A ​Morgue utcai gyilkosság 112 csillagozás

Edgar Allan Poe: A Morgue utcai gyilkosság Edgar Allan Poe: A Morgue utcai gyilkosság Edgar Allan Poe: A Morgue utcai gyilkosság Edgar Allan Poe: A Morgue utcai gyilkosság

A krimiirodalom klasszikusát eredeti magyar fordításában, Király György múlt századi tolmácsolásában adjuk közre. A régies írásmód és szóhasználat különös karaktert ad ekként ennek a kriminek. Segítségével a történet eredeti hangulatát idézi fel a könyv, miközben a töretlen klasszikus izgalmas cselekmény-bonyolítását élvezzük Edgar Allan Poe tollából.

Eredeti megjelenés éve: 1841

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Populart Füzetek Interpopulart · Populart füzetek – világirodalom Interpopulart

>!
40 oldal · ISBN: 9789633980613 · Fordította: Király György
>!
Interpopulart, Budapest, 1995
86 oldal · puhatáblás · ISBN: 9636130914 · Fordította: Babits Mihály, Göncz Árpád, Fóthy János, Pásztor Árpád, Vermes Magda
>!
Interpopulart, Budapest, 1994
86 oldal · puhatáblás · ISBN: 9638069899 · Fordította: Babits Mihály, Göncz Árpád, Fóthy János, Pásztor Árpád, Vermes Magda

2 további kiadás


Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

C. Auguste Dupin · Epiktétosz


Kedvencelte 5

Most olvassa 6

Várólistára tette 42

Kívánságlistára tette 10

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Gregöria_Hill>!
Edgar Allan Poe: A Morgue utcai gyilkosság

Tudom, hogy Poe-nak óriási és igen lelkes rajongótábora van, attól tartok, én nem vagyok a halmazban. Ettől függetlenül persze kikerülhetetlen, nekem is újraolvasás volt (ezúttal Bradburyre, szilveszterkor :) és némelyik sokadszorra, mint a Morgue utca és A kút és az inga, mind a kettő remekmű. Kedvencnek A kút és az ingát választom innen. Az is egy olyan, hogy elsőre is nagyon tetszett, tizenévesen, meg egyetemistaként is, meg most is.

Totti86>!
Edgar Allan Poe: A Morgue utcai gyilkosság

Edgar Allan Poe bemegy anglia egyik kocsmájába és kér egy brandy-t. A csapos nem hajlandó neki adni, mert hitelkerete már régen kimerült. Poe a pultra dob egy marék aprót, amit a csapos a kasszába söpör. Kiszolgálni még most sem hajlandó, mondván ez a pénz csak a múltkori adósságát fedezi. Poe azzal kérkedik, ha a másnapi újság lehozza a kritikáját, olyan gazdag lesz, mint a török szultán, ám a csapos nem hiszi, hogy az újság bármit is leközölne, amit Poe ír. Erre Poe felhörpinti a mellette ülő vendég italát, majd fennhangon közli, hogy fizet egy italt annak, aki folytatni tudja egyik versét. Érdekes módon egy francia vendég folytatni tudja, de ez nem jelent semmit, Poe-t kidobják a kocsmából.

(Részlet A holló c. filmből)

Kétszáz év távlatából talán túlságosan is kritikus vagyok, ha azt mondom, ez nem volt valami nagy eresztés. Nyilván akkoriban a szórakoztató irodalom efféle témaválasztásai és formái már önmagukban elég különlegesek voltak ahhoz, hogy egy kiadó felfigyeljen rájuk, de a fogadtatás úgy tudom már akkor sem volt a legjobb.
Számomra ezek a sztorik túlságosan laposak. Értem, értem a csattanót, de nem tudok elmerülni a történetekben. Olyan mintha Poe tökéletesen feláldozná a cselekményt a mondanivaló oltárán. Az ötletei annyira kikívánkoznak belőle, hogy a részleteket nem hajlandó kidolgozni. A karakterek az említett jellemvonásokon felül semmilyen egyéb benyomást nem keltenek, az események részletei el vannak kenve, ahelyett, hogy pillérként támogatnák meg a sztorikat. Egyedül a Kutyaszorítóban volt képes megteremteni a feszültséget, de végül azt a történetet is nevetségessé tette. A Kút és az inga pedig az egyetlen novella a kötetben, amely teljes egészében olyan színvonalat mutat, mintha nem is ugyanaz az ember írta volna, mint a többit. A Morgue utcai kettős gyilkosság viszont csak körülményeiben lett elgondolkodtató, a végkifejlet számomra csalódás volt.
Nyilván nem fogok egy kötet alapján ítélkezni a világirodalom egyik meghatározó alakjáról, de ezek a történetek szinte kivétel nélkül felejthetőek voltak.

Arianrhod P>!
Edgar Allan Poe: A Morgue utcai gyilkosság

Bevallom, ezidáig még csak nem is kacérkodtam soha a gondolattal, hogy a rémmesék atyjának műveit behatóan tanulmányozzam, hiszen soha nem volt számomra élvezhető a műfaj, horrorisztikus lázálmokat sem könyv, sem film formájában nem tudok megemészteni. Persze olvastam néhány versét, és némelyik még tetszett is, de a költemények sem vezettek odáig, hogy bármely más prózai művét elővegyem.

Most sem tettem volna így – és nagyon bánhatnám, – ha egyéb olvasmányaim nem utalnának állandóan valamely írására, vagy akár magára az íróra. És én utálok teljesen tudatlan lenni, és nem érteni a tréfát … azaz a rejtvény megoldására nem lenni képes rájönni.

Nagyon kellemesen meglepődtem, most hogy befejeztem az első novelláskötetet. E kötete mások mellett két híressé vált elbeszélését is tartalmazta, a A kút és az inga, valamint a A Morgue utcai kettős gyilkosság címűeket. Én azt hittem, hogy rémálmok fognak gyötörni, ha elolvasom ezeket, vagy hogy vészesen sötétté válik körülöttem majd a világ, és szorongások fognak kínozni. Ehelyett némelyik novellán hangosan nevetgéltem. Mert humoros, és én ezt a fajta cinikus, száraz humort imádom! Miét nem mondta ezt nekem eddig senki?!!!

A rémisztő témájú és hangulatú inkvizíciós rémálom hatott rám a legerősebben, A kút és az inga mesterien megírt belső dráma, utazás egy majdnem halálra kínzott, és halálára váró ember gondolataiba, érzéseibe. Igen, tényleg nyomasztó, szörnyű és borzongató, emellett valamiért felemelő érzés is, mert rávilágít, hogy a legkétségbeesettebb helyzetekben is működik az embert emberré tevő egyik alapvető érzelem, a remény. Miközben a narrátor főhős ugyanúgy biztosan tudja, akár az olvasó, hogy nincs menekvés. Mégis… És persze az írás utolsó bekezdésében bekövetkezik a meglepő fordulat. Mestermű.

A Morgue utcai gyilkosság valóban bizarr mese, bár szörnyű az elkövetési mód, de mégsem zavaró, hiszen nem az a lényeg, hanem Sherlock prototípusának elméleti levezetése, ahogyan a gyilkosság talányát megoldja. Asszociációs játék, melyet később – felismerhetően ezeken az alapokon építkezve – Conan Doyle közkedvelt hőse tökélyre fejleszt majd.

Nem terveztem, hogy a közeljövőben további Poe-műveket olvasok, de most már kíváncsi vagyok az Usher-házra, és A Vörös Halál álarcára is. (Egy biztos, mindeközben Alan Parsons Projectet fogok majd hallgatni, tisztelettel adózva Poe-nak. Legalább végre tudni fogom, miről is szólnak valójában a réges-régi kedvenc dalaim.)

szmelus P>!
Edgar Allan Poe: A Morgue utcai gyilkosság

Nem is tudom hogy értékeljem. Tény és való, hogy hihetetlen, hogy tud egy dolgot több oldalon keresztül úgy megfogalmaznni, hogy mindvégig ugyanarról szól. Hogy lát a dolgok mögé, az érzések mögé. Tény hogy több novella, bár én azt hittem, hogy az egész a címadóról szól. Érdekes volt egyik olyan volt spoiler, mintha én is átérerztem volna, akár meg is történhet, teljesen hihetően volt megírva. De azért be kell vallanom nem az én műfajom, néha már idegesítően hosszú volt a leírás. De nagyon érdekes. Nem bántam meg, hogy konfort zónámon kívül olvastam egy ilyet is. (Ismét kihívásnak köszönhetem)

Zsory I>!
Edgar Allan Poe: A Morgue utcai gyilkosság

A kedvencem a Kutyaszorító volt. Most olvastam úgy igazán először az írótól és Karinthy jutott róla eszembe. A feketehumor gyöngyszemei ezek a novellák. A stílus szórakoztató, a kornak megfelelően ömlengős, humoros, de sosem sok. A borzalmakat könnyedén kezeli, ami nekem mindig azt jelenti, hogy nem válik horrorisztikussá.

serengeti>!
Edgar Allan Poe: A Morgue utcai gyilkosság

Flow élmény ("nembíromletenni" érzés): 3
Stílus (írói): 4
Ötlet (eredetiség): 5
Tartalom (mondanivaló): 4
Hitelesség (könyv világának átélhetősége): 3
Érzelmek (ábrázolása): 3
Izgalom: 3

Ez a könyv sajnos csak középszerű élményt adott. Edgar Allan Poe remek író, kissé dagályosan, de kedvelhető stílusban ír. Eredeti ötletből született a kötet, ami horrorba hajló thriller-történeteket tartalmaz, olvasmányos, regényes formában. A tartalom jól kidolgozott, a mondanivaló átjut az olvasóhoz. Hitelesség szempontjából közepesen meggyőző, de a könyv világa nagyjából átélhető. Poe nem helyezett különösebb hangsúlyt a szereplők érzelmeinek ábrázolására. A kötet lehetne izgalmasabb, érdekfeszítőbb.

Britta89>!
Edgar Allan Poe: A Morgue utcai gyilkosság

Rendkívül élvezetes, humoros, de ugyanakkor meghökkentő is. A nyelvezet az ami nagyon tetszett. Az egész könyv úgy van felépítve, hogy egyre mélyebbre visz a lelki megterhelés felé. A lelki gyötrelmek és az elvetemült gondolatok is megtalálhatóak. Sok elgondolkodtató dolog is felelevenítődik a műben.
Mindenkinek szívesen ajánlom.

alexakarola>!
Edgar Allan Poe: A Morgue utcai gyilkosság

Bevallom én másra számítottam, azt hittem ebben a könyvben minden novella ilyen nyomozós lesz, hát tévedtem. A „Kutyaszorító” és a „Pestiskirály” után elgondolkodtam, hogy befejezzem-e, de hát azért annyira nem voltak rosszak, de nem is olyan jók, mint képzeltem, végül befejeztem. „Az elsietett temetés” és a „Kút és az inga” már sokkal jobban tetszett, ezek legalább nem voltak teljesen abszurdak, na és az utolsó „A Morgue utcai kettősgyilkosság”, hát az tényleg nagyon jó volt, egyértelműen az a legjobb:)

nana1>!
Edgar Allan Poe: A Morgue utcai gyilkosság

Fura történetek, fura gondolatokkal, mind a halál közeléből.

ÁrnyékVirág>!
Edgar Allan Poe: A Morgue utcai gyilkosság

A hajdani nagy kedvenceimet újraolvasni mindig nagy kihívás, mert van köztük olyan, ami mindig újat mond, de olyan is, amely idővel kicsit megkopik, és bár a hangulat még mindig magával ragad és nosztalgikus perceket okoz, már nem érzem azt a rajongást, amit első olvasáskor. Poe műveivel valahogy így vagyok – nekem ő már a kamaszkoromhoz tartozik, amit már jóideje magam mögött hagytam. A remek fordítások, a sötét, nyomasztó légkör és a címadó novellában mesterfokon művelt borzongatás persze továbbra is megragad, de most már ez a könyv nem lenne benne a bőröndben, amit egy lakatlan szigetre vinnék.


Népszerű idézetek

Belle_Maundrell >!

Az emberi lét hatalmas csigalépcsőjén egyetlen kicsi lépéstől mily rengeteg boldogság és nyomorúság függ!

Kutyaszorító

ÁrnyékVirág>!

Egyszerre egy templom tárult szemünk elé – hatalmas, tiszteletre méltó gótikus katedrális, magas tornya az égbe nyúlt.
Miféle őrület kerített hatalmába? Miért rohantam sorsom elébe? Elfogott a legyőzhetetlen vágy, hogy megmásszam a szédítő tornyot, s onnan vegyem szemügyre a hatalmas várost. A katedrális kapuja hívogatóan tárva-nyitva. Sorsom eldőlt. Beléptem a baljós kapubolton

8. oldal

kulcsar123>!

Kevés olyan ember van, aki ne kísérelte volna meg néhanapján, hogy visszafordítsa gondolatai menetét, és így vizsgálja meg, hogyan jutott bizonyos következtetésekre. Ez mulatságos és gyakran igen érdekes játék; és aki először kíséreli meg, elcsodálkozik, hogy milyen határtalan a távolság és milyen laza az összefüggés a kiindulási és a megérkezési pont között

Dorina_Koreny>!

Az igazság nincs mindig a kút fenekén.

A Morgue utcai kettős gyilkosság, 71. oldal

szmelus P>!

Borzalom és végzet minden korokban leselkedtek ránk.

(első mondat)

kulcsar123>!

A rendőrség abba az általános és közönséges hibába esett, hogy a szokatlant összetévesztette a rejtelmessel, holott éppen a szokottól való eltérések fonalát követve találjuk meg az igazsághoz vezető utat.

csillagka>!

Vannak a világon gazemberek – állapítottam meg egy sóhaj kíséretében –, akik nem haboznak lelkiismeretlenül kihasználni még legközelebbi szomszédaik szorultságát is, és Epiktétosz mondása szerint mindenki annál kevésbé vágyik könnyíteni felebarátai baján, mennél sürgősebb neki megszabadulni a magától.

Az elveszett lélegzet

Kapcsolódó szócikkek: Epiktétosz
SzteezZ>!

Tizennyolc év városban nem nagy idő; de pusztaságban […] az órainga lengésének mélyebb a jelentése.

kulcsar123>!

Vannak bizonyos témák, amelyeknek érdekessége mindenkit leköt, de sokkalta borzalmasabbak, semhogy szabályos szórakoztató olvasmány célját szolgálhatnák.

kulcsar123>!

Az életet a haláltól elválasztható határ homályos és bizonytalan.


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Arthur Conan Doyle: Jobb nem firtatni
Stephen King: Minél véresebb
Pálffy Gergő (szerk.): Bújj – Bújj
Vavyan Fable: Kedves, mint egy kéjgyilkos
Joe Hill: Fekete telefon
Pető Zoltán: Szepessy gróf különös esete és egyéb misztikus történetek
Stephen King: Minden haláli
Stephen King: Rémálmok bazára
Veress István (szerk.): Borzalmak könyve
Ifj. Veress István (szerk.): Gyilkos mesék