29. legjobb vers könyv a molyok értékelése alapján

A ​holló 120 csillagozás

Versek és elbeszélések
Edgar Allan Poe: A holló

Edgar ​Allan Poe (1809–1849), az amerikai romantika világirodalmi hatású alkotója életével és műveivel – nagy európai társaihoz hasonlóan – az önpusztító lázban korán elégő művészsorsot testesíti meg. Bostonban született, vándorszínész szüleit kétéves korában elvesztette. Egy jómódú család fogadta magához, öt évig Angliában járt iskolába, egyetemi tanulmányait már hazájában végezte. Byron és az európai romantika hatására epedő verseket kezdett írni, első verseskötete tizennyolc éves korában jelent meg, de költészete nem talált kedvező fogadtatásra. Különc életmódot folytatott, óriási kártyaadósságokat csinált, botrányai miatt eltanácsolták az egyetemről. Nevelőapjával is végleg szakított, katonának állt, ám sorozatos függelemsértései miatt a katonai akadémiáról is kizárták. Ekkor New Yorkba ment, majd Baltimore-ba: újságírónak csapott fel. Amerikában ez idő tájt indult a nagyüzemi folyóiratgyártás, és Poe haláláig ennek szentelte java tevékenységét. Írt esszét, kritikát, riportot,… (tovább)

Eredeti mű: Edgar Allan Poe: The Raven

Eredeti megjelenés éve: 1845

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Európa Diákkönyvtár

>!
Európa, Budapest, 2003

Kedvencelte 23

Most olvassa 1

Várólistára tette 61

Kívánságlistára tette 44

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
DoktorGonzo
Edgar Allan Poe: A holló

Edgar Allan Poe: A holló Versek és elbeszélések

Sokat gondolkodtam már azon, vajon ennyire népszerű lenne-e Poe például a tinilányok körében, ha nem az 1800-as évek nagy rocksztárja lett volna. Ha nem búsképű, vonzó, titokzatos, lázadó, rosszfiú lett volna. Ha nem övezik az életét botrányok, és nem keringenek róla legendák 150 évvel később is, DE ugyanebben a dagályos, hosszú, barokkos-romantikus stílusban írja a novelláit. Ha egy kopasz, 30 éve házasságban élő, kövér hivatalnok lett volna, aki szabadidejében rémtörténeteket ír, halálról, meg egy csomó ilyen misztikus, sötét, és épp ezért vonzó témáról.
Biztosra veszem, hogy ma, 2018-ban nem lenne ennyire népszerű a fiatalabbak körében, azok körében, akik Poe mellett csak romantikus meg ifjúsági, meg erotikus könyveket olvasnak. Persze megvan az ő korának, stílusnak a maga közönsége, de messze nem akkora, mint magának Poe-nak az embernek a rajongótábora.
Mennyit jelent a karizma!
Számtalan példát lehetne hozni Rimbaud-tól Kurt Cobainig arra, hogy maga az ember, az embernek a kisugárzása, az élete sokkal inkább meghatározó, sokkal inkább eladja a művészetét, mint maga a művészete. Mert, vegyük csak Kurt Cobaint – én is fanboj vagyok, de azt, hogy nagyon jól énekelt (vagy menjünk tovább, jól énekelt) nem merném állítani. De mégis, elnézzük neki! Annyira szuggesztív, annyira karizmatikus, annyira hiteles, érdekes jelenség, hogy már ezzel megveszi kilóra az embereket. Poe is ilyen lehetett – Poe is ilyen volt.
Sosem voltam rajongója a személyiségének, a novelláit sosem kedveltem, nekem elnyújtottak, túlírtak, dagályosak, lassúak – de pont azért, mert az volt, aki, megértem, hogy ekkora a felhajtás körülötte.
Ami pedig a verseit illeti: azokat egy 60 éves, kopaszodó, otthonülő fogorvos is írhatta volna, ha fennmaradnak, mindenképpen meggyőzik az embereket. Azokat én is szeretem. Sokkal jobban áll ennek a stílusnak a rövid, tömör közlési forma, sokkal meggyőzőbb, szebb, húsbavágóbb, ha néhány sor után jön az üzenet, vagy néhány rövid hangulatfestő sor után borzonghat egy kicsit az ember.

40 hozzászólás
>!
Nefi P
Edgar Allan Poe: A holló

Edgar Allan Poe: A holló Versek és elbeszélések

Félelmetes…. félelmetes fantáziája van ennek az embernek. Mondhatnám, hogy bizonyos tekintetben beteges is…. de hogy egyedi és különc az egyértelmű.
Egy nappal az olvasás után úgy döntöttem, hogy megnézem a Holló című filmet, azaz a The raven-t. Mit mondjak? Az is egy hátborzongató film, aki szereti Edgar Allan Poe-t annak ajánlom, érdekes a film is…

>!
Márta_Péterffy
Edgar Allan Poe: A holló

Edgar Allan Poe: A holló Versek és elbeszélések

Poe novellái különösek, néha egész abszurdak, nekem tetszett ez a fura világ, amit elképzelve ábrázol.

>!
Szimirza P
Edgar Allan Poe: A holló

Edgar Allan Poe: A holló Versek és elbeszélések

Minden téren egyedi, akár hangulat, akár történet, nincs hozzá hasonló. Annak ellenére, hogy én nem vagyok nagy vers rajongó, az ő verseit kifejezetten szeretem.

>!
Alomfogo
Edgar Allan Poe: A holló

Edgar Allan Poe: A holló Versek és elbeszélések

Nem gondoltam volna, hogy a Hollóból kapok vagy 7-8 fordítást. Most már csak azt lenne jó tudni, hogy mit is mondott pontosan az a szegény madár? :D Egyébként a Tóth Árpád fordítása tetszett a legjobban.
A novellák közül pedig a ládás. :)

>!
kissakos I
Edgar Allan Poe: A holló

Edgar Allan Poe: A holló Versek és elbeszélések

Minden Stephen King rajongónak azt szoktam mondani: te azért szereted King-et, mert nem ismered Poe-t és Lovecraft-ot. Ha horror (vagy bármi más) akkor vissza a gyökerekhez…

>!
Sz_Flóra
Edgar Allan Poe: A holló

Edgar Allan Poe: A holló Versek és elbeszélések

Már korábban tapasztaltam, hogy Poe versei könnyebben csúsznak, mint az elbeszélések. A holló című versén minden alkalommal megborzongok, azonnal előteremti azt a vérbeli, Poe műveire jellemző hangulatot, amit senki másnál nem érzékelek. Ez a hangulat többnyire az összes versét meghatározza: mágikus tájakra varázsolnak, különleges lényekkel ismertetnek meg.
Az elbeszélések viszont más tészta, ha egyetlen mondat olvasása alatt lankad a figyelmed, később nehezen fogod tudni kibogozni a történet szálait. Oda kell figyelni rájuk, ami azért nehezére esik a fáradt olvasónak, ha éppen hazaér az egész napos nyűglődésből, és szeretne egy kicsit kikapcsolódni. Nekem Poe versei nyújtják az igazi kikapcsolódást, a novellák inkább agytornáztatásra, rejtélyek felderítésére, a félelemkeltés turbózására születtek.
A holló örök szerelmem, és ezt mindig el fogom mondani, ha Poe alkotásai a kezembe kerülnek. E kötet során a versek közül talán még a Győztes féreg volt az, ami hasonlóan mellbe vágott, mint régi kedvencem. Érdemes lassan, a sorokat ízlelgetve azonosulni a vershelyzettel, ami ugyan szimbolikus sugallatokkal él, a féreg allegóriája kíméletlen értelmet nyer az utolsó versszakban.

Imitt egy gála éj
A vég-évek magányaiban!
Angyalnép, könnyben ázva, mély
Fátyol közt, szárnyasan
Szinházban ül, drámát akar,
Reményt és rémeket,
Mig szférák zengnek, büszke kar,
Szeszélyes éneket.

Ezer isten-formáju báb
Súg-búg a szinpadon,
S ling-leng idébb-odább,
Jő, s puszta bábként megy vakon,
Amint formátlan odafönt
Nagy erők mozgatják a színt;
Kesely-szárnyuk csapkodva önt
Láthatatlan kínt!

Óh bolond dráma! nem feled
Örökre aki lát!
Hogy űzi folyton a tömeg,
S nem éri, fantomát,
És körben űzi, s visszatér,
Nem éri sohase;
Bűn, őrület és szenvedély:
Ebből áll a mese!

De ím, egy csúszó rémalak,
Mint vérpiros gomoly,
Előgyürűz a szinfalak
Magányaiból.
Jön! – jön! – és a bábok soka
A Csúszók étke lesz.
Sír a szeráf: férgek foga
Emberek vérével veres.

A lámpa – a lámpa mind kihal!
S lehull a remegő
Formákra, zúgva, mint vihar,
A függöny, a szemfedő.
Az angyalnép sápadva föláll
S szól, míg fátylával időz:
"Ez az »Ember« című dráma volt,
S a Győztes Féreg a hős."

Babits Mihály

>!
ttiimeaa
Edgar Allan Poe: A holló

Edgar Allan Poe: A holló Versek és elbeszélések

A holló c. verset először angolul meghallgattam, majd több fordításban el is olvastam. Jó volt Kosztolányi fordítása is, de nekem személy szerint Babitsé tetszett a legjobban. Sajnos nincs saját példányom a könyvből, de amint lehet megyek és beszerzek egyet, mert Poe nélkül nem könyvespolc a könyvespolc.

>!
Dina1025
Edgar Allan Poe: A holló

Edgar Allan Poe: A holló Versek és elbeszélések

A Holló című verset három fordításban olvastam: Kosztolányi Dezső, Tóth Árpád és Babits Mihály fordításában. Az ő saját költeményeik és személyük ebben a sorrendben áll hozzám közel – vagy távol.
Évekkel ezelőtt olvastam először A hollót mégis rögtön tudtam, hogy a három fordítás közül melyiket elemeztük együtt az irodalomórán, és melyiktől lúdbőrözött a karom kis gimnazista koromban, melyik volt az, amelyiket osztálytársunk olyan viccesen olvasott fel, de mégis olyan átható volt, hogy soha ne felejtsem el, hogy „soha már” – és ez Tóth Árpádé.
Úgy olvastam most, hogy az első versszakot mindhárom fordításban, és csak aztán a másodikat és így tovább. Többször előfordult, hogy bizonyos történések csak egy fordításban látszottak tisztán, a másik kettőben meg mintha a fordítók inkább a költői eszközök homályába burkolták volna a valójában átadandó üzenetet, bár lehet, hogy ezek ragaszkodtak jobban az eredetihez, ezt sajnos nem tudom. Szeretnék kiemelni mindegyik fordításból olyan elemeket, amivel nálam egy adott versszak fordításában teljesen „lepipálták” a másik kettőt:

Babits fordításában az ötödik versszak:

Hosszan néztem ott az éjbe bámulva, kétkedve, félve,
Álmodva amilyent nem mert még álmodni senkisem;
De a csöndesség töretlen, s a homály nem ad jelet, nem
Hangzik más szó, mint egyetlen név: „Lenóra!” – kedvesem
Neve, melyet én rebegtem, s _visszanyögte édesen
A visszhang – más semmisem._

A dőlt betűs rész annyira gyengéd és sokkal kifejezőbb szerintem ezáltal, mint a másik kettő, ami inkább a susogással, búgással a kísérteties hangulatra helyezte a hangsúlyt, mint a szerelmének elvesztésére és az érzéseire iránta.

Kosztolányi fordításában a 9. versszak (de szívesen kiemelném a 14.-et is vagy a 11.-et):

Bámultam, hogy jár a nyelve és folyékonyan,_ perelve_,
Annyi szent, hogy locskaszáju – nem beszél értelmesen;
Mégis furcsa, hogy_ e bátor csúnyatorku prédikátor_
Beröpül az éjszakából, bár nincs semmi oka sem,
A szobám szobrára ül le, bár nincs semmi oka sem
És úgy hívják: „Sohasem.”

Jobban körülírja a madarat, játékosan-gúnyosan, mint a másik kettő, ahol inkább a madár beszéde furcsaságára és meghökkentőségére irányítják a figyelmet. Nekem ez sokkal találóbb, a vershez elképzelt jelenethez a csúnyatorku prédikátor zseniálisan találó! A többi általam dőlt betűvel kiemelt rész pedig csak fokozza ezt a hatást.

Tóth Árpád fordításában tetszett a mű a legjobban. Azt gondolom, hogy rengeteg idézettel lehetne igazolni, hogy az a legdallamosabb, szinte lüktet. Az meg, hogy a másik kettő fordítással szembe menve úgy fordította a verset, hogy a sorvégi rímek túlnyomó többsége mély magánhangzós, főleg á-ra végződőek, nem csak hogy a hangulat mélységét adják át jobban, de a holló károgására emlékeztet, ezért nekem ez a legkedvesebb, ő a szívemben A holló egyetlen fordítója, bevéste magát örökre csőrével a szívembe, és onnan el nem tűnik soha már!

Tóth Árpádtól a kedvenc és „leglibabőrösebb” versszakom a tizenhatodik:

„Látnok!”, búgtam, "szörnyű látnok! ördög légy, madár vagy átok!
Hogyha istent úgy félsz, mint én s van hited, mely égre száll,
Mondd meg e gyászterhes órán: messze mennyben vár-e jó rám,
_Angyal-néven szép Lenórám, kit nem szennyez földi sár,
Átölel még szép Lenórám, aki csupa fénysugár?"
S szólt a Holló: „Soha már!”_

És libabőr ismét.

>!
Leseratte
Edgar Allan Poe: A holló

Edgar Allan Poe: A holló Versek és elbeszélések

Összességében minden jó volt. Mármint a versek is, és az elbeszélések is.
Egy-két történet nem tetszett, de amúgy az összes kidolgozott, kissé horrorisztikus (még szép!), és van cselekménye.


Népszerű idézetek

>!
czegezoltanszabolcs

Minden, mi van e bús világon, álomba ködlő furcsa álom.

Edgar Allan Poe: A holló Versek és elbeszélések

>!
Aprily

Síri csöndbe semmisülve, kábulattal elgyötörve,
Álmot éltem, tébolyálmot, mint halandó senki más…

Edgar Allan Poe: A holló Versek és elbeszélések

>!
czegezoltanszabolcs

S lelkem itt e lomha árnyból, mely padlóm elöntve száll,
Fel nem röppen ─ soha már!

Edgar Allan Poe: A holló Versek és elbeszélések

>!
Frank_Spielmann I

Arcának szépségét utol nem érhette más leányé. Egy ópium-álom sugárzása volt az – lélekröpítõ légies látomás, vadabb és istenibb azoknál, melyek Délos lányainak szunnyadó lelkei körül szállongtak. Pedig vonásait nem jellemezte, a szabályos alkat, melyet helytelenül állítottak elénk mint tisztelnivalót a pogányok klasszikus műveiben. Igazán mondja Bacon, Lord Verulam, mikor a szépség mindenféle formájáról és fajtájáról beszél: „Nincsen magas szépség, hol nincs valami különösség az arányokban”. De, ámbár jól láttam, hogy Ligeia vonásai nem mutatnak klasszikus szabályosságot – habár éreztem, hogy szépsége igazi „magas szépség”, s csupa „különlegesség”: mégis hiába igyekeztem felfedezni benne a szabálytalanságot, s megtalálni eredetét annak az érzésnek, mely a „különöset” érezte rajta. Vizsgáltam a magas és halvány homlok körvonalát – hibátlan volt – mily hideg ez a szó isteni fenségére alkalmazva! – a halánték fölötti részleteknek a legtisztább ivorral versengõ bõrét, parancsoló arányait és nyugalmát, lágy kiszögellését, s a hollófekete, simafényű, pompázó és természetesen göndör fürtöket, „jácintos fürtjeit”, melyek megértették e homéri jelző teljes erejét! S néztem az orr finom vonalait – sehol sem láttam ily tökéleteset, csak a héberek kecses érmein. Ugyanaz a kényes simasága a bőrfelületnek, az, az alig észrevehetõ tendencia a sasorr felé, ugyanazok a harmonikusan kanyargó orrlyukak, melyek szabad szellemrõl beszéltek. S néztem az édes szájat. Itt igazán diadalt ült minden ami égi – a rövid felső ajak fenséges hajlása – s az alsónak lágy, gyönyörittas álma – nevető gödröcskék és beszédes színek – s fogak amelyek majdnem vakító fénnyel villogtatták vissza minden sugarát annak a szent fénynek, mely derûs, szelíd, s mégis oly ragyogva ujjongó mosolyából, e mosolyok-mosolyából, rájuk esett. És kutattam álla képződését – s itt is megtaláltam gyöngéd szélességét, puhaságát és méltóságát, teltségét és szellemiségét a görög mintáknak – annak a vonalnak, amelyet Apolló isten csak álmában tárt az Athéni Kleomenes elé. S végül Ligeia nagy szemeibe néztem.

Ligeia

Edgar Allan Poe: A holló Versek és elbeszélések

4 hozzászólás
>!
Réka_Körtvélyi

"Itt e rémek-járta házban mondd meg, lelkem szódra vár –
Van… van balzsam Gíleádban?… Mondd meg – lelkem esdve vár…"
S szólt a Holló: „Soha már!”

Edgar Allan Poe: A holló Versek és elbeszélések

>!
czegezoltanszabolcs

Te voltál minden, édes,
Miért törődtem én,
Forrás a szirten, édes,
Sziget a víz szinén,
Csupa gyümölcs, csupa virág,
S minden virág enyém.

És napjaim csak álmok
És éjjel álmaim
Lábad nyomába járnak,
Halott táncába hín
Valamely égi árnak
Valamely légi rím.

Edgar Allan Poe: A holló Versek és elbeszélések

>!
czegezoltanszabolcs

Ez az »Ember« című dráma volt,
S a Győztes Féreg a hős.

Edgar Allan Poe: A holló Versek és elbeszélések

>!
czegezoltanszabolcs

Bár volna örök álom életem!
S ne kelnék fel, csak majd, ha reggelem
Az öröklétnek hozza egy sugára.
Sőt! Ha e hosszú álom kínra válna,
Az is jobb volna, mint a lét rideg,
Éber világa, annak, akinek
Szíve ez édes földön csupa mély
Érzés káosza volt s lesz, míg csak él.

S ha lehetne ez örökkévalón
Sodró álom, akár gyerekkorom
Szép álmai, ha épp olyan lehetne:
Balgaság volna vágynom szebb egekbe.
Hisz örvendeztem én – míg nap tüzelt
A nyári égen – vágyakkal-betelt
Hő álmaim közt, s szívem ott maradt
Az álmok tájain – otthonomat
Messze-hagyva – oly lényekkel, kiket
Enlelkem szült, s ennél mi volna szebb?!

S egyszer volt bár – egyszer! –, azt a vad órát
Sose felejtem el; varázs karolt át,
Bűvös erő, a hűvös szél, talán
Az volt, mely rám fuvallt egy éjszakán
Lelkemen hagyva képét, vagy a hold,
Mely – delelvén – túl hűs fénnyel hatolt
Álmomba, vagy a csillag: meglehet,
S ha szellő volt is álmom, egyremegy.

Mert bár álmok közt: boldog voltam ott!
Boldog, s ezért szeretem ezt a szót:
Álom! – míg benne eleven szinek
Kuszán, ködben, árnyban tülekszenek
Valónak látszani, s e forgatag
Kábult szememnek sokkal többet ad
Mennyből, vágyból – mely mind csak az enyém! –
Mint legszebb órán az ifjú Remény.

Edgar Allan Poe: A holló Versek és elbeszélések

>!
lepsenyigabi

Bús álom az én életem:
Eltűnt reményem csillaga,
Mindegy, nappal vagy éjszaka,
Való volt-e, vagy látomány,
Ma már mi sem maradt nyomán.
Minden, mi van e bús világon,
Álomba ködlő furcsa álom.

Álom az álomban /A Dream Within A Dream/

Edgar Allan Poe: A holló Versek és elbeszélések

>!
PandaSára

Bús, magányos úton át,
Hol jó lélek sohse járt,
Hol az Éj, egy ős eidólon,
Fenn uralg gyász-szinü trónon,
Most érkeztem épp, egy távol
Ködös Óperenciából,
Világtalan vidékekről, hol vad varázs terem,
Túl időn- túl teren

12. oldal, Álomország

Edgar Allan Poe: A holló Versek és elbeszélések


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Madarász Imre (szerk.): A Nagy Háború emlékezete
Neil Gaiman: Felkavaró tartalom
Sükösd Mihály (szerk.): Üvöltés
Charles Bukowski: Macskák
Walt Whitman: Ének magamról
Walt Whitman: Fűszálak
Walt Whitman: Walt Whitman versei / Fűszálak
Walt Whitman: Walt Whitman legszebb versei
Henry Wadsworth Longfellow: Longfellow költeményeiből
Arthur Rimbaud: Arthur Rimbaud összes költői művei