A kút és az inga 349 csillagozás
Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.
Eredeti megjelenés éve: 1843
A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Horizont könyvek Kriterion · Helikon Zsebkönyvek Helikon · Trubadúr Zsebkönyvek Trubadúr
Enciklopédia 7
Kedvencelte 23
Most olvassa 9
Várólistára tette 139
Kívánságlistára tette 139
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Edgar Allan Poe a detektívregény műfajának megteremtője, hátborzongató írásai mind a mai napig hatással vannak olvasóira.
Ebben a kötetben öt elbeszélés kapott helyet, mindegyik más más helyszínen játszódik: van benne börtön, elmegyógyintézet, hajó, hegyvidék, palota.
Poe a nyomasztó légkör megteremtésében zseniális. Úgy tudja felépíteni rövid idő alatt az adott körülményeket, hogy azonnal az események részesévé válik az olvasó. Még 180-190 évvel a novellák megszületése után is hatással van rám egy őrültek háza, egy tengeri örvény, egy testetlen időutazási élmény vagy egy misztikus legenda.
Érdemes elolvasni ezt a gyűjteményt, ahogy a Helikon Zsebkönyvek sorozatban megjelent másik két Poe kötetet is.
A Klasszikus könyvklub keretében Kristóffal és Edmonddal beszélgettünk erről a könyvről:
https://youtu.be/8b9onNNUazE
Többször eszembe jutott, hogy félbehagyom, de azért ez elég kínos lett volna egy rövid hangoskönyv esetében. Nem szeretem Poe-t, eddig is tudtam, de már biztos. Pedig A holló-t szeretem. De aztán ennyi. Sajnos.
Régebben egy olvasónál megragadott egy mondat, ami így szólt:
Vannak fanatikusok, akiknek bármit el lehet adni egy szóval: POE.
Így került a kosaramba anno, mind a három Helikon Zsebkönyvek kötet (is): A kút és az inga, Az aranybogár és A fekete macska.
Poe írásaihoz kell egyfajta hangulat, anélkül nehezen lehet ráhangolódni csavaros stílusára, arra a természetességre, ahogy az emberi lélek sötét oldalát ábrázolja. Zseniálisan, már-már filozofikusan tudja a nyomasztó légkört megteremteni. Poe rendkívül alapos ismeretekkel rendelkezett, ami mind az öt kis novellájában (is) megmutatkozik. Összességében emiatt van az, hogy a mai napig milliók olvassák az írásait.
Nekem legjobban A kút és az inga és a Dr. Kátrány és Toll professzor módszere tetszett. Előbbi iszonyú hátborzongató volt, közben izgultam, hogy mégis mi lesz a csattanója a történetnek. Azóta is kattogok rajta, vajon mi lehet abban a kútban.
Ebben a kötetben 5 novella van. Mind az öt fő témája a halál. Titokzatos, nyomasztó hangulatú, de volt amit megmosolyogtam. A kedvencem egyértelműen Dr. Kátrány és Toll professzor volt. Bár a cserére hamar rájöttem, ettől függetlenül tetszett. A többi történettel vegyes érzéseim vannak. Azok se voltak rosszak, mégis a hatalmas körülírások … néha untatott.
Edgar Allan Poe kissé hátránnyal indult nálam, mert ezen a ponton már jól ismerem Lovecraftot és Clark Ashton Smith-t, akik a weirdben nálam olyan magasra tették a lécet, hogy azt már nem lehet/nehéz megugrani.
Poe sem rossz azért, ha szigorúan ezt a triót vizsgálom, de CAS szépirodalmiságához és iszonyatához nem ér fel, Lovecrafttól meg ugyan szebben és hangulatosabban ír, de annyira mégsem kreatív vagy érdekes. (Legalábbis ezen novellák többsége nem ütötte meg a mércét.)
Mindenesetre a címadó A kút és az inga tényleg profi munka, nagyon erős hangulati elemekkel. Annál az egy történetnél a figyelmem nem barongalt el sehova, teljesen a hatása alá kerültem és szinte izgultam, hogy mi fog történni a főszereplővel. Ügyesen építgette a feszültséget, szinte tapintani lehetett a halál közelségét, az iszonyatos félelmet. Klausztrofóbikus élmény volt, mintha egyre inkább kiszorult volna a tüdőmből a levegő. Csillagos ötös!
A többi novella nekem nem volt igazán kirívó, egyedül talán A Maelström poklában maradt még meg – ez ahogy a címe is utal rá egy haláltusát vázol fel egy tengeri örvényben, mely igazán nem horror, de ahogy le van írva, az igenis egy delejes rémálom. Mivel a tenger egy kedvelt témám, ezért letaglózott az elképzelés, hogy milyen lehet egy ilyen halálos tölcsérben bent rekedni, szinte remény nélkül. Szóval ez tetszett, még most is felvillan előttem egy-egy kép a pokoli „maelström” belsejéből.
Egyelőre ezek alapján nekem Poe egy szimplán „jó” kategóriába került bele. Megvan benne a potenciál, hogy a többi művével lenyűgözzön, de fennáll annak is a veszélye, hogy nem lesz a kedvenc horror szerzőm. Azért optimista vagyok és inkább megszavazom neki a bizalmat. A másik két helikonos kötetet is kíváncsian fogom olvasni és bízom benne, hogy előbb-utóbb engem is elkap a Poe-hype. :)
borító: 5
tartalom: 5
stílus: 5
szereplők: 5
élmény: 5
mondanivaló: 4
Nagy élmény Poe-t olvasni. Rengeteg ötlete volt az írónak, és nem egysíkúan valósította meg azokat. Ebben a kötetben öt novella van, és a félelem, a rettegés a közös tematika. A beválogatás sokszínű, ahogy az is, hogy miktől félhetünk; az embertársainktól, ellenségeinktől vagy a természettől, esetleg az őrülettől, netán a saját belső démonjainktól? A sejtelmes írásmód, a feszültség fokozása, a szereplők különlegessége teszi ilyen jóvá ezeket a történeteket. Nem csodálom, hogy a címadó novella a legismertebb, mert nagyon hidegrázós. Nekem mindegyik tetszett, mind adott valami pluszt. Örülök, hogy szántam időt és pénzt erre a kötetre.
1001 könyv ide meg oda, nekem nem tetszett.
Bár nem csoda, hiszen Az elveszett lélegzet, amit korábban olvastam Poe-tól, felerészben ugyanezekből az elbeszélésekből áll. És már akkor sem tetszett.
Poe novelláiban leginkább azt szerettem meg, hogy E/1-ben ír, spoiler és bebizonyítja, hogy ezzel is lehet tökéletes borzongást, iróniát, szarkazmust és humort elérni. A válogatások általában hullámzóak, mindig akad benne gyengébbnek, vagy inkább elvontabbnak, vontatottabbnak vélt írás. Ebben a kötetben a Dr. Kátrány és Toll professzor novella ragadott magával. Elég hamar kiderül, miről is lesz szó, ezért enyhe mosollyal az arcomon fogadtam az utolsó sorokat. A kút és az inga végig feszes tempót diktált, de a vége ütősebb is lehetett volna. Azt hiszem, a mai kor olvasóinak szélesebb az ingerküszöbe és rázósabb, pergősebb novellákat igényelnének, de Poe rajongóknak mindenképp kötelezőek.
Népszerű idézetek
Ha valaki álmodik, s álom közben gyanítja, hogy csak álom, a gyanú kivétel nélkül igaznak bizonyul, és az alvó majdnem mindig azonnal felébred. Novalis eszerint nem téved, mikor azt mondja: „Ha azt álmodjuk, hogy álmodunk, már közel vagyunk az ébredéshez.”
26. oldal
Már beteg voltam – halálos betege e hosszú gyötrelemnek; s mikor végre föloldották kötelékeimet, és megengedték, hogy leüljek, éreztem, hogy érzékeim megtagadják a szolgálatot. Az ítélet – a rettenetes halálítélet – volt az utolsó határozott hang, mely fülemhez ért.
5. oldal, A kút és az inga (Helikon, 2019)
Erőteljes fantáziájáról és lángoló szenvedélyességéről híres fajtából származom. Az emberek őrültnek mondtak; de még nem dőlt el a kérdés, vajon az őrültség nem a legmagasabb rendű intelligencia-e; vajon sok nagyszerűség, vajon minden mélyenjáró dolog nem a kóros gondolkodásból származik-e – olyan lelkiállapotból, amely felülemelkedik az általános értelmi képességen? Aki nappal álmodik, sok olyasmit tud, ami rejtve marad a csupán éjszaka álmodók számára. Homályos látomásaiban megvillan előtte az örökkévalóság, és felébredvén, borzongva érzi, hogy a nagy titok határmezsgyéjén járt. Apránként megtanul valamit az olyan bölcsességből, amely javára válik, és még többet annak puszta megismeréséből, ami rossz neki. Ha kormányavesztetten vagy iránytű nélkül is, de bejárja a „kimondhatatlan fény” hatalmas óceánját; és mint a núbiai geográfus kalandorjai, agressi sunt mare tenebrarum, qui in eo esset exploraturi*
*: megközelítették az árnyak tengerét, hogy megkeressék, ki van benne (latin)
Eleonora
Mikor magamhoz tértem, azonnal talpra ugrottam, minden idegrostomban lázasan remegve. Karjaimat vadul dobáltam fejem fölött és magam körül minden irányban. Ujjaim nem éreztek érintést; de nem mertem tenni egy lépést sem, nehogy beleütközzem egy sírbolt falaiba. Izzadság verte ki minden pórusomat, s nagy, hideg gyöngyökben állt meg homlokomon. A bizonytalanság gyötrelme végre tűrhetetlenné vált, s óvatos mozdulatot tettem előre, kinyújtott karokkal; szemem szinte kidagadt gödréből a hiú reményben, hogy elkaphat valami fénysugarat. Több lépéssel jutottam már tovább; de még mindig fekete és üres volt minden. Szabadabban lélegzettem. Annyi legalább bizonyosnak látszott, hogy minden sorsok legrettenetesebbje nem az, ami rám vár.
Ha valaki álmodik, s álom közben gyanúja támad, hogy csak álmot lát, a gyanú kivétel nélkül igaznak bizonyul, és az alvó majdnem mindig azonnal fölébred. Novalis eszerint nem téved, mikor azt mondja: „Ha azt álmodjuk, hogy álmodunk, már közel vagyunk az ébredéshez.”
88. oldal (Helikon, 2019), Történet a Rongyos Hegyekből
Említett könyvek
Ezt a könyvet itt említik
Hasonló könyvek címkék alapján
- Kornya Zsolt (szerk.): Carcosa árnyai 80% ·
Összehasonlítás - Stephen King: Minden haláli 84% ·
Összehasonlítás - Sam Weller – Mort Castle (szerk.): Árnyak és rémek 76% ·
Összehasonlítás - Stephen King: Minél véresebb 86% ·
Összehasonlítás - Stephen King: Rémálmok bazára 83% ·
Összehasonlítás - John Joseph Adams (szerk.): Sherlock Holmes lehetetlen kalandjai 78% ·
Összehasonlítás - Mary Janice Davidson – Laurell K. Hamilton – Charlaine Harris – Angela Knight – Vickie Taylor: Karó 66% ·
Összehasonlítás - Czinkos Éva – Ripp Gábor (szerk.): 100 mini történet 94% ·
Összehasonlítás - Pető Zoltán: Szepessy gróf különös esete és egyéb misztikus történetek 89% ·
Összehasonlítás - Pálffy Gergő (szerk.): Bújj – Bújj 86% ·
Összehasonlítás