A ​kút és az inga 189 csillagozás

Edgar Allan Poe: A kút és az inga Edgar Allan Poe: A kút és az inga Edgar Allan Poe: A kút és az inga

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

Eredeti megjelenés éve: 1843

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Horizont könyvek Kriterion · Helikon Zsebkönyvek Helikon

>!
Helikon, Budapest, 2019
112 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634793007
>!
Kossuth, Budapest, 2005
ISBN: 9789630947954 · Felolvasta: Sinkó László
>!
Kriterion, Bukarest, 1989
296 oldal · keménytáblás · ISBN: 963074970X

Enciklopédia 8


Kedvencelte 18

Most olvassa 9

Várólistára tette 97

Kívánságlistára tette 88

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Ákos_Tóth IP>!
Edgar Allan Poe: A kút és az inga

Visszatekintvén három hónappal ezelőtti első Lovecraft olvasásomra (https://moly.hu/ertekelesek/3903685), dióhéjban a következőképpen moderálom magam:
– Lovecraft és Poe írásai nem egy esetben felcserélhetőek
– Poe még mindig irodalmibb, mint Lovecraft
– Poe – kizárólag az itteni élmények alapján – messze nem annyira repetitív, mint Lovecraft
– Lovecraft szövegeinek horrorisztikus éle sokkal erőteljesebb

Nem dióhéjban: a Kút és az inga határozottan pozitív meglepetés volt a számomra, miután anno a szintén Helikon Zsebkönyves felhozatalból olvasott A fekete macska némileg aláment az elvárásaimnak – ki tudja, talán ennyit számít, hogy nem sok kis apró, hanem kevesebb, de bővebb lére eresztett művel szórakoztatja magát az ember. Mindazonáltal a valódi összehasonlítási alapnak nem a korábbi Poe-élményeimet, hanem Lovecraftot tekintettem, miután ők ketten egy komplett generációnyi különbséggel gyakorlatilag ugyanazt csinálták: borzongatni akartak a józan ész legvégső határáig, de talán még azon túl is.

Jelen kötet egyébként elég gyorsan lehengerelt, a címadó mű konkrétan rendkívül emlékezetesre sikerült. Nagyon kevés kapaszkodót adott felütésében, de a kegyetlen kaland végcsattanója egyúttal az egész történet expozíciója is lett, ezáltal okozva kétszeresen is katarzist – technikailag igazán figyelemreméltó darabról van szó, érdemes lehet felsorakoztatni a valaha volt legjobb novellák képzeletbéli listáján*. Ezen a vonalon haladt tovább Dr. Kátrány és Toll… is, noha esetében a végső csavar finoman szólva is kiszámítható vált már jó félúton, ha nem korábban – ámbár azt nagyon érdekes látni, hogy angolszász területeken az őrültek háza pontosan olyan elvontan és közhelyesen félelemkeltő már önmagában, mint mondjuk a bohócok.
A kötet hátralévő írásai közül már csak A Maelström poklában volt viszonylag emlékezetes, bár bevallom, itt csaknem cserbenhagyott a képzelőerőm – a vizualitás túlmagyarázása elvitte kicsit az egészet.

Feltűnt még, hogy bár Poe stílusát nem lengi be kriptaszag és nem használja az iszonyat szó szinonimáinak kimeríthetetlen tárházát, a szövegek antik gördülékenysége és patinás göcsörtössége klasszikus irodalmi ízt ad az írásainak. Ez Lovecraftnál talán nem érződik ki ennyire erőteljesen, ellenben ő már-már ijesztő szenvedélyességgel és elszántsággal felvértezve mászik le a sötét fantázia legmélyebb bugyraiba – az ő történetei mélyebben ivódnak az emlékezetünkbe, mint a pokol titkos kapuira mért döngető ütések. Úgy látom, a nagyközönség számára Poe klasszikus, Lovecraft pedig kultikus, és az árnyalatnyi különbségek tekintetében ezek nagyon is reális szerepeknek tűnnek.

*Megnéztem a belőle készült 1964-es francia rövidfilmet is, Maurice Ronet-vel – megcsinálta a napom!

>!
Helikon, Budapest, 2019
112 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634793007
Bla I>!
Edgar Allan Poe: A kút és az inga

Poe novellái ma is izgalmasak, rendkívül érzékletesen megírva, egyáltalán nem tűnik XIX. századinak. Aki némi szívdobogásra vágyik olvassa átélve, s nem fog csalódni! Nekem most is tetszett, bár jó néhányat már olvastam.

csgabi P>!
Edgar Allan Poe: A kút és az inga

Többször eszembe jutott, hogy félbehagyom, de azért ez elég kínos lett volna egy rövid hangoskönyv esetében. Nem szeretem Poe-t, eddig is tudtam, de már biztos. Pedig A holló-t szeretem. De aztán ennyi. Sajnos.

5 hozzászólás
Ivenn P>!
Edgar Allan Poe: A kút és az inga

Edgar Allan Poe kissé hátránnyal indult nálam, mert ezen a ponton már jól ismerem Lovecraftot és Clark Ashton Smith-t, akik a weirdben nálam olyan magasra tették a lécet, hogy azt már nem lehet/nehéz megugrani.
Poe sem rossz azért, ha szigorúan ezt a triót vizsgálom, de CAS szépirodalmiságához és iszonyatához nem ér fel, Lovecrafttól meg ugyan szebben és hangulatosabban ír, de annyira mégsem kreatív vagy érdekes. (Legalábbis ezen novellák többsége nem ütötte meg a mércét.)

Mindenesetre a címadó A kút és az inga tényleg profi munka, nagyon erős hangulati elemekkel. Annál az egy történetnél a figyelmem nem barongalt el sehova, teljesen a hatása alá kerültem és szinte izgultam, hogy mi fog történni a főszereplővel. Ügyesen építgette a feszültséget, szinte tapintani lehetett a halál közelségét, az iszonyatos félelmet. Klausztrofóbikus élmény volt, mintha egyre inkább kiszorult volna a tüdőmből a levegő. Csillagos ötös!
A többi novella nekem nem volt igazán kirívó, egyedül talán A Maelström poklában maradt még meg – ez ahogy a címe is utal rá egy haláltusát vázol fel egy tengeri örvényben, mely igazán nem horror, de ahogy le van írva, az igenis egy delejes rémálom. Mivel a tenger egy kedvelt témám, ezért letaglózott az elképzelés, hogy milyen lehet egy ilyen halálos tölcsérben bent rekedni, szinte remény nélkül. Szóval ez tetszett, még most is felvillan előttem egy-egy kép a pokoli „maelström” belsejéből.

Egyelőre ezek alapján nekem Poe egy szimplán „jó” kategóriába került bele. Megvan benne a potenciál, hogy a többi művével lenyűgözzön, de fennáll annak is a veszélye, hogy nem lesz a kedvenc horror szerzőm. Azért optimista vagyok és inkább megszavazom neki a bizalmat. A másik két helikonos kötetet is kíváncsian fogom olvasni és bízom benne, hogy előbb-utóbb engem is elkap a Poe-hype. :)

ap358 P>!
Edgar Allan Poe: A kút és az inga

Poe novelláiban leginkább azt szerettem meg, hogy E/1-ben ír, spoiler és bebizonyítja, hogy ezzel is lehet tökéletes borzongást, iróniát, szarkazmust és humort elérni. A válogatások általában hullámzóak, mindig akad benne gyengébbnek, vagy inkább elvontabbnak, vontatottabbnak vélt írás. Ebben a kötetben a Dr. Kátrány és Toll professzor novella ragadott magával. Elég hamar kiderül, miről is lesz szó, ezért enyhe mosollyal az arcomon fogadtam az utolsó sorokat. A kút és az inga végig feszes tempót diktált, de a vége ütősebb is lehetett volna. Azt hiszem, a mai kor olvasóinak szélesebb az ingerküszöbe és rázósabb, pergősebb novellákat igényelnének, de Poe rajongóknak mindenképp kötelezőek.

cortinadampezzo P>!
Edgar Allan Poe: A kút és az inga

A kút és az inga már a harmadik Poe-válogatás, ami a Helikon zsebkönyvsorozatában megjelenik, ezzel az amerikai író-költő lett a könyvsorozat első háromkötetes szerzője, és ebben igazából semmi meglepetés nincsen, Poe ugyanis annyira magas színvonalon írt, hogy a mai napig milliók veszik és olvassák a könyveit. Bár jómagam nem rajongok sem a 19. századi irodalomért, sem a rémtörténetekért, Poe teljesítménye előtt ismételten meg kell hajolnom.

A címadó történet egyértelműen a kötet csúcspontja, Poe remekül használja ijesztgetésre az érzékek tompaságát: a halálraítélt bűnös előbb semmit nem lát és hall cellájában, majd fokozatosan élesednek az érzékszervei, hogy szembenézhessen a kínzói által kitalált válogatott borzalmakkal. Ahogy a főhős tudata egyre tágul, Poe úgy szűkíti le a fizikai teret, és úgy közeledik az elkerülhetetlen vég. A novella számomra meglepő, igaz, kétféleképpen magyarázható véget ér: spoiler.

Szintén remek a természeti elemekkel harcoló hajósról szóló A Maelström poklában, amely bár nem klasszikus horror, inkább nevezném „katasztrófatörténetnek”, mégis talán mind közül ez a legfélelmetesebb, hiszen akár a valóságban is megtörténhet. Nagyon élveztem még a lélekvándorlásról szóló, Magyarországon játszódó Metzengersteint, és az elmegyógyintézet őrületét bemutató Dr. Kátrány és Toll professzor módszerét; bár mindkét történet csattanója viszonylag könnyen kitalálható, az írás minőségéből ez semmit nem von le. Az öt novella közül egyedül a Történet a Rongyos Hegyekből lóg ki, ez nem olyan magas színvonalú, mint a többi, Poe talán maga sem tudta, hová is akarja kifuttatni ezt a történetet.

Fontosnak tartom még megemlíteni, hogy Poe mennyire alapos természettudományos ismeretekkel rendelkezett. Az inga mozgása vagy az örvényben fellépő centrifugális erő megfigyelésen alapuló részletes leírása nagyon sokat hozzátesz a történetek átélhetőségéhez.

>!
Helikon, Budapest, 2019
112 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634793007
Hollóhát>!
Edgar Allan Poe: A kút és az inga

A harmadik Helikon zsebkönyves Poe kötetre is maradtak emlékezetes novellák. A címadó A kút és az inga például abszolút olyan, amit kár lett volna kihagyni. Talán ez volt a gyűjtemény legerősebb darabja.
Emellett Dr. Kátrány és Toll professzor is szereztek maguknak egy újabb rajongót. Elég hamar nyilvánvalóvá vált a módszerük, de annál szórakoztatóbb volt nézni, ahogy a főszereplő teljes homályban tapogatózik.
A Maelström poklában is különleges volt a maga módján, a tomboló természeti jelenségek mindig felpiszkálják az ember fantáziáját.
Az utolsó két novella annyira nem lelkesített fel, de így is egy kellemes délutánt tölthettem Mr. Poe társaságában.

Bélabá>!
Edgar Allan Poe: A kút és az inga

Ez a kötet most jólesett, Bleeding Bride Fekete Fivérek c. könyve ihlette az olvasást.
Egy-két picit unalmasabb elbeszélést leszámítva jól szórakoztam. Fura volt a gördülékeny stílus, mást vártam előtte a XIX.. század közepi szerzőtől.
Pár klasszikust már olvastam belőle, egyenként.

1 hozzászólás
Trudiz>!
Edgar Allan Poe: A kút és az inga

Alapos eszmefuttatások sora vár ebben a kötetben.
Ahogy haladtam a novellák olvasásában, a címadó legkevésbé volt kedvemre való, majd a továbbiak egyre inkább. Kevés meghatározó pozitív élményt kaptam, mivel kissé lehangoló történetek, történések elevenedtek meg a lapokon.

bartok_brigitta P>!
Edgar Allan Poe: A kút és az inga

Poe számomra továbbra is az az író, aki változékony érzéseket kelt bennem; Az egyik novellája magas szárnyal, meglehetősen kellemes borzongást keltve, míg a másik… Nos, a másik közel sem annyira jó. Egy nagyon nagy kedvencem lett ebből a kis kötetből, az pedig a Dr. Kátrány és Toll professzor módszere.


Népszerű idézetek

Bla I>!

Találóan jegyezte meg valaki egy bizonyos német könyvről: es lässt sich nicht lesen – nem hagyja magát elolvasni. Akadnak azonban olyan titkok is, amelyek nem hagyják magukat elmondani.

Kapcsolódó szócikkek: könyv · titok
Bélabá>!

Ha valaki álmodik, s álom közben gyanítja, hogy csak álom, a gyanú kivétel nélkül igaznak bizonyul, és az alvó majdnem mindig azonnal felébred. Novalis eszerint nem téved, mikor azt mondja: „Ha azt álmodjuk, hogy álmodunk, már közel vagyunk az ébredéshez.”

26. oldal

Kapcsolódó szócikkek: álom
3 hozzászólás
Bla I>!

Már beteg voltam – halálos betege e hosszú gyötrelemnek; s mikor végre föloldották kötelékeimet, és megengedték, hogy leüljek, éreztem, hogy érzékeim megtagadják a szolgálatot. Az ítélet – a rettenetes halálítélet – volt az utolsó határozott hang, mely fülemhez ért.

5. oldal, A kút és az inga (Helikon, 2019)

EBrody I>!

Valóban, mikor egy őrült teljesen épelméjűnek mutatkozik, legfőbb ideje ráhúzni a kényszerzubbonyt.

51. oldal, Dr. Kátrány és Toll professzor módszere (Helikon, 2019)

Bélabá>!

Erőteljes fantáziájáról és lángoló szenvedélyességéről híres fajtából származom. Az emberek őrültnek mondtak; de még nem dőlt el a kérdés, vajon az őrültség nem a legmagasabb rendű intelligencia-e; vajon sok nagyszerűség, vajon minden mélyenjáró dolog nem a kóros gondolkodásból származik-e – olyan lelkiállapotból, amely felülemelkedik az általános értelmi képességen? Aki nappal álmodik, sok olyasmit tud, ami rejtve marad a csupán éjszaka álmodók számára. Homályos látomásaiban megvillan előtte az örökkévalóság, és felébredvén, borzongva érzi, hogy a nagy titok határmezsgyéjén járt. Apránként megtanul valamit az olyan bölcsességből, amely javára válik, és még többet annak puszta megismeréséből, ami rossz neki. Ha kormányavesztetten vagy iránytű nélkül is, de bejárja a „kimondhatatlan fény” hatalmas óceánját; és mint a núbiai geográfus kalandorjai, agressi sunt mare tenebrarum, qui in eo esset exploraturi*

*: megközelítették az árnyak tengerét, hogy megkeressék, ki van benne (latin)

Eleonora

EBrody I>!

Mindenekelőtt tanuljon meg homályosan írni. Csak sejtetni – állítani semmi. Ha hajlamot érez arra, hogy azt mondja: „vajas kenyér”, az istenért – ki ne mondja! Mondhat bármit, mondhat mindent, ami azt megközelíti. Utalhat makarónira, sőt elmehet egészen odáig, hogy a zabkására tesz burkolt célzásokat, de ha a vajas kenyér a cél, drága Pszyché kisasszony, legyen óvatos, és a világ minden kincséért ki ne ejtse azt, hogy „vajas kenyér”!
Biztosítottam róla, hogy amíg élek, ki nem mondom többé.

Hogyan írjunk Blackwood-cikket?

Mandula8>!

Aki nappal álmodik, sok olyasmit tud, ami rejtve marad a csupán éjszaka álmodók számára. Homályos látomásaiban megvillan előtte az örökkévalóság, és felébredvén, borzongva érzi, hogy a nagy titok határmezsgyéjén járt. Apránként megtanul valamit az olyan bölcsességből, amely javára válik, és még többet annak puszta megismeréséből, ami rossz neki.

Eleonora

Joxer >!

– Ön még nagyon fiatal, barátom – felelt házigazdám –, de el fog jönni az idő, amikor megtanul a saját szemével ítélni arról, ami a világban történik, és nem hallgat mások fecsegésére. Amit hallunk, abból semmit se kell hinni, s amit látunk, abból is csak a felét.

Dr. Kátrány és Toll professzor módszere

Bleeding_Bride IP>!

(…) de attól kezdtem félni, hogy nincs mit látnom!

A kút és az inga

Trudiz>!

Amit hallunk, abból semmit se kell hinni, s amit látunk, abból is csak a felét.

35. oldal


Említett könyvek


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Gaston Leroux: Az operaház fantomja
Sárközy Bence (szerk.): Düledék palota
Balázs Béla (szerk.): Kísértet-históriák
H. P. Lovecraft: Howard Phillips Lovecraft összes művei III.
Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger
Mary Shelley: Frankenstein
Robert Louis Stevenson: Yekyll doktor csodálatos története
Robert Louis Stevenson: Jekyll és Hyde
Robert Louis Stevenson: Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete
Anne Rice: Interjú a vámpírral