A mágikus apály Földjének varázshasználóit, a Hálózat beavatottjait a Két Hold-krízis után újabb veszedelem fenyegeti. Egy ismeretlen vérszomjas szekta tör az elpusztításukra, de nem kíméli eddigi ellenfeleiket, a Mester híveit sem. A túlélők kínos dilemmával néznek szembe: békét köthetnek-e a sötétség erőivel, hogy egy sokkal sötétebb hatalom győzelmét megakadályozzák?
Tad Newport, az illuzionista ügynök azonban sokkal súlyosabb terhet cipel náluk. Neki jut a feladat, hogy másodmagával foglalja vissza a meggyengült Hálózatnak egész Amerikát, ahol a messzi múlt árnyai mellett egy nagyon is valóságos fantommal kell megküzdenie.
Profundis (Hálózat) 14 csillagozás
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Valhalla Science Fiction
Kedvencelte 1
Várólistára tette 2
Kívánságlistára tette 1
Kiemelt értékelések
A Hálózat világa egy rövid életű kísérlet volt még a 90-es években, hogy a Magus szerepjátéknak egyfajta urban fantasy „spin offja” legyen. A Két Hold c. regényben egymás mellett szerepelt a két univerzum, amelyet még másfél önálló Hálózat-regény követett. A Profundis ezek közül a fél, mivel – a Valhalla Páholy kiadónál megszokott módon – sosem jelent meg a folytatása. Pedig már csak egyedi hangulata miatt is megérdemelt volna egy tisztességes befejezést.
A regény letagadhatatlan Gáspár András-mű, hiába használta a szerző egy kevésbé ismert álnevét. Bár jelzők és körmondatok terén a letisztultabbak közé tartozik, tehát nem egy nehezen olvasható darab, enyhe modorosságára és jellegzetes fogalmazásmódjára könnyen ráismerhet bárki, aki régről követi az író munkásságát. A tipikus urban fantasyhez csak annyi köze van, hogy a 20. század végén játszódik, hangulatában viszont nem is hasonlít a népszerű angolszász (tündéres-vámpíros-magánnyomozós) könyvekre. Inkább a kémregények és a maffiatörténetek inspirálhatták: e világban két arctalan szervezet feszül egymásnak, a Mindenható Titkosszolgálatának is nevezett Hálózat, valamint a Mester-hívők névtelen társasága. Az elsőben az élet értékét tisztelő nagy világvallások adeptusai és beavatottjai fognak össze, a másodikban pedig azok, akiket nagyon leegyszerűsítve talán „sátánistáknak” nevezhetnénk. (A Magus-rajongók ezzel szemben rögtön észre fogják venni, hogy valójában ranagolitákról van szó. :P)
A mágusok titkos háborúja már Atlantisz ideje óta zajlik, de a modern időkben a Földön mágikus apály uralkodik, vagyis a legerősebb varázstudók is csak a leggyengébb varázslatokat képesek létrehozni. A Hálózat legfőbb ereje inkább abban rejlik, hogy tagjai képesek kapcsolatba lépni a szervezet elhunyt tagjaival (ez tulajdonképpen maga a „hálózat”, a Létezők és Eltávozottak közötti kötelékek rendszere). A játszmába azonban most egy harmadik fél is beszáll, a „külső űr” spoiler istenének követői, akik felborítják az egyensúlyt.
A történet fantasytől szokatlanul erősen reflektál saját (szűkebb) korára: megjelenik benne a balkáni háború, és a 90-es évek afrikai törzsi konfliktusai is fontos szerephez jutnak. Popkulturális utalások helyett inkább az évtized politikai viszonyai kötik az eseményeket a valósághoz, ami már önmagában is egyedi színfolttá teszik a könyvet a zsáneren belül. Mindehhez egy izgalmas – és sajnos befejezetlen – sztori járul, bár ehhez talán érdemes ismerni a Két Hold eseményeit is, mert nagyon sok a visszautalás. Ilyen lehetett volna a magyar urban fantasy a 90-es években, ha annak idején kapott volna egy komolyabb lökést. Ha néhány részlet ismerősnek tűnik, az nem egészen véletlen: néhány évvel később egy bizonyos Szergej Lukjanyenko is hasonlóan képzelte el a fény és a setét harcát. Ezt a világteremtési stílust tán az urban fantasy kelet-európai irányzatának is nevezhetnénk.
20-25 évig kallódott ez a könyv a (gyerek)szobámban, többnyire a polcról levett könyvek helyére tettem, hogy ne dőljön meg a sor, vagy szimplán évekre eltűnt egy-egy kupac alján. Valószínűleg most sem vettem volna kézbe (erősen riasztott a borító, azt viszont ne kérdezzétek, hogy hogy került hozzám, mert nem emlékszem), ha nem jut tudomásomra, hogy az írói álnév Gáspár Andrást takarja, így viszont már határozottan kíváncsi lettem.
A közepébe vágva: sokat vívódtam, hogy 3, avagy 3,5 csillag legyen-é, végül inkább lefelé kerekítettem, mert az összbenyomásom inkább negatív.
A szövegbe, a stílusba nem tudok belekötni, szórakoztatóan mesél, viszont a történet nem tetszett, a hangulat pedig nem ragadott magával. Túlságosan eklektikus, vagy inkább kaotikus volt ez az utazás. Úgy érzem, aránytalanul sok dolgot próbált meg belegyömöszölni ebbe a 296 oldalba, gyakorlatilag átszáguld a könyv az olvasón, és ha kivesszük a fantasztikus elemeket, akkor lényegében egy akció-thrillert kapunk erőteljes, 90-es évekbeli ponyva-érzettel (pozitív felhanggal értendő, helyenként még így is igen mély mondanivalóval). Apropó fantasy, a címkéi közt ott virít a dark fantasy, és egyes elemeire valóban rá lehet fogni, de a kiadó által ráaggatott „cyber fantasy” talán helytállóbb, jelentsen ez bármit is. Nekem személy szerint sok volt, ahogy rám zúdult az évszázadokon átívelő, vallásháborúval fűszerezett mágia, a lélekvándorlás, asztrális utazás, vagy épp fényévekben mérhető távolságra található istenek összekuszálódása a 90-es évek politikai viszonyaival. Nagy horderejű események követik egymást sebesen, úgy éreztem, hogy időm sincs befogadni ezt a rengeteg ideát felvonultató világot.
Általában fordítva szokott lenni, de azon a véleményen vagyok, hogy sokkal jobb könyv lenne ez mondjuk 600 oldalon. Tudom, hogy egy másik könyvön alapszik, és egyfajta folytatás (illetve a befejezés alapján ehhez is tervben volt egy), ilyen szemmel nézve viszont közel sem tartalmaz elég magyarázatot a visszautalások számához képest, és ahhoz, hogy önálló regényként ennél jobbra tudjam értékelni. Ebben a formában szinte egy mozgalmas pillanatkép, csak röviden pillanthatunk a dolgok mögé, pedig egészen epikus mű is kerekedhetett volna belőle, ha már csak a sokat emlegetett Hálózat jobban kidolgozásra/bemutatásra kerül, a szektákról, mágiáról, a csak sebtében megemlített történelmi előzményekről nem is beszélve.
Magasak voltak az elvárásaim, mert Gáspár András nagyon jó benyomást tett rám korábban Damien Forrestal alteregójával, ezt a művét viszont kis túlzással elszalasztott lehetőségnek érzem, ezért inkább a Forrestal/Chapman-vonalon fogom folytatni az életműve megismerését.
Ez a történet sokadjára is egészen hihetetlen volt, ahogy mindenféle járművel, padlógázzal, repülve és ki tudja mikkel átszáguldoztunk a fél bolygón, hogy megmentsük a jót és a világot, miközben majdnem mindenkit kilőttek a hőseink mellől, a főhősünk pedig bebizonyította újra, hogy állhatatos, elszánt és vakmerő, valamint tényleg soha nem adja fel. Most is éreztem, hogy ez a felvonultatott sokfajta haditechnika komolyan meghalad engem, de a varázshasználók is újra – meg újra nagy kábulatba ejtenek és hiába, mert ennek a könyvnek, bár nem mondanám rövidnek, de olyan nagyon hirtelen vége van, és én olyan nagyon olvastam volna még bármilyen folytatást, ami már nem lesz soha többé, nagyon, nagyon sajnálom.
A regény világa nagyon tetszik, remek ötletek tömkelege. A nyelvezet kissé (Gáspár Andrásosan) túl modoros, a történet azonban fájdalmasan befejezetlen. KELL a folytatás. :)
Népszerű idézetek
– A lélek adománya a választás joga – csak a folyók követik örökké a megszabott utat.
42. oldal
Előbb egy autómosóban, később egy könyvraktárban dolgozott. Amott a kocsikat és az embereket, emitt a könyveket figyelte. Jobban boldogult a könyvekkel, mint a másik kettővel: a könyvek nem büdösítettek az orra alá, és sosem tettek fel ostoba kérdéseket.
70. oldal
Utódainkat a törvények tiszteletére, a szabályok betartására neveljük, felkészítjük őket, hogy olyannak lássák a világot, amilyennek mi látni szeretnénk – ebben rejlik a lélek változatlanságának titka, és ebből táplálkozik meggyőződésünk, ez a baljós savoir vivre, melyhez már Kepler kérdőjelet biggyesztett a Melankólia anatómiájá-ban, tudatunkba mégis bizonyosságként költözött át: „Minden az ember számára teremtetett.” Ez a sajátos téveszme a mi eredendő bűnünk, és egyben a pont, mely egész világunkat kifordíthatja sarkaiból.
201-202. oldal
Mojo számára, aki egy pennsylvaniai rendszámú furgonnal érkezett, a feliratok keveset jelentettek. Tudta, hogy az önként szolgáltatott információ általában értéktelen, hogy a hír fontossága egyenes arányban áll a megszerzésére fordítandó vesződséggel, és hogy az igazán fontos dolgokat odabent – a kerítések, a falak, az ajtók mögött, olykor a fejekben – kell keresnie.
264. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Aurora Lewis Turner: A megtörhetetlen átok 91% ·
Összehasonlítás - Stephen King: A Setét Torony – Varázsló és üveg 90% ·
Összehasonlítás - Ilona Andrews: Magic Burns – Perzselő mágia 93% ·
Összehasonlítás - Kleinheincz Csilla: Üveghegy 92% ·
Összehasonlítás - Gaura Ágnes: Lidércnyomás 90% ·
Összehasonlítás - Imre Viktória Anna: A tébolyult doktor 91% ·
Összehasonlítás - Benyák Zoltán: Az utolsó emberig 87% ·
Összehasonlítás - Karen Marie Moning: Keserű ébredés 85% ·
Összehasonlítás - Sepsi László: Pinky 82% ·
Összehasonlítás - Leda D'Rasi: Egy boszorkány naplója 99% ·
Összehasonlítás