Az ​Usher-ház vége 139 csillagozás

Edgar Allan Poe: Az Usher-ház vége

Edgar ​Allan Poe, a zaklatott életű, különc írózseni, műfajok alapjait teremtette meg. Ma is ható stílusa egyéni, és az ellentétek feszültsége jellemzi. Egyszerre határozza meg a tudatosság, a tiszta, világos logika, az irónia, a hideg kiszámítottság, ugyanakkor a lélek sötét mélyében szunnyadó tudattalan, ősi sejtelem, szenvedély és félelem sokféle alakja.
Poe azt vallotta, hogy egy mű elsődleges célja a közönségre gyakorolt hatás, és e cél érdekében biztos kézzel választotta ki a megfelelő eszközöket az irodalmi kellékek sorából. A hatás nem is marad el: aki kezébe veszi ezt a kötetet, mely elsősorban Poe misztikus történeteiből válogat, szembesülhet saját démonaival. Hiszen mindannyian ismerjük például a „perverzió démonát”, amely életünk meghatározó pillanataiban rendre felbukkan, és az észérvekkel ellenkező magatartásra serkent bennünket. „Ott állunk a meredély szélén. Borzadva pillantunk a mélységbe…, s mivel értelmünk parancsolóan visszariaszt, éppen azért annál… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1839

Tartalomjegyzék

>!
Lazi, Szeged, 2008
230 oldal · ISBN: 9789632670294 · Fordította: Babits Mihály, Bartos Tibor, Bihari György, Fóthy János, Pásztor Árpád, Sóvágó Katalin

Kedvencelte 7

Most olvassa 7

Várólistára tette 79

Kívánságlistára tette 43


Kiemelt értékelések

Mulán>!
Edgar Allan Poe: Az Usher-ház vége

Picit kevésnek éreztem ezt, olyan mintha valami nagyon nagyot akart volna adni Poe de ez nem sikerült. Nem volt izgalmas meg úgy alapból semmi. Ez már inkább az a kategória ami túl nyomasztó ami lehozott az életről. Ettől függetlenül még fogok tőle olvasni csak ez nem jött át most nekem.

eme>!
Edgar Allan Poe: Az Usher-ház vége

Nem ártott volna elolvasni a fülszöveget, mielőtt erre a kötetre bökök, csak úgy, mert Poe, és mert én szeretem Poe-t. Persze továbbra is szeretem, annak ellenére, hogy a misztikum eléggé távol áll tőlem, itt pedig elsősorban ebből kaptam nagy adagot. Túl nagy adagot. Ahogy néha az elmélkedésből – frenológia, delejezés, etika, metafizika ésatöbbi – is túl sok volt, pedig milyen jól tud írni, mennyire mestere a feszültségkeltésnek, az atmoszférateremtésnek, a meghökkentésnek és borzongatásnak. Nem sokaknak szoktam megadni magam e téren, neki igen. Ezért is haragudtam most kissé rá, mikor hagyva a történetet, bizony néha fárasztó és untató leírásokba és kiselőadásokba kezdett. Szerencsére vannak azért gyöngyszemek is a kötetben. A fekete macska továbbra is egyik nagy kedvencem. Semmi sallang, csak a pőre történet egy zaklatott ember vallomása, és a parádés lezárás, amely csak úgy csattan – pardon – spoiler – így kell ezt. De tetszett Az ovális arckép, A Vörös Halál álarca, Az áruló szív, a Történet a rongyos hegyekből is.

A kötet történeteiben a világos értelem állapota és az árny és kétség állapota váltogatja egymást, küzd egymás ellen – logika, racionális gondolkodás szemben az érzéssel és érzékenységgel, valamint az értelem számára elérhetetlennel, megfoghatatlannal – élet és főleg halál misztériumával. Halottak és tetszhalottak népesítik be a történeteket, visszatérések az árnyak világából, borzongató állapot az élet és halál közti küszöbön – és mindezt az értésre, megértésre, tudományos magyarázhatóságra éhes elme vizsgálatában. Aztán jönnek a megbomlott lelkek és agyak, az értelem kételkedése önmagában, küzdelme önmagáért. És a perverzió démona, amely megtöri az akarat erejét, és arra késztet, hogy olyasmit tégy, amit a legkevésbé akarsz, ami ellentmond a józan észnek. Csak azért is. Mindig elképeszt és megborzongat az a mélység, amelybe Poe alámerít. Még itt is, a néha unalomba fulladó misztikum túlburjánzó fojtogatásában. És mennyivel inkább detektívtörténeteiben, titokzatos bűneseteket leíró novelláiban. Legközelebb majd ezekből olvasok.

2 hozzászólás
purplecloudlady>!
Edgar Allan Poe: Az Usher-ház vége

Ümm, hát én szeretem Poe-t, de ez nem lett a kedvencem. A sok cizellált körmondat egy egész másfajta rémtörténetet festett le a képzeletembe, mint amit vártam. Azért mégis érdeke volt, és emlékeztetem magamat, hogy több évszázaddal ezelőtt még ugyancsak máshol volt az emberek ingerküszöbe. Meg aztán, ha velem történik, úgyis összetojtam volna magam, hihi… :)

Belle_Maundrell>!
Edgar Allan Poe: Az Usher-ház vége

Vannak benne olyan novellák, amiket egyszerűen imádtam, és néhány olyan is, amit kevésbé. Vagy inkább úgy mondanám, hogy az agyacskám elkalandozott a mélyenszántó gondolatoktól. :P Poe-t továbbra is szeressük, jól esett ez a könyv így Halloween előtt. :)

3 hozzászólás
Rea_Root IP>!
Edgar Allan Poe: Az Usher-ház vége

Minél többet és többször olvasom Poe novelláit, annál jobban megszeretem. Olyan gyönyörűen fogalmaz, hogy sokszor elámulok olvasása közben. Ebben a kötetben is gyönyörűen sötét novelláit olvashattam. A címadó már rég nagy kedvencem. Újabbakkal bővült a lista.

kvzs P>!
Edgar Allan Poe: Az Usher-ház vége

Nekem ebben most túl sok volt a halál, a visszajáró halott és a delejezés. Általában szeretem Poe stílusát, de ez egy nem túl jól összeválogatott kötet. A novellák színvonala rettentően hullámzó, és a halál meg a filozofálgatás nagyon nyomasztó, és egy idő után bele is fásul az olvasó. Néhány novella nagyon tetszett, de sok olyan is volt, amit untam.

Viktoria_Agnes_Takacs>!
Edgar Allan Poe: Az Usher-ház vége

Elso nagy szerelmemtol kaptam meg ezt a konyvet, nagy Poe szerelem volt akkoriban. :)

Kallós P>!
Edgar Allan Poe: Az Usher-ház vége

Ma, munka közben ezt dobta a gép, hangos könyv formájában …

Luna_Iceshard>!
Edgar Allan Poe: Az Usher-ház vége

Az eleje nagyon jól indult a könyvnek, tök jó novellák voltak benne, borzongató, gótikus hangulattal. Ráadásul a Vörös Halál álarca vagy a Ligeia szerepelt már más regényekben is, és jó végre tudni, hogy miről is van szó :D De tetszett a Morella, Berenice, az Usher-ház vége és az Eleonora is. A közepe tájékán kicsit elfogyott a lendületem, lassabban haladtam vele, mindent nagyon körülírtnak éreztem, a Fekete macska pedig önmagában mínusz egy csillagot vont le. Nem bírom az állatkínzást, még a híradásról is elkapcsolok, ha ez van benne, tudni sem akarok róla; hogy könyvben ilyesmit olvassak, az kizárt, szóval azt a novellát nem is olvastam el annyira alaposan, csak átfutottam, hogy mi lesz a vége.Aztán az utolsó három novella megint tetszett.
Akár tetszettek, akár nem, mindegyik az emberi lélek olyan mélységeit tárja fel, amelyekbe nem szívesen nézünk bele. A William Wilson meg különösen. A legtöbb történet egy játék az elmével, az utolsó, a Némaság meséje pedig igazán különös.
Ha már Poe, akkor nekem inkább a versei, itt is örültem, amikor A győztes féreg felbukkant, de így sokkal kerekebbnek érzem a történetet, hogy a prózai munkásságát is megismertem.
Összességében borzongató, rabul ejtő rémtörténetek a lélek mélyéről.


Népszerű idézetek

Luna_Iceshard>!

A legridegebb szívben is vannak húrok, amelyeket nem lehet anélkül érinteni, hogy érzést ne keltsenek.

26. oldal, A Vörös Halál álarca

Véda P>!

Végtelen a világ nyomorúsága. Szivárványa átéri a széles szemhatárt, színei, mint amaz ív árnyalatai, oly változatosak, oly távoliak, mégis oly szorosan összeforrtak.

73. oldal

Belle_Maundrell>!

A Vörös Halál már régóta pusztította az országot.
Soha dögvész ilyen végzetes, ilyen rettenetes nem volt. Vér volt az istensége és vér a pecsétje, a vér pirosságának a borzalma.

22. oldal, A Vörös Halál álarca

Belle_Maundrell>!

Ahhoz, hogy boldogok legyünk, mindig szenvednünk kell.

48. oldal, Delejes igazságok

Kantele>!

V: – Tudja, hogy a kezdet Isten. (Ezt halk tétovasággal, a legmélyebb tisztelet jelével mondta.)
P: – Akkor hát mi Isten?
V: (Percekig tartó habozás után.) – Ezt nem tudom megmondani.
P: – Isten nem szellem?
V: – Éber állapotban tudtam, mit ért „szellemen”, de most csupán szónak tűnik – olyannak, mint például az igazság vagy a szépség –, vagyis egyfajta minőségnek.
P: – Isten nem anyagtalan?
V: – Nincs anyagtalanság; ez csak egy szó. Ami nem anyag, az egyáltalán nem létezik, hacsak a minőséget nem számítjuk dolognak.
P: – Tehát Isten anyagi természetű?
V: – Nem. (Ez a válasz nagyon meglepett.)

psn>!

Mily hiábavaló a kísérlet fölvidítani egy lelket, melyből a sötétség mint egy lényegéhez tartozó pozitív tulajdonság árad ki az erkölcsi és fizikai világ minden tárgyára, a ború szüntelen kisugárzásával.

Ninácska P>!

Imitt egy gála éj
A vég-évek magányaiban!
Angyalnép, könnyben-ázva, mély
Fátyol közt, szárnyasan
Szinházban ül, drámát akar,
Reményt és rémeket,
Mig szférák zengnek, büszke kar,
Szeszélyes éneket.

Ezer isten-formájú báb
Súg-búg a szinpadon,
S ling-leng idébb-odább,
Jó, s puszta bábként megy vakon,
Amint formátlan odafönt
Nagy erők mozgatják a színt;
Kesely-szárnyuk csapkodva önt
Láthatatlan kínt!

Óh bolond dráma! nem feled
Örökre, ki lát!
Hogy űzi folyton a tömeg,
S nem éri, fantomát,
És körben űzi, s visszatér,
Nem éri sohase;
Bűm, őrület és szenvedély:
Ebből áll a mese!

De ím, egy csúszó rémalak,
Mint vérpiros gomoly,
Előgyürűz a szinfalak
Magányaiból.
Jön! – jön! – és a bábok soka
A Csúszók étke lesz.
Sír a szeráf: férgek foga
Emberek vérével veres.

A lámpa – a lámpa mind kihal!
S lehull a remegő
Formákra, zúgva, mint vihar,
A függöny, a szemfedő.
Az angyalnép sápadva föláll,
S szól, míg fátylával időz:
„Ez az »Ember« című dráma volt,
S a Győztes Féreg a hős.”

Ligeia, 62. oldal

Belle_Maundrell>!

Ha volt valaha elvarázsolt sziget, mondtam magamnak, akkor az ez. Itt tanyázik ama kevese a tündéreknek, akik túlélték fajuk vesztét. Övék lennének e zöld sírok? Úgy szakad-e meg az ő kedves éltük fonala is, mint az embereké? Nem gyászos elfogyás-e inkább, melyben apránként enyésznek vissza Istenbe, ahogyan ezek a fák hullatnak árnyat árny után, feloldva lényüket a semmiben? Nem lehet-e ugyanaz a tündér élte a habzsoló halálnak, mint a fogyatkozó fa a víznek, amely beissza árnyékát, és prédájától lesz feketébb?

12. oldal, A tündér szigete


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Stephen King: Éjszakai műszak
Maár Judit – Ádám Anikó (szerk.): A bűvös kéz
Pelle János (szerk.): A múmia lába
Balázs Béla (szerk.): Kísértet-históriák
Washington Irving: Rip van Winkle / Az Álmos-völgy legendája
Lev Tolsztoj: Ivan Iljics halála
Arthur Conan Doyle: Sherlock Holmes kalandjai
Oscar Wilde: A boldog herceg és más mesék
H. P. Lovecraft: Howard Phillips Lovecraft összes művei II.
Oscar Wilde: A boldog herceg