Elbeszélések 39 csillagozás

Edgar Allan Poe: Elbeszélések Edgar Allan Poe: Elbeszélések

Poe rendkívüli, hátborzongató történeteivel a detektívregények atyjává vált. Művészetét, amely tömör és egységes próza kortársai elismerését nem vívta ki, viszont mára Poe regényei, elbeszélései méltó közönségre találtak. Az amerikai romantika világirodalmi alkotóját sajnálatos módon a hajsza, a boldogtalanság , az alkohol és az ópium mindössze negyven évesen elvitte. Az Elbeszélések olyan klasszikusokat tartalmaz, mint Az aranybogár, Az áruló szív, A kút és az inga, Az ovális arckép, Az ellopott levél, A fekete macska és a Morgue utcai gyilkosság

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: A világirodalom klasszikusai

>!
Kossuth, Budapest, 2010
208 oldal · ISBN: 9789630963244
>!
Kossuth, Budapest, 2006
208 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630947935 · Fordította: Babits Mihály, Pásztor Árpád, Zsolnai Lajos

Kedvencelte 4

Most olvassa 1

Várólistára tette 29

Kívánságlistára tette 11


Kiemelt értékelések

>!
Black_Angel
Edgar Allan Poe: Elbeszélések

Edgar egy nagyszerű író, aki fontos mondanivalókat hagyott hátra az utókor számára.
A műveinek megértéséhez fogékonyságra van szükség, és odafigyelésre.. nem egyszerű rájönni mit is akar közölni az író :)
Nekem kifejezetten tetszett Az áruló szív, Az ovális arckép, A fekete macska.. mindegyikbe tetszett valami. Nagyon tetszett a stílusa, ahogy közli a mondanivalókat.. néha nevettem, néha borzadtam.
Elég jó kezdet volt ahhoz, hogy folytassam a műveinek elolvasását :)

>!
Static
Edgar Allan Poe: Elbeszélések

Már a novellák egy kötetbe rendezése is szuper volt. Akadtak olyan novellák amelyek Poe analitikus, zseniálisan alapos gondolkodásmódját mutatják, de van olyan is ahol az őrület dominál. Novellái még ma is hatásosak, hátborzongatóak, bár az ingerküszöbünk jóval magasabb. Sajátos misztikus, komor világot teremt, amely kizárólag Poe egyéni sajátja. Nem volt és talán nem is lesz még egy ilyen művész, aki az elemző logikát ilyen jól ötvözi a fantasztikummal.
„S nem mondtam már nektek, hogy amit ti őrületnek néztek, az csak érzékeim túlzott élessége?”

>!
csillagka P
Edgar Allan Poe: Elbeszélések

Most lőttem ki várólistám leghosszabb darabját, legalább 10 éve áll a virtuális listám élén, most kezdtem neki.
Volt benne egy rendes para, mint az életben Hitchcock filmjei iránt, na őt sose tudtam megszeretni és Poe-t valahogy hozzá hasonlítottam, hogy mekkorát tévedtem, hihetetlen.
Komolyan volt hogy nevettem rajta, a „Kút és inga” rettenetesen tetszett főleg a túlélési taktikázás, az örök kedvenc mégis a szakállas detektív sztori, nem volt hosszú, viszont végig fent tartotta az izgalmat és a csavar se maradhatott el a végéról.
Nagyon kellemesen csalódtam, és még rémálmaim se voltak.

>!
PandaSueshi
Edgar Allan Poe: Elbeszélések

Pár novellát már ismertem a Fekete macskából. Még mindig tartom magam ahhoz, hogy hátborzongatóak a történetek, mégis túl hosszúra lettek nyújtva, így kissé unalmasak lettek. Az viszont vitathatatlan, hogy Poe eszméletlenül jól tudja visszaadni az ember gyötrődését, fájdalmát, betegebbnél betegebb gondolkodását. Emiatt kicsit nyomasztó hangulatba kerülhet az olvasó, szóval nem egy lélekvigasztaló könyv, aki szomorkás, ne nagyon olvasgassa.

>!
Sz_Flóra
Edgar Allan Poe: Elbeszélések

Poe írásainak olvasása nálam erősen hangulatfüggő. Aki könnyedebb kikapcsolódásra vágyik, annak nem ajánlom, ehhez kell egyfajta átszellemültség. Ezeket az elbeszéléseket nem elég csak átfutni, nekem például muszáj volt koncentrálnom, sőt időnként másodszorra is nekivágtam a szereplők szájából elhangzó elemzéseknek. Szerintem ezzel semmi probléma, bárkivel előfordulhat, hogy nem teljesen tudatosan olvas, lankad a figyelme, és még egyszer visszatér a homályosabb részekre.
Nem sorban olvastam az elbeszéléseket, A fekete macskát hagytam utoljára. Hiba volt, ugyanis emiatt meglehetősen keserű szájízzel búcsúztam a könyvtől. Kedvenceim Az aranybogár és a Ligeia, az előbbi roppant furmányos és szórakoztató, az utóbbit meg az örök romantikus énem imádta, aki nem titkoltan rajong a sötét hangulatú romantikáért.
Mindent összevetve vegyes élmény volt, elvégre Poe maga is rendkívül sokoldalú személy. :) Lenyűgözött a stílusa, a szóhasználata és az ajánlóban is leírt félelmetes elemző logikája. Biztosra veszem, hogy fogok még tőle olvasni, de a kedvencem továbbra is A holló marad. Az volt a mi nagy egymásra találásunk Poe-val. <3

>!
Quator
Edgar Allan Poe: Elbeszélések

Poe méltán híres a történeteiről, bár a kötet novellái változó színvonalúak, mégis a legjobb novelláknál megérti az ember, miért is szeretik annyian az író műveit. De egyik írás sem volt kifejezetten gyenge, 1-2 közepesebb történet volt, de kárpótolt a többi.

Ligeia : Ennél az írásnál a hangulat a fontos, a szerelem, a halál, és a misztikum érzése járja át. A történet elhanyagolható, az érzés dominál, amit megragad az író. Olyan, mint egy költemény, novellában megírva. Számomra hiányzott a csavaros történet, de a szépségét el kell ismerni. 5/4

Az Usher-ház vége : Annyira nekem ez a novella nem tetszett, története sem volt olyan erős, itt is inkább a hangulata dominált, de az sem annyira kiemelkedően. 5/3,5

Az üzletember : Ez egy meglepetés számomra az írótól, mert ez egy humoros történet, és nekem tetszett is. Azért meglepetés, mert nem tudtam, hogy Poe-nak humoros oldala is van, illetve írásai. Rövid, de szerintem kifejezetten jó. 5/5

Gyilkosság a Morgue utcában: Az egyik legjobb történet, tényleg olyan mintha egy Sherlock Holmes történetet olvasnánk, csavaros detektívtörténet, kíváncsivá teszi az olvasót, hogy mi lehet a rejtély megoldása. Mindezt a híres detektívtörténetek megírása előtt vetette papírra Poe (tudtommal), így nagy hatással lehetett az ezután születő történetekre, ebben is látszódik zsenialitása. 5/5

A Maelström poklában: A tenger, és a természet erői mindig is megmozgatták az ember fantáziáját, erről ír Poe ebben a novellában, és számomra igen hitelesen sikerült, átéreztem a történéseket. 5/5

Az ovális arckép: Olyan közepes, van benne erő, hangulat, de ahhoz nem elegendő, hogy igazán megnyerje a tetszésemet. 5/3,5

Az áruló szív: ez sem… 5/3,5

Az aranybogár : Ez is az egyik legjobb történet, érdekes, talán ez tetszett a legjobban. 5/5

A fekete macska : Rövid, de erőteljes a történet. 5/5

A kút és az inga: Jól bemutatja az írás, hogyan lehet egy embert megkínozni, mondjuk a középkorban, de pl: nekem a Fűrész című film is eszembe jut erről a történetről, tehát a történet megállná a helyét a jelenkorban is, és könnyű beleképzelnünk magunkat a főhős bőrébe, talán ez adja a történet erejét. 5/5

Pár szó egy múmiával: Annyira nem tetszett, valamennyire humoros, valamennyire filozófikus, de összességében annyira nem jött át nekem. 5/3,5

Az ellopott levél : A Morgue utcai gyilkosságnál megismert szereplők újra előjönnek ebben a történetben, nem olyan erős, és csavaros, mint az előző írás, de azért tetszett. 5/4,5

A perverzió démona : Annyira nem fogott meg. 5/3,5

Egy hordó amontillado: Elsőre mikor olvastam, pont a legvégén volt a novelláknak, annyira nem is tetszett, de ahogy végére értem, meg kell hagyni van ereje a történetnek, ami nem ereszti az embert… 5/4,5

>!
Gebics
Edgar Allan Poe: Elbeszélések

Néhány elbeszélésre simán öt csillagot adtam volna, például a Ligea, Az áruló szív, vagy Az ovális arckép zseniális, Az üzletember olvasása közben pedig végig vigyorogtam.

>!
Bi_bi_bi
Edgar Allan Poe: Elbeszélések

Huhhh… és azt hiszem, hogy kezdődik a Poe-s nyár…:)

>!
anesz P
Edgar Allan Poe: Elbeszélések

Kedvencem Az aranybogár volt, a kincskeresés. A Pár szó egy múmiával a hosszú élet és az időutazás témakörét járja körül. Néhány elbeszélés igazán félelmetes, jól megírt alkotás. A Gyilkosság a Morgue utcában pedig az a történet, amit mindig feladok témazáróul a diákoknak, amint ehhez a korszakhoz érünk. Eddig mindig osztatlan sikert aratott.

>!
brigi11 P
Edgar Allan Poe: Elbeszélések

Nagyon-nagyon jó. Két rosszul megválasztott könyv után valósággal simogatta a lelkemet. Az üzletember és az aranybogár volt a kedvenc. Azért csak 4,5, mert tudtam, hogy jó lesz.


Népszerű idézetek

>!
Black_Angel

Nem vagyok jobban meggyőződve arról, hogy lélegzem, mint arról, hogy gyakran éppen egy cselekedet téves vagy hibás voltának bizonyossága a leküzdhetetlen erő, amely ráhajt és egyedül hajt rá, elkövetésére.

>!
Black_Angel

…hogy, mikor ragaszkodunk valamely cselekedethez csupán azért, mert érezzük, hogy nem kellene ragaszkodnunk hozzá, viselkedésünk csak egy változata annak, amit a frenológia által emlegetett „harciasság” rendesen előidéz.

>!
Black_Angel

Azt mondják, hogy tagoltan beszéltem, de feltűnő nyomatékkal és szenvedélyesen hadarva, mintha attól félnék, hogy megszakítanak, mielőtt befejezhetném a rövid, de pregnáns mondatokat, melyek kiszolgáltatnak a hóhérnak és a pokolnak.

>!
Black_Angel

Felesleges dolgokra egyáltalán nem költött, s egyetlen szórakozását a könyvek jelentették, melyekhez Párizsban könnyen hozzájuthatott.

>!
Black_Angel

Az elemzőképességet azonban nem szabad összekeverni a puszta találékonysággal,amíg ugyanis az elemző elme szükségszerűen találékony is, addig egy pusztán találékony ember sokszor képtelen az elemzésre.

>!
_ada

Ki merné állítani, hogy nem követett el maga is valami aljasságot vagy őrültséget pusztán azért, mert tudta, hogy nem lenne szabad? Józan eszünk mellett talán nincs meg bennünk az állandó késztetés, hogy megszegjük a törvényt – kizárólag az élmény kedvéért?

133. oldal, A fekete macska


Hasonló könyvek címkék alapján

Dean R. Koontz: A rossz hely
Dean R. Koontz: Az eljövetel
Simon Hawke: Ragadozó 2.
Stephen King: A remény rabjai
Josh Malerman: Madarak a dobozban
Stephen King: A búra alatt
Dean R. Koontz: Az ősellenség
F. Paul Wilson – John Coyne – Dean R. Koontz: Csapdában
Michael Crichton: Őslénypark
Peter Clines: 14