összehasonlítás - Ernest Hemingway: Valami véget ér / The End of Something 83% ·
Összehasonlítás - Ernest Hemingway: Aki nem adja meg magát / The Undefeated ·
Összehasonlítás