Arthur ​Gordon Pym, a tengerész 154 csillagozás

Edgar Allan Poe: Arthur Gordon Pym, a tengerész Edgar Allan Poe: Arthur Gordon Pym, a tengerész Edgar Allan Poe: Arthur Gordon Pym, a tengerész Edgar Allan Poe: Arthur Gordon Pym, a tengerész Edgar Allan Poe: Arthur Gordon Pym, a tengerész Edgar Allan Poe: Arthur Gordon Pym, a tengerész Edgar Allan Poe: Arthur Gordon Pym, a tengerész Edgar Allan Poe: Arthur Gordon Pym, a tengerész Edgar Allan Poe: Arthur Gordon Pym, a tengerész

Edgar ​Allan Poe amerikai költő, író (1809–1849) a sejtelmes történetek mestere, ő teremtette meg a detektívregény műfaját, és rakta le a sci-fi-irodalom alapjait. Misztikus, hátborzongató írásai a világirodalom örökzöldjei. Rövid élete során sokat nyomorgott, alkohol- és egyéb függőségekkel harcolt, kevés sikerrel.

A novelláival és verseivel világhírűvé vált Poe egyetlen hosszabb lélegzetű művében, az Arthur Gordon Pym, a tengerész-ben minden benne van, ami a szerzőt oly népszerűvé és megunhatatlanná teszi. A hangulatteremtés, a sejtetés, a borzongatás, az elhallgatás páratlan művésze, a lidérces álmoknak, a kegyetlenség ábrázolásának igazi mestere olyan, részben saját élményein alapuló regényt írt, amely egyszerre vérfagyasztóan izgalmas, felkavaró és mélyen elgondolkodtató.

A hihetetlen fantáziájú elbeszélő először folytatásokban közölt, majd 1838-ban, New Yorkban kötetben is megjelent regénye a Nantucket szigetéről származó tengerész történetét beszéli… (tovább)

Arthur Gordon Pym csodálatos kalandjai címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1838

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Klasszikus Regénytár (kék) Révai · Sikerkönyvek Gondolat · Izgalmas regények Dacia · Kapszula Könyvtár Európa · Színes regények Bibliotheca

>!
Európa, Budapest, 2021
286 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635044528 · Fordította: Bart István
>!
Fátum-Ars, Budapest, 1994
304 oldal · puhatáblás · ISBN: 9638367571 · Fordította: Tiszai Andor
>!
Európa, Budapest, 1994
290 oldal · ISBN: 9630757249 · Fordította: Bart István

4 további kiadás


Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

Arthur Gordon Pym


Kedvencelte 10

Most olvassa 4

Várólistára tette 83

Kívánságlistára tette 51


Kiemelt értékelések

rosemary_goth P>!
Edgar Allan Poe: Arthur Gordon Pym, a tengerész

Itt állt ugyan ez a kis könyvecske a polcomon, de őszintén szólva nem nagyon érdekelt addig, amíg meg nem néztem Az Usher-ház bukását.
Találkoztam Poe pár novellájával korábban, és nagyon szerettem legtöbbjét – persze a többi sem volt hatástalan, mégis Dupin fogott meg leginkább –, így egész sok utalást tudtam felfedezni a sorozatban ezekre a történetekre, és sokszor bizony hatalmasakat felröhögtem, mikor rájöttem, miből is került a filmbe. Nagy élmény volt!

Ezért is döntöttem úgy, hogy Arthur Pymmel is közelebbről kell megismerkednem, hiszen róla nem tudtam semmit.
Érdekes volt ez a rengeteg megpróbáltatás, amin keresztül kellett mennie, még akkor is, ha már erősen a fantasztikum felé hajlott ez a vesszőfutás. :))

Eleinte kicsit nehezen rázódtam bele, bár ez köszönhető a korábbi olvasmányaimnak is, de aztán elkapott, és nagyon kellemes olvasás-élményt szerzett ez a kisregény. Meg kell hagyni, jó stílusa volt Poe-nak, nekem bejön. :)
Ugyan nem esett le tőle az állam, mint A fekete macskától, és nem élveztem annyira, mint Auguste Dupin-t, de nagyon remek kis történet volt, aminek a végét én kicsit meghúztam volna. Valahogy a szélességi és hosszúsági fokok, meg hajós szakzsargon és társai nekem kicsit már sok volt. De ennél több hibáját nem szeretném felróni, hiszen nagyon élvezhető történet.

FélszipókásŐsmoly P>!
Edgar Allan Poe: Arthur Gordon Pym, a tengerész

Poe-t leginkább a nyomozós novellái, versei és rövid rémtörténetei mentén ismertem meg. Ez viszont egy hosszabb, helyenként misztikus-ijesztő hangulattal átjárt, de azért még az ifjúsági szintről induló kalandregény (kamasz főhős, kutya, kalamajkába keverő kalandvágy, kannibalizmus stb.). Bár nem tényleges horror, érdekessége, hogy a hasonló történetívű Őrület hegyeinek előképe (abban tényleges visszautalás van a regény egyes elemeire, mintha csak egy folytatásról lenne szó). A szereplők által nem uralható körülmények hatására lefoszló emberség, a sötét ismeretlen félelme, a tajtékzó tengeren kitört viharban hánykolódó kis hajón megbomló elméjű alakok kilátástalansága megadja az alaphangulatot, amit a halál, a gyötrelmek és a gyarapodó rejtélyek tovább fokoznak. A „lélekvesztő” kifejezés új értelmet nyer. A történet pár tengerészkedős fejezetet követően sarkvidéki expedícióba torkollik (ráadásul télen), amit veszélyes vademberekkel való találkozás és egy titokzatos jelekkel teli helyszín tesz érdekessé – és egyben hátborzongatóvá.

Roszka>!
Edgar Allan Poe: Arthur Gordon Pym, a tengerész

Vérbeli kalandregény. Hajótöréssel, éhezéssel, szomjúsággal, kalózokkal, szóval sok kalanddal. Talán még Poe szolidabb történetei közé sorolnám. Bár misztikum és horror itt is van.

Holdranéző>!
Edgar Allan Poe: Arthur Gordon Pym, a tengerész

Ha nem tudnám, ki írta ezt a könyvet, még azt hinném, hogy Edgar Allan Poe volt.
Ha létezik olyan, hogy kaland-rémregény, akkor az Arthur Gordon Pym mindenképpen az: ennyi hajmeresztő fordulattal, testi-lelki szenvedéssel, bizarr, gótikus jelenettel teli tengerésztörténet csak Poe fantáziájából pattanhatott ki. A könyv egy teljesen átlagos hajóút történetének indul, kalandvágyó, felelőtlen fiatal főhőssel, amilyet százszor láttunk; de aztán a lázadások, gyilkosságok, hullának öltözések, kísértethajók, tengeri viharok olyan örvényébe szállunk alá, amilyet még a Drakula hajós epizódja is megirigyelne – és innen is van még hova vinni a leesett állú olvasót. Dramaturgiailag viszont ez messze nem egy tökéletes regény: a szerző egy kicsit túl sok mindent bíz a drámai véletlenre és az áldott jó szerencsére, és olyan kalandokon rángatja át szegény Arthurt, hogy azoktól egy egész zászlós ezred otthagyná a fogát, ha nem segítené ki minden bajból a szerzői szándék sors. Egyébként meg amúgy is kissé olyan színezete van az egésznek, mintha a szerző trollkodott volna a lelkes kalandregény-olvasókkal (mondom ezt főleg a spoiler ismerve); Poe-nak jobb humora volt, mint azt sokan hinnék (aki nem hiszi, olvassa el szépen a Blackwood-cikkes két novellát), tehát nem tartom kizártnak, hogy szándékosan színezte kicsit túl – feketével, természetesen – Arthur Gordon Pym narratíváját. Maga a könyv viszont így is remek olvasmány, igazán egyedi ízű és abszolút körömrágós, attól a bizonyos utószó előtti utolsó mondattól pedig szabályosan libabőrös lettem. Meg az utószótól is. Megyek is és felkapcsolom a villanyt az egész lakásban.
Tekeli-li!

Noro P>!
Edgar Allan Poe: Arthur Gordon Pym, a tengerész

Kísérletező regény lehetett ez a maga idején, amely meg is kapta kortársaitól a kötelező lehúzásokat. Hiszen túl kegyetlen és realista, ugyanakkor következetlen felépítésű és szimbolikus, posztmodern… Eleinte mintha a Robinson Crusoe hardcore-horror változatát olvasnánk, ízes XIX. századi irodalmi stílusban, majd egy tömény, száraz hajónaplón kell átrágni magunkat, hogy végül átevezzünk a természetfeletti vizeire, ahol már-már úgy érezhetjük, hogy a felszín alól lovecrafti shoggoth-ok követik minden mozdulatunkat…

Judyt I>!
Edgar Allan Poe: Arthur Gordon Pym, a tengerész

Hmmmm, szeretem Poe írásait, ellenben nem szeretem a tengeri kalandokat és a hajózással kapcsolatos írásokat. Erre már tizenegy éves koromban rájöttem, és azóta sem változott az érzés.
Azonban Poe, Arthur Gordon Pymről szóló írása simán rácáfolt az eddigiekre. Bár jó sok leíró rész volt a történetben, mégis izgalmas és érdekes olvasmány volt. :) És persze az a tipikus gótikus hangulata is megvolt.
De(!) haragszom a vége miatt. Mégpedig azért, ahogy ezt a történetet Poe befejezte. Nem mondom, hogy nincs benne izgalom, és ez egyrészt pont ettől is lett izgalmas, de szívem szerint fogtam volna és odavágtam volna a művet – NEM! –, szóval valamit azzal a felkiáltással, hogy Hát szabad ilyen befejezést írni???? Ugye, hogy nem!!!! :D

Btw azt nem tudom, hogy maga az utazás mennyi ideig tartott, de azért számomra vicces, hogy a kötet borítóit nézve, szinte mindegyiken egy felnőtt férfit ábrázolnak, holott Arthur az induláskor egy tizenéves kamasz, és soha nem is tudott kilépni az én gondolataimban ebből a kamasztestből. :D

>!
Európa, Budapest, 1994
290 oldal · ISBN: 9630757249 · Fordította: Bart István
KBCsilla P>!
Edgar Allan Poe: Arthur Gordon Pym, a tengerész

Már megint a véletlen sodort a kezembe egy olyan könyvet, amelyet a rakosgatás helyett már régen el kellett volna olvasnom.
Kicsit zavaró volt az elején, hogy akkor most ki is írta, kivel is történt, de aztán úgy belelendültem az olvasásba, hogy a továbbiakban nem törődtem ezzel.
A feléig meg sem álltam, Ágostot szegényt még meg is sirattam kicsit, és mintha az ő eltűnésével véget is ért volna egy fejezet.
Tartott ugyan tovább a kalandozás, amely olvasása közben nem is tudom hány könyv idéződött fel bennem, hány hajótörött és nem hajótörött, de vízen játszódó történet.
Nem vont ez le az értékéből, sőt, hiszen magamhoz térített az elunalmasodó középső részből, melyen inkább éreztem magam földrajz órán, mint a fotelben olvasóként.
A végéről inkább nem beszélnék, azt még nem dolgoztam fel, és azt hiszem, nem is fogom.
Maradjunk annyiban, hogy egy kalandvágyból induló, expedícióba torkolló, a kannibalizmuson keresztül az égvilágon mindent tartalmazó történetbe futottam-úsztam bele, és rendkívül jól éreztem magam olvasás közben.
Azt azért még hozzá kell tennem, hogy a könyv nyelvezete önmagában is egy fantasztikus érzés volt. Az elején kicsit bogarászgatni kellett az agyamban a cz-k, a különböző hangok megtalálásához, de hihetetlen öröm volt olvasni.

>!
Fátum-Ars, Budapest, 1994
304 oldal · puhatáblás · ISBN: 9638367571 · Fordította: Tiszai Andor
LRn>!
Edgar Allan Poe: Arthur Gordon Pym, a tengerész

Régen vettem már a kezembe Poe-tól bármit is, pedig boldogult csikókoromban mindennapos program volt. Szinte már el is felejtettem, mennyire aprólékosan írt. Persze, a mai embernek, aki a képek világában él, ez a részletesség túlzásnak tűnik, de annak idején, amikor nem volt tévé, internet és minden elérhető felületen óriásplakát, még másképpen kellett aktiválni az ember fantáziáját, főleg, ha az ismeretlenről olvasott.

Másrészt viszont külön érdekes ez a részletezés annak fényében, hogy a narrátor többször is hangsúlyozza, mennyire akadályoztatva van a memóriája: bujkálás, ájulások, éhezés, érzelmi sokkok és számos egyéb tényező befolyásolja. A történet jelentős részében nem hiteles tanúja a történéseknek, így hiteles elbeszélővé sem válhat. Szavai mégis már-már mániákus precizitással festik le az eseményeket, bár gyakran jelzi, hogy nem volt megfelelő állapotban.

A regény egyrészt szépen illeszkedik a pikareszk-hagyományba, másrészt tipikusan, tagadhatatlanul Poe-szöveg: a kalandos utazóregény nem csak nyomokban tartalmaz testi-lelki kínokat, pszichologizálást, és persze egy cseppnyi misztikumot is a végére spoiler Remekül meglovagolja például az elterjedtebb fóbiákat, különösen a klausztrofóbiát – a bezártság érzése gyakorlatilag végigkíséri a szöveget, hiszen rendkívül kicsi mozgástere van a szereplőknek, hiába jut el olyan ismeretlen helyekre, amelyekről a legtöbb ember csak álmodhat. Először egy ládában lakik, aztán egy roncson, később pedig egy csónakra korlátozódik az élettere. Persze közben néha kinyílik a világ és akár egy egész hajón vagy szigeten is mozoghat… A fóbia mellett megjelennek az extrém körülmények okozta kínok is, főleg az éhezés játszik komoly szerepet, hiszen emiatt emeli be az egyik legvisszataszítóbbnak tartott, abjektált motívumot: spoiler

Ha el tudjuk fogadni a szöveg korát (és az ezzel járó bőbeszédűséget), akkor kifejezetten érdekes olvasmány. Nemcsak a történet méltó a figyelemre, de maguk a leírások is érdekesek, főleg a kitalált része. Mai ismereteink mellé helyezve voltak vicces pillanatok a déli sark környékének elképzelt leírásában, ugyanakkor izgalmas volt látni, hogyan is gondolta ezt Poe. A réteges, szivárványos víztől kezdve a fiktív állatokon keresztül a végső látomásig minden elem megérne egy misét (vagy mesét). Az előszó és a jegyzetek pedig újabb lehetőségeket és értelmezési rétegeket kínálnak fel.

Gyertyafény és teknőshús mellett olvasva ajánlom ;)

Joculator>!
Edgar Allan Poe: Arthur Gordon Pym, a tengerész

Azt hiszem, nem teljesen értettem ezt a regényt gyerekkoromban, de most már sejtem, mért szerette Borges annyira. Egy nagy istenkereső, romantikus regény, ahol a főhős találkozik a mindenhatóval, de pont ezt a kalandját nem tudja velünk megosztani. A „fekete országban” játszódó fejezetek egyenesen bámulatosak. Poe iszonyú pesszimista lehetett a haladással kapcsolatban.


Népszerű idézetek

Szelén>!

Röviddel ezután közbejött egy fordulat, melyet hajlandó vagyok nemcsak életem legbensőbb és legtermékenyebb hatású eseményének tekinteni, hanem megvallom, nagyobb örömmel töltött el először és aztán borzalommal, mint a mennyit száz meg száz alkalommal később megértem kilencz hosszú esztendő alatt, – esztendők, a melyek telve voltak a legkülönösebb és számos esetben alig elképzelhető vagy egészen elképzelhetetlen kalandokkal.

Carmilla >!

Amikor az ember ott ül mindenkitől elhagyatva és tudja, hogy senkihez sem szólhat, senki sem segít rajta… Nincs ennél gyötrőbb, borzalmasabb dolog a világon.

25. oldal, II. fejezet - A hajó fenekén (Gondolat, 1968)

Szmlys_kzlmny>!

Aki pedig hibáztatna e látszólag szívtelen eljárásért, annak kívánom, élje át az én akkori helyzetemet, s aztán ítélkezzék fölöttem.

152.

Carmilla >!

[…] Most öntött el igazán az a kétségbeesett rémület, amellyel minden ember ragaszkodik az életéhez. Élnivágyásom pillanatról pillanatra növekedett, míg az a kis, vékony szál, amely az élethez kötött, percről percre sorvadt.

93. oldal, XII. fejezet - Sorsot húzunk (Gondolat, 1968)

Carmilla >!

[…] Ezt a lelkiismeretlen kegyetlenséget olyan egyének szokták elkövetni, akiket a társadalom tisztelt, és akik maguk is azt hitték, hogy derék emberek.

108. oldal, XIII. fejezet - Megmenekülünk (Gondolat, 1968)

Carmilla >!

    Azt hiszem, nincs borzalmasabb érzés a világon, mint amikor valaki tudja, hogy élve eltemették. A nyirkos sötétség, a mellre nehezedő nyomás, a nedves föld párája és az a rémes tudat, hogy már a halottak közé tartozik, minden emberben olyan iszonyatos rémületet ébreszt, amelyet nem lehet elviselni.

140. oldal, XXI. fejezet - Eltemetve (Gondolat, 1968)

Basset >!

Ezután az egész raj közösen, mintegy egyetlen akarattól irányítva, hozzákezd, hogy a kiválasztott területen kijelöljön egy mértani pontosságú négyzetet vagy paralelogrammát, a terepviszonyoktól függően, mégpedig éppen akkorát, amelyen az összegyűlt madarak kényelmesen elférnek, a továbbiakban pedig eltökélten megakadályozzák, hogy a későn érkezők, melyek nem vettek részt a munkában, befurakodjanak közéjük.

Kapcsolódó szócikkek: albatrosz
Carmilla >!

Nincs annál szebb, nincs annál magasztosabb, mint ha valaki feláldozhatja magát a társaiért.

91. oldal, XII. fejezet - Sorsot húzunk (Gondolat, 1968)


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Michael Crichton: Ködsárkányok
Michael Crichton: A 13. harcos
Arthur Conan Doyle: A sötét arc ura és a tenger alatti elveszett világ
Dan Simmons: Terror
Christopher Buehlman: A fekete nyelvű tolvaj
Justin Cronin: A szabadulás
Stephen King: A Setét Torony – A harcos
Zsivicz Norbert: Zárt Birodalom
Michael Crichton: Őslénypark
Douglas Preston – Lincoln Child: Kénköves pokol