Értékelések 107

>!
Llorente
Ed McDonald: Éjszárny

Az első 20 oldal után elbizonytalanodtam, hogy bele tudok-e rázódni ebbe a fantasy világba, mert csak kapkodtam a fejem jobbra balra. Aztán elolvastam pár értékelést, és láttam, hogy várni kell a magyarázatokra és majd folyamatos lesz a felvilágosodás. Így utána nyugodtan szabadjára engedtem a fantáziám, és fokozatosan fogadtam be a háttérinformációkat ahogy haladtam a könnyvvel. Bár tényleg egyre érdekesebb lett a történet engem mégsem fogott meg. Nem nagyon kötött le, lassan haladtam vele, és ritkán tudtam egyhuzamban többet elolvasni mint egy fejezet. Ennek az is az oka volt, hogy nem kedveltem meg Ryhaltot, és valahogy az se jött be, hogy csak az ő szemszögéből ment végig a történet.

>!
bartok_brigitta P
Ed McDonald: Éjszárny

Nagyon vegyes érzésekkel zártam az olvasást. Amilyen lelkesedéssel belekezdtem a regénybe, a végére legalább annyira vártam, hogy vége legyen. Akartam szeretni ezt a könyvet, bíztam benne, hogy végre olyasmit kapok, amire vágytam, de sajnos néhány tekintetben alulmúlta a várakozásaimat. A történet darabos, néhol vontatott, sőt, megkockáztatom, hogy egyenesen unalmas.
Tetszett a sötét tónus, a nyers, durva nyelvezet, a világ amelyben az egész cselekmény zajlik, de – itt jön a feketeleves – a sok be-bedobált információ számomra totál értelmetlen katyvasz-rengeteg volt. Istenek, királyok, helóták, ilyen gépek, olyan vil, három hold, amolyan herceg. Nekem néhol egy kicsit több kifejtésre lett volna szükségem; úgy éreztem magam, mint akit bedobtak egy ismeretlen társaságba, és elvárták, hogy találjam fel magam… Általában nagyon szoktam szeretni a szerepjátékos áthallásokat, de ez itt valamiért nagyon nem akart jól működni, amit sajnáltam. A harcjelenetek kurtán-furcsán zajlottak, a megoldások néhány tekintetben rohadt egyszerűek, semmilyenek voltak. A világban és a szereplőkben bőven van szufla, így reménykedem benne, hogy azon pontok, amik most gyengeségnek érződtek számomra, a későbbiek folyamán kikupálásra kerülnek.
Galharrow – meg kellett néznem a nevét, mert valamiért sosem akar eszembe jutni – azon főhősök közé tartozik, akiket agyon szoktam dicsérni. Nagyon tetszett a nyers stílusa, a mocskos szája és az, hogy a következményekkel rendszerint csak akkor foglalkozik, amikor már nem lehet őket kikerülni. Egyetlen vele kapcsolatos dologgal nem tudtam kibékülni, az pedig a szerelmi szál. Harmatgyenge, érthetetlen, totálisan diszfunkcionális. Esküszöm, ha még egy bekezdést el kellett volna olvasnom arról, hogy már kamaszkorában belezúgott a csajba, akit húsz éve nem látott, de derült égből istennőként visszatoppant az életébe… Nos, kitéptem volna a hajamat. Azt hiszem, hogy ezek után nem kell kifejtenem, hogy Ezabeth nagyon nem lett a szívem csücske.
A mellékszereplők közül egyelőre nem avattam kedvencet, mert nem szerepelnek annyit, hogy bármelyikükről is határozott véleményem legyen. Talán Tnota és a Nagy Kutyája kerültek a legközelebb ahhoz, hogy végül bekerüljenek a kedvenceim sorába.
Úgy, mint egy trilógia első kötete az Éjszárny eléri a célját; szórakoztató – már ahol –, gördülékeny, kérdéseket vet fel és hagy az olvasóban, ami miatt érdekelni fogja a folytatás. Tovább fogom olvasni a trilógiát, de úgy döntöttem, hogy egyelőre félreteszem egy olyan időszakra, amikor egy kicsit több türelmem és nagyobb hangulatom lesz hozzá, nehogy a végén rossz élményként kelljen rögzülnie bennem.

4 hozzászólás
Hirdetés
>!
wolfsteps
Ed McDonald: Éjszárny

Kifejezetten dark fantasy-t akartam olvasni, hát megkaptam. Nem tudtam mire számítsak, mert teljesen véletlenül akadtam bele a könyvtárban még a lezárás előtti utolsó nap, amikor mindenképp akartam valami jó kis trilógiát beszerezni az otthon töltött napokra. Végül a sors kezére bíztam magam, amit sose teszek vakon :D, és nem csalódtam.
Sötét, véres, trágár, néhol sértően kegyetlenül őszínte az emberi mivoltot és kapzsiságot, keserűséget illetően.
Néhol voltak akciókban szegényesebb részek, de remekül volt szerintem a Kárhozat és a város is leírva, illetve nagyon szórakoztatóak a párbeszédek is a maguk nagyon csúnya sötét módján, így minden oldal érdekes volt.
Alapvetően pontosan az, amit az ember egy dark fantasy-től várna, örülök, hogy a kezembe akadt véletlenül az első rész.

>!
Lady_Assassin P
Ed McDonald: Éjszárny

Kellett már nekem egy ilyen in medias res típusú fantasy!
Engem nem zavar, ha egy karakternek mocskos szája van, sőt, igazán szórakoztat. És ezt Ryhalt megadta nekem. ❤
Kegyetlen ez a világ. Nem tökéletesek a karakterek küllemileg, sem belsőileg. Nincsen rózsaszin nyáltenger, amitől hányingert kapok.
Várom a folytatást! :)

>!
Sylvanas_Windrunner
Ed McDonald: Éjszárny

Aztarohadt, mekkora csavarok…
A végére totál leesett az állam. Nem is nagyon tudok mit mondani. Ez a könyv zseniális!!!!
Már az elején bedob a mély vízbe, egy ideig nem is tudtam hol áll a fejem, de aztán a lényeges dolgok a helyükre kerültek, egészen az utolsó pár fejezetig, amikor megint csak kapkodtam a fejem, hogy „WTF??!!”. Természetesen csak is jó értelemben.
A világ baromira lenyűgöző, a maga sötét és baljós értelmében. Furcsa és halálos lények lakják, a mágia is más, mint a „megszokott”. A Névtelenek és a Mély Királyai valahogy teljesen másak, mint bármi amiről eddig olvastam. És az, hogy itt ebben a történetben MINDEN IS spoiler… Hát kevés ilyen sztori van, ami ennnnnnyire le vett a lábamról.
Nagyon kedveltem a főszereplőnket, Ryhalt-ot, már amennyire illik kedvelni egy alkoholproblémákkal küzdő, kissé közönyös alakot. :D A többi karakter is abszolút megnyerő, jól kidolgozottak, megfelelő háttér információkat kapunk róluk, hogy mindenkiről összeállhasson a kép… Azért sokaknál vannak még megfejteni való kérdések. Bár ez nem csak a szereplőkre igaz, hanem magára a történetre is.
Az írásmódról csak annyit mondanék, hogy több helyen egészen lírai, ami eleinte kissé furcsa volt, de aztán nagyon is magával ragadott. Nem tudom, hogy ez a fordító műve, vagy sem, de nagyon tetszett. Meglehet, hogy összevetem majd a magyar és az angol verziót, de egészen bizonyos vagyok benne, hogy ennek a könyvnek az esetében egészen kiváló fordítást kaptunk.
Alig várom, hogy folytathassam. :))

2 hozzászólás