A ​Morgue utcai gyilkosság 69 csillagozás

Edgar Allan Poe: A Morgue utcai gyilkosság Edgar Allan Poe: A Morgue utcai gyilkosság

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Populart Füzetek

>!
Interpopulart, Budapest, 1995
86 oldal · ISBN: 9636130914 · Fordította: Babits Mihály, Göncz Árpád, Fóthy János, Pásztor Árpád, Vermes Magda
>!
Interpopulart, Budapest, 1994
86 oldal · ISBN: 9638069899 · Fordította: Babits Mihály, Göncz Árpád, Fóthy János, Pásztor Árpád, Vermes Magda

Enciklopédia 1

Szereplők népszerűség szerint

C. Auguste Dupin


Kedvencelte 4

Most olvassa 1

Várólistára tette 28

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

>!
Arianrhod MP
Edgar Allan Poe: A Morgue utcai gyilkosság

Bevallom, ezidáig még csak nem is kacérkodtam soha a gondolattal, hogy a rémmesék atyjának műveit behatóan tanulmányozzam, hiszen soha nem volt számomra élvezhető a műfaj, horrorisztikus lázálmokat sem könyv, sem film formájában nem tudok megemészteni. Persze olvastam néhány versét, és némelyik még tetszett is, de a költemények sem vezettek odáig, hogy bármely más prózai művét elővegyem.

Most sem tettem volna így – és nagyon bánhatnám, – ha egyéb olvasmányaim nem utalnának állandóan valamely írására, vagy akár magára az íróra. És én utálok teljesen tudatlan lenni, és nem érteni a tréfát … azaz a rejtvény megoldására nem lenni képes rájönni.

Nagyon kellemesen meglepődtem, most hogy befejeztem az első novelláskötetet. E kötete mások mellett két híressé vált elbeszélését is tartalmazta, a A kút és az inga, valamint a A Morgue utcai kettős gyilkosság címűeket. Én azt hittem, hogy rémálmok fognak gyötörni, ha elolvasom ezeket, vagy hogy vészesen sötétté válik körülöttem majd a világ, és szorongások fognak kínozni. Ehelyett némelyik novellán hangosan nevetgéltem. Mert humoros, és én ezt a fajta cinikus, száraz humort imádom! Miét nem mondta ezt nekem eddig senki?!!!

A rémisztő témájú és hangulatú inkvizíciós rémálom hatott rám a legerősebben, A kút és az inga mesterien megírt belső dráma, utazás egy majdnem halálra kínzott, és halálára váró ember gondolataiba, érzéseibe. Igen, tényleg nyomasztó, szörnyű és borzongató, emellett valamiért felemelő érzés is, mert rávilágít, hogy a legkétségbeesettebb helyzetekben is működik az embert emberré tevő egyik alapvető érzelem, a remény. Miközben a narrátor főhős ugyanúgy biztosan tudja, akár az olvasó, hogy nincs menekvés. Mégis… És persze az írás utolsó bekezdésében bekövetkezik a meglepő fordulat. Mestermű.

A Morgue utcai gyilkosság valóban bizarr mese, bár szörnyű az elkövetési mód, de mégsem zavaró, hiszen nem az a lényeg, hanem Sherlock prototípusának elméleti levezetése, ahogyan a gyilkosság talányát megoldja. Asszociációs játék, melyet később – felismerhetően ezeken az alapokon építkezve – Conan Doyle közkedvelt hőse tökélyre fejleszt majd.

Nem terveztem, hogy a közeljövőben további Poe-műveket olvasok, de most már kíváncsi vagyok az Usher-házra, és A Vörös Halál álarcára is. (Egy biztos, mindeközben Alan Parsons Projectet fogok majd hallgatni, tisztelettel adózva Poe-nak. Legalább végre tudni fogom, miről is szólnak valójában a réges-régi kedvenc dalaim.)

>!
Kiss_Csillag_Mackólány P
Edgar Allan Poe: A Morgue utcai gyilkosság

Ez az egész nekem túlságosan abszurd volt, mondhatnám természetesen a groteszk kifejezést is, de a legegyszerűbb azt mondanom, hogy nem tetszett.
Az egyetlen novella, amivel azonosulni tudtam, ami megfogott, és minden betűjét élveztem, az Az elsietett temetés volt.
Ez reális, valóságos volt, bár kísértetiesen hasonlított Václav Cibula · Cyril Bouda Prágai regék című gyűjteményére.
Ettől függetlenül ez a rész nagyon tetszett.

>!
szmelus P
Edgar Allan Poe: A Morgue utcai gyilkosság

Nem is tudom hogy értékeljem. Tény és való, hogy hihetetlen, hogy tud egy dolgot több oldalon keresztül úgy megfogalmaznni, hogy mindvégig ugyanarról szól. Hogy lát a dolgok mögé, az érzések mögé. Tény hogy több novella, bár én azt hittem, hogy az egész a címadóról szól. Érdekes volt egyik olyan volt spoiler, mintha én is átérerztem volna, akár meg is történhet, teljesen hihetően volt megírva. De azért be kell vallanom nem az én műfajom, néha már idegesítően hosszú volt a leírás. De nagyon érdekes. Nem bántam meg, hogy konfort zónámon kívül olvastam egy ilyet is. (Ismét kihívásnak köszönhetem)

>!
alexakarola
Edgar Allan Poe: A Morgue utcai gyilkosság

Bevallom én másra számítottam, azt hittem ebben a könyvben minden novella ilyen nyomozós lesz, hát tévedtem. A „Kutyaszorító” és a „Pestiskirály” után elgondolkodtam, hogy befejezzem-e, de hát azért annyira nem voltak rosszak, de nem is olyan jók, mint képzeltem, végül befejeztem. „Az elsietett temetés” és a „Kút és az inga” már sokkal jobban tetszett, ezek legalább nem voltak teljesen abszurdak, na és az utolsó „A Morgue utcai kettősgyilkosság”, hát az tényleg nagyon jó volt, egyértelműen az a legjobb:)

>!
ÁrnyékVirág P
Edgar Allan Poe: A Morgue utcai gyilkosság

A hajdani nagy kedvenceimet újraolvasni mindig nagy kihívás, mert van köztük olyan, ami mindig újat mond, de olyan is, amely idővel kicsit megkopik, és bár a hangulat még mindig magával ragad és nosztalgikus perceket okoz, már nem érzem azt a rajongást, amit első olvasáskor. Poe műveivel valahogy így vagyok – nekem ő már a kamaszkoromhoz tartozik, amit már jóideje magam mögött hagytam. A remek fordítások, a sötét, nyomasztó légkör és a címadó novellában mesterfokon művelt borzongatás persze továbbra is megragad, de most már ez a könyv nem lenne benne a bőröndben, amit egy lakatlan szigetre vinnék.

>!
Britta89
Edgar Allan Poe: A Morgue utcai gyilkosság

Rendkívül élvezetes, humoros, de ugyanakkor meghökkentő is. A nyelvezet az ami nagyon tetszett. Az egész könyv úgy van felépítve, hogy egyre mélyebbre visz a lelki megterhelés felé. A lelki gyötrelmek és az elvetemült gondolatok is megtalálhatóak. Sok elgondolkodtató dolog is felelevenítődik a műben.
Mindenkinek szívesen ajánlom.

>!
MrClee IP
Edgar Allan Poe: A Morgue utcai gyilkosság

Metzengerstein – Nos, a lélekvándorlás a 19. század óta sem került át a spiritualitás gárdájából a tudomány egyletébe.

Kutyaszorító – Nagyon abszurd történet, már-már kidülledt szemmel olvastam egyes részeket (aki szintén olvasta a novellát, érti miért írom ezt). A mesélő névválasztása a magyar fordításban jobban tetszett, ott jobban elérte a kívánt hatást (köszönjük meg Göncz Árpádnak), de ez talán nem véletlen, hiszen Stephen King Ragyogás című horrorjában is jobban ütött az a bizonyos „kellögem". Mily szép ez a magyar nyelv!

Pestiskirály – Mikor találkozik a groteszk és a humor: „Libláb, legcsekélyebb ellenállást sem tanúsítva, szépen leült, ahogy elvárták tőle, a gáláns Hugó viszont fogta az asztalfő közelében álló koporsóbakját, és átvitte a halotti lepelbe öltözött, tüdővészes kis hölgy szomszédságába, örömujjongva lecsücsült mellé, teletöltött egy csontkoponyát vörös borral, és egy hajtásra kiürítette kettőjük jövendő barátságára."

Az elveszett lélegzet – „Tessék elképzelni" – mondta az elején Poe az olvasónak, gondoltam, hogy simán menni fog, elég nagy a képzelőerőm, aztán ahogy olvastam, szépen, lassacskán cserbenhagyott csodás képességem.

Az elsietett temetés, A kút és az inga – Ezeket már illethetem olyan szavakkal, mint a hátborzongató, nyomasztó, és nem csupán abszurd, mint az eddigiek. Tetszett!

A Morgue utcai kettős gyilkosság – Igen, jó, hogy wzt olvastam utoljára a novellák közül. Hosszabb, mint az előzőek, s talán azért, mert így volt idő kidolgozni a történéseket, leginkább tetszett számomra. Másrészt Dupin (felügyelő…) megfigyelő és elemző képessége egészen lenyűgöző volt. Sokan álmodozunk olyan észjárásról, mint amilyen az ő elméje…

>!
Attila_Márton
Edgar Allan Poe: A Morgue utcai gyilkosság

Poe-hoz Lovacrafton keresztül jutottam el és azt kell mondjam, hogy nem kellett csalódnom.

„Metzengerstein” és „Az elsietett temetés” című novellák messze a legjobbak (akár regényformát is megérdemeltek volna), de a többi is nagyon hangulatos volt.
További zseniális rész „A kút és az inga” novella eleje, ahol gyakorlatilag együtt „lélegzik” a szöveg az éppen elájuló, majd szép lassan magához térő vádlottal. Mintha a szavak és mondatok ritmusa is követné kábulat minden fázisának hangulatát.
Illetve az utolsó, „A Morgue utcai kettős gyilkosság”, a detektívtörténetek egyik ősatyja is tetszett. Az elején nagyon érdekfeszítő kis bepillantást nyerünk hétvégi detektívünk életvitelébe, gondolkodásába, majd kapunk egy nagy batyu okosságot, hogy ennek tükrében értelmezzük a következő elbeszélést. Ezt követően kezdődik csak a történet: a felfedezés, majd a tanúvallomások és a csavaros feloldása a látszólagos ellentmondásoknak.
Minden percét élveztem.
+1 Gyönyörű fordítások.

>!
julicsenge IP
Edgar Allan Poe: A Morgue utcai gyilkosság

Hú, hát ez nem volt semmi. Főleg a címadó novella tetszett, de érdekes volt az élve eltemetés kérdése is. Másik kedvencem A kút és az inga lett.

>!
Dénes_Gabriella P
Edgar Allan Poe: A Morgue utcai gyilkosság

Ez volt az első komolyabb találkozásom Poe bácsival. Meglepett rendesen.
Irodalomtörténetből tanultuk, hogy a Morgue utcai kettős gyilkosság az első tulajdonképpeni krimi az irodalom világában, ezért (igen, ezért) már régen tervbe vettem az elolvasását. Meg ha már ott volt a kötetben, akkor a többi novellát sem hagytam ki.
A füzetke, avagy kötet borítóján írva található, hogy „angol romantika”. Meglepett – mert a romantika jegyeit atipikus módon hordozza. Több ilyen meglepetésre vágyom.


Népszerű idézetek

>!
Belle_Maundrell 

Az emberi lét hatalmas csigalépcsőjén egyetlen kicsi lépéstől mily rengeteg boldogság és nyomorúság függ!

Kutyaszorító

>!
ÁrnyékVirág P

Egyszerre egy templom tárult szemünk elé – hatalmas, tiszteletre méltó gótikus katedrális, magas tornya az égbe nyúlt.
Miféle őrület kerített hatalmába? Miért rohantam sorsom elébe? Elfogott a legyőzhetetlen vágy, hogy megmásszam a szédítő tornyot, s onnan vegyem szemügyre a hatalmas várost. A katedrális kapuja hívogatóan tárva-nyitva. Sorsom eldőlt. Beléptem a baljós kapubolton

8. oldal

>!
Dorina_Koreny

Az igazság nincs mindig a kút fenekén.

A Morgue utcai kettős gyilkosság, 71. oldal

>!
szmelus P

Borzalom és végzet minden korokban leselkedtek ránk.

(első mondat)

>!
Belle_Maundrell 

De nemsokára új rettenet kötötte le a tömeg figyelmét, s mutatta meg, mennyivel erősebb izgalmat kelt az emberi sokaság érzelmeiben az emberi szenvedés szemlélete, mint az élettelen anyag legrémesebb látványa.

Metzengerstein

>!
kulcsar123

Kevés olyan ember van, aki ne kísérelte volna meg néhanapján, hogy visszafordítsa gondolatai menetét, és így vizsgálja meg, hogyan jutott bizonyos következtetésekre. Ez mulatságos és gyakran igen érdekes játék; és aki először kíséreli meg, elcsodálkozik, hogy milyen határtalan a távolság és milyen laza az összefüggés a kiindulási és a megérkezési pont között

>!
kulcsar123

A rendőrség abba az általános és közönséges hibába esett, hogy a szokatlant összetévesztette a rejtelmessel, holott éppen a szokottól való eltérések fonalát követve találjuk meg az igazsághoz vezető utat.

>!
kulcsar123

Vannak bizonyos témák, amelyeknek érdekessége mindenkit leköt, de sokkalta borzalmasabbak, semhogy szabályos szórakoztató olvasmány célját szolgálhatnák.

>!
kulcsar123

Az életet a haláltól elválasztható határ homályos és bizonytalan.

>!
Belle_Maundrell 

Az életet a haláltól elválasztható határ homályos és bizonytalan. Ki mondhatja meg, hol végződik az egyik és hol kezdődik a másik?

Az elsietett temetés


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Isaac Asimov: Asimov teljes Alapítvány – Birodalom – Robot univerzuma I.
Karin Slaughter: A jelentéktelen szív
Stephen King: A remény rabjai
Whodunit?
Alfred Hitchcock (szerk.): Hajmeresztő novellák
Alfred Hitchcock (szerk.): Négykezes rémület
Fazekas István (szerk.): A narancsos gyilkos
David Baldacci (szerk.): Szétlövés
Steven Saylor: Egy gladiátor csak egyszer hal meg
Patricia Highsmith: Tizenegy