Auschwitz, ​végállomás 67 csillagozás

Egy túlélő története a haláltáborból
Eddy de Wind: Auschwitz, végállomás

Eddy ​de Wind zsidó orvos önként jelentkezett abba a hollandiai gyűjtőtáborba, ahová édesanyját deportálták. Azt remélte, hogy így az asszonyt meg tudja menteni Auschwitztól, de tévedett. A táborban megismert szerelmével együtt 1943-ban őt is a haláltáborba vagonírozták.
Amikor a szovjet hadsereg közeledésének hírére a nácik 1944-ben elindították Németország felé az erőltetett meneteket, Eddy elrejtőzött, és a felszabadulás után ott maradt Auschwitzban ellátni a betegeket. Keresett egy ceruzát és egy jegyzetfüzetet, és írni kezdett.

Könyve a legelső Auschwitz-beszámolók egyike, amelyet a csak nem sokkal korábban átélt borzalmak és maga a nyers valóság tesz átütő erejűvé. Jelenlegi ismereteink szerint ez az egyetlen memoár, amelyet teljes egészében az auschwitzi haláltáborban írtak.

De Wind kötete először 1946-ban jelent meg, hogy aztán hosszú évekkel később, a tábor felszabadításának 75. évfordulójára, 2020-ban nemcsak hollandul, de számos más nyelven, így… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1946

>!
Athenaeum, Budapest, 2020
210 oldal · ISBN: 9789635430116 · Fordította: Alföldy Mari
>!
Athenaeum, Budapest, 2020
210 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632939070 · Fordította: Alföldy Mari

Enciklopédia 3

Helyszínek népszerűség szerint

Auschwitz · koncentrációs tábor


Kedvencelte 2

Most olvassa 9

Várólistára tette 194

Kívánságlistára tette 240

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

ap358 P>!
Eddy de Wind: Auschwitz, végállomás

Eddy de Wind: Auschwitz, végállomás Egy túlélő története a haláltáborból

Számos beszámoló született már Auschwitzról, a túlélők történetei évről-évre bukkannak fel a könyvek polcain, és néha úgy érzem, már nem tudnak újat mutatni, de valójában mindegyik egyedi a maga nemében. Ez a kötet is ’46-ban jelent meg először, majd pár évre eltűnt az irodalmi életből, és most újra elővették.
Találkozhattam már a tábori élettel, a kísérletekkel, halállal, éhezéssel, betegségekkel, itt mégis van némi könnyedség a sok borzadály mögött. A „főszereplő” orvosi tanulmányainak köszönhetően a szerencsésebbek közé tartozott, de nem egy alkalommal rá is rájárt a rúd, amit leginkább a kissé határozatlan, csendes természetének köszönhetett. Mégis képes a rosszabb időket is úgy leírni, hogy az olvasó tudja, valami jó fogja várni az út végén, és történelem ide, vagy oda, mégis türelmetlenül vártam, hogy újra és újra találkozhasson a feleségével. A sok rémség ellenére sikerült lopott szavakat és pillantásokat váltaniuk, így a férfi és a női sorsokba is betekinthettem. Ez által némi szépség is lapult a sorok között, és bebizonyította, hogy a szerelem és az emberség még ilyen körülmények között sem irtható ki.
Stílusát tekintve néhol kusza az elbeszélés, ami abból adódhat, hogy Eddy még frissen jegyezte le az emlékeket, csapong az elmesélés során, de ez által válik életszerűvé és ez által tekinthettem be nem csak az ő, hanem több másik fogoly életébe is.
Ajánlom mindenkinek, aki szeret erről az időszakról olvasni.

Niki_>!
Eddy de Wind: Auschwitz, végállomás

Eddy de Wind: Auschwitz, végállomás Egy túlélő története a haláltáborból

Többször említettem már az értékeléseimben, hogy nagyon érdekelnek azok a történeteket, melyek így vagy – úgy, de a holokausztról szólnak, dolgozzák fel. Egyszerűen nem tudom megérteni, hogy mindez hogy történhetett meg. Mindegyik ilyen olvasmányban a magyarázatot keresem, amit nyilván soha nem fogok megkapni, mert erre nem lehet okot találni, nem lehet megmagyarázni.
Eddy de Wind könyve igazi különlegesség. 1943-ban, a feleségével együtt került be abba a transzportba, ami Hollandiából Auschwitzba szállította a zsidókat. A felszabadulás után egy ideig még a táborban maradt és közben papírra vetette a visszaemlékezéseit. Emiatt sokan az egyik leghitelesebb visszaemlékezésnek tartják, hisz nem volt ideje arra, hogy megkopjanak az emlékei.
Érezni lehet a könyvön, hogy a szerző nagyon távolságtartó akart lenni, szinte gépiesen leírta a történteket. Nyilván azért, hogy ne vesszenek el az emlékek, de közben nem merte átadni magát az érzéseknek. A célja a tájékoztatás, a beszámoló volt és ezt igazán akkor lehetett érezni, amikor konkrét adatokat, számokat osztott meg, mintha riporter lett volna, aki meginterjúvolta a többi „rabot”.
A könyv végén összefoglaló van arról, hogyan is alakult a férfi élete a tábor felszabadulása után, így tényleg kerek képet kapunk az életéről. Továbbá pár fénykép is található benne, amik miatt még döbbenetesebb az egész, hisz így látjuk, tudjuk, hogy kikkel történtek meg a leírtak.
A kötetet először 1946-ban adták ki és a tábor 75. évi felszabadításának emlékére magyarul is megjelent. Olvassátok el!
Bővebben: http://azajtom.blogspot.com/2020/02/eddy-de-wind-auschw…

Mariann_Czenema P>!
Eddy de Wind: Auschwitz, végállomás

Eddy de Wind: Auschwitz, végállomás Egy túlélő története a haláltáborból

Ha valaki pont a naturális, egyszerű stílusra vágyik, annak nagyon jó szívvel ajánlom ezt a művet, valamint a férfi olvasóknak tudnám kifejezetten javasolni Eddy írását, mert sok benne a szakmai, műszaki, érzelemmentes leírás, tényközlés. Én biztosan újra fogom még olvasni életem végéig.
(bővebben a blogon.)

csfannie P>!
Eddy de Wind: Auschwitz, végállomás

Eddy de Wind: Auschwitz, végállomás Egy túlélő története a haláltáborból

"Habár érdekel a történelem ezen sötét korszaka, eddig még nem olvastam ebben az érzékeny témában, viszont örülök, hogy kézbe vettem az Auschwitz, végállomást.
Eddy több ízben is megtapasztalta a tábori életet. Dolgozott orvosként, illetve büntetőkommandóban is, ezáltal mondhatni nagyobb bepillantást kapott a tábori életbe. Orvosi munkájánál fogva rengeteg emberrel találkozott, és számos életet, történetet ismert meg. Minden gondolata a szabadság és a felesége körül forgott, és csak csodálni tudom, amiért képes volt borzasztó körülmények között is megírni ezt a memoárt."

Bővebben:
https://fannislibrary.blogspot.com/2020/03/eddy-de-wind…

Hellena P>!
Eddy de Wind: Auschwitz, végállomás

Eddy de Wind: Auschwitz, végállomás Egy túlélő története a haláltáborból

A teljes értékelés olvasható a blogomon:
https://thedeathgoddess.blogspot.com/2020/09/eddy-de-wi…

Morbidul hangzik, de a haláltáborok története az egyik kedvenc témám, bármilyen könyv is jelenik meg ezzel kapcsolatban, azonnal várólistára, a legtöbb esetben kívánságlistára is kerül. Sokszor leírtam már, így csak ismételni tudom magam: érdekel az, hogy mi történt ezeken a helyeken, igazából, a tényeken lehetőleg semmit nem ferdítve. Emiatt tökéletes olvasmánynak ígérkezett Eddy de Wind könyve, amely tulajdonképpen egy napló, amelyet Auschwitzban tartózkodása alatt írt. Ott, helyben, időben és térben nem eltávolodva, ezért semmi esetre sem gyanúsítható azzal, hogy az eltelt idő, vagy bármilyen külső tényező befolyásolta volna abban, amit leírt.

Rögtön naplója kezdésekor rájött, hogy képtelen a vele történtekről E/1-ben írni, ezért kitalálta Hans van Dam karakterét, aki az elbeszélt eseményekben őt személyesíti meg. Egy bécsi orvoson kívül mindenki mást a valódi nevén, vagy név nélkül szerepeltet. A stíluson érződik, hogy a történet elbeszélője nem író; tényszerűen, tárgyilagosan mutatja be a táborban töltött napok eseményeit. Mindent úgy, ahogy látta, hallotta; nem színezte ki, a lehető legegyszerűbben fogalmazott. Talán ez szándékos is; ahogy maga nyilatkozta, a célja az volt, hogy minél több embernek el tudja mondani az igazságot a táborról, ehhez pedig nem célszerű barokk körmondatokat használni. No meg, az ottani körülményeket tekintve az is csoda, hogy egyáltalán ennyit, és így volt lehetősége leírni.

A szöveget kevéssé tagolták, ezzel is érzékelhető, mennyire összefolyhattak a napok a lágerben. Amikor egymást követő napokon ismétlődik a „fürdés”, a létszámellenőrzés, munka, a verés, a déli leves, megint munka, megint verés, megaláztatás, még egy létszámellenőrzés és az alvás, az ember hamar elveszíti az időérzékét. Hogy ez az egész hova vezet, mikor lesz vége, vége lesz-e egyáltalán – senki nem tudja. A cél, hogy túléljék a napokat, egyiket a másik után.

Hiánypótló írás, és abszolút hiteles. Rövid, ugyanakkor nem könnyű; érzékenyebb lelkűeknek lehetséges, hogy időnként le kell tenni. A könyvet áthatja a tábor nyomasztó légköre, a tudatlanság, a bizonytalanság és a félelem érzése. Számomra kevés újdonságot tartogatott; a Lagerarzt nem mindig konzekvens viselkedése volt az, amiről korábban nem olvastam, főleg a személyének tudatában.

Sokáig gondolkoztam azon, hogy hány csillagot adjak; a felet csupán azért vonom le, mert minden felsorolt jó tulajdonsága ellenére olvastam már a témában olyat, ami egy hajszállal jobban tetszett; tehát a 4,5 csillag kizárólag érzelmi alapon nem 5.

theodora>!
Eddy de Wind: Auschwitz, végállomás

Eddy de Wind: Auschwitz, végállomás Egy túlélő története a haláltáborból

Eddy története letaglózó, főleg miután kiderül családjának utószavából, hogy ezt a könyvet ott, a felszabadítás után, a táborban önkéntesen orvosi szolgálatot teljesítve írta meg. Nem szépítenek az emlékek semmit (bár itt nem is nagyon lenne mit), az élményeket frissen örökítette meg – sok adattal, névvel.
A kiadás igazán teljessé a fent említett családi utószóval, fotókkal – a könyv oldalairól készült képekkel ill. ami nagyon tetszett, a magyar fordító Alföldy Mari utószavával vált.
Eddy de Wind memoárját azoknak ajánlom, akik szeretnének részletes képet kapni milyenek voltak a hétköznapok rabként Auschwitzban. Erős, felkavaró olvasmány!
Számomra sok információt tartogatott, viszont pont a szerkesztetlensége miatt nehéz volt olvasni – egyrészt érzelmileg volt megterhelő, másrészt nagyon sok név – adat szerepelt benne, amibe egy idő után belefulladtam. Mindenesetre nem bánom, hogy elolvastam mert egy újabb árnyalatot kaptam a történelemnek erről a fekete foltjáról.

melcsicsusz>!
Eddy de Wind: Auschwitz, végállomás

Eddy de Wind: Auschwitz, végállomás Egy túlélő története a haláltáborból

“ Furcsa, hogy az élet megy tovább, a föld is forog, mint mindig. Mindnyájan azt gondoljuk, hogy mi és a szeretteink vagyunk a világmindenség középpontja. De a világmindenséget egyáltalán nem érdekli, hogy mi boldogok vagyunk-e, vagy éppen megdöglünk a hóban.”

Keresem, de nem találom a szavakat és nincsenek is rá szavak. A holokauszt felszabadításának 75. évfordulójának alkalmából jelent meg több nyelven. Egy fiatal, 20 éves orvosjelölt, aki rendezett családban nőtt fel és elsőként járt egyetemre a családból, orvosnak készült és az utolsó holland zsidó, aki befejezte az egyetemet. Az, hogy orvos volt, annak készült, mentette meg, de mindenek előtt a szerelem, spoiler és a túlélési ösztön. Nem elég, hogy holokauszt táborban volt, spoiler. Eddy de Wind le akarta írni és le is írta, hogy mindenki tudjon arról mi is történt valójában. Voltam Auschwitzban és ahogy olvastam a leírásokat a szemem elé került az a borzalom, amit ők ott, több millióan átéltek.

Zanit>!
Eddy de Wind: Auschwitz, végállomás

Eddy de Wind: Auschwitz, végállomás Egy túlélő története a haláltáborból

Egy picit gondban vagyok az értékeléssel. Nem okozott csalódást, de valahogy nem került túl közel a szívemhez. Csak annak tudom be, hogy nem E/1-ben íródott. Értem, hogy Eddy így tartott távolságot, de sajnos ezt a távolságtartást az olvasó is megérzi.
A stílusa érdekes, de nem átgondolt, néha kicsit kapkodó. Ez is érthető, hiszen Auschwitz-ban íródott, nem 20-30 évvel a történtek után, nem ülepedett még le az egész.
Nem írom, hogy nem érdemes egyszer elolvasni, de ebben a témában vannak ennél sokkal szívhez szólóbb, emlékezetesebb könyvek is.

Laurka P>!
Eddy de Wind: Auschwitz, végállomás

Eddy de Wind: Auschwitz, végállomás Egy túlélő története a haláltáborból

Az író, történetbeli álnéven Hans orvosként kerül az Auschwitzi táborba. Ott írja le naplójába az átélt szörnyűségeket. A hasonló témájú könyvektől eltérően nem utólagos visszaemlékezés ez, hanem a helyszínen, hitelesen leírt események bemutatása. A holokauszt történetek sosem emészthetőek könnyedén, egy, a könyvben olvasott mondat még azóta is kísért és undort kelt bennem, pedig nem vagyok túlérzékeny típus. El sem tudjuk képzelni igazán, mit élhettek át az áldozatok, nincs szabadság, nincs könyörület, nincs kegyelem, nincs bocsánat sem. Ezekre nem lehet úgy gondolni, hogy igen, megtörtént és kész, ennyi. Elképesztő belegondolni, mennyire kis apró véletlenen vagy szemernyi kis szerencsén múlott ott a túlélés, vagy az elhalálozás. Azt gondolom, igen szerencsések vagyunk hogy nem kellett egy ilyen korban élnünk, rettegve az elkerülhetetlentől. Hatalmas tisztelet van bennem azok iránt, akik túl tudták élni a koncentrációs táborokat és volt erejük, bátorságuk elmesélni a valóságot. És mély együttérzéssel viseltetek az áldozatok, azok családja iránt. Nem könnyű, de nagyon fontos könyv! Ajánlom!

Benedek_Eszti>!
Eddy de Wind: Auschwitz, végállomás

Eddy de Wind: Auschwitz, végállomás Egy túlélő története a haláltáborból

Ahhoz, hogy az olvasásélmény teljes legyen, tanácsos elolvasni az utószót és a fordító gondolatait is, hiszen itt tudunk meg olyan részleteket, mint például, hogy Eddy hogyan élt Auschwitz előtt – alatt – és után. Mi történet vele, valamint a feleségével és hogyan dolgozta fel az eseményeket. Illetve itt tudhatjuk meg például azt is, milyen nehézségek akadtak a fordítás során, mint például az, hogy a szerző a hitelességre törekedett, így az eredeti 1946-os, majd 1980-as kiadásban maradtak olyan hibák, mint például a számok, idegen nyelvű kifejezések vagy nevek helyes használata, írása.
Összességében hatalmas élményt nyújtott ez a kötet. Szerettem minden múltbéli szörnyűség ellenére, mert ez a kötet a mindennapokról és azoknak a túléléséről szólt, nem pedig – legalább is nem kifejezetten – arról, hogy minden borzalomról beszámoljon. Bár megterhelte a szívemet, mégis jól esett ezzel kikapcsolódni, mert egy újabb darabkáját ismerhettem meg általa a történelemnek, ahol voltak görögök, magyarok, hollandok, lengyelek és németek is.

Bővebben: http://www.ahmagazin.com/auschwitz-vegallomas-eddy-de-wind/


Népszerű idézetek

White13>!

Furcsa, hogy az élet megy tovább, a föld is forog, mint mindig. Mindnyájan azt gondoljuk, hogy mi és a szeretteink vagyunk a világmindenség középpontja. De a világmindenséget egyáltalán nem érdekli, hogy mi boldogok vagyunk-e, vagy éppen megdöglünk a hóban.

168. oldal

Eddy de Wind: Auschwitz, végállomás Egy túlélő története a haláltáborból

csfannie P>!

Így volt ez a németeknél: a jelszó helyettesítette a valóságot, és ha egy szlogent elég sokáig ismételgettek, és mindenhova kiírták, akkor egy idő után mindenki elhitte.

Eddy de Wind: Auschwitz, végállomás Egy túlélő története a haláltáborból

1 hozzászólás
FuszFanni>!

Életben kell maradnom, hogy mindezt elmondhassam, mindenkinek elmondhassam; hogy meggyőzzem az embereket, hogy ez mind igaz.

186. oldal

Eddy de Wind: Auschwitz, végállomás Egy túlélő története a haláltáborból

MA_NÓ>!

Amit viszont mindenki lát, az a láng, a krematórium kéményének öröklángja. Éjjel-nappal ott a tűz, a tudat, hogy ott emberek égnek. Emberek, mint te magad, van agyuk, van szívük, amely a vért ezt a csodálatos folyadékot áramoltatja körbe az erek végtelen csatornáin, az élő test utolsó porcikájáig, legapróbb sejtjéig. Isten csodálatos teremtése.

Eddy de Wind: Auschwitz, végállomás Egy túlélő története a haláltáborból

Pink_dinosaur P>!

Emberek, mint te magad, van agyuk, van szívük, amely vért, ezt a csodálatos folyadékot áramoltatja körbe az erek végtelen csatornáin, az élő test utolsó porcikájáig, legapróbb sejtjéig.

127. oldal

Eddy de Wind: Auschwitz, végállomás Egy túlélő története a haláltáborból

csfannie P>!

– Buta fiú, miért kellett ennyire megerőltetni magad? Hogy dobog a szíved, még a végén megszakad.
– Örülj, hogy még dobog.

Eddy de Wind: Auschwitz, végállomás Egy túlélő története a haláltáborból

csfannie P>!

Ez a kétezer szerencsétlen csak keveset nyomott a latban a sok millió mellett, akiknek az élete a nácik lelkén szárad. Maradványok voltak a háború legnagyobb tragédiájából. Véletlen betűk, amelyek még felkerültek a történelem legfeketébb lapjára, amelynek tetején ez áll: Birkenau.

Eddy de Wind: Auschwitz, végállomás Egy túlélő története a haláltáborból

Benedek_Eszti>!

Mindnyájan azt gondoljuk, hogy mi és a szeretteink vagyunk a világ középpontja. De a világmindenséget egyáltalán nem érdekli, hogy mi boldogok vagyunk-e, vagy éppen megdöglünk a hóban.

168. oldal

Eddy de Wind: Auschwitz, végállomás Egy túlélő története a haláltáborból

csak_olvass P>!

Az SS gyakorlott volt gyűlöletben, és a megfelelő szerv volt a németek és a rokon népek elnyomására.

Eddy de Wind: Auschwitz, végállomás Egy túlélő története a haláltáborból

Kapcsolódó szócikkek: SS (Schutzstaffel)
Nikoletta_Klein>!

A déli horizontot a Beszkidek zárták el. Megint megjelent a rémkép: Friedel a hóban. Megkapaszkodott a korlátban, az ujjai a fába mélyedtek, úgy, ahogy a felesége keze szorította a 10-e blokk ablakát takaró dróthálót. Akkor együtt fürkészték a távoli mezőket. Most elválasztották őket egymástól.
Ő itt volt, a másik ott, ahol a látomás kirajzolta, mintha a horizonton felsejlő sziluett nem a hegyek kontúrja lenne, hanem a teste körvonala. Az egész világ nyitva áll előtte, csak oda nem érhet el soha, az lett örökre elérhetetlen. Valamikor egymás mellett álltak, és a lelkük sóvárgása elragadta őket azokba a hegyekbe. Most elment, és ugyanolyan elérhetetlenné vált, mint akkor a hegyek.
Egyedül van.
De mégsem egészen. Mert a képe még vele van. Ez a látomás mindig vele fog maradni. Erőt fog adni ahhoz, ami a jövőbeli életben a feladata lesz. Benne fog tovább élni, így ő sem élt fölöslegesen, a lelke tovább él általa, akkor is, ha a teste ott nyugszik valahol a homályba vesző kék hegyek között.

186. oldal

Eddy de Wind: Auschwitz, végállomás Egy túlélő története a haláltáborból


Hasonló könyvek címkék alapján

Kertész Imre: Sorstalanság
Robert Merle: Mesterségem a halál
Mario Escobar: Auschwitzi bölcsődal
John Boyne: A csíkos pizsamás fiú
Wiesław Kielar: Anus Mundi
Heather Morris: Az auschwitzi tetováló
Kristin Hannah: Fülemüle
Oliver Lustig: Lágerszótár
Affinity Konar: Mischling
Bernhard Schlink: A felolvasó