Az ​elveszett lélegzet 90 csillagozás

Edgar Allan Poe: Az elveszett lélegzet Edgar Allan Poe: Az elveszett lélegzet Edgar Allan Poe: Az elveszett lélegzet

Korunk legerőteljesebb írója azt ábrázolja, miként férkőzik az értelembe az abszurd, és miként irányítja iszonyatos logikával.

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Horizont könyvek Kriterion · Klasszik Alinea

>!
Alinea, Budapest, 2014
192 oldal · ISBN: 9786155303586 · Fordította: Babits Mihály, Pásztor Árpád, Tóth Árpád
>!
Alinea, Budapest, 2014
192 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155303494 · Fordította: Babits Mihály, Pásztor Árpád, Tóth Árpád
>!
Kriterion, Bukarest, 1976
258 oldal · keménytáblás · Fordította: Babits Mihály, Fóthy János, Kuczka Péter, Pásztor Árpád, Vermes Magda

1 további kiadás


Enciklopédia 1


Kedvencelte 8

Most olvassa 6

Várólistára tette 28

Kívánságlistára tette 15

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

pikkupilvi P>!
Edgar Allan Poe: Az elveszett lélegzet

A könyvet magát, mint az Erdélyből átmentett családi könyvtár elemét jobban értékelem, mint a beltartalmat. Pedig nem vagyok egy keményvonalas krimi/thriller olvasó, hogy ezek a 19. századi sztorik már túl gyengén, alulról üssék meg a borzongásszintet. Vagy pont az a baj, hogy nem annyira az én zsánerem a krimi?
Mindenképp javára írom Poe-nak, hogy megcsillantja a humorát és nem csak elborzasztani akar olyan visszatérő elemekkel, mint az élve eltemettetés vagy halált hozó őrület.

ppeva P>!
Edgar Allan Poe: Az elveszett lélegzet

Annyira ciki… Legszívesebben két csillagot adnék neki, de hát mégis, látom a szerző nevét, meg az egyik fordító Babits, hát hogy jövök én ehhez.
De alig bírtam végigverekedni magam rajta. Valami jobbra, valami teljesen másra vártam. Nem az én világom.

2 hozzászólás
smetalin>!
Edgar Allan Poe: Az elveszett lélegzet

Vegyes(ek)…..az érzéseim és a novellák is. Vannak jók és vannak gyengébbek, van amit már olvastam is másik kötetben, már akkor is nagyon tetszett és most is.

btunde P>!
Edgar Allan Poe: Az elveszett lélegzet

Nem tudom, mi van velem. Régen szerettem olvasni, egy-két átfedés is volt korábbi olvasmányokkal, de ez most nem tudott lekötni. Idegesített a körülményeskedés, az időhúzás. Olyan gyerekesnek érzem most ezt a mindenáron borzongatni akarást. Egy-két helyen volt benne humor, az tetszett.

szangi>!
Edgar Allan Poe: Az elveszett lélegzet

Sosem olvastam még Poe-tól, ezért kicsit váratlanul érintett, bármennyire sejtettem hogy sötéten és furcsán ír. Nagyon tetszett a stílusa, gyorsan olvasni azért nem ajánlatos, mert egyszerre ekkora dózis halál és őrület témából elég ütős… Néha a humor is megjelent (amin eléggé meglepődtem). Kedvencem a Toll és Kátrány professzorok voltak :)

AliceL>!
Edgar Allan Poe: Az elveszett lélegzet

Jó történetek voltak összeszedve ebben a gyűjteményben. A legtöbbet belengi valami sötét hangulat, de nem mindet. A vörös halál álarca nagy kedvencem lett, főleg a hangulata miatt. A Pár szó egy múmiával is nagyon tetszett, a címéből valami ilyesmire számítottam, de mégsem pont erre. Szinte az összes történetben volt valami olyan ami meg tudott fogni, még a „durvábbakban” is, viszont az Eleonora című művel nem tudtam mit kezdeni. Egyrészt rövid volt a történet, másrészt a vége is fura lett. Az elején az ígéret/átok miatt nem ilyen befejezésre számítottam.
Összességében tetszett a könyv, úgyhogy biztosan fogok még Poe műveket olvasni a jövőben.

ladybird12>!
Edgar Allan Poe: Az elveszett lélegzet

Edgar Allan Poe mindig is nagy tehetségnek számított és engem most is lenyűgözött ezzel a munkájával. Voltak bajaim a nyelvezetével és számtalanszor kellett szünetet tartanom, hogy alaposan elgondolkodjam azon, hogy mi is történhetett a sorokban de ezt leszámítva egy eléggé remekül megírt könyvvel találkozhattam. spoiler Eléggé egyedi módon ijesztgetett meg novelláival, eltakargatva, de ott voltak a groteszk és brutális történések a mondatokba.

ViraMors P>!
Edgar Allan Poe: Az elveszett lélegzet

Alapvetően szeretem Poe-t, de mindig csak lassan tudom olvasni. Egyrészt, mert a nyelvezete miatt elég nehézkesnek érzem, másrészt mert a sok-sok szinte minden művében visszatérő elem miatt (szerelem, gyűlölet, halál, visszatérés a halálból stb) eléggé repetitívnek érzem, ha két három novellánál többet olvasok egyszerre.
Ebben a válogatásban inkább a rövidebbeket kedvelem, hirtelen és csattanós befejezésük miatt egyértelmű kedvenceim Az ovális arckép és A vörös halál álarca, de nagyon tetszett a Metzengerstein baljós hangulata is. Régi, kedvelt ismerősként köszönt vissza a Kút és az inga illetve a Ligeia. A hosszabbakkal viszont elég sokat küzdöttem, a Morgue utcai kettős gyilkosságot most először sikerült végigolvasnom (de most is csak többedik nekifutásra) és az Usher ház végével is meggyűlt a bajom. Sajnos nekem túl terjengősek.
Számomra abszolút újdonság, hogy Poe-t olvasva időnként Philip K. Dick művei jutottak az eszembe, főleg az álom/lázálomszerű jeleneteknél. A másik újdonság, hogy túl a Borbíró Borbála sorozat első négy kötetén minden igyekezetmre szükségem volt, hogy NE akarjak mindenhol vámpírokra lelni. Hát… félsiker. Igazán nem tehetek róla, de mostanában más szemmel nézem/olvasom Poe novelláit.

>!
Kriterion, Bukarest, 1976
258 oldal · keménytáblás · Fordította: Babits Mihály, Fóthy János, Kuczka Péter, Pásztor Árpád, Vermes Magda
1 hozzászólás
BBarb>!
Edgar Allan Poe: Az elveszett lélegzet

Vegyes minőségű válogatás Poe-tól. Hangulatilag A vörös halál álarcát emelném ki, egy rövid történet alatt is lehet borzongást kelteni.
Sok jó novella is volt benne és pár gyengébb is.

tintapaca>!
Edgar Allan Poe: Az elveszett lélegzet

Hát ez nem volt túl jó. Egy-két novella tetszett, de többnyire inkább nem. Két másik könyvet olvastam eddig Poe-tól off , és azok jobban tetszettek, mint amit vártam, és arra a színvonalra, olvasmányfajtára számítottam itt is, de ez sajnos nem hozta azt a szintet. Ha ezzel a kötettel kezdtem volna ismerkedni Poe-val, valószínűleg nem próbálkoznék vele tovább.


Népszerű idézetek

Fatma>!

Azok a szellemi tulajdonságok, amelyeket elemzőnek szoktak nevezni, önmagukban véve nehezen elemezhetők.

16. oldal, A Morgue utcai kettős gyilkosság

1 hozzászólás
szangi>!

A macska feltűnően nagy és gyönyörű állat volt, koromfekete, és meglepően okos. Olyan okos, hogy feleségem, aki csöppet sem volt babonás, gyakran emlegette azt a régi mesét, hogy minden fekete macska voltaképpen átváltozott boszorkány.

Kapcsolódó szócikkek: macska
Fatma>!

[…] de hát hozzátartozik az emberi természet romlottságához, hogy elveti a kínálkozót és készet, s fut az után, ami távoli és kétes.

237. oldal (Az elveszett lélegzet)

szangi>!

A legnotóriusabb balszerencsét is legyőzi végül a bölcsesség fáradhatatlan bátorsága – mint ahogy a legmakacsabb vár is megadja magát, ha az ostromló ébersége nem ismer lankadást.

kókuszzserbó>!

Aki nappal álmodik, sok olyasmit tud, ami rejtve marad a csupán éjszaka álmodók számára. Homályos látomásaiban megvillan előtte az örökkévalóság, és felébredvén, borzongva érzi, hogy a nagy titok határmezsgyéjén járt.

Eleonora

kókuszzserbó>!

Amint az erős ember is szereti kifejteni testi képességeit, és élvezi a testmozgást, amint izmait gyakorolja, úgy lelkesíti az „elemző” lelket a megfejtés lelki feladata. A leghétköznapibb időtöltésben is örömét leli, ha az működésbe hozza e képességét.

A Morgue utcai kettős gyilkosság

kókuszzserbó>!

Egy levél rezdülésében – egy fűszál színárnyalatában – egy lóhere formájában – egy méh zsongásában – egy harmatcsöpp csillanásában – a szél lélegzetében – a bágyadt illatokban, melyek az erdőből jöttek – ösztönzések egész mindensége áradt, vidám és tarka raja a rapszodikus és rendszertelen gondolatoknak.

Történet a Rongyos-hegyekből

kókuszzserbó>!

A sűrű és különös köd, vagy gőz, mely az indián nyarat jellemzi, s mely súlyosan csüggött minden földi dolog fölött, kétségkívül még mélyítette a határozatlan benyomást, amit ezek a földi dolgok keltettek.

Történet a Rongyos-hegyekből

Fatma>!

Az emberek őrültnek mondtak; de még nem dőlt el a kérdés, vajon az őrültség nem a legmagasabb rendű intelligencia-e; vajon sok nagyszerűség, vajon minden mélyenjáró dolog nem a kóros gondolkodásból származik-e – olyan lelkiállapotból, amely felülemelkedik az általános értelmi képességen?

156. oldal ( Eleonora )

ppeva P>!

Az élcek finomságaiért, vagy mint mondogatta, a „szellemesség szelleméért” nem nagyon törte magát a király. Főképpen a tréfa vaskosságát bámulta, és megbocsátotta érte hosszadalmasságát. A finom részletek untatták. Rabelais Gargantuáját jobban élvezte volna, mint Voltaire Zadigját; s egy otromba csíny jobban mulattatta, mint megannyi szójáték.

205. oldal, Bice-Béka


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Ker Dukey – K. Webster: Pretty New Doll – Csinos új babácska
Wendy Webb: A tó lányai
Gaston Leroux: Az operaház fantomja
Dean R. Koontz: A visszatérő
Peet Goodman: Újra meg újra
Stephen King: Minden haláli
Daphne du Maurier: Madarak
Stephen King: Minél véresebb
Arthur Conan Doyle: Jobb nem firtatni
Stephen King: Rémálmok bazára