A ​17-es számú nő 11 csillagozás

Edan Lepucki: A 17-es számú nő

A ​hollywoodi hegyek közt élő Lady Daniels úgy dönt, el kell távolodnia egy időre a férjétől. Miután egyedül marad gyerekeivel, segítségre lesz szüksége kisfia mellé, ha megírandó önéletrajzi könyvét valaha is be akarja fejezni. Egy hirdetésre jelentkezve érkezik hozzá S., a vonzó, fiatal művésznő, aki a kert végében álló vendégházba költözik be, és gondoskodik Lady hároméves kisfiáról, Devinről, illetve szemmel tartja másik, már tinédzser korú fiát is. Csodásan végzi munkáját, hamarosan bűvkörébe vonja az egész családot, és Lady bizalmasává válik.

A perzselő nyárban azonban S. kapcsolata Lady nagyobbik fiával nyugtalanító és baljóslatú fordulatot vesz. Miközben Lady és S. egyre közelebb kerülnek egymáshoz, Lady irigylésre méltó életének fényes máza repedezni kezd, és azzal fenyeget, hogy családja elől is rejtegetett, régi titkok bukkannak felszínre. S. eközben igyekszik megtartani saját titkait azzal kapcsolatban, hogy mi is volt a valódi szándéka ezzel az állással.… (tovább)

Eredeti mű: Edan Lepucki: Woman No. 17

Eredeti megjelenés éve: 2017

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2017
304 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634193715 · Fordította: Nagy Mónika
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2017
304 oldal · ISBN: 9789634193722 · Fordította: Nagy Mónika

Várólistára tette 44

Kívánságlistára tette 36

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
mate55 
Edan Lepucki: A 17-es számú nő

Ez egy sötét regény. A művészet elmosódott keveréke és az anyaság összetettsége. A valóság torz nézete és a valóságuk manipulálásának szükségessége. Lepucki egy sötét történetet mesél az anyaság és a barátságok összetettségéről. Hol van a határ a teljesítmény és az identitás között? Mi választja el az életet a művészettől? Meg tudunk-e lenni a szüleink gravitációs vonzerejétől? Fejezetenként, a két főszereplő, Lady és Esther (S.) váltakozó nézőpontjából mutatja be életük apró részleteit, mintha szigorúan kényszeres kényszerbetegségben szenvednének. Úgy éreztem, mintha két önközpontú, elviselhetetlen nő végtelen portréja lenne. A fő célja az, hogy elgondolkodjunk azon, hogyan döntenénk, ha a saját erkölcsi elveinket kellene szembeállítani a családi összetartással? Mit választanánk: a lelkiismeretünket vagy a családunkat? És mi a család egyáltalán, ki tartozik bele? Túl lehet-e lépni a benne rögzült szerepeken és viszonyokon, amik valójában mindenkit megnyomorítanak? És nem nyomnak-e össze legalább ennyire a kiváltságos társadalmi helyzetből, a jómódból és vezetői szerepből fakadó kötelezettségek? Zavarban voltam, mivel nem tudtam hogy az írónő a nagyobbik fiút (Seth), mint aspergeres vagy mutizmus betegségben „szenvedőt” ábrázolja. Bizonyos tünetcsoportok hasonlósága miatt több szelektív mutista gyereket diagnosztizálnak tévesen aspergeresként. Azonban az autizmus/Asperger-szindróma rengeteg érintettnek okoz évekig tartó szociális szorongást, amely sokuknál kiválthatja a szelektív mutizmust hosszabb vagy rövidebb időre, esetleg csak bizonyos alkalmakkor. Az asperges szindrómások érzelmeket éreznek, és kifejezik őket oly módon, ahogyan bárki felismerheti és értelmezheti. A mutizmus az alkalmazkodó viselkedés zavara, némasággal párosulva. Nem lehet valaki egyszerre aspergeres és mutista, a kettőnek semmi köze egymáshoz.

>!
Heléna_Szilágyi I
Edan Lepucki: A 17-es számú nő

Lepucki könyve néha megrázott engem, olykor szórakoztatott, máskor összetört. Volt, hogy egy hétig félreraktam, pedig olvasmányos és végig fent tartja a feszültséget. Dolgozott bennem az újabbnál újabb információk sora, ízlelgetnem kellett a történéseket és azt hiszem, hozzászoknom a főszereplőkhöz. A két nő, az édesanya és a bébiszitter narratívája olykor túl vulgáris, túl nyers volt és ebben túlságosan is hasonlítottak. Meg másban is, és talán ezért is találták meg a közös nevezőt már az első pár oldal után. Aztán be kellett vallanom magamnak, hogy képmutató az ítélkezésem, hiszen mindenkinek vannak olyan időszakai, amikor fejben, önmagában így fogalmaz. Ez tette őszintévé a könyvet. […]

Anyáknak ajánlom a könyvet, akiknek megfeneklett a házasságuk vagy nehezen eresztik el a kamasz gyermekeiket. Lányoknak, akik még nem tudják, merre induljanak az életben, vagy túl vannak egy nehéz szakításon. Nőknek, akik nem bírják elereszteni az anyjuk iránt érzett haragjukat. És olyanoknak, akik nem riadnak vissza az őszinte és nyers megfogalmazástól, a fekete humortól, valamint a melankolikus hangulattól.

Az egész cikk: http://lenduletmagazin.hu/ajanlo-edan-lepucki-a-17-es-s…

1 hozzászólás
>!
Könyveskuckó_reblog
Edan Lepucki: A 17-es számú nő

Ha teheted, nézd meg az ajánlómat a YouTube-on, is, hogy a zenék/képek stb. segítségével átadhassam a könyv hangulatát :):
https://www.youtube.com/watch…

„Külvárosi szatíra csipetnyi Alfred Hitchcockkal fűszerezve.” – Írták a Washington Postban Edan Lepucki A 17-es számú nő regényéről. Azaz:

„A bemutatott helyzet vagy ember látszólag komoly, a történet, illetve a körülmények összessége viszont groteszk vagy abszurd, és ez a kettősség komikus-ironikus hatást eredményez. Az ilyen ábrázolási módot alkalmazó műalkotást tágabb értelemben szintén szatírának nevezzük, ezek között lehetnek regények, drámák (pl. Arisztophanész vígjátékai), filmek, zenék stb.”

Először a borítója és a fülszövege alapján valamiféle thrillernek gondoltam a könyvet, aztán a molyos címkék olvasásánál rájöttem, hogy ez valami igazán furcsa könyv lesz, amilyenhez talán még nem volt szerencsém. Nem véletlen a fura „szatirikus” jelző sem, amelyet ráaggattak. Ez persze cseppet sem azt jelenti, hogy unalmas volna.

Úgy tudnám első körben jellemezni a könyvet, mint valamit, ami a maga teljes valójában életszagú, a szó groteszk jelentését is figyelembe véve. Ahogy olvassuk, végig egy libabőrös hangulatba kerülünk, mintha várnánk valami tragédiára, valami rémisztőre. Feláll a szőr a hátunkon, miközben lassan megismerjük a karaktereket, nem igazán tudjuk, mire számítsunk. A két főszereplő az Anya és a Szitter, felváltva olvashatjuk az ő szemszögükből a történteket, így mindkét oldalba bepillantást nyerünk kicsit.

Az Anya, akinek két gyereke a pici, a kétéves Devin és a nagy, akivel nincs teljesen minden rendben Seth. Az Anyának vannak titkai, félelmei, és számunkra megmagyarázhatatlan módon nem elégedett az egyetlen, a regényben tökéletesre vázolt férjével. Emögött akár már rögtön az olvasás elején lehet keresni a különféle pszichológiai magyarázatokat, de ez egy olyan dolog, ami nincs és nem is lesz kimondva, így nekünk, az olvasóknak kell véleményt alkotnunk róla.

A Szitter egy elvont művész, aki egy különleges mondhatni életkísérlet, művészeti projekt közben kerül a családhoz bébiszitternek. Eleinte nem nagyon értjük, mit is akar ezzel, aztán valahogy mégis átsugárzik a mondanivalója, még ha kicsit őrültnek is titulálhatjuk ezt a főszereplőt. Ahogy ő, úgy mi is apró darabonként ismerhetjük meg a család titkát, problémáit, s egyúttal az ő múltjából is megismerhetünk egy-két részletet.

Ami érdekes a karakterfelépítésnél, hogy egy kivételével egyiket sem idealizálja túl a szerző, mindegyik megjelenik előttünk húsvér valójában, lassacskán az összes hibájával együtt. Ettől a naturalisztikusságtól néha akár meg is undorodhatunk, de hát mégiscsak ilyen az élet (is). Talán minden csak első pillantásra látszik tökéletesnek, amíg jobban meg nem nézzük.

A regényben egyébként egyaránt megjelenik egyfajta burkolt és nyílt társadalomkritika is. Nyílt például az internet veszélyeire való felhívás, pl. függőség, egymás utáni nyomozgatás, vagy egyáltalán az álnevek mögötti rejtőzködés és trollkodás. Ki tudja, mikor kapunk egy értelmes hirdetésre névtelen pasasoktól obszcén képet. A burkolt kritikáját talán mindenkinek magának kell megfogalmaznia. Szó esik egyfajta fogyatékosságról, erkölcsi hibákról, titkolózásról, ítélkezésről, önelfogadásról.

Összességében ez egy sejtelmes, groteszk, naturalisztikus mű, amelyből egyébként tényleg egy nagyszerű, hátborzongató hatású film is születhetne. Nagyon egyedi a maga nemében.

Pontozás:
Egyedi besorolásom: 5. nagyon jó
Karakterek: Megfoghatatlanok, de életszagúak. Egyáltalán nem idealizáltak (talán Karl kivételével), ahogy lassan megtudjuk a hibáikat, szinte idegenkedni kezdünk, hiszen a könyvszereplőkre általában nem ez jellemző.
Borító: 9/10 – Szerintem szuper, nagyon illik a történethez.
Kinek ajánlom: A sejtelmes könyvek kedvelőinek, akár művészeknek, vagy, akik szeretnek gondolkodni a mögöttes jelentéseken, esetleg egyszerűen csak egy, a húsvér életre hajazó könyvet szeretnének tapintani. Kicsit fura, de azért szeretjük.
+ pont: Mert végig egyfajta furcsa hangulatban tart, mintha egy tragédia bekövetkeztére várnánk, vagy mintha egy rémisztő zene szólna halkan a háttérben, lassan, megfontoltan, mégsem érkezik el a várt pillanat. Hiszen ez nem egy thriller vagy ilyesmi, de nagyon érdekes és egyedi.
– pont: A könyv végén azt az ún. kisfilmet nem igazán tudtam értelmezni, de lehet, hogy mindenkinek mást jelent. Az iskolában az ilyesmiken szoktak gondolkodni a diákok, hogy vajon „mit is akart mondani ezzel a költő/író.” És volt vagy 3 párbeszéd, amit nem igazán bírtam követni.

>!
Idiocry
Edan Lepucki: A 17-es számú nő

Sajnos nem én voltam a célközönség.. A fülszöveg becsapós azért, mert egy kicsit többet sejtet mint amennyit ad, ugyanis mindenre számítottam csak erre nem. Mert most történt először velem olyan, hogy fogalmam se volt mit olvasok, mi akar ez lenni, mi az iránya ennek a valaminek. Úgy éreztem magam mintha egy ablakon leskelődnék be akaratom ellenére, mivel egyáltalán nem érdekelt az amit láttam. Szóval ha ez volt a cél akkor mégis betalált. Rosszul éreztem magam az olvasása közben és untatott. Ennyi.

>!
Salsita
Edan Lepucki: A 17-es számú nő

Valahogy nem az igazi, jó stílusban íródott, de szilánkos, töredezett az egész, nem hozta azt az atmoszférát, amire számítottam. Olyan érzésem volt tőle, mint S. művészeti projektjeitől: sehová sem vezetnek.


Népszerű idézetek

>!
Édeskiskönyvkritikák P

-Igazi seggfejnek tűnik – állapította meg Lady.
-Művész.
-Ezt mondtam én is.

124. oldal

>!
Édeskiskönyvkritikák P

Ebből a szögből nézve lapos és széles volt a segge. Inkább elfordítottam a fejem.

95. oldal

>!
Jacket

Élveztem, hogy megpofoztam. Nem bántam meg, és bizonyára nem is fogom. Ez még nem zárja ki, hogy hiányozzon.

284. oldal, 64. fejezet - A 17-es számú nő (Agave, 2017)


Hasonló könyvek címkék alapján

Jennifer Weiner: Kismamák pácban
Rick Riordan: Az utolsó olimposzi
J. L. Armentrout: Origin
Elizabeth Gilbert: Eat, Pray, Love – Ízek, imák, szerelmek
John Green: Katherine a köbön
R. J. Palacio: Az igazi csoda
Sara Pennypacker: Klementin
Christopher Moore: Biff evangéliuma
Susan Elizabeth Phillips: Édes, mint a méz
Jesse Andrews: Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni